Karácsonyi dupla az ügyeleten

Nosztalgia, vagy hagyomány? Vagy tényleg ez a mi specialitásunk???

Szóval a történet ott kezdődik, hogy Tomi lábán benőtt a köröm, így hétfőn jártam vele a Heim Pálban. Dunsztkötés, szerdán újra mentünk, újra kötés, mára (dec. 25) voltunk visszarendelve.
Drukk, hogy ne kelljen műteni...

Dec. 24. reggel: Nórika elkezd köhögni. Sebaj, kap hurutoldót, biztos tőlem kapta el... a készülődés hevében telik a nap, délután templomba is mentünk, az este nem zökkenőmentes, de ráfogjuk az időjárásra a feszültebb légkört. Ajándékoknak örültünk, vacsora szuperfinom lett, elégedetten dőltünk ágyba.

Dec. 25. hajnali 2 óra: Nórika kruppos köhögésére ébredünk. Rutinosan plédbe csavarom, nyugtatom, majd odaállok vele a nyitott erkélyajtóba. Szerencse, hogy esik az eső, a hűvös pára a legjobb gyógyszer! Nyitott ajtónál aludtunk, legalábbis a lányunk aludt, mi felriadtunk minden mozdulására, lestük a légzését...

Reggel első utam a gyógyszertárba vezet, hisz miért is lenne itthon a jól bevált hurutoldóból? Majd csapat összeszed, irány a sebészeti ügyelet. Persze ünnepi díszben, onnan egyenesen anyumhoz tartunk, szerencsére a kötést lecserélték ragtapaszra, műtétre nincs szükség!!! Hurrá! Megjegyzem, a doktor úr annyira barátságos volt a fiamhoz, hogy minden feszültséget feloldott ezzel...

Anyumnál a lakoma fejedelmi, bár mi férjemmel dőltünk jobbra-balra az álmosságtól, azért a hangulat jó volt, békés. Lassan indulhatunk haza, gondolom, erre hatalmas csörrenés: Tomi nekiszaladt az üvegajtónak, ami kitört, a fülénél ömlik a vér!
Ügyelet, majd tovább a Tűzoltó utcába, sebészeti ügyeletre... a doki első mondata: mikor evett-ivott utoljára? Mert onnan 6 óra elteltével tudja altatni a varráshoz... és csak ezután vizsgálta meg! Kicsit összezuhantunk erre... A tenyeréből kiszedett egy szilánkot, majd bőrragasztóval egyszerűen odaragasztotta a széleket egymáshoz :)

Hálásak vagyunk, mert nem történt nagyobb baj; a vágás alig volt messzebb, mint a nyaki ütőér, de összekaszabolhatta volna az arcát is, a szeme sérülhetett volna, de nem sorolom, elégszer végigpörgettük már ezeket a lehetőségeket magunkban.
Hálásak vagyunk, mert Valaki vigyázott ránk, és nem engedte, hogy elveszítsük a fejünket.

Emlékezetes karácsony lett ez a mostani is!