Szülők szabadságon

Zsuzsinak ajánlva ;)

Source: google.com via Ann on Pinterest

Időnként a szülői szerepből is szükséges szabadságra menni. Egyénenként változó, mikor történhet meg az első ilyen kiruccanás, és mennyi időre bízzuk őket másra. Sok kérdés vetődik fel ilyenkor, meg kell küzdeni lelkiismeretfurdalással, aggodalmakkal, talán még a rokonok, szomszédok becsmérlő szavaival is. Most borítom az időrendet, és nem ezekről szeretnék írni, hanem arról: mire számíthatunk, amikor hazajövünk?

Múlt héten táboroztattunk a férjemmel, csupán legnagyobbik gyermekünket vittük magunkkal. A két kisebb - 8 és 5 évesek - egy hétig nem voltak velünk. Egyszer-egyszer felhívtam az aktuális felvigyázót, így tudtam, jól elvannak, látványosan nem hiányolnak.
Mivel nem az első alkalom, amikor hosszabb időre elmegyünk, igyekeztem készülni a hazajövetelre. Ennek ellenére a forgatókönyv eképpen zajlott:

1. Megérkezés barátnőmékhez, akik vigyáztak rájuk a hét második felében.
Tesók egymás nyakába ugrása, majd a szülők és távollevő gyerekek megható összeölelkezése.
2. Gyerekek leválása, játék folytatása. Megfáradt szülők és megkönnyebbült felvigyázók beszélgetése, mi hogyan zajlott.
3. Hazaindulás. Egy gyerek hisztizik a kutyától. Barátunk nagy szemmel néz, majd megállapítja, hogy ez már bizony nekünk szól.
4. Csomagok óriási kupacba letevése, igyekezet, hogy mielőbb járhatóvá váljon a lakás.
5. Gyerekek módszeres és következetes egymást hergelése, viták, mi több, egymás oldalba bökése. Folyamatos, egymást túlkiabálni próbáló gyerek-mondandók.
6. Anya és apa kétségbeesett igyekezete, hogy a kipakolás is haladjon, vacsora is legyen, és a gyerekek se tegyenek kárt magukban.
7. Vacsora. Hisztiző gyerek, aki vagy nem reagál semmire, vagy ennek épp az ellenkezőjét teszi. Szülői ingerültség nőttön nő.
8. Apa megtörten kérdezi: most mit csináljak vele?

Ezen a ponton beugrott, amit az egyik könyvben olvastam régebben: ne fegyelmezz addig, amíg meg nem bizonyosodtál róla, hogy a gyerek "szeretet-tankja" fel van töltve!
Nosza, próbáljuk ki!
Férjem vacsorát otthagyva a hisztiző után ment, majd próbált elegendő időt vele tölteni, átölelve, beszélgetve. Jelentem, működik! Az érintett gyermek átmenetileg "megjavult", megette a vacsorát.

Source: pollybland.com via Sara on Pinterest

Szülőként nagyon nehéz egy hét távollét után újra felvenni a fonalat. Gyorsan be kell vásárolni, hiszen még kenyér sincs itthon. Főzni, mosni, talán takarítani is kell. Elpakolni a rengeteg holmit, gondoskodni a háziállatokról, ha vannak, elintézni telefonokat, levelezést, és manapság már az elintézendő közt lehet, hogy megnézzük, mi történt időközben a világhálón.A gyerekek szemszögéből egy számít ilyenkor: fontosabb vagyok-e neked, mint mindezek a tennivalók?
Nehéz a sok dolgot elintézni, de még nehezebb azokat félretenni egy időre, amíg "feltöltjük" a gyerekeink szeretet-tartályát.

Pedig megéri. Utána akár be is lehet vonni őket a rendrakásba, kipakolásba, stb. A számítógép előtt töltendő feladatokat pedig érdemesebb olyankorra halasztani, amikor már lefeküdtek.

Gyerektől függ, kinek mennyi kell ahhoz, hogy helyreálljon a lelki békéje. Lehet, hogy úgy tűnik, elég időt szántunk már rá, aztán pár óra múlva újra "tölteni" kell.
Főleg akkor nehéz ez, ha nem egy gyerekről van szó, hiszen a ráfordítandó idő a gyerekek számával arányosan növekszik. Ráadásul vannak olyan típusú gyerekek is, akik nem éreztetik látványosan, hogy szükségük van ilyesféle törődésre, mégsem sóhajthatunk fel, hogy "de jó, legalább vele nem kell most foglalkozni".

Összegzés:

• Tudatosítsuk magunkban már a hazajövetel előtt, hogy bizony türelmet próbáló lesz az első pár óra.

• Tudatosan tegyük félre az elintézendő dolgokat, meg fognak várni.

• Osszuk el a feladatokat párunkkal, a legsürgősebbet egyikünk elkezdheti, míg a másik rögtön a gyerekekre koncentrálhat. Utána akár cserélhetünk is.

• Ha a gyerekeket már "elsősegélyben" részesítettük, akár be is vonhatjuk őket a további teendőkbe, közben is adódik alkalom a beszélgetés folytatására, a "tank" töltésére.

Hasznosnak találtad? Oszd meg!
Van véleményed? Írd meg hozzászólásban!

Nyárvég

Itt a blogon látszik leginkább, mennyire rendszertelen vagyok... egész nyáron egy sort sem írtam!
Így most a visszatekintő következik, tömören.

A nyarat egyáltalán nem vártam. Hogy fogok fűzni, eladni a 3 gyerek mellett? Egy darabig küszködtem, főleg, mert készültem a július végi Ikerfesztiválra. Hol ide, hol oda próbáltam leszervezni őket egy-egy napra, pl nagymamához, barátokhoz. Volt tábor is, Anna egy hetet Tóalmáson töltött például, de volt a gyülekezet Kincskereső táborában is, Tomi pedig az ovi kézműves hetén. Nórit pedig a barátnője családja vitte magával egy hétre a Balatonhoz :) Kezdtem úgy érezni, annyira azért nem gáz a helyzet, bár az én napi rutinom is felborult a főzések és a nagyobb rumli miatt.

Mire eljött az Ikerfesztivál napja, rájöttem, hogy mégis sikerült elhanyagolnom a családot, férjemet is beleértve. Így azt mondtam, jó, augusztusban szabadságon leszek! Ráadásul az Ikerfesztiválról is haza kellett jönnöm, annyira esett az eső... jel volt ez.

Voltunk egy hetet a Balatonnál a családdal is, sikerült megérkeznünk július végén októberi időjárásban: 13 fok és ködös párás idő... egész héten csak egy nap volt, amikor lehetett kirándulni, a többi napra jutott eső és hűvös is bőven. Azért sikerült programokat szervezni, bár a tervtől jócskán el kellett térni...

Szolgálataink is voltak, a gyülekezet Mátraházán töltött egy hetet, egy napra elhívtak minket is, nagyon jó volt megélni a szeretetüket és hiányukat! Voltunk egy hétvégét a Haraszti fiatal felnőttek körével is a Balatonon, áhítatokat tartottunk, ismerkedtünk velük, no meg strandröpiztünk! Évek óta nem ütöttem röplabdát... fájt is utána mindenem :)
És persze a Refisz nagy nyári tábora, ahová most gyerekek nélkül mentünk. Énekvezetőként és műhelyvezetőként mentem, 100%-ban azért, hogy a fiatalokra összpontosítsak. nagyon áldott hét volt, lelkileg sokat gazdagodtam! Remélem, Isten is fel tudott használni az énekek és beszélgetések által.

Most itt a nyár vége, és rádöbbentem: nem várom az őszt! Jön a hajtás, a pörgés, a szigorúan beosztott napirend, amibe megint nem fog beleférni egy csomó fontos dolog. Megint méricskélni kell, mire mennyi energiát tudunk fordítani, a munka rovására fog menni a nyelvtanulás és zenetanulás, a házimunka rovására fog menni a gyerekekkel töltött idő, a gyerekek játszóidejét veszi majd el a tanulás, a zenetanulás is, meg a mindenféle program.
Ugyanakkor várom a kóruspróbákat, az Agapé körünk beszélgetéseit, a zeneovikat is. És persze, hogy talán megint fűzhetek egy kicsit, amikor marad időm :)

Ma van a szülinapom-pom

Igazából nem szerettem volna nagydobra verni - a facebook amúgy is eléggé népszerűsíti ezt -, de a gyerekek annyira szeretnivalóan készültek az eseményre, hogy muszáj írnom róla!

Anna napok óta lázban ég, titkos dolgokat készít, még a suliban is. Ma hozza haza, fogalmam sincs, mire készül!
Tegnap beküldtek a szobába, míg hárman elég zajosan ügyködtek a nappaliban. Ez már kiderült, reggel ideadták műveiket: Tomi kosárkát készített gyurmából, Nóri 'szépenszólósípot', Anna pedig picike kalapot.

Anna ezenkívül felékesített egy borítékot, melyben két kupon lapult. Az egyik szerint elmehetek egyedül a Mia Mammába (palacsintázó), a másik feljogosít egy közös bringázásra Annával :D

Férjem is meglepett, ma még van suli, így a két kisebbel leléptek anyósomhoz, hogy szabadnapot kapjak. Így elmehettem mindenféle dolgokat csinálni, pl masszíroztatni egy órát (!), kozmetikushoz, aztán ittam egy jegeskávét a kedvenc helyemen :) éééés vár még rám egy vacsora párommal :)

Azt hiszem, remek családom van! Köszönöm nektek!

Jutalmazás, ösztönzés

Inkább annak vagyok a híve, hogy pozitívan ösztönözzük a gyerekeket a jóra és szépre, méghozzá saját jó példával hozzájárulva a dologhoz.
Ez aztán vagy megy, vagy nem :) A rendrakás terén például hiába próbálkozok bármivel is, valahogy nem akar összejönni a sikerélmény :)

Anna találta ki valamelyik nap, hogy rajzol egy táblázatot. 6x5 részre osztott egy A4-es lapot, majd közölte, hogy ha valamiben szót fogad, kaphat-e ezért egy X-et a lapra? Először meglepődtem, de arra gondoltam, miért is ne? Abban is megegyeztünk, ha betelik a lap (30 db X!), kap egy matricás füzetet.

Innentől kezdve X járt a reggeli öltözködésért, feltéve, hogy nem kellett noszogatni rá. X, ha este már előkészíti a táskáját. Újabb X, ha beágyaz, ha elpakol, ha bármi egyébben segít vagy megteszi amit kérek.

Elmondhatom, annyira bevált, hogy a másik két gyerek is kikövetelte magának a lapot, és ők is szorgosan gyűjtik az X-eket! Ráadásul remekül lehet az életkori különbségeket is kezelni: Nóri például apróbb dolgokért is kaphat X-et, míg Annánál komolyabbak a feltételek.
Lehet egyszerre több jelet is odaítélni, például egy porszívózásért... ám olyan is volt, hogy lehúztunk egy már megkapott X-et, mert hiányt hozott haza a házi feladatról...

Anna első lapja hamar betelt, a másodikért is megkapta már az előre megbeszélt matricákat. Most a harmadikat töltjük...
De a tesók sem maradtak le, Tomi és Nóri is büszkélkedhetnek már egy-egy betelt lappal.

Én pedig velük :)

Szutyu

Szutyu akkor költözött hozzánk, amikor Anna volt olyan két-három év körüli.
Pontos feljegyzés nincs arról a napról, ám egyszer csak ott volt mindenhol: jött velünk az autóban, a játszótérre, aludni... ő is hintázott, evett, játszott.
Szutyut soha senki nem látta, kivéve legjobb barátnőjét, Annát :) Szutyu volt a legjobb játszótárs, a képzeletbeli barátnő.
Aztán hirtelen eltűnt, olyan gyorsan, mint ahogy jött.

Nagyjából egy évvel ezelőtt emlékeztünk meg Szutyuról, nevetve, hogy micsoda barátnője volt Annának! A felidézés pedig újra behívta őt az életünkbe, ám ezúttal Nórihoz kötődött a képzeletbeli lény. A kedves barátnő pedig átlényegült, minden rosszaság és csíny elkövetője lett.
Ma is látom, hogy valaki összemaszatolta a csempére festett virágot -erről majd máskor írok-, kérdem Nórit, ki volt? Hát a Szutyu!
Szutyu borítja ki a kakaót, veszi el a tesók legféltettebb kincseit, rajzolja össze a falat-szekrényt és még sorolhatnám. Minden tiltott dologban benne van a keze!

Egyszer megkérdeztem Nórit, miért nem szól rá Szutyura, ha rosszalkodni készül? Felderült a képe, és nem sokkal később örömmel jelentette, hogy Szutyu rajzolni készült a szekrényre, de rászólt, így nem tette!

Persze nem mindig bírja megállítani. Szutyu ilyenkor bebújik a padlóba, elrohan, vagy akkor rosszalkodik, mikor Nóri épp nem figyel.

A minap kíváncsi lettem, hogyan is néz ki ez a lány?
Kiderült, kb 30 cm magas -ezt persze Nóri kezeivel mutatta-,, barna haja van és fekete szeme. A fején hatalmas, gombócforma sapkát visel, a nyakában pedig nagy masnira kötött szalagot.

Ha valaki látja, kérem, üdvözölje a nevünkben is.

Egy, megérett a...

... gyerekcsapat arra, hogy együtt társasozzon :)

Ma reggel szokás szerint nekifogtam a főzésnek, azonban nem kapcsoltam be a gyerekeknek mesét.
Lám, milyen jól tettem, elkezdtek Monopoly-zni, hárman! Anna már remekül képben van a szabályokat illetően, a junior változatban a pénzek is 10-es számkörben mozognak, ezt már Tomi is érti, számolja. Nóri pedig örült, hogy bevették a nagyok, örömmel követte az utasításaikat, mikor hová lépjen stb.

Nemrég még, talán az őszi szünet előtt kérdezte az egyik óvó néni, hogy várom-e a szünetet, hiszen olyan jó lehet, mikor mind együtt vannak. Nagyra kerekedett a szemem, mert épp ellenkezőleg gondoltam; amikor hárman hosszabb ideig vannak összezárva, mindig veszekedés, cívódás, netán verekedés az eredmény... Végül igazat adott nekem az óvó néni, neki nagyobbak a gyerekei, az mi korosztályunknál bizony még normális ez a fajta összeütközés.

Épp ezért volt kellemes meglepetés a mai társasozás! Ugyan végére nem értek, Nóri mégiscsak elunta, de a pozitív testvéri élmény azért megmarad :)

A testvéri élményhez az is hozzátartozik, hogy kb két hete eljutottunk egy szélső pontra; annyira összeveszett a két nagyobb, hogy egy lavór is eltörött. Nem is mi voltunk itthon velük, keresztfiunk vigyázott rájuk, így különösen kellemetlen volt az eset.
Ez után elővettük a témát, én is kiborultam, átbeszéltük.

Mindeközben Anna és Tomi egyre inkább érdeklődik a Biblia üzenete iránt, járnak hittanra, vasárnaponként ők gyerekórán vannak, amíg mi hallgatjuk az Istentiszteletet, plusz itthon is sokszor kerül elő egy-egy igevers vagy történet, amit mi a magunk napi Bibliaolvasásából merítünk. Ezekről mindig van véleményük, sok jó beszélgetés indult már el ezek kapcsán.

Gondolom, a két dolog egymást erősítette (a veszekedések eldurvulása és az Ige), egyik este Anna az imádságában elmondta, hogy eddig arra vágyott, bárcsak egyedüli gyerek lenne, de most rádöbbent, mennyire szereti a testvéreit és milyen jó, hogy vannak!

Azt hiszem, ehhez nem kell mást hozzáfűznöm.

Kereskedelem, alapok :)

Tegnap volt a suliban Luca-napi (?) vásár.
Sajnos későn szólt Anna, így csak pár gyöngybogyót dobtam össze előző este, sütöttem muffint, meg bevitte a tavaly közösen készített papír angyalkákat-csillagokat. Keresett hozzá néhány nem használt játékot, ezzel készen is volt a bolt!

Megbeszéltük, mi mennyibe kerüljön, egyedül a süteményre nem mondtam árat, hogy előbb nézze meg, más sütiket mennyiért adnak.

Hazaérve mesélt néhány érdekes dolgot :D
Például, a muffint először 100 Ft-ért akarta adni, egyik osztálytársa vett is egyet ennyiért, majd levitte az árat 40 Ft-ra...

Vett valakitől egy kisautót 200 Ft-ért, majd arra gondolt, ez nem ér meg ennyit, és csak 100 Ft-ért adta el...

Itt derült ki számomra, mennyire nem érti még a pénz értékét, fogalmát! Azonban pont az ilyen tapasztalatok segítik arra, hogy megértsen néhány alapfogalmat, ami valójában a kereskedelem lényege. Legalább van egy alap, amin keresztül beszélgetni lehet ezekről a dolgokról is.

Most biciklire gyűjtünk, ha kap valahonnan pénzt -zsebpénz még nincs nálunk a fenti okokból kifolyólag-, és beteszi a bringa-kasszába, mi a 20-szorosát adjuk mellé. Vagyis 100 Ft-hoz teszünk 2000 Ft-ot.
Először eltúlzottnak találtam az arányt, hiszen mit csinálunk, ha hirtelen betesz mondjuk 2000 Ft-ot :) De nem. Mivel ő egész más léptékben gondolkodik még -a vásárba vitt 500 Ft-ot, eladott mindent, és hazahozott 125 Ft-ot, plusz egy csomó mindenfélét-, neki 100 Ft-ot betenni egész vagyonnak számít!

Na majd meglátjuk, hogy alakul a dolog.

Zizzent állapotban

Volt folytatása a szülőinek, a bejegyzés címe nem erre utal, de erről később.

Lett egy rendkívüli szülői, ahol lemondott az eddigi két SZMK_s anyuka, és újakat választottunk. A légkör elégé kiélezett volt, még az utócsengése is, a bizalmatlanságot sajos nem lehet meg nem történtté tenni, és azok is magukra vették, akiknek nem kellett volna, de idővel talán enyhülnek a dolgok a lelkekben...

A pénz elszámolásával kapcsolatban a helyére kerültek a dolgok, legalábbis lettek számlák, meglett a pénz is; az érintett nem gondolta, hogy ezt így kell csinálni, elismerte a hibát.

A diákigazolványok ügyét az igazgatóhelyettes próbálta menteni, sajnos én nem vagyok megnyugodva a választól, bár azt nekem kell elismernem, hogy ebben mindvégig az SZMK_s anyukát hibáztattam, miközben mindvégig az iskola volt a felelős, hogy mit kezdenek a pénzünkkel... náluk viszont kéz kezet mos, így a dolog ennyiben marad. Valószínűleg könnyebb volt egy embert hibáztatni, tanulság ez számomra a jövőre nézve.

Erről ennyit, a zizzentség pedig azért van, mert Nórim elkapott valami hányós-hasmenős izét, éjjel kb fél óránként kaptam a lavór után... előtte Anna műsort adott, hogy fél, így kikerültem a nappaliba, ahol olyan kényelmetlen a kanapé, hogy alig tudtam elaludni, mire sikerült, megkaptam Nórit magam mellé...

Lányok, agresszió, döntések

Ma reggel megint volt sírás, és megint egymásra talált a két lány. Időrendben ez pont fordítva volt, mint ahogy írtam :)
Nórika kisbabásat játszott a nővérével, így Anna segített öltöztetni, sőt, hátán az iskolatáskával még cipelte is a kocsihoz! Nórit igyekeztem felkészíteni, hogy Anna bizony ma is iskolába fog menni, ugye nem fog sírni??? Nagy nehezen beleegyezett, hogy holnap korábban indulunk majd, így Anna el tudja kísérni a húgát az oviba...
Aztán megint nem akart bemenni a csoportba :((( Remélem, ez csupán átmeneti...

Tomika a hétvégén megint tikkelni kezdett, 3 nap ovi után. Nem értettük hiszen a tavalyi baj okozója már nincs a közelben, iskolába ment. 4-en maradtak a régi csoportból, együtt kerültek a mostaniba, és Tomi pont az egyik régi csoporttársával barátkozott, akiről eddig azt tudtuk, hogy nagyon kis rendes gyerek.
Végül kiderült, hogy sajnos épp ez a rendes gyerek folytatja azt, ami tavaly történt :(( Hátrafeszíti a fiam ujját, vagy sorban állás közben úgy megszorítja a kezét, hogy komoly fájdalmat okoz; ha erre Tomi segítséget kér, azt hazudja, hogy Tomi megütötte őt. Egy alkalommal pedig az állánál fogva hátrafeszítette a fiam fejét! Mindez 3 nap alatt!!!

Nem csoda, hogy azonnal tikkelni kezdett újra!
Ma reggel beszéltem az óvó nénivel, aki sajnos még azt se tudja, kiről van szó, nem ismeri az új gyerekeket, de ígérte, hogy odafigyel. Ha nem, kénytelen leszek magam elintézni ezt a gyerekkel...

A harmadik téma, hogy nagy döntés előtt állok, már megint. Így ősszel amúgy is sűrű a program: szülő értekezletek, kivágandó, beszerzendő és elintézendő dolgok tömkelege, illetve a különóra-beosztások (lsd később) mellé még függőben van a zeneovi is. Ráadásul azt is el kell dönteni, mit is kezdek a gyöngyfűzéssel, a kapott lehetőséggel élek-e vagy sem, ha nem, akkor hol fogom tudni eladni, amit készítek? És még bonyolítom: keresztényként a munka csak munka, vagy egyben szolgálat is? Ha igen, hogyan?

A különórákról: Anna heti 2x szolfézsórán vesz részt a sulin belül. Emellett 2x furulyaórája van. Most kezd Tomi hegedülni, neki is 2x lesz hegedűórája hetente, emellett csak zeneovira kell járnia, ovin belül.
Anna focizni szeretne, Tominak is jót tenne valami sport.
Mindezt úgy kell összehozni, hogy minél kevesebb legyen a holtidő, amikor várni kell egymásra, plusz egy autóval kivitelezhető legyen. És nyitva kell hagyni idősávokat a zeneovi részére, amit én tartanék...

Jó kis feladat, mi? Majd megkérem páromat, írjon rá valami külön számítógépes programot...

Azért nem minden rózsás

Egyetlen apróság, ami beárnyékolja a tegnapi boldogság-felhőt: ma reggel Nóri és Anna teljesen egymásra cuppantak, lett is egy fotó, ami visszaadja a meghittséget köztük -jön majd, csak lemerült az akksi a gépben. Ez végig kitartott, amíg Anna ki nem szállt a kocsiból a suli előtt. Onnantól a húga bőgött, aztán megnyugodott ugyan, de az oviban, miután vígan elbúcsúzott tőlem, hirtelen sarkon fordult, visszarohant hozzám, átnyalábolt úgy, hogy levegőt se kaptam, majd síri hangon közölte, hogy "veled akajok menni!"

Óvó néni közbelép, Nórikát próbáltuk meggyőzni, hogy majd integet, meg Tomcit is el kell kísérnem, végül lanyhult a szorítás és próbáltam minél gyorsabban eltűnni a helyszínről.
Ami nem sikerült, mert Tomi nem mozdult, úgy kellett kitaszigálni a folyosóról.

Tominál ugyanis még előző este kezdődött egy olvasási kényszer, rákapott ugyanis egy nagyon építő olvasmányra, a Garfield-ra. Már este balhézott, amiért este f9-kor nem engedtem tovább olvasni, reggel első dolga volt folytatni a félbehagyott művet. Szerencsére végzett vele, mire beértünk a csoportjába, ám szerintem kiesett neki az az idő, ami az ébredés és eközött történt :D
Azt például egyáltalán nem észlelte, hogy mi történt Nórival, még szerencse, hogy a ruházatát ellenőriztem indulás előtt; képes lenne alsónaci vagy zokni nélkül elindulni, esetleg pizsamában!

Még egy dolog borzolja a kedélyeket, tegnap kiderült, hogy Anna egyik osztálytársának anyukáját megbüntették, mert főállású anyaként képes volt igénybe venni napközit. Vissza kell fizetnie az anyasági összegét, amit eközben kapott.
Próbáltunk utánajárni, hogy jogos-e a dolog, meg hát többen érintve vannak hasonló felállásban.
Egyelőre ezt találtuk: törvénymódosítás
E szerint nem lehet korlátozni az intézményben tartózkodás idejét, de hogy most él-e ez a módosítás, azt ki kell deríteni.

folyt.köv.

Vannak még csodák!

Nos igen. Tegnap, miután sokat morfondíroztam a leírt dolgokon, plusz megosztottam ezt több szülővel meg hát itt a blogon is, végül ma reggel férjem kezdeményezésére Isten elé vittük az ügyet, hiszen mi úgyse tudunk kitalálni semmi okosat.
Lám, ma Anna röpdösve jött haza, mert kibékült két lánnyal, akik eddig kiközösítették, plusz összebarátkozott még néhány lánykával!

Ilyesmi megoldásra nem is számítottam! Várakozáson felüli, ami történt!

Tomit se csúfolták ma, Nóri pedig ismét remekül érezte magát az oviban!
Mit mondjak? Szuper ez a nap! :DD

Szeptember 1., a várva várt nap

Nagyon vártuk mindannyian.
Én azért, hogy végre elkezdhessem megvalósítani a terveimet.
Anna azért, mert unatkozott már.
Tomi azért, mert igazából a sulit várja, és minden nappal közelebb kerül hozzá.
Nóri pedig már menni akart Csibe csoportba.

Ma végre eljött az idő, reggel Annát kitettük a sulinál, gondolván, úgyis a teremben lesznek, sok ember nem fér el, meg hát nagy is már, nem kellünk mi oda. Aztán Tomit párom kísérte oviba, én Nórit. Egyiknél se volt gond, Tomi másik csoportba került - ismét-, Nóri pedig egyből úgy átölelte a két óvó nénit, hogy egészen meghatódtak tőle, majd közölte, hogy majd ott aludni is akar... róla még nem tudok semmit, még ezután megyek érte, de szerintem remekül érzi magát!

Hanem a másik kettő.
Tominak lett két új barátja, lelkendezve mesélte első körben, milyen jó volt neki ma! Aztán az is kijött, hogy kicsúfolta a két új barát, mert másképp ejti a betűk egy részét...

Anna problémája ennél is nagyobb. Már suli előtt mesélte, hogy ő olyan az osztályban, mint egy puzzle darab, ami nem illik sehová. Ledöbbentem ezen a képen, találóan fogalmazta meg, amit érez: a lányok klubot alkotnak, ahová ő nem tartozik, mert nem szereti Hannah Montana-t. A fiúk is klikkesednek, a Bakugan megy náluk, ez megint nem jön be. Így ő kimarad mindenhonnan.
Van még, aki nem tartozik a klubba, de nem biztos, hogy attól ők még egy hullámhosszon vannak, nem mindig jön be ez a fajta közös játék.

Kérdeztem, hogy ha néznénk együtt a Hannah Montana-t (innentől csak HM), az segítene-e? Na itt buktam ki. Nem elég, mert az, hogy valaki képben van a sorozatot illetően, az alapfeltétel! Ezenkívül szükséges, hogy mindig újabb és újabb HM-s cucca legyen a klubtagoknak! Ha nincs, vagy mondjuk elszakad a HM-s pólója, akkor kiteszik a klubból!!! Így versengenek, hogy ki tud beszerezni minél különlegesebb kiegészítőt...

Ilyenkor mit tegyen a szülő?
1) Ha belemegyek a dologba, kvázi hazudni tanítom a gyerekemet; hiszen ő is látja, hogy mindez milyen felszínes, és csak azért menne bele, hogy ne lógjon ki a sorból. Ám ez hazugság, mert eljátssza, hogy ő is kedveli HM-t, miközben nem.
2) Ha így marad a helyzet, akkor Anna mindig is kívülálló marad, mert másképp gondolkodik, mint a többiek.
3) Ha ezt jelzem a szülők felé, akkor Annának még rosszabb lehet a helyzete, amiért árulkodott.

Az egész úgy förtelmes, ahogy van. Azt gondolom, hogy ha már a 8-9 éveseknél is csak az számít, milyen anyagi javakkal rendelkezik valaki, akkor ez a társadalom komoly betegsége! Milyen felnőttek lesznek ezekből a gyerekekből?

A ráadás: az egyik TV-től kinn voltak az osztályban, mert oda jár az egyik ismert színésznő gyermeke, és riportot készítettek vele... hogy erre mi szükség volt?

Nyári szünet

Hű, nagyon elhanyagoltam ezt a blogot!
Mindig zavarban vagyok ugyanis, mennyit áruljak el magunkról a nagyvilágnak, ami még nem fogja sérteni a jövőben gyermekeim érzékenységét :)

Most is csak röviden foglalom össze, hogy is telik a nyári szünet.
Anna már 2 nap után unatkozott, így minden napra kell valami program. Ez lehet csupán gyurmázás, bringázás, máskor átmegyünk valakihez, nagymamánál töltenek egy-egy napot, volt továbbá egy hét Csillagtábor, egy hét úszótábor is.
Utóbbiban Tomi is részt vett, igazi vízitücsök lett belőle :D

Tomika megtanult két keréken bringázni, valamint végre hintázni is; ebben viszont a 3 éves Nóri máris lekörözi, mert ezt a tudományt immár ő is elsajátította!

Nóri már nem jár bölcsibe, a nyári szünet előtti héten már nem vittem, augusztusban pedig már nem látom értelmét... vele egy küzdelem van, a délutáni alvás...

Balatonhoz végül az időjárás miatt nem mentünk, helyette egy napos víziparkos látogatásunk volt, azt kell mondja, árban bizony vetekedett a 3 napos Balatoni kiruccanás végösszegével! Viszont maradandó élmény az egész családnak.

A nyaralás még hátravan, aztán máris készülhetünk az iskolára...

Fejlemények

Az előző bejegyzés óta sok minden történt, leginkább, hogy fiam megtanult nemet mondani az őt sakkban tartó gyereknek, és nem engedi már bántani magát. Sőt! Az agresszor rászállt egy másik fiúra, aki Tomim jó barátja, erre ő kijelentette, hogy megvédi a barátját is!
Ehhez nem árt tudni, hogy fiam kb 16 kiló, és mint egy pálcikaember :)))

A szándék tehát megvan, sikereket is elért; a védelmi terv még nem valósult meg, mert itthon fekszik nagybetegen: 37,2-vel és enyhe hányingerrel küzd az életben maradásért :) Mert ő ilyen beteg még életében nem volt -állította tegnap.

Összegzésül tehát azt gondolom, hogy mindenképp jó adag önbizalom-erősítőt kapott e helyzet által, de mi van azokkal, akik úgy esnek áldozatul, hogy ez nem derül ki? Vagy a szülők nem foglalkoznak a gyerekkel? Belegondolni is rossz, ha ez hosszabb távon így megy, egész életre meghatározhatja egy kisember önértékelését :( És ez egy jó óvoda, jó csoport, kiváló óvó nénik mellett történt eset...

Egy kis aranyosság a végére: Nórim aranyköpése
"Halljátok? Csipejegnek a madajak!"

Rosszfiú-jelenség

Nem tudok mit kezdeni a helyzettel.
Tominak nagyon imponál egy fiú az ovis csoportban, aki borzasztó idétlen, és csupa h*lyeségre tanítja a fiamat. Többször beszéltem erről Tomimmal, aki saját bevallása szerint nem akar vele barátkozni, de valahogy mégis a bűvkörébe került.

Egy ideje pedig arról számol be a fiam, hogy ez a gyerek addig marja a kezét, amíg meg nem tesz neki ezt-azt: odaadja a sapkáját neki, megígéri, hogy csak vele játszik, ilyesmik. Vagyis zsarol.
Erre nálam kiborult a bili, és beszéltem az óvó nénikkel erről. Itt jön az érem másik oldala, ők csak azt látják, hogy kimondottan Tomi keresi ennek a gyereknek a társaságát, ő kezdeményezi a játékot, az idétlenkedést.
Ennek magam is tanúja voltam, amikor a cukrászdában összefutottunk; a fiam azt mondja, azért barátkozik vele, mert fél, hogy különben megint marja a kezét.
Az óvó néni szerint azért mondja ezt nekünk, mert meg akar felelni a szülői elvárásnak.

Tehetetlen vagyok! Ugyanakkor ma egyértelmű nyomok voltak a fiam karján, egy helyen be is van lilulva, ezt is megmutattam az óvó néninek, aki elismerte, hogy ez a bizonyos gyerek szokott másokat is megcsípni, de a zsarolás tényét megkérdőjelezik.

Na ilyenkor mi van??????

Mindenféle

Nagyon régen írtam, ez azért van, mert nem kettő, de számos lovat ülünk meg egyszerre...

Volt betegeskedés, Anna csaknem 2 hetet hiányzott a suliból; közben férjem és én is betegek lettünk, mára nagyjából rendeződtünk e téren.
Volt közben Kecskeméten kirándulásunk, voltunk cirkuszban, tegnap a bicikliket is elővettük.

Nagy felismerésünk is történt, avagy azon kezdtünk gondolkodni, miért érezzük úgy, hogy a gyerekeink körül forog az életünk, mindent ők határoznak meg, mégsem térül meg a belefektetett idő, energia? Ugyanúgy hisztiznek, követelőznek, és sokszor kibírhatatlanok.
Aztán párom találkozott egy szintén 3 gyermekes barátjával, itt jöttünk rá, hogy minőségileg másképp kell hozzáállnunk a dolgokhoz! Így került elő a bicikli is tegnap, Tomit tanítottuk felváltva kétkerekűzni :) Annával elmentünk tojást venni brongával -majdnem csorba esett a becsületemen, alig tudtam tartani vele a "lépést" :)
Időnként jó rádöbbenni, hogy számukra nagyon fontos a minőségi, "csak rád figyelek"-típusú idő... remélem, új élményekkel gazdagodunk mindannyian, ha így folytatjuk!

Hóembernek se keze se lába...

Nem most készült ez a kép, a nagy havazáskor maradtunk lenn az udvaron hóembert építeni.
Nagyon várták már ezt a lehetőséget, mindig nagy élmény közösen hempergetni a pici hólabdacsot, látni, ahogy hízik, hízik... a végén alig bírtam feltenni a fejét :)

Hozzá egy téli ének, ezt tanultuk múlt héten a zeneovisokkal:

Nagy a hó igazán, fut a sí, meg a szán,
Hej-hó, lecsúszik a Jani meg a Ferkó!
(dallam meghallgatható itt!)

Ajánlom egyébként ezt az oldalt, sok ének, mondóka, dal található meg, sok kottával és midi hanggal együtt!

Játszóházban voltunk

Inkább a képek beszéljenek, Annáról nem tudtam fotót készíteni, mint a villám cikázott ide-oda :)))

Karácsonyi dupla az ügyeleten

Nosztalgia, vagy hagyomány? Vagy tényleg ez a mi specialitásunk???

Szóval a történet ott kezdődik, hogy Tomi lábán benőtt a köröm, így hétfőn jártam vele a Heim Pálban. Dunsztkötés, szerdán újra mentünk, újra kötés, mára (dec. 25) voltunk visszarendelve.
Drukk, hogy ne kelljen műteni...

Dec. 24. reggel: Nórika elkezd köhögni. Sebaj, kap hurutoldót, biztos tőlem kapta el... a készülődés hevében telik a nap, délután templomba is mentünk, az este nem zökkenőmentes, de ráfogjuk az időjárásra a feszültebb légkört. Ajándékoknak örültünk, vacsora szuperfinom lett, elégedetten dőltünk ágyba.

Dec. 25. hajnali 2 óra: Nórika kruppos köhögésére ébredünk. Rutinosan plédbe csavarom, nyugtatom, majd odaállok vele a nyitott erkélyajtóba. Szerencse, hogy esik az eső, a hűvös pára a legjobb gyógyszer! Nyitott ajtónál aludtunk, legalábbis a lányunk aludt, mi felriadtunk minden mozdulására, lestük a légzését...

Reggel első utam a gyógyszertárba vezet, hisz miért is lenne itthon a jól bevált hurutoldóból? Majd csapat összeszed, irány a sebészeti ügyelet. Persze ünnepi díszben, onnan egyenesen anyumhoz tartunk, szerencsére a kötést lecserélték ragtapaszra, műtétre nincs szükség!!! Hurrá! Megjegyzem, a doktor úr annyira barátságos volt a fiamhoz, hogy minden feszültséget feloldott ezzel...

Anyumnál a lakoma fejedelmi, bár mi férjemmel dőltünk jobbra-balra az álmosságtól, azért a hangulat jó volt, békés. Lassan indulhatunk haza, gondolom, erre hatalmas csörrenés: Tomi nekiszaladt az üvegajtónak, ami kitört, a fülénél ömlik a vér!
Ügyelet, majd tovább a Tűzoltó utcába, sebészeti ügyeletre... a doki első mondata: mikor evett-ivott utoljára? Mert onnan 6 óra elteltével tudja altatni a varráshoz... és csak ezután vizsgálta meg! Kicsit összezuhantunk erre... A tenyeréből kiszedett egy szilánkot, majd bőrragasztóval egyszerűen odaragasztotta a széleket egymáshoz :)

Hálásak vagyunk, mert nem történt nagyobb baj; a vágás alig volt messzebb, mint a nyaki ütőér, de összekaszabolhatta volna az arcát is, a szeme sérülhetett volna, de nem sorolom, elégszer végigpörgettük már ezeket a lehetőségeket magunkban.
Hálásak vagyunk, mert Valaki vigyázott ránk, és nem engedte, hogy elveszítsük a fejünket.

Emlékezetes karácsony lett ez a mostani is!

Első fellépés

Nagyon büszke voltam Annára, külön azért is, mert -ahogy egy osztálytársa fogalmazta: szolmista volt :)