Bölcsi, 4. nap

Nem tudok épelméjű címet kitalálni, megígérem, hogy kb a 238. naptól már nem fogom számozni :DDD

Ma reggelire mentünk, megint azt hallgattam Nóritól, hogy jó a bölcsi, de anya nem megy el...
Aztán jött,a mitől féltem: az ajtón mikor be kellett volna menni, visszafordult és a nyakamba csimpaszkodott, de olyan erővel, hogy levegőt alig kaptam! Kattogott az agyam, most mitévő legyek, erővel nem fogom betoloncolni, de bemenni sincs értelme vele, annál rosszabb lesz eljönni... közben M. néni annyit mondott, hogy "Gyere, Nóri, még egy kicsit lehet játszani!", mire neki eszébe villant, hogy hozott egy babát, sarkon fordult érte, és vígan becsörtetett!!!

Én hazaérve azért jól kibőgtem magam...

Ebéd után mentem érte, fel voltam készülve rá, hogy megint egy síró-rívó gyerek fogad, de ezúttal is meglepett ez a nőszemély: vígan csacsogva érkezett, tele bendővel, pereccel a kezében, tele életerővel! Rögvest megkérdezte, kb 3 centiről az arcomba bámulva: "Na de hol voltál?" "Túró Rudit vettem Neked!" Többet nem faggatózott :D

M. néni azért elárulta, az udvaron azért volt ám bőgés, meglátta a kaput, vagy csak hatott rá a sok bömbölő aprónép? Mindegy is, végül megvigasztalódott.

Azért még mindig nem tudom, jól tettem-e, hogy beírattam őt...

A vízválasztónak hitt 3. nap

Nórikám egész reggel azt mondogatta, megyünk bölcsibe, de anya nem elmegy! Néha azt is hozzátette, M. néni ne vigyázzon Nórira...

Ezek után meglehetősen szorongva vártam a 9 órai bevonulásunkat, szerencsére még benn voltak -valahogy ott jobban szeret lenni. Lányom bevetette magát a kiskonyhába, én megkérdeztem, elmehetek-e venni neki Túró Rudit. Széles vigyor, igen, "és nem síjok!" volt a válasz. Ennyi. Leléptem.

10 óra felé már kinn voltak, egy bokor mögül kukucskáltam őt, vígan motorozott! M. néni észrevett, intett, hogy minden OK, így hazajöttem...

Fél 12-re mentünk érte párommal, amint meglátott, sírva borult a nyakunkba, láttam rajta, hogy irtóra elfáradt megint :) Volt némi sírás, állt a kapuban is, hogy "anya gyeje", összességében azért jobban sikerült, mint vártam.

Holnapi terv: reggelire megyünk, és ebéd előtt viszem el. Hát, kíváncsi leszek megint, hiszen okos lány ő, most is megfogalmazta, hogy azért sírt, mert anyához akart menni a bölcsiben. És ez természetes, a kérdés, hogy elfogadja-e, hogy nem lehet...

Bölcsi, 2. nap

Tegnap totál elbizonytalanodtam, ezzel indultam neki a mai napnak.
Reggel még beszélgettem egy anyukával, két lánya is bölcsis volt, érdeklődtem a tapasztalatokról. Szerinte kell 1-2 hónap, hogy lássam, mint alakul; én meg szívem szerint egy bőgős napnak se tenném ki Nórit!
Mindenki azt mondja, ez lehetetlen, de én nem akarok beletörődni :(

Ma korábban mentünk, egy idő után megkérdeztem őt, elmehetek-e egy picit. Igen volt a válasz, amíg elmentem, motorozott tovább, így kb 20 percet távol voltam.
Visszaérve látom, hogy ül a mászóka alatt, majd meglát, és bőgve rohan hozzám. M. néni szerint már haza akart menni, de ennyi bőgés kell.
Hamar megnyugodott, újra elment játszani, bár a feszültségét levezette: talált egy nála kisebb leányzót, azt háborgatta folyton :(((

Holnapi terv szerint 9-12-ig marad, közben tűnjek el, és meg is ebédeltetik... nem tudom, szerintem ez még gyors.

