Megvolt hétfőn az első két alkalom, rettenetesen izgultam, hogy fog sikerülni? A gyerekek vajon hogy viselkednek majd, belesülök-e, vagy eszembe jut rendesen, amit előre elgondoltam?
Elégedetten, ám fáradtan zártam a délutánt!
Volt mindenféle ebben a fél órában:
helyes levegővétel gyakorlása (hordóhas, sziszegő kígyó)
mondóka mutogatva: "olyan vagyok, mint a nagyok, csak még mini zsiráf vagyok; ha nem eszem eleget, zsiráf mama fenyeget"
A kedvencünk: törpejárás közben énekeljük "ilyen kicsi a törpe, guggoljunk le a földre", majd felállva, nyújtózva "ilyen nagy az óriás, ágaskodjál kispajtás" és persze fordítva is kell, guggolva óriásnak lenni, ágaskodva törpének... mindez jó feszültségoldó az elején
Aztán egy körjáték: Ennek a kislánynak/fiúnak nem jutott párja...
Ennyi bevezető után leültek, és furulyán elfújtam egy éneket, amit már korábban tanultunk. Hamar kitalálták, el is énekeltük, először egyenletesen tapsolva, majd ritmustapssal (tá-titi). Vállalkozó szellemű gyerekek kirakták az első ütemet pálcikákkal a földre, több-kevesebb sikerrel. Nem baj, ezt csak nemrég tanultuk.
Majd felállva eltáncoltuk ezt az éneket (Csizmám kopogó), és még egy táncosat is (Járjunk táncot). A fiúk elég viccesre vették ezt a táncot, ők ugyanis a rendes foglalkozásokon fel se állnak ilyesmihez, mert ők fiúk ugyebár... itt a szülői jelenlét hatott, de az minden volt, csak nem tánc... :D
Elmutogattuk a 'szó' fecskét, 'mi' fecskét, sőt, felváltva el is énekeltük a zsipp-zsuppot szolmizálva: a lányok voltak a szó-fecskék, a fiúk a mi hangot játszották.
Jött egy kis CD hallgatás, ki kellett találni, milyen hangszer szól: volt citera, hárfa és gitár. Na ez nem nagyon ment, a szülők derültek, én égtem kicsit, de sebaj, majd gyakoroljuk még :)
A végére játék maradt, kedvelik a Bújj, bújj, itt megyek kezdetűt, jót lehet kergetőzni, engem is kiválasztottak kacagva, na kiderült, nem vagyok formában, de így legalább jó hangulattal zárult az alkalom.
Lesz még bemutató a héten, izgulhatok továbbra is, mégis jó látni, hogy a munkának van eredménye, kezdem megismerni a gyerekeket, és hát van még mit tanulni a második félévben is.
:)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: zeneovi. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: zeneovi. Összes bejegyzés megjelenítése
2010. január 26., kedd
2010. január 23., szombat
Hóembernek se keze se lába...
Nem most készült ez a kép, a nagy havazáskor maradtunk lenn az udvaron hóembert építeni.
Nagyon várták már ezt a lehetőséget, mindig nagy élmény közösen hempergetni a pici hólabdacsot, látni, ahogy hízik, hízik... a végén alig bírtam feltenni a fejét :)
Hozzá egy téli ének, ezt tanultuk múlt héten a zeneovisokkal:
Nagy a hó igazán, fut a sí, meg a szán,
Hej-hó, lecsúszik a Jani meg a Ferkó!
(dallam meghallgatható itt!)
Ajánlom egyébként ezt az oldalt, sok ének, mondóka, dal található meg, sok kottával és midi hanggal együtt!
Nagyon várták már ezt a lehetőséget, mindig nagy élmény közösen hempergetni a pici hólabdacsot, látni, ahogy hízik, hízik... a végén alig bírtam feltenni a fejét :)
Hozzá egy téli ének, ezt tanultuk múlt héten a zeneovisokkal:Nagy a hó igazán, fut a sí, meg a szán,
Hej-hó, lecsúszik a Jani meg a Ferkó!
(dallam meghallgatható itt!)
