Szutyu

Szutyu akkor költözött hozzánk, amikor Anna volt olyan két-három év körüli.
Pontos feljegyzés nincs arról a napról, ám egyszer csak ott volt mindenhol: jött velünk az autóban, a játszótérre, aludni... ő is hintázott, evett, játszott.
Szutyut soha senki nem látta, kivéve legjobb barátnőjét, Annát :) Szutyu volt a legjobb játszótárs, a képzeletbeli barátnő.
Aztán hirtelen eltűnt, olyan gyorsan, mint ahogy jött.

Nagyjából egy évvel ezelőtt emlékeztünk meg Szutyuról, nevetve, hogy micsoda barátnője volt Annának! A felidézés pedig újra behívta őt az életünkbe, ám ezúttal Nórihoz kötődött a képzeletbeli lény. A kedves barátnő pedig átlényegült, minden rosszaság és csíny elkövetője lett.
Ma is látom, hogy valaki összemaszatolta a csempére festett virágot -erről majd máskor írok-, kérdem Nórit, ki volt? Hát a Szutyu!
Szutyu borítja ki a kakaót, veszi el a tesók legféltettebb kincseit, rajzolja össze a falat-szekrényt és még sorolhatnám. Minden tiltott dologban benne van a keze!

Egyszer megkérdeztem Nórit, miért nem szól rá Szutyura, ha rosszalkodni készül? Felderült a képe, és nem sokkal később örömmel jelentette, hogy Szutyu rajzolni készült a szekrényre, de rászólt, így nem tette!

Persze nem mindig bírja megállítani. Szutyu ilyenkor bebújik a padlóba, elrohan, vagy akkor rosszalkodik, mikor Nóri épp nem figyel.

A minap kíváncsi lettem, hogyan is néz ki ez a lány?
Kiderült, kb 30 cm magas -ezt persze Nóri kezeivel mutatta-,, barna haja van és fekete szeme. A fején hatalmas, gombócforma sapkát visel, a nyakában pedig nagy masnira kötött szalagot.

Ha valaki látja, kérem, üdvözölje a nevünkben is.

Lányok, agresszió, döntések

Ma reggel megint volt sírás, és megint egymásra talált a két lány. Időrendben ez pont fordítva volt, mint ahogy írtam :)
Nórika kisbabásat játszott a nővérével, így Anna segített öltöztetni, sőt, hátán az iskolatáskával még cipelte is a kocsihoz! Nórit igyekeztem felkészíteni, hogy Anna bizony ma is iskolába fog menni, ugye nem fog sírni??? Nagy nehezen beleegyezett, hogy holnap korábban indulunk majd, így Anna el tudja kísérni a húgát az oviba...
Aztán megint nem akart bemenni a csoportba :((( Remélem, ez csupán átmeneti...

Tomika a hétvégén megint tikkelni kezdett, 3 nap ovi után. Nem értettük hiszen a tavalyi baj okozója már nincs a közelben, iskolába ment. 4-en maradtak a régi csoportból, együtt kerültek a mostaniba, és Tomi pont az egyik régi csoporttársával barátkozott, akiről eddig azt tudtuk, hogy nagyon kis rendes gyerek.
Végül kiderült, hogy sajnos épp ez a rendes gyerek folytatja azt, ami tavaly történt :(( Hátrafeszíti a fiam ujját, vagy sorban állás közben úgy megszorítja a kezét, hogy komoly fájdalmat okoz; ha erre Tomi segítséget kér, azt hazudja, hogy Tomi megütötte őt. Egy alkalommal pedig az állánál fogva hátrafeszítette a fiam fejét! Mindez 3 nap alatt!!!

Nem csoda, hogy azonnal tikkelni kezdett újra!
Ma reggel beszéltem az óvó nénivel, aki sajnos még azt se tudja, kiről van szó, nem ismeri az új gyerekeket, de ígérte, hogy odafigyel. Ha nem, kénytelen leszek magam elintézni ezt a gyerekkel...

A harmadik téma, hogy nagy döntés előtt állok, már megint. Így ősszel amúgy is sűrű a program: szülő értekezletek, kivágandó, beszerzendő és elintézendő dolgok tömkelege, illetve a különóra-beosztások (lsd később) mellé még függőben van a zeneovi is. Ráadásul azt is el kell dönteni, mit is kezdek a gyöngyfűzéssel, a kapott lehetőséggel élek-e vagy sem, ha nem, akkor hol fogom tudni eladni, amit készítek? És még bonyolítom: keresztényként a munka csak munka, vagy egyben szolgálat is? Ha igen, hogyan?

A különórákról: Anna heti 2x szolfézsórán vesz részt a sulin belül. Emellett 2x furulyaórája van. Most kezd Tomi hegedülni, neki is 2x lesz hegedűórája hetente, emellett csak zeneovira kell járnia, ovin belül.
Anna focizni szeretne, Tominak is jót tenne valami sport.
Mindezt úgy kell összehozni, hogy minél kevesebb legyen a holtidő, amikor várni kell egymásra, plusz egy autóval kivitelezhető legyen. És nyitva kell hagyni idősávokat a zeneovi részére, amit én tartanék...

Jó kis feladat, mi? Majd megkérem páromat, írjon rá valami külön számítógépes programot...

Hóembernek se keze se lába...

Nem most készült ez a kép, a nagy havazáskor maradtunk lenn az udvaron hóembert építeni.
Nagyon várták már ezt a lehetőséget, mindig nagy élmény közösen hempergetni a pici hólabdacsot, látni, ahogy hízik, hízik... a végén alig bírtam feltenni a fejét :)

Hozzá egy téli ének, ezt tanultuk múlt héten a zeneovisokkal:

Nagy a hó igazán, fut a sí, meg a szán,
Hej-hó, lecsúszik a Jani meg a Ferkó!
(dallam meghallgatható itt!)

Ajánlom egyébként ezt az oldalt, sok ének, mondóka, dal található meg, sok kottával és midi hanggal együtt!

Játszóházban voltunk

Inkább a képek beszéljenek, Annáról nem tudtam fotót készíteni, mint a villám cikázott ide-oda :)))

Helyzetjelentés

Tomiról hullanak a pörkök, napra még mindig nem mehetünk, így marad az esti séta, ha épp nem esik...

Nórika kapott új fürdőrucit, bár túl sokat nem fogjuk használni :(((
Anna itt még vidám, valószínűleg nem mehet úszótáborba jövő héten :((
Én nagyon el vagyok kenődve, párom dolgozik már, így teljes a szobafogság. Anna és Nóri hiába vannak jól, mivel fertőzhetnek, őket se vihetem a játszóra. Máshova se, hiszen akkor ki marad itthon Tomival?
Reménykedtem, hogy a lányokon nem fog már kijönni, de a gyerekorvos megnyugtatott, hogy Tomi kiütéseitől számítva 2,5 hét is lehet, mire rajtuk kijön... vagyis még nem telt le a lappangási idő...
Az úszótábort hétfőtől nem mondanám le, mert mi van, ha nem jön ki rajta; de ha mégis? Elkezdi és 2 nap után lebetegszik? És megfertőzünk másokat is?
Júl 20-tól mennénk nyaralni, az is ugrik????

Nagyon zavar az is, hogy még Tominál se látom a végét, mikor szabad normálisan kimenni vele, esetleg strandra is, ha már nyár van...

A lányoknál még az elejét se látom, hiszen nem lehet előre számolni, amíg nem tudunk biztosat...

És persze a pesszimizmusom is előtör, mert biztos addigra lesz rossz idő, mire meggyógyulunk, stb.

úúúútálom ezt a nyarat :(

A szülinapos :)

Ma lett 2 éves ez a csirkefogó:

Kis házi ünnepség keretében elfújhatta a "sok" gyertyáját:
Ritka pillanat, a két lány együtt, elmélyülten, békességben:
Tomika csak örült:

Egyébként Tominak, és páromnak is volt születésnapja ebben a hónapban, de erről máskor írok, mert nagyon sok minden történt még ezen kívül is!!!

Gofri pudinggal...

Nórikám átlényegült néger gyerekké, ám rettenetesen élvezte a dolgot :)



Tomi az egyetlen, aki csak az evés élvezetével törődött:Anna csak kicsit lett maszatos, azért őt sem hagyhattam ki!
Ilyen mosolygós gofrikat sütött párom nekünk vacsira:

Denevér!

Tegnap megvarrtam Annám jelmezét; egész délután röpködött :D

Nóri és a számítógép

Elmélyült munka folyik:
Apa, menjél innen!
Nem tetszik, hogy ide tettél...
Na jó, a fotó kedvéért :)