Viszont úgy elfáradt, hazaérve épp csak evett picit, majd eldőlt a kanapén és elaludt :)

Első nap a bölcsiben

Nem is tudom hol kezdjem...
Szeptember elején még rettenetesen vártam ezt a napot, azt gondoltam, végre jut időm a lakást rendbetenni, és mennyit fogok dolgozni: fűzöm és eladom az ékszereimet, vásárokra készülök, és tanfolyamokat tartok majd!

Szeptember közepén már kezdtem izgulni, Nórim hogy fogadja majd az új helyzetet, rádöbbentem, hogy bár 2,5 éves, azért reggel 8-tól délután 4-ig elég sok ez egy picuri gyereknek anya nélkül... Ő ellenben extázisban volt, ahányszor szóba került a dolog, már az oviban is vette le a cipőjét, hogy megy be, naponta többször elmondta, hogy "Apa dolgozik, Anna iskolában, Tomi óvodában, Nóri bölcsiben!", szóval jól indult a dolog.

Múlt héten itt járt a két gondozónő is, M. néni és I. néni, Nóri teljesen oldott volt, induláskor már fogta meg a kezüket, hogy megy velük a bölcsibe :)

Aztán eljött a mai nap. 10-11-ig voltunk benn, kint voltak az udvaron, és mivel lánykám rettentő jól elvolt, körbe tudtam nézni. Mit ne mondjak, elkeserítő :((

Játékuk nemigen van, a kismotoron kívül van 2 nem nekik való fém mászóka, homokozó játékok nélkül, és néhány kiégett fűcsomó a porban...
Sok az 1 év körüli pici, akik közül többen végigordították azt az időt, amit ott töltöttem; nem merek belegondolni, mikor kezdték és meddig tartott náluk ez, de némelyik gondozónő csak annyit tett, hogy odaszólt többször: "ne sírj, anya mindjárt jön!"
Több gyerek rátapadt a bejárati kapura, kórusban üvöltöttek az anyjuk után... őket időnként visszavitték a többiekhez.

Volt azért pozitív példa is, egyik fiatal gondozónő ölében egy gyerek, mellette jobbról-balról még vagy 4, de átölelte őket, beszélgetett hozzájuk, érdekes (?), ők nem is sírtak...

A mi M. nénink is lótott-futott, kinek pisilni kellett, kinek orrot törölni, itt jelenleg nem bőgtek a gyerekek, mégis nagyon összeszorult a szívem. Mennyi apróság sérül meg a lelkében amiatt, hogy hiába sír, nincs meg a biztonságérzete, nincs akihez feltétel nélkül odamehet és megöleli! És nem a szülőket hibáztatom, hiszen nyilván dolgozniuk kell, ezért adják be csemetéiket.
A gondozónők is nyilván belefásulhattak ebbe a munkába, mekkora szeretet-háttér kell ahhoz, hogy nap mint nap idegenként is a picik közelébe férkőzzenek, elnyerve bizalmukat!

Nóri eközben motorozott, szétnézett, összeveszett egy kisfiúval, aki el akarta venni a járgányát; voltunk pisilni is. Időnként ellenőrizte, ott vagyok-e még, így nem biztos, hogy könnyen elválunk majd... azt láttam, hogy idő és kapacitás nincs arra, hogy a gondozónők tudatosan megismerjék a gyerekeket, egyszerűbb egy általános módszert alkalmazni mindegyikre.

Kíváncsi leszek a következő napokra...

Világcsoda

A minap Nórikámat nem tudtam lefektetni ebéd után.
Szépen játszogatott a gyerekszobában, mikor indulni kellett, megyek be, és ez a látvány fogad:

Közelebbről:
:)))))))

Rengeteg dologgal vagyok adós, Anna első napja a suliban például, de a képek a másik gépen vannak :(
Azonban a visszaszámlálás elkezdődött... mához egy hétre megy Nórikám bölcsibe! Nagyon várom - önző módon-, mert szeretném az egész lakást átválogatni, kidobálni a kacatokat, a maradékot átrendezni, és mindeközben takarítani mindazt, amire az elmúlt 5 évben nem volt módom :D
Bizonyára kifulladok majd az első 2 nap után, de legalább a lehetőségem meglesz minderre.

Aztán pedig belevetem magam a melóba!

Alkotunk

Ezek Annám robotjai :)


Egyedi elképzelés, design és kivitelezés.
Megállapítottam, benne is szunnyad valami kreativitás ;)

A napjaink egyébként rettentő mozgalmasak, mindig azt várom, mikor ülhetek le nyugodtan, hogy megírjam az eseményeket, de azok csak szaporodnak, idő pedig nem adódik.
Ma például a szomszéd utcában volt bringaverseny, Anna 1. lett a korcsoportjában :)))
Délután egy közeli játszón voltunk kézműveskedni, ugrálóvárazni, ingyen program volt a gyerekeknek.

Én küzdök azzal, hogy a gyerekekkel töltsem ezeket az utolsó napokat suli-ovikezdésig úgy, hogy a legtöbbet hozzuk ki, közben próbálok gyöngyöt fűzni, gondolkodni a következő hónap eseményein, intézni a háztartás dolgait, és nem utolsósorban a férjemmel is ápoljuk a kapcsolatunkat. Persz a suli-ovi-bölcsikezdés is elég feladatot ad, a könyvek még nincsenek bekötve például...

Új majmocskák az Állatkertben ;)

Tegnap ellátogattunk a Budapesti Állatkertbe.
Túl sokat erről nem írnék, a gyerkőcök várakozáson felül viselkedtek, szót fogadtak, nem hisztiztek.

Ennek oka talán egy új könyv, amit vasárnap szereztem be a WAMP-on. Még csak az első két témakörön rágtam át magam, és beszéltük át férjemmel, máris látjuk a változást!

Később írok részletesebben is erről :)

Nyaralás, gyógyulás, egyebek...

No, akkor az elején kezdem; Nórika szerencsésen meggyógyult, mire múlt hétfőn elindultunk Mátraházára!
Volt egy kis izgalom azért, mert Annán nem jelentkeztek a tünetek, így bepakoltam a mentolos hintőport, lázcsillapítót, meg minden kelléket arra az esetre, ha ott jönne ki rajta a kórság, de hála Istennek, nem volt rá szükség :)

Mátraházán nagyon jó volt, a jósolt hőség helyett 10 fokkal hűvösebben vészeltük át a hetet, egy nap lementünk Egerbe strandolni, ott a pici lány belázasodott, bár ezt csak hazaérve tudtuk lázmérővel kontrollálni. Fél napig tartott a láz, aztán hipp-hopp eltűnt!

Most egy hetet itthon leszünk, aztán megint el, még nem tudom pontosan, hány gyerekkel, és a többiek hol lesznek, de idővel minden kiderül :D

Ja, fotók is jönnek majd, párom sokat fényképezett, ám a saját gépével :)))

Horgoltam :)

Igaz, nem most, hanem amikor még lemehettünk a játszótérre; maradék fonalból, Annának, pocakmutogatós-kánikulás kis top lett belőle!

Nóri és a bárányok

Röviden és tömören, Nórin is kijött a bárányhimlő, szerdán.

Rögtön lázzal indított, éjjel 39 fölé ment, tegnap napközben is nyűgös volt nagyon. Estére persze, láz ide vagy oda, viháncolt mint egy kismajom :)
Most éjjel viszont, éjféltájt felsírt, láz lement, de nem tudott nélkülem visszaaludni, így az ágyunkban kötött ki. Jól ment ez kb 2-ig, onnantól 4-ig kb 10 percenként ébredtem arra, hogy nyüszögve, forgolódva alaposan hátbarúg :(
Magyarán elég rosszul viseli a dolgot, elég sok folt jött ki rajta, főleg pelusvonalban...

Helyzetjelentés

Tomiról hullanak a pörkök, napra még mindig nem mehetünk, így marad az esti séta, ha épp nem esik...

Nórika kapott új fürdőrucit, bár túl sokat nem fogjuk használni :(((
Anna itt még vidám, valószínűleg nem mehet úszótáborba jövő héten :((
Én nagyon el vagyok kenődve, párom dolgozik már, így teljes a szobafogság. Anna és Nóri hiába vannak jól, mivel fertőzhetnek, őket se vihetem a játszóra. Máshova se, hiszen akkor ki marad itthon Tomival?
Reménykedtem, hogy a lányokon nem fog már kijönni, de a gyerekorvos megnyugtatott, hogy Tomi kiütéseitől számítva 2,5 hét is lehet, mire rajtuk kijön... vagyis még nem telt le a lappangási idő...
Az úszótábort hétfőtől nem mondanám le, mert mi van, ha nem jön ki rajta; de ha mégis? Elkezdi és 2 nap után lebetegszik? És megfertőzünk másokat is?
Júl 20-tól mennénk nyaralni, az is ugrik????

