Az előző bejegyzés óta sok minden történt, leginkább, hogy fiam megtanult nemet mondani az őt sakkban tartó gyereknek, és nem engedi már bántani magát. Sőt! Az agresszor rászállt egy másik fiúra, aki Tomim jó barátja, erre ő kijelentette, hogy megvédi a barátját is!
Ehhez nem árt tudni, hogy fiam kb 16 kiló, és mint egy pálcikaember :)))
A szándék tehát megvan, sikereket is elért; a védelmi terv még nem valósult meg, mert itthon fekszik nagybetegen: 37,2-vel és enyhe hányingerrel küzd az életben maradásért :) Mert ő ilyen beteg még életében nem volt -állította tegnap.
Összegzésül tehát azt gondolom, hogy mindenképp jó adag önbizalom-erősítőt kapott e helyzet által, de mi van azokkal, akik úgy esnek áldozatul, hogy ez nem derül ki? Vagy a szülők nem foglalkoznak a gyerekkel? Belegondolni is rossz, ha ez hosszabb távon így megy, egész életre meghatározhatja egy kisember önértékelését :( És ez egy jó óvoda, jó csoport, kiváló óvó nénik mellett történt eset...
Egy kis aranyosság a végére: Nórim aranyköpése
"Halljátok? Csipejegnek a madajak!"
1 megjegyzés:
Ügyes vagy! A kommunikáció a kölkökkel nagyon fontos. És az így önerőből szerzett önbizalom talán még többet is ér, mint a gyári! Legyél rá büszke! Az én nagyom 8 évesen tanult meg bicajozni. Addig agyon csúfolták és nem is akart. Azóta ő a legügyesebb!!! És büszke magára, mert legyőzte önmagát.
Megjegyzés küldése