Rohanás

Mindig elképzel valamit az ember lánya, aztán persze nem úgy valósul meg...
Így jártam én, is, augusztus végén már számlálva vissza a napokat, mikor kezdődik végre az iskola, óvoda, és végül a bölcsi is. Nem mintha szabadulni szerettem volna a gyerekektől, inkább vágytam már -7 év velük töltött idő után -, hogy kicsit magamban legyek, rendezzem a gondolataimat, elképzeléseimet, és persze a lakást is :)
Utóbbi volt a főfő vágyam, alaposan átpakolni, kiválogatni, kidobálni, elajándékozni, és nem utolsósorban, kitakarítani végre, egyszer, úgy igazán!
Gondoltam, reggelente 8-ra már itthon leszek, gyors reggeli, aztán délig tevékenykedek, utána fűzögetek (=munka), majd összeszedem őket, és este már csak velük kell foglalkozni.
Szép, igaz?

A valóság: néha reggelente muszáj boltba beugrani, mert elfogy a kenyér, a tej. A hétvége közeledtével majd egész délelőttös program egy nagyobb bevásárlás. A reggel 8 sokszor ugrik.
Postázni is szükséges néha, vagy épp elfogy a gyöngyöm, és el kell menni venni.
Mivel a zeneovira készülni is kell, az is időt vesz igénybe.
Naponta indítom a mosógépet, ezzel arányosan nő a vasalnivaló és eltennivaló ruha mennyisége.
Hazaérve muszáj összepakolni, beágyazni, mert különben nem bírok alkotni :) Általában a mosogatógép is várja, hogy ki- vagy bepakoljam.
Valamit enni kell ebédre.
Meg kell nézzem a leveleimet, fotózni kell az újabb ékszereket, szerkeszteni, feltölteni őket.
Valami kell ebédre is.
Nos, délelőttre ennyi elég is, ergo idő nem marad egy szekrényrendezésre, válogatásra, vagy épp alaposabb takarításra. Utána pedig muszáj gyöngyöt fűzni, és hipp-hopp, már mehetek is zeneovit tartani, majd a gyerekekért.

A leírás nem teljeskörű, azért arra elég, hogy rájöjjek: valamit változtatni kell!
Ha munka, akkor munka. Reggeli után kőkeményen le kell dolgoznom a munkaidőmet, hiába vagyok itthon. Különben nem fog menni.

Más hogy csinálja az otthoni munkát????