Első nap a bölcsiben

Nem is tudom hol kezdjem...
Szeptember elején még rettenetesen vártam ezt a napot, azt gondoltam, végre jut időm a lakást rendbetenni, és mennyit fogok dolgozni: fűzöm és eladom az ékszereimet, vásárokra készülök, és tanfolyamokat tartok majd!

Szeptember közepén már kezdtem izgulni, Nórim hogy fogadja majd az új helyzetet, rádöbbentem, hogy bár 2,5 éves, azért reggel 8-tól délután 4-ig elég sok ez egy picuri gyereknek anya nélkül... Ő ellenben extázisban volt, ahányszor szóba került a dolog, már az oviban is vette le a cipőjét, hogy megy be, naponta többször elmondta, hogy "Apa dolgozik, Anna iskolában, Tomi óvodában, Nóri bölcsiben!", szóval jól indult a dolog.

Múlt héten itt járt a két gondozónő is, M. néni és I. néni, Nóri teljesen oldott volt, induláskor már fogta meg a kezüket, hogy megy velük a bölcsibe :)

Aztán eljött a mai nap. 10-11-ig voltunk benn, kint voltak az udvaron, és mivel lánykám rettentő jól elvolt, körbe tudtam nézni. Mit ne mondjak, elkeserítő :((

Játékuk nemigen van, a kismotoron kívül van 2 nem nekik való fém mászóka, homokozó játékok nélkül, és néhány kiégett fűcsomó a porban...
Sok az 1 év körüli pici, akik közül többen végigordították azt az időt, amit ott töltöttem; nem merek belegondolni, mikor kezdték és meddig tartott náluk ez, de némelyik gondozónő csak annyit tett, hogy odaszólt többször: "ne sírj, anya mindjárt jön!"
Több gyerek rátapadt a bejárati kapura, kórusban üvöltöttek az anyjuk után... őket időnként visszavitték a többiekhez.

Volt azért pozitív példa is, egyik fiatal gondozónő ölében egy gyerek, mellette jobbról-balról még vagy 4, de átölelte őket, beszélgetett hozzájuk, érdekes (?), ők nem is sírtak...

A mi M. nénink is lótott-futott, kinek pisilni kellett, kinek orrot törölni, itt jelenleg nem bőgtek a gyerekek, mégis nagyon összeszorult a szívem. Mennyi apróság sérül meg a lelkében amiatt, hogy hiába sír, nincs meg a biztonságérzete, nincs akihez feltétel nélkül odamehet és megöleli! És nem a szülőket hibáztatom, hiszen nyilván dolgozniuk kell, ezért adják be csemetéiket.
A gondozónők is nyilván belefásulhattak ebbe a munkába, mekkora szeretet-háttér kell ahhoz, hogy nap mint nap idegenként is a picik közelébe férkőzzenek, elnyerve bizalmukat!

Nóri eközben motorozott, szétnézett, összeveszett egy kisfiúval, aki el akarta venni a járgányát; voltunk pisilni is. Időnként ellenőrizte, ott vagyok-e még, így nem biztos, hogy könnyen elválunk majd... azt láttam, hogy idő és kapacitás nincs arra, hogy a gondozónők tudatosan megismerjék a gyerekeket, egyszerűbb egy általános módszert alkalmazni mindegyikre.

Kíváncsi leszek a következő napokra...