Nagyon zavar az is, hogy még Tominál se látom a végét, mikor szabad normálisan kimenni vele, esetleg strandra is, ha már nyár van...

A lányoknál még az elejét se látom, hiszen nem lehet előre számolni, amíg nem tudunk biztosat...

És persze a pesszimizmusom is előtör, mert biztos addigra lesz rossz idő, mire meggyógyulunk, stb.

úúúútálom ezt a nyarat :(

Bárányhimlő még mindig

Hamarosan lesznek képek is, csak röviden állapotjelentek...

Tomin még 7 nap elteltével is lett új hólyag, a szobafogság kezd túlmenni minden határon. Pedig párom is itthon volt velünk, így legalább az egészséges lányokkal ki tudtam mozdulni...

Mivel napra nem lehet menni, maradna az esti séta, ha nem törne ki égzengés-földindulás minden estére :((
Tomi pedig már mindent un idehaza...

A lányokon semmi tünet, lehet, megússzák??? Még egy hét, és elvileg letelik a lappangási idő, bőven számolva...

Drukk!

Bárányhimlő :(

Bár nagyon vártam, hogy átessenek rajta, mégis váratlanul ért, mikor péntek reggel Tomi rosszul érezte magát, majd átöltözés közben felfedeztem rajta az első hólyagot :(

Ma van a 4. nap, tegnap láza is volt, és nagyon sok kiütése van! A torkában, szájában is, az arca is nagyon tele van, a szemzugba is került egy...

A lányokon semmi, így valószínűleg ők Tomitól fogják elkapni, 2-4 héten belül fog kijönni... bele se gondolok, meddig tart majd a szobafogságunk!!!

Várok ötleteket mivel lehetne jól elütni az időt három gyerekkel, lakásban :(((

Elvárások

Azon töprengtem ma, hogy mikor reális a gyerekemmel szembeni egy-egy elvárás, mikor túlzott, mikor becsülöm esetleg alá a képességeit?
Példának okáért, amikor Tomi 3 éves volt, barátnőm figyelmeztetett, hogy már önállóan kéne öltöznie ennek a gyereknek; akkor úgy éreztem, kicsi még. Most Nóri két éves, és mindent levesz egyedül, sőt, pici segítséggel önállóan fel is öltözik!
Vagy amikor Annától elvárom, hogy 6,5 évesen tartson rendet az íróasztalán, az vajon túlzott elvárás? Láthatóan nem megy neki...
Persze, gyerektől is függ a dolog, ez bonyolítja a kérdést. Nem mondhatom, hogy ennyi évesen ezt meg ezt kell tudnia...
Inkább az foglalkoztat, hogy reálisan értékelem-e mind a hármat külön-külön? Van-e olyan ember, aki számunkra hiteles, és tükör tud lenni, ha kell? És tudom-e azt mondani esetenként, hogy én hibáztam, amikor olyan feltételeket támasztok, ami még korai.
De az is épp olyan fontos, hogy amire már képesek, azt megtegyék - szerintem. Különben a szülői szerep kiszolgálói szereppé torzul... na ezt elérni, hogy jó szívvel tegyék, ami a feladatuk... vagy csak tegyék, már ennek is örülnék :D Nem is nagy dolgok ezek, csak ne dobálja szét a levetett ruháit... tegye el maga után a már nem használt játékot... reggel fésülködjön meg rendesen... és... és... és ha mégsem így kéne?
Hát igen, hogy a dolgok menjenek, mégpedig békességben, jó hangulatban. Vagy ez is irreális????

Döbbenet

Tegnap Anna igazolta azon megállapításomat, hogy visszaél a tudásával.
Megkértem egy apróságra (tegye el a földre dobott pizsamáját), ám füle botját sem mozdította.
Amikor újra figyelmeztettem, eldalolta -szó szerint!-, hogy "igen, anya, te sokat megteszel értünk, én pedig csak nagyon keveset", majd felállt és átment a másik szobába. Ja, a a pizsama persze nem mozdult. Én sem tudtam.

Miért szeretnénk gyereket?

Ritka pillanat, amikor hárman egyetértésben vannak, együtt....

Na jó, tudom, érdekes a kérdésfelvetés... pedig halál komolyan vetődött fel bennem a dolog.
Vegyük példának a mai reggelt.
Idilli kép lehet, hogy reggel a 3 lurkó besorjázik az ágyunkba, heverészünk, szundítunk még kicsit, vagy elmeséljük, ki emlékszik az álmára... nagyon hangulatos, nemde?
Akkor leírom, ez hogyan történt nálunk, ma reggel.

Először is, a reggeli besorakozás hozzánk, hajnali 6-kor történt, ami némileg illúzióromboló. Apjuk már nem tartózkodott itthon, így egyedül kellett megbirkóznom a ki-hová-feküdjön típusú kérdéskörrel, lévén csupán két oldalam, és Nóriból is csak egy van; ez a két sarkalatos pont ilyenkor. Még fel sem ocsúdtam legmélyebb álmomból, máris nyafogós-hisztizős-csapdosós produkcióvá változott a dolog, sehogyan sem bírtuk kilogisztikázni a helyzetet... közben Nóri olyan édesen mászott rajtam át és keresztül, hogy 8 napon túl gyógyuló sérüléseket szereztem valószínűleg...
Végül megadtam magam, és kimentünk kakaót készíteni.

Az elmúlt időszak egyébként hasonlóan zűrös volt nálunk érzelmi téren.
Anna vagy szándékosan bosszant minket, kevesellve a rá irányuló kizárólagos figyelmet és elismerést, vagy teper ezerrel, és próbál kedvünkre tenni olyannyira, hogy ezzel kerget az őrületbe minket. Kedvence, amikor Tomit oktatja ki helyettem, vagy "csak" provokálja az öccsét. Rettentő igazságérzettel rendelkezik, hajszálra kimérve benne minden, a kakaómennyiségtől kezdve a ki-miből-mennyit kap és hányszor típusú akciókig. Ugyanakkor nagyon fejlett empatikus képességekkel rendelkezik, és okos is. Amivel visszaél. Neki például nem szabad olyanokat elárulni, mit pl. azért cukkolod Tomit, mert rám haragszol, mert simán visszafordítja ránk ezt a felismerést! Kemény egyéniség, akit rengeteget kell dicsérni, mert csak ettől érzi, hogy szeretjük...
Tomi, a középső, és aki fiú is; rengetegszer kaptam meg ezt az általánosítást, és ami ebből fakad. Az tény, hogy szöges ellentéte nővérének, visszahúzódó, elmélyülő típus, aki nehezen fogadja a változásokat, nehezen épít új kapcsolatokat is. Mindig van aktuális érdeklődési köre, 1 évesen a kisautókért volt oda, azzal aludt, azzal sétált, azzal játszott órákat; aztán ez átcsapott az állatvilágra, azon belül is a rovarok, hüllők és dinók érdeklik leginkább. Más nem is. Ugyanakkor rettentően érzelmi típus, állandóan "szerelmet" vall nekem, ám ha kicsit is mellőzve érzi magát, nyafog! De akár órákon át hüppög, nyávog, nem is tudom hogy kifejezni, de rettentően idegesítő tud lenni. Extra adag öleléssel csillapítható csak le, ami felemészti az én legutolsó energiatartalékaimat is...
Nóri pedig megint teljesen más. Dackorszakolunk, persze, a minap annyira őrjöngött az autóban, hogy már nem is sírás, hanem hörgések törtek elő előle, valahogy mégsem borít ki annyira, mint amikor Anna csinálta ezt. Talán mert legtöbbször meggyőzhető, míg Anna csakazértsem volt hajlandó meghallgatni sem. Nóri ezenkívül rettentő önálló, és nagyon eredeti :) Élvezem a vele együtt töltött időt.

Na és visszakanyarodok az induló kérdéshez végre, szóval az elmúlt időszak másról sem szólt, mint a rivalizálásokról, hisztikről, nyafikról, dacokról. Eljutottam oda, hogy mi öröm van a gyerekekben?? Amikor pici, éjszakázni kell vele, folyamatosan készenlétben lenni. Mire ebből kinő, jön a dackorszak. Utána egyre bonyolódó lelkivilágával kell megküzdeni...

De, hogy jó vége legyen a dolognak, rájöttem, hogy a hozzáállásommal van a baj. A gyerek gyerek, és olyan, amilyen. Ha lázadozok ellene, és csak a rosszat veszem észre, persze, hogy elmérgesedik a helyzet. Ráadásul közben elmegyek a tényleg szép, jó, értékes mellett.
Ez a vége, nem tdom, volt-e értelme mindezeket leírni, talán majd hosszabb távlatból visszanézve derül majd ki :)

A szülinapos :)

Ma lett 2 éves ez a csirkefogó:

Kis házi ünnepség keretében elfújhatta a "sok" gyertyáját:
Ritka pillanat, a két lány együtt, elmélyülten, békességben:
Tomika csak örült:

Egyébként Tominak, és páromnak is volt születésnapja ebben a hónapban, de erről máskor írok, mert nagyon sok minden történt még ezen kívül is!!!

Éjszakai barkácsolás

A gyülekezetünkben működő anyakörösök találták ki, hogy legyen egy olyan alkalom, amikor gyerekek nélkül lehet kreatívkodni, maradandót alkotni, közben beszélgetni stb.
Így időnként péntek este 21-23 óráig éjszakai barkácsolunk :)
Volt már gyöngyfűzés, nemezelés, adventi koszorú készítés... most épp cserepeket díszítettünk decoupage technikával.

Íme az én eredményeim:

Útkeresés, 2. felvonás

Rájöttem, hogy elfelejtettem beszámolni a hogyan tovább-ról :)
A szuper, helyben lévő félállás elindult, ugyanis rendkívül rugalmasan azt kell megoldanom, hogy meglegyen a heti 20 óra. Ha mégsem, akkor azt valamikor behozni. Anyum vállalta egy napra Nórit (8 óra), feláldoztuk a szombatot (8 óra), és egy ismerős vállalta még 4 órában. Így már 1 hónapja dolgozó nő lettem, egyelőre próbaidőn, ami kettős értelmű: egyrészt kijövünk-e a főnökkel, másrészt a családot mennyire viseli meg az új helyzet.
Utóbbi a szombatokat tűri rosszul, a gyerekek és férjem hiányolnak, én pedig őket, ráadásul alig érem utol magam utána... :(
Bejött továbbá betegség, elmaradt szombat, ezeknek a ledolgozása igencsak próbára teszi a szervezőképességünket, nem beszélve a rendszertelenségről :(((
Felmerült bennem, hogy mégse kéne ezt erőltetni, ám akkor megérkezett a bankszámla kivonatunk, mellé a kocsirészlet számlája... plusz gyes rövidülési idő, válság stb.
A helyzet akkor javulhat, ha ősztől Nóri bölcsibe mehet, akkor minden nap délelőttönként dolgoznék, sokkal kiszámíthatóbb lenne az élet!

Továbbra is foglalkoztat a gyöngyfűzésben rejlő lehetőség, most az erre fordítható időm is lecsökkent, pedig kereslet van rá!!!! Szerintem sokkal többet el tudnék adni, mint amennyit képes vagyok megfűzni egy héten :( Szeretném ezt legalizálni is, nem vállalkozóként; keresem a lehetőségeket. Felmerül az is, elég lenne-e csak ebből pótolni a havi hiányunkat, viszont ez azért rizikós jövedelem. Főleg, hogy most is mínuszba futunk hó végén, pedig a gyes csak köv hónapban kezdődik!!!!

Szóval itt tartunk, küzdünk a mindennapokért, egymásért, hogy ebben a zűrzavaran mi magunk el ne vesszünk.

Jaja, még ehhez jön az iskolaválasztás, ami itt nem lehetséges, mert csak körzetibe lehet vinni idén a gyerekeket. Így még ezt is valahogy el kell intézni, mert pont máshová szeretném :(

Nem, nem és NEM!

Nóri ennyit tud mondani kb két hete. Mindenre: NEM! Számítottam rá, mégis meglepett a dolog intenzitása; ugyanis akkor is nemet mond