Ajánlom egyébként ezt az oldalt, sok ének, mondóka, dal található meg, sok kottával és midi hanggal együtt!
2009. november 23., hétfő
Egyenletes lüktetés
Talán ez lehetne az első zeneovi lecke, persze a fő szempont: a közös élmény, öröm átélése a közös éneken, játékon keresztül!
Mégis, mindeközben észervétlenül kialakul majd a gyermekben az egyenletes lüktetés észlelése, ami a későbbi ritmus alapja! Olyan nagyszerű ez, nem kell magyarázni, nem kell iskolásan megtanítani, elég, ha énekelsz és játszol!
Neked azért, szülőnek elárulom: az egyenletes lüktetés valójában a tempó, vagy negyed hangérték, vagy ha így ugrik be: a "tá".
A gyereknek elég, ha egy dal vagy mondóka tempójára egyenletesen sétáltok, több gyerekkel körben is lehet járni. Lehet tapsolni, mutogatós énekre/mondókára ütemesen mutogatni, elővehetőek a ritmushangszerek (csörgődob, ritmusfa, rumbatök, ujjcintányér, csörgő tojás stb.).
Ugyanis a mozgással kísért ének és mondóka lesz az, amin keresztül ráérezhet a gyerek az egyenletes lüktetésre!
Apropó, ritmushangszereket házilag is lehet ám készíteni! Kindertojás műanyag tokjába rizs, apró kavics stb. szórható (egyszerre egyféle), majd lehet fülelni, melyik töltelékkel hogyan szól?
Két nagyobbacska kavics -vagy több- is lehet jó játék, összeütögetve mindegyik más hangot ad.
Két vastagabb faág megteszi ritmusbotnak.
Indulásnak itt van néhány mondóka:
Gyerekek, gyerekek, szeretik a perecet. Sósat, sósat, jó ropogósat. Aki vesz, annak lesz, aki nem vesz, éhes lesz!
(ezt lehet tapsolni közben)
Hej, Gyula, Gyula, Gyula, szól a duda, duda, duda, Pest, Buda, Buda, Buda, pattogatott kukorica!
(combok, has, váll majd fej ritmikus ütögetése, akár egyre gyorsabban)
Poros úton kocsi zörög, a kereke gyorsan pörög. Sári néni vezeti, aki látja, neveti!
(piciket lehet térdünkön döcögtetni, nagyobbakkal ritmushangszerekkel kísérni, lépkedni rá, lehet egyre gyorsítani is a tempón)
És néhány dal:



Hamarosan újabb énekekkel, mondókákkal jövök! Örömmel várom a visszajelzéseket is, mit gondoltok a Zeneovi sorozatról?
Mégis, mindeközben észervétlenül kialakul majd a gyermekben az egyenletes lüktetés észlelése, ami a későbbi ritmus alapja! Olyan nagyszerű ez, nem kell magyarázni, nem kell iskolásan megtanítani, elég, ha énekelsz és játszol!
Neked azért, szülőnek elárulom: az egyenletes lüktetés valójában a tempó, vagy negyed hangérték, vagy ha így ugrik be: a "tá".
A gyereknek elég, ha egy dal vagy mondóka tempójára egyenletesen sétáltok, több gyerekkel körben is lehet járni. Lehet tapsolni, mutogatós énekre/mondókára ütemesen mutogatni, elővehetőek a ritmushangszerek (csörgődob, ritmusfa, rumbatök, ujjcintányér, csörgő tojás stb.).
Ugyanis a mozgással kísért ének és mondóka lesz az, amin keresztül ráérezhet a gyerek az egyenletes lüktetésre!
Apropó, ritmushangszereket házilag is lehet ám készíteni! Kindertojás műanyag tokjába rizs, apró kavics stb. szórható (egyszerre egyféle), majd lehet fülelni, melyik töltelékkel hogyan szól?
Két nagyobbacska kavics -vagy több- is lehet jó játék, összeütögetve mindegyik más hangot ad.
Két vastagabb faág megteszi ritmusbotnak.
Indulásnak itt van néhány mondóka:
Gyerekek, gyerekek, szeretik a perecet. Sósat, sósat, jó ropogósat. Aki vesz, annak lesz, aki nem vesz, éhes lesz!
(ezt lehet tapsolni közben)
Hej, Gyula, Gyula, Gyula, szól a duda, duda, duda, Pest, Buda, Buda, Buda, pattogatott kukorica!
(combok, has, váll majd fej ritmikus ütögetése, akár egyre gyorsabban)
Poros úton kocsi zörög, a kereke gyorsan pörög. Sári néni vezeti, aki látja, neveti!
(piciket lehet térdünkön döcögtetni, nagyobbakkal ritmushangszerekkel kísérni, lépkedni rá, lehet egyre gyorsítani is a tempón)
És néhány dal:



Hamarosan újabb énekekkel, mondókákkal jövök! Örömmel várom a visszajelzéseket is, mit gondoltok a Zeneovi sorozatról?
2009. november 12., csütörtök
A zenéhez vezető út első lépései
Álmodtam.
Álmomban minden magzat hallgatja édesanyja éneklését, dúdolgatását, még mielőtt megszületne.
Álmomban minden megszületett baba részesül abban, hogy ölbeli játékokat ismer meg, együtt kacag édesanyjával/édesapjával, miközben lovacskáznak, vonatoznak, zsipp-zsuppolnak stb.
Álmomban még az is megtörténik, hogy séta közben, hintázás közben, netán főzés közben is énekelnek, idővel együtt.
Álmomban az se baj, ha mindez kissé hamiskásan történik.
Ugyanis ennyi kellene csupán ahhoz, hogy gyermekünk fogékonnyá váljon a zenére, annak élvezetére, és kialakuljon benne valami ritmusérzék. Nem a tisztán csengő énekhang a kulcs, hanem a spontaneitás, a közös öröm, a megélt együttes élmények adják az alapot a későbbi zeneszeretetre.
És arról még nem is beszéltem, hogy ezek a közös pillanatok milyen közel hozzák érzelmileg egymáshoz a szülőt és a gyermeket!
Persze, ha nem így tettünk, akkor sem késő. A zeneovi csoportjaimban tapasztalom, hogy azok az ovisok is élvezik, jól érzik magukat, akikkel valószínűleg eddig nem sokat énekelgettek otthon, bátortalanok talán, mégis, még így is megélnek egy olyan élményt együtt, a közös éneklésen, játékokon keresztül, ami hiszem, hogy jó magocskákat ültet el a lelkükben!
Én magam nagyon élvezem a velük töltött félórákat, fáradtan, de feltöltődve jövök el tőlük.
Bátorítalak, hogy próbáld ki Te is, akár egy egyszerű, régről megmaradt dalocskával kezdve!
Amit talán mindenki ismer, és a legkisebbeknek is megfelelő:
Zsipp-zsupp, kenderzsupp,
ha megázik, kidobjuk,
zsuppsz!
Kisbabákkal: karunkra fektetjük, úgy ringatjuk, a végén nagyobbat lendítünk
Nagyobbacskákkal: hóna alatt megfogjuk, úgy lóbázzuk a végén magasra emeljük vagy dobjuk
Ovisokkal: mintha fognánk egy nagy köteg kendert, lóbázzuk jobbra-balra, a végén eldobjuk képzeletben
Az ismétlés nagyon fontos, első alkalommal a baba még nem tudja, mi fog történni; másodjára megtanulja, harmadjára már várni is fogja talán a csattanót. Minden ismétléssel egyre jobban élvezi, lehet picit fokozni is, vagy újabb befejezéseket kitalálni.
Hamarosan újabb ötletekkel jövök!
Álmomban minden magzat hallgatja édesanyja éneklését, dúdolgatását, még mielőtt megszületne.
Álmomban minden megszületett baba részesül abban, hogy ölbeli játékokat ismer meg, együtt kacag édesanyjával/édesapjával, miközben lovacskáznak, vonatoznak, zsipp-zsuppolnak stb.
Álmomban még az is megtörténik, hogy séta közben, hintázás közben, netán főzés közben is énekelnek, idővel együtt.
Álmomban az se baj, ha mindez kissé hamiskásan történik.
Ugyanis ennyi kellene csupán ahhoz, hogy gyermekünk fogékonnyá váljon a zenére, annak élvezetére, és kialakuljon benne valami ritmusérzék. Nem a tisztán csengő énekhang a kulcs, hanem a spontaneitás, a közös öröm, a megélt együttes élmények adják az alapot a későbbi zeneszeretetre.
És arról még nem is beszéltem, hogy ezek a közös pillanatok milyen közel hozzák érzelmileg egymáshoz a szülőt és a gyermeket!
Persze, ha nem így tettünk, akkor sem késő. A zeneovi csoportjaimban tapasztalom, hogy azok az ovisok is élvezik, jól érzik magukat, akikkel valószínűleg eddig nem sokat énekelgettek otthon, bátortalanok talán, mégis, még így is megélnek egy olyan élményt együtt, a közös éneklésen, játékokon keresztül, ami hiszem, hogy jó magocskákat ültet el a lelkükben!
Én magam nagyon élvezem a velük töltött félórákat, fáradtan, de feltöltődve jövök el tőlük.
Bátorítalak, hogy próbáld ki Te is, akár egy egyszerű, régről megmaradt dalocskával kezdve!
Amit talán mindenki ismer, és a legkisebbeknek is megfelelő:
Zsipp-zsupp, kenderzsupp,
ha megázik, kidobjuk,
zsuppsz!
Kisbabákkal: karunkra fektetjük, úgy ringatjuk, a végén nagyobbat lendítünk
Nagyobbacskákkal: hóna alatt megfogjuk, úgy lóbázzuk a végén magasra emeljük vagy dobjuk
Ovisokkal: mintha fognánk egy nagy köteg kendert, lóbázzuk jobbra-balra, a végén eldobjuk képzeletben
Az ismétlés nagyon fontos, első alkalommal a baba még nem tudja, mi fog történni; másodjára megtanulja, harmadjára már várni is fogja talán a csattanót. Minden ismétléssel egyre jobban élvezi, lehet picit fokozni is, vagy újabb befejezéseket kitalálni.
Hamarosan újabb ötletekkel jövök!
2009. október 26., hétfő
Zeneovi, bevezető

A történet ott kezdődik, hogy találkoztam a Ringató-val.
Egy bemutató óra volt, ami engem teljesen elvarázsolt. Arra gondoltam, ha lesz újból tanfolyamuk, szeretnék jelentkezni; mint kántor és háromgyerekes anyuka, talán megfelelek :)
Valamikor ez év első felében indult is, előtte volt egy meghallgatás, amire elmentünk Nórimmal. Nem részletezem, nem a legsikerültebb bemutatkozásom volt, ám a fő érv az elutasítás miatt az volt, hogy országos hálózatot építenek, így egy területre csak egy embert alkalmaznak, és hát pont volt magasabb zenei képesítésű jelentkező errefelől.
Sebaj, nem szomorodtam el, viszont titkon arra gondoltam, milyen kár, hogy a Kodály-módszer aztán abbamarad az óvodában :(
Nyár végén jön egy telefon a zeneiskolából, hogy vállalnék-e zeneovit, mert nincs épp rá emberük!
Nem sokat gondolkodtam, Anna járt 2 évet is, nagyjából tudtam, mi fán terem a dolog, ám azért beszereztem egy módszertani könyvet, meg sok-sok dalanyagot!
Lassan egy hónapja mennek is az alkalmak, talán itt az ideje, hogy megosszak ezekből néhány ötletet, otthon is használható éneket, és főleg azokat a szempontokat, amiket érdemes szem előtt tartani, ha fejleszteni szeretnéd gyermeked hallását, zenei érzékét.
Mottó: "Az óvodával, annak zenéjével foglalkozni nem mellékes kis pedagógiai kérdés, hanem országépítés." (Kodály Zoltán)
Azt gondolom, aki egy kicsit is odafigyel majd erre a területre, olyan kincset ad gyermekének, ami pótolhatatlan!
A sorozat hamarosan indul!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)