
Szutyu akkor költözött hozzánk, amikor Anna volt olyan két-három év körüli.
Pontos feljegyzés nincs arról a napról, ám egyszer csak ott volt mindenhol: jött velünk az autóban, a játszótérre, aludni... ő is hintázott, evett, játszott.
Szutyut soha senki nem látta, kivéve legjobb barátnőjét, Annát :) Szutyu volt a legjobb játszótárs, a képzeletbeli barátnő.
Aztán hirtelen eltűnt, olyan gyorsan, mint ahogy jött.
Nagyjából egy évvel ezelőtt emlékeztünk meg Szutyuról, nevetve, hogy micsoda barátnője volt Annának! A felidézés pedig újra behívta őt az életünkbe, ám ezúttal Nórihoz kötődött a képzeletbeli lény. A kedves barátnő pedig átlényegült, minden rosszaság és csíny elkövetője lett.
Ma is látom, hogy valaki összemaszatolta a csempére festett virágot -erről majd máskor írok-, kérdem Nórit, ki volt? Hát a Szutyu!
Szutyu borítja ki a kakaót, veszi el a tesók legféltettebb kincseit, rajzolja össze a falat-szekrényt és még sorolhatnám. Minden tiltott dologban benne van a keze!
Egyszer megkérdeztem Nórit, miért nem szól rá Szutyura, ha rosszalkodni készül? Felderült a képe, és nem sokkal később örömmel jelentette, hogy Szutyu rajzolni készült a szekrényre, de rászólt, így nem tette!
Persze nem mindig bírja megállítani. Szutyu ilyenkor bebújik a padlóba, elrohan, vagy akkor rosszalkodik, mikor Nóri épp nem figyel.
A minap kíváncsi lettem, hogyan is néz ki ez a lány?
Kiderült, kb 30 cm magas -ezt persze Nóri kezeivel mutatta-,, barna haja van és fekete szeme. A fején hatalmas, gombócforma sapkát visel, a nyakában pedig nagy masnira kötött szalagot.
Ha valaki látja, kérem, üdvözölje a nevünkben is.
