Karácsonyi betegségek

Ezt láttuk az ablakból, mikor havazott :)

Mindig elhatározom, hogy rendszeresen írok azokról a dolgokról, amik foglalkoztatnak, történnek velünk. Aztán elsodornak az események, vállalások, elintézendők, legtöbbször arra sem jut idő, hogy párommal megbeszéljük a napi eseményeket :(
Pedig lenne miről, és sajnos a gondolatok, benyomások elszállnak hamar.

Milyen jó volt például lemenni vasárnap délután szánkózni! Mind az öten felszerelkeztünk, és hatalmas kacagások közepette húzták egymást is, meg mi is őket, Apával az élen :) Sajnálom, hogy fotómasinát nem vittem :(

Nagyon vártam a hétfőt, mint utolsó napot arra, hogy egyedül legyek itthon. Tervben volt az ajándékok szép becsomagolása, utolsó dolgok beszerzése, takarítás.
Ehelyett Tomival mentünk a Heim Pálba, mert begyulladt a lábán a köröm melletti terület. Bár volt stressz részemről -nem csupán azért, mit fognak művelni vele, az útviszonyok sem kedveztek egy ilyen kiránduláshoz-, mégis jó élmény volt vele kettesben lenni! Vittünk könyvet -állatosat, persze-, olvastunk, beszélgettünk várakozás közben. Annyira más volt rácsodálkozni az ő személyiségére, gesztusaira, mosolyára, hogy nem zavartak be egyéb testvér-tényezők! És megfogott az a bizalom, hogy minden félelemtől mentesen jött velem mindenhová... persze megkérdezte, rossz lesz-e, és őszntén csak annyit felelhettem: nem tudom, lehetséges... mégis teljes nyugalommal volt, mert velem volt. Elszorult a szívem a gondolatra, hogy pedig én nem tudom őt mindentől megvédeni, megóvni...

Amíg várakoztunk, felidéződött bennem az a karácsony is, amikor Szentestén, vacsora után még be kellett mennünk a Heim Pál ügyeletre... emlékezetes ünnep volt, a láz nem ment le, tüszős mandulagyulladás volt a ludas. Vagy amikor 24-én délelőtt a rendelésen Tomi antibiotikumot kapott, amitől aznap délután csalánkiütése lett... akkor a helyi ügyeleten jártunk, hogy írjanak fel más hatóanyagú gyógyszert.

Tavaly viszont azt jegyeztük fel a családi eseménynaptárba, hogy NEM volt beteg senki! :) Vajon most hogy lesz?
Két dolog körvonalazódik egyelőre: Tomi lábujja az egyik, hiszen ha ki kell vágni a benőtt körmöt, akkor ez bizony meghatározza majd az ünnepet; a másik, hogy jelenleg én vagyok beteg, köhögés, rekedtség, nátha tünetekkel... ennyit a tervezett gitáros-éneklős karácsonyunkról :)

Azért van jó is ebben. Megtanít arra, hogy az ünnep ne attól legyen ünnep, hogy minden a terv szerint halad, mindennel elkészülünk, tökéletes a csomagolás, az ajándékok, a rend, ragyog a lakás... az ünnep akkor is eljön, ha ezek közül semmi sem teljesül, a kérdés az, mi hogyan éljük ezt meg? Ha megtanuljuk elengedni a külsőségeket, akkor lehet igazán örülni egymás társaságának, az együttlétnek.
És lehet örülni annak, hogy Akiért az ünnep van, az maga sem pompában és gazdagságban született meg...

A karácsony Jézus születésnapja. Anna kicsi volt, amikor erre felkiáltott: akkor ugye sütünk tortát?
Hiszen Jézus családtag nálunk, akkor szülinapi torta és ünneplés jár :) Megadjuk?