Advent első vasárnapja

Minden évben készítek koszorút, amit este közösen gyújtunk meg a gyerekekkel.


Énekünk is van minden vasárnapra:
Tegnap vásároztam, ezért majdnem elmaradt a gyertyagyújtás... már ágyban voltak így észbe kapva kivételesen bevittük hozzájuk, és ágyból énekeltük az első versszakot.

Egyenletes lüktetés

Talán ez lehetne az első zeneovi lecke, persze a fő szempont: a közös élmény, öröm átélése a közös éneken, játékon keresztül!
Mégis, mindeközben észervétlenül kialakul majd a gyermekben az egyenletes lüktetés észlelése, ami a későbbi ritmus alapja! Olyan nagyszerű ez, nem kell magyarázni, nem kell iskolásan megtanítani, elég, ha énekelsz és játszol!

Neked azért, szülőnek elárulom: az egyenletes lüktetés valójában a tempó, vagy negyed hangérték, vagy ha így ugrik be: a "tá".
A gyereknek elég, ha egy dal vagy mondóka tempójára egyenletesen sétáltok, több gyerekkel körben is lehet járni. Lehet tapsolni, mutogatós énekre/mondókára ütemesen mutogatni, elővehetőek a ritmushangszerek (csörgődob, ritmusfa, rumbatök, ujjcintányér, csörgő tojás stb.).
Ugyanis a mozgással kísért ének és mondóka lesz az, amin keresztül ráérezhet a gyerek az egyenletes lüktetésre!

Apropó, ritmushangszereket házilag is lehet ám készíteni! Kindertojás műanyag tokjába rizs, apró kavics stb. szórható (egyszerre egyféle), majd lehet fülelni, melyik töltelékkel hogyan szól?
Két nagyobbacska kavics -vagy több- is lehet jó játék, összeütögetve mindegyik más hangot ad.
Két vastagabb faág megteszi ritmusbotnak.

Indulásnak itt van néhány mondóka:

Gyerekek, gyerekek, szeretik a perecet. Sósat, sósat, jó ropogósat. Aki vesz, annak lesz, aki nem vesz, éhes lesz!
(ezt lehet tapsolni közben)

Hej, Gyula, Gyula, Gyula, szól a duda, duda, duda, Pest, Buda, Buda, Buda, pattogatott kukorica!
(combok, has, váll majd fej ritmikus ütögetése, akár egyre gyorsabban)

Poros úton kocsi zörög, a kereke gyorsan pörög. Sári néni vezeti, aki látja, neveti!
(piciket lehet térdünkön döcögtetni, nagyobbakkal ritmushangszerekkel kísérni, lépkedni rá, lehet egyre gyorsítani is a tempón)

És néhány dal:




Hamarosan újabb énekekkel, mondókákkal jövök! Örömmel várom a visszajelzéseket is, mit gondoltok a Zeneovi sorozatról?

Felhívás! Kodály Országa

Elkeseredtem ezen a híren, szerencsére már vannak, akik összefogtak!

Kétmilliárd, egymilliárd? Még nem tudjuk, hogy végül mekkora összeget vesznek el ismét a zeneiskolák támogatásából. Így megy ez már lassan tíz éve: elsőként mindig a zeneoktatás kerül elő, hogyha karcsúsítani akarnak a költségvetésen. A mostani tervezet azonban végképp ellehetetlenítené a zeneiskolai oktatást. Iskolák zárnának be, a tanári kar jelentős része munkanélkülivé válna, és ami a legfontosabb: még kevesebben tanulnának zenét Kodály országában.

A teljes cikk és a támogatás módja elolvasható itt>>

PeCsában jártunk!

A Kézműves Kiállítás és Vásár rendezvényen közel száz kézműves kínálja igényes portékáját, a több ezer ide látogató érdeklődőnek. Ezen a rendezvényen nem csak vásárolni lehet, hisz a kézművesek egész nap bemutatókat, foglalkozásokat tartanak, és segítségükkel, irányításukkal felnőttek, gyerekek, profik és amatőrök egyaránt kipróbálhatják esetleg elsajátíthatják a különböző technikákat.

Hívogató kis bevezető, ki is próbáltuk. Íme az én szerzeményem:

Nagyobbacskáim textilfestettek, az eredményért odavannak mindketten:



Agyagfigurát is festettek:

Írtak mézeskalácsot is, de az hihetetlen gyorsasággal tűnt el, még mielőtt megszemlélhettem volna a végeredményt :D
Nórika pedig a játszósarkot próbálhatta ki, és különféle kézműves finomságokat hozott haza, gondosan becsomagolva a pocakjába :)))

Ma 18 óráig még ellátogathatsz Te is ;) www.pecsa.hu

A zenéhez vezető út első lépései

Álmodtam.
Álmomban minden magzat hallgatja édesanyja éneklését, dúdolgatását, még mielőtt megszületne.
Álmomban minden megszületett baba részesül abban, hogy ölbeli játékokat ismer meg, együtt kacag édesanyjával/édesapjával, miközben lovacskáznak, vonatoznak, zsipp-zsuppolnak stb.
Álmomban még az is megtörténik, hogy séta közben, hintázás közben, netán főzés közben is énekelnek, idővel együtt.
Álmomban az se baj, ha mindez kissé hamiskásan történik.

Ugyanis ennyi kellene csupán ahhoz, hogy gyermekünk fogékonnyá váljon a zenére, annak élvezetére, és kialakuljon benne valami ritmusérzék. Nem a tisztán csengő énekhang a kulcs, hanem a spontaneitás, a közös öröm, a megélt együttes élmények adják az alapot a későbbi zeneszeretetre.
És arról még nem is beszéltem, hogy ezek a közös pillanatok milyen közel hozzák érzelmileg egymáshoz a szülőt és a gyermeket!

Persze, ha nem így tettünk, akkor sem késő. A zeneovi csoportjaimban tapasztalom, hogy azok az ovisok is élvezik, jól érzik magukat, akikkel valószínűleg eddig nem sokat énekelgettek otthon, bátortalanok talán, mégis, még így is megélnek egy olyan élményt együtt, a közös éneklésen, játékokon keresztül, ami hiszem, hogy jó magocskákat ültet el a lelkükben!

Én magam nagyon élvezem a velük töltött félórákat, fáradtan, de feltöltődve jövök el tőlük.
Bátorítalak, hogy próbáld ki Te is, akár egy egyszerű, régről megmaradt dalocskával kezdve!
Amit talán mindenki ismer, és a legkisebbeknek is megfelelő:

Zsipp-zsupp, kenderzsupp,
ha megázik, kidobjuk,
zsuppsz!

Kisbabákkal: karunkra fektetjük, úgy ringatjuk, a végén nagyobbat lendítünk
Nagyobbacskákkal: hóna alatt megfogjuk, úgy lóbázzuk a végén magasra emeljük vagy dobjuk
Ovisokkal: mintha fognánk egy nagy köteg kendert, lóbázzuk jobbra-balra, a végén eldobjuk képzeletben

Az ismétlés nagyon fontos, első alkalommal a baba még nem tudja, mi fog történni; másodjára megtanulja, harmadjára már várni is fogja talán a csattanót. Minden ismétléssel egyre jobban élvezi, lehet picit fokozni is, vagy újabb befejezéseket kitalálni.

Hamarosan újabb ötletekkel jövök!

Milyen lenne a lakásom...

... alapvetően gyerekek nélkül :D
Ha Te is kipróbálnád, milyen lenne a hozzád illő otthon, katt ide!
Szerintem jópofa. És van benen valami igazság, a képen látható nappaliban tutira jól érezném magam!

Zeneovi, bevezető

A történet ott kezdődik, hogy találkoztam a Ringató-val.

Egy bemutató óra volt, ami engem teljesen elvarázsolt. Arra gondoltam, ha lesz újból tanfolyamuk, szeretnék jelentkezni; mint kántor és háromgyerekes anyuka, talán megfelelek :)
Valamikor ez év első felében indult is, előtte volt egy meghallgatás, amire elmentünk Nórimmal. Nem részletezem, nem a legsikerültebb bemutatkozásom volt, ám a fő érv az elutasítás miatt az volt, hogy országos hálózatot építenek, így egy területre csak egy embert alkalmaznak, és hát pont volt magasabb zenei képesítésű jelentkező errefelől.
Sebaj, nem szomorodtam el, viszont titkon arra gondoltam, milyen kár, hogy a Kodály-módszer aztán abbamarad az óvodában :(

Nyár végén jön egy telefon a zeneiskolából, hogy vállalnék-e zeneovit, mert nincs épp rá emberük!
Nem sokat gondolkodtam, Anna járt 2 évet is, nagyjából tudtam, mi fán terem a dolog, ám azért beszereztem egy módszertani könyvet, meg sok-sok dalanyagot!

Lassan egy hónapja mennek is az alkalmak, talán itt az ideje, hogy megosszak ezekből néhány ötletet, otthon is használható éneket, és főleg azokat a szempontokat, amiket érdemes szem előtt tartani, ha fejleszteni szeretnéd gyermeked hallását, zenei érzékét.

Mottó: "Az óvodával, annak zenéjével foglalkozni nem mellékes kis pedagógiai kérdés, hanem országépítés." (Kodály Zoltán)

Azt gondolom, aki egy kicsit is odafigyel majd erre a területre, olyan kincset ad gyermekének, ami pótolhatatlan!

A sorozat hamarosan indul!

Közeledő szülinap!!!!

Annám lesz vasárnap 7 éves, ma megkapta az előajándékot, amiket én készítettem (látszik is rajta...) :DDD

Két rétegelt falemezt vettem, a kék táblafestékkel van lekenve 2 rétegben, a zöld akrilréteg alatt pedig 3 réteg mágnesfesték rejtőzik, így arra bármilyen mágneses holmit fel lehet majd tenni.

Jobboldalt pedig apróságoknak való tárolópoharak kerültek fellógatásra.


Lányom annyira örült, hogy ma hazaérve kb f5-6-ig csak az asztala tetején csücsült, és a táblára firkált :) Még Nórit is tanította...

Ötlet: Praktika szeptember

Sulidolgok

Mostanában Nóriról írogattam, most pótolom az eseményeket, először Annával :)
Így kezdődött az iskola, szeptember 1., reggel, még itthon:

Évnyitó után már az osztályban:

Aztán átöltözve várják az első osztályfőnöki órát:


Ami máig jellemző, hogy irtóra elfárad! És nehezen viseli a hosszas ücsörgést :)
Ami nekem nehéz, hogy egyre többször kell még itthon tanulnunk, pedig napközis. Fél 5 körül, miközben Nóri csak rajtam csimpaszkodva bír létezni, Tomi mindenért nyafogva fejezi ki anyahiányát, nagyon nehéz megbirkóznom a fáradt Annával, aki ráadásul rettenetes unja, hogy csupa egyforma dolgot kell írogatni több soron keresztül. Sajnos ha nem állok fölötte, elbámészkodik, vagy ha csinálja is, több a radírozás, mint a munka. És észrevettem, még a tartása is rossz, felhúzza a jobb vállát, úgy ír, így folyton a vállára kell tennem a kezemet.
Persze az sem segít a koncentrálásban neki, hogy Nóri és Tomi hangoskodnak, és engem követelnek a maguk módján.
Tegnap már én is kibuktam, egyszerűen lehetetlen háromfelé szakadni! Arra már nem is gondolok, hogy közben pakolásszak, vagy mást csináljak azon kívül, hogy próbálom a lelkük egyensúlyát biztosítani...
Le a kalappal azok előtt, akik ezt 8 órás munkarend mellett csinálják!

Folytatás

Nagyon besűrűsödtek a napok, Nóri minél többet van bölcsiben, annál kevesebb az időm :)
Na de sorjában...

5. nap: A leggázosabb nap! Már reggel azzal kezdte a pici lány, hogy ne is menjünk az intézmény közelébe se. Hiába ígértem bármit, Túró Rudit a boltból, gumicukrot, semmi sem használt. Végül úgy maradt ott, ahogyan pont nem akartam sohase otthagyni: lefejtették a nyakamból :((( Bőgött rendesen, én a kocsiban bőgtem egy sort, aztán teljes letörtségben átmentem egy barátnőmhöz inkább, minthogy otthon kóvályogjak és sajnáljam magunkat.
Ebéd után mentem érte megint, reggel sokáig sírt, és az udvaron is újrakezdte. Ám mikor meglátott, édes volt, mintha semmi sem történt volna!

Hétvége: végig azon vívódtam, én nem akarom többet így bölcsibe vinni, inkább kiveszem. Szombat este, kórust tartottam, őket is vinni kellett, hát még pisilni se engedett el a lány, félt, hogy otthagyom!
Hazaérve már teljesen kibuktam, Annám kérdezte, mi a baj, hát elsírtam neki az ő szintjén, mi bánt. Aztán Nóri is jön, mi baj, anya? Én szólni már nem tudtam, így Anna fogalmazta meg helyettem, amit megértett a dologból:
"Azért sír anya, mert te nem szeretsz bölcsibe járni!"
Nóci térül-fordul, majd odajön, közelről az arcomba néz, és kedvesen így szól: "Megyek bölcsibe!"

Na ezen még jobban elkezdtem bőgni...

Vasárnap, délelőtti Istentisztelet, közben a játszószobában szoktak lenni a picik. Nóri vígan, szó nélkül ment be, s hagyta, hogy részt vegyek az alkalmon! Csúcs, ezek szerint komolyan gondolta, amit mondott...

És tényleg: hétfőn, bár görbült a szája reggel, láthatólag visszaszorította a dolgot és bement, nem sírt egész nap! Sőt, már vetkőzött, hogy ott is alszik. Így kedden ott is aludt, és azóta is minden rendben!

Annyit kell azért hozzátegyek, hogy mióta bölcsizünk, minden este 11 körül felriad, és át kell menjek megnyugtatni. Volt, hogy végül velünk is aludt, illetve mióta ott is alszik, érezhetően kevés neki az az idő, amit velünk/velem tölt, mert nagyon felerősödött az akaratos énje, amit szinte alig lehet leszerelni, pedig annyira egy hullámhosszon voltunk... Tegnap este pedig elaludni is nehezen akart, simiznem kellett sokáig a hátát, gondolom, mert igényelte az együttlétet velem...

Bölcsi, 4. nap

Nem tudok épelméjű címet kitalálni, megígérem, hogy kb a 238. naptól már nem fogom számozni :DDD

Ma reggelire mentünk, megint azt hallgattam Nóritól, hogy jó a bölcsi, de anya nem megy el...
Aztán jött,a mitől féltem: az ajtón mikor be kellett volna menni, visszafordult és a nyakamba csimpaszkodott, de olyan erővel, hogy levegőt alig kaptam! Kattogott az agyam, most mitévő legyek, erővel nem fogom betoloncolni, de bemenni sincs értelme vele, annál rosszabb lesz eljönni... közben M. néni annyit mondott, hogy "Gyere, Nóri, még egy kicsit lehet játszani!", mire neki eszébe villant, hogy hozott egy babát, sarkon fordult érte, és vígan becsörtetett!!!

Én hazaérve azért jól kibőgtem magam...

Ebéd után mentem érte, fel voltam készülve rá, hogy megint egy síró-rívó gyerek fogad, de ezúttal is meglepett ez a nőszemély: vígan csacsogva érkezett, tele bendővel, pereccel a kezében, tele életerővel! Rögvest megkérdezte, kb 3 centiről az arcomba bámulva: "Na de hol voltál?" "Túró Rudit vettem Neked!" Többet nem faggatózott :D

M. néni azért elárulta, az udvaron azért volt ám bőgés, meglátta a kaput, vagy csak hatott rá a sok bömbölő aprónép? Mindegy is, végül megvigasztalódott.

Azért még mindig nem tudom, jól tettem-e, hogy beírattam őt...

A vízválasztónak hitt 3. nap

Nórikám egész reggel azt mondogatta, megyünk bölcsibe, de anya nem elmegy! Néha azt is hozzátette, M. néni ne vigyázzon Nórira...

Ezek után meglehetősen szorongva vártam a 9 órai bevonulásunkat, szerencsére még benn voltak -valahogy ott jobban szeret lenni. Lányom bevetette magát a kiskonyhába, én megkérdeztem, elmehetek-e venni neki Túró Rudit. Széles vigyor, igen, "és nem síjok!" volt a válasz. Ennyi. Leléptem.

10 óra felé már kinn voltak, egy bokor mögül kukucskáltam őt, vígan motorozott! M. néni észrevett, intett, hogy minden OK, így hazajöttem...

Fél 12-re mentünk érte párommal, amint meglátott, sírva borult a nyakunkba, láttam rajta, hogy irtóra elfáradt megint :) Volt némi sírás, állt a kapuban is, hogy "anya gyeje", összességében azért jobban sikerült, mint vártam.

Holnapi terv: reggelire megyünk, és ebéd előtt viszem el. Hát, kíváncsi leszek megint, hiszen okos lány ő, most is megfogalmazta, hogy azért sírt, mert anyához akart menni a bölcsiben. És ez természetes, a kérdés, hogy elfogadja-e, hogy nem lehet...

Bölcsi, 2. nap

Tegnap totál elbizonytalanodtam, ezzel indultam neki a mai napnak.
Reggel még beszélgettem egy anyukával, két lánya is bölcsis volt, érdeklődtem a tapasztalatokról. Szerinte kell 1-2 hónap, hogy lássam, mint alakul; én meg szívem szerint egy bőgős napnak se tenném ki Nórit!
Mindenki azt mondja, ez lehetetlen, de én nem akarok beletörődni :(

Ma korábban mentünk, egy idő után megkérdeztem őt, elmehetek-e egy picit. Igen volt a válasz, amíg elmentem, motorozott tovább, így kb 20 percet távol voltam.
Visszaérve látom, hogy ül a mászóka alatt, majd meglát, és bőgve rohan hozzám. M. néni szerint már haza akart menni, de ennyi bőgés kell.
Hamar megnyugodott, újra elment játszani, bár a feszültségét levezette: talált egy nála kisebb leányzót, azt háborgatta folyton :(((

Holnapi terv szerint 9-12-ig marad, közben tűnjek el, és meg is ebédeltetik... nem tudom, szerintem ez még gyors.

Viszont úgy elfáradt, hazaérve épp csak evett picit, majd eldőlt a kanapén és elaludt :)

Első nap a bölcsiben

Nem is tudom hol kezdjem...
Szeptember elején még rettenetesen vártam ezt a napot, azt gondoltam, végre jut időm a lakást rendbetenni, és mennyit fogok dolgozni: fűzöm és eladom az ékszereimet, vásárokra készülök, és tanfolyamokat tartok majd!

Szeptember közepén már kezdtem izgulni, Nórim hogy fogadja majd az új helyzetet, rádöbbentem, hogy bár 2,5 éves, azért reggel 8-tól délután 4-ig elég sok ez egy picuri gyereknek anya nélkül... Ő ellenben extázisban volt, ahányszor szóba került a dolog, már az oviban is vette le a cipőjét, hogy megy be, naponta többször elmondta, hogy "Apa dolgozik, Anna iskolában, Tomi óvodában, Nóri bölcsiben!", szóval jól indult a dolog.

Múlt héten itt járt a két gondozónő is, M. néni és I. néni, Nóri teljesen oldott volt, induláskor már fogta meg a kezüket, hogy megy velük a bölcsibe :)

Aztán eljött a mai nap. 10-11-ig voltunk benn, kint voltak az udvaron, és mivel lánykám rettentő jól elvolt, körbe tudtam nézni. Mit ne mondjak, elkeserítő :((

Játékuk nemigen van, a kismotoron kívül van 2 nem nekik való fém mászóka, homokozó játékok nélkül, és néhány kiégett fűcsomó a porban...
Sok az 1 év körüli pici, akik közül többen végigordították azt az időt, amit ott töltöttem; nem merek belegondolni, mikor kezdték és meddig tartott náluk ez, de némelyik gondozónő csak annyit tett, hogy odaszólt többször: "ne sírj, anya mindjárt jön!"
Több gyerek rátapadt a bejárati kapura, kórusban üvöltöttek az anyjuk után... őket időnként visszavitték a többiekhez.

Volt azért pozitív példa is, egyik fiatal gondozónő ölében egy gyerek, mellette jobbról-balról még vagy 4, de átölelte őket, beszélgetett hozzájuk, érdekes (?), ők nem is sírtak...

A mi M. nénink is lótott-futott, kinek pisilni kellett, kinek orrot törölni, itt jelenleg nem bőgtek a gyerekek, mégis nagyon összeszorult a szívem. Mennyi apróság sérül meg a lelkében amiatt, hogy hiába sír, nincs meg a biztonságérzete, nincs akihez feltétel nélkül odamehet és megöleli! És nem a szülőket hibáztatom, hiszen nyilván dolgozniuk kell, ezért adják be csemetéiket.
A gondozónők is nyilván belefásulhattak ebbe a munkába, mekkora szeretet-háttér kell ahhoz, hogy nap mint nap idegenként is a picik közelébe férkőzzenek, elnyerve bizalmukat!

Nóri eközben motorozott, szétnézett, összeveszett egy kisfiúval, aki el akarta venni a járgányát; voltunk pisilni is. Időnként ellenőrizte, ott vagyok-e még, így nem biztos, hogy könnyen elválunk majd... azt láttam, hogy idő és kapacitás nincs arra, hogy a gondozónők tudatosan megismerjék a gyerekeket, egyszerűbb egy általános módszert alkalmazni mindegyikre.

Kíváncsi leszek a következő napokra...

Világcsoda

A minap Nórikámat nem tudtam lefektetni ebéd után.
Szépen játszogatott a gyerekszobában, mikor indulni kellett, megyek be, és ez a látvány fogad:

Közelebbről:
:)))))))

Rengeteg dologgal vagyok adós, Anna első napja a suliban például, de a képek a másik gépen vannak :(
Azonban a visszaszámlálás elkezdődött... mához egy hétre megy Nórikám bölcsibe! Nagyon várom - önző módon-, mert szeretném az egész lakást átválogatni, kidobálni a kacatokat, a maradékot átrendezni, és mindeközben takarítani mindazt, amire az elmúlt 5 évben nem volt módom :D
Bizonyára kifulladok majd az első 2 nap után, de legalább a lehetőségem meglesz minderre.

Aztán pedig belevetem magam a melóba!

Alkotunk

Ezek Annám robotjai :)


Egyedi elképzelés, design és kivitelezés.
Megállapítottam, benne is szunnyad valami kreativitás ;)

A napjaink egyébként rettentő mozgalmasak, mindig azt várom, mikor ülhetek le nyugodtan, hogy megírjam az eseményeket, de azok csak szaporodnak, idő pedig nem adódik.
Ma például a szomszéd utcában volt bringaverseny, Anna 1. lett a korcsoportjában :)))
Délután egy közeli játszón voltunk kézműveskedni, ugrálóvárazni, ingyen program volt a gyerekeknek.

Én küzdök azzal, hogy a gyerekekkel töltsem ezeket az utolsó napokat suli-ovikezdésig úgy, hogy a legtöbbet hozzuk ki, közben próbálok gyöngyöt fűzni, gondolkodni a következő hónap eseményein, intézni a háztartás dolgait, és nem utolsósorban a férjemmel is ápoljuk a kapcsolatunkat. Persz a suli-ovi-bölcsikezdés is elég feladatot ad, a könyvek még nincsenek bekötve például...

Új majmocskák az Állatkertben ;)

Tegnap ellátogattunk a Budapesti Állatkertbe.
Túl sokat erről nem írnék, a gyerkőcök várakozáson felül viselkedtek, szót fogadtak, nem hisztiztek.

Ennek oka talán egy új könyv, amit vasárnap szereztem be a WAMP-on. Még csak az első két témakörön rágtam át magam, és beszéltük át férjemmel, máris látjuk a változást!

Később írok részletesebben is erről :)

Nyaralás, gyógyulás, egyebek...

No, akkor az elején kezdem; Nórika szerencsésen meggyógyult, mire múlt hétfőn elindultunk Mátraházára!
Volt egy kis izgalom azért, mert Annán nem jelentkeztek a tünetek, így bepakoltam a mentolos hintőport, lázcsillapítót, meg minden kelléket arra az esetre, ha ott jönne ki rajta a kórság, de hála Istennek, nem volt rá szükség :)

Mátraházán nagyon jó volt, a jósolt hőség helyett 10 fokkal hűvösebben vészeltük át a hetet, egy nap lementünk Egerbe strandolni, ott a pici lány belázasodott, bár ezt csak hazaérve tudtuk lázmérővel kontrollálni. Fél napig tartott a láz, aztán hipp-hopp eltűnt!

Most egy hetet itthon leszünk, aztán megint el, még nem tudom pontosan, hány gyerekkel, és a többiek hol lesznek, de idővel minden kiderül :D

Ja, fotók is jönnek majd, párom sokat fényképezett, ám a saját gépével :)))

Horgoltam :)

Igaz, nem most, hanem amikor még lemehettünk a játszótérre; maradék fonalból, Annának, pocakmutogatós-kánikulás kis top lett belőle!

Nóri és a bárányok

Röviden és tömören, Nórin is kijött a bárányhimlő, szerdán.

Rögtön lázzal indított, éjjel 39 fölé ment, tegnap napközben is nyűgös volt nagyon. Estére persze, láz ide vagy oda, viháncolt mint egy kismajom :)
Most éjjel viszont, éjféltájt felsírt, láz lement, de nem tudott nélkülem visszaaludni, így az ágyunkban kötött ki. Jól ment ez kb 2-ig, onnantól 4-ig kb 10 percenként ébredtem arra, hogy nyüszögve, forgolódva alaposan hátbarúg :(
Magyarán elég rosszul viseli a dolgot, elég sok folt jött ki rajta, főleg pelusvonalban...