Folytatás

Nagyon besűrűsödtek a napok, Nóri minél többet van bölcsiben, annál kevesebb az időm :)
Na de sorjában...

5. nap: A leggázosabb nap! Már reggel azzal kezdte a pici lány, hogy ne is menjünk az intézmény közelébe se. Hiába ígértem bármit, Túró Rudit a boltból, gumicukrot, semmi sem használt. Végül úgy maradt ott, ahogyan pont nem akartam sohase otthagyni: lefejtették a nyakamból :((( Bőgött rendesen, én a kocsiban bőgtem egy sort, aztán teljes letörtségben átmentem egy barátnőmhöz inkább, minthogy otthon kóvályogjak és sajnáljam magunkat.
Ebéd után mentem érte megint, reggel sokáig sírt, és az udvaron is újrakezdte. Ám mikor meglátott, édes volt, mintha semmi sem történt volna!

Hétvége: végig azon vívódtam, én nem akarom többet így bölcsibe vinni, inkább kiveszem. Szombat este, kórust tartottam, őket is vinni kellett, hát még pisilni se engedett el a lány, félt, hogy otthagyom!
Hazaérve már teljesen kibuktam, Annám kérdezte, mi a baj, hát elsírtam neki az ő szintjén, mi bánt. Aztán Nóri is jön, mi baj, anya? Én szólni már nem tudtam, így Anna fogalmazta meg helyettem, amit megértett a dologból:
"Azért sír anya, mert te nem szeretsz bölcsibe járni!"
Nóci térül-fordul, majd odajön, közelről az arcomba néz, és kedvesen így szól: "Megyek bölcsibe!"

Na ezen még jobban elkezdtem bőgni...

Vasárnap, délelőtti Istentisztelet, közben a játszószobában szoktak lenni a picik. Nóri vígan, szó nélkül ment be, s hagyta, hogy részt vegyek az alkalmon! Csúcs, ezek szerint komolyan gondolta, amit mondott...

És tényleg: hétfőn, bár görbült a szája reggel, láthatólag visszaszorította a dolgot és bement, nem sírt egész nap! Sőt, már vetkőzött, hogy ott is alszik. Így kedden ott is aludt, és azóta is minden rendben!

Annyit kell azért hozzátegyek, hogy mióta bölcsizünk, minden este 11 körül felriad, és át kell menjek megnyugtatni. Volt, hogy végül velünk is aludt, illetve mióta ott is alszik, érezhetően kevés neki az az idő, amit velünk/velem tölt, mert nagyon felerősödött az akaratos énje, amit szinte alig lehet leszerelni, pedig annyira egy hullámhosszon voltunk... Tegnap este pedig elaludni is nehezen akart, simiznem kellett sokáig a hátát, gondolom, mert igényelte az együttlétet velem...