Minden gyereknek vannak esti rigolyái. Kinek az alvós maci, más a hüvelykujjunkat bizgerálja... ezek voltak legalábbis ismertek eddig számomra, saját kis családom köréből.
Nóri hozott egy merőben újat, de mielőtt megmagyaráznám, kicsit visszatekintek a nem is olyan régi múltra... tavaly a karácsonyi szünetig pici lányunk csak és kizárólag kézben, állva ringatva volt hajlandó elaludni. Természetesen beépített radarral ellátva, elég volt arra gondolnom, elindulok az ágya felé, máris kinyílt a szeme! Ekkora már 20 hónapos volt, és súlyban is épp elég, hogy azt mondjuk, nem mehet ez így tovább!
A szünetet felhasználva -gondolván, minek szenvedjen a két nagy-, átvariáltuk a dolgot, este új szokások lettek kialakítva, ágyába Nóri be, én ágya mellé egy szivacsra, aztán hadd szóljon!
Szólt is, vagy két hétig, egyre rövidülő sírások árán rájött végül, milyen jó móka anyának ledobálni a holmiját, majd visszakérni, és ezt újra meg újra előadni. Mindezt röpke másfél-két órában töretlenül és lelkesen. Legalábbis ami őt illette ez ügyben.
Bírtam egy darabig, majd jött a következő lépés, midőn nem feküdtem az ágya mellé, inkább átvonultam a nappaliba, olyan nagyosan, TV-t nézni. Mert hallani nem hallottuk, az újbóli bőgések miatt...
Aztán ezt is megszokta, újabb mókát eszelvén ki, és ez a "lyukas a lábaaam!" Eltartott egy darabig, mire megfejtettük a titkot: addig rugdossa picinyke lábacskáit, míg azok kibújnak a takaró alól, és ezt hívja ő a maga nyelvezetén úgy, hogy kilyukadt a lába :) Na igen, eleinte jót vigyorogtunk eme kifejezésen, mígnem általánossá vált, esténként kb 218-szor, hogy betakargassuk a kis gazfickót...
Mára azért ritkult ez a dolog, köszönhetően elvetemült önállósági törekvéseinek, ugyanis megtanult egyedül betakarózni. Amit persze büszke örömmel mutatott meg nekünk, későn jőve rá, hogy ezzel a szülői berohangálós takarózásoknak bizony befellegzett...
Azért mindig van új a nap alatt, mostanában Tomival versenyt vihognak lefekvés címén, miközben Anna visít, hogy nem tud aludni... hát, nem tudom, jobb volt-e, amikor csak a lába lukadt ki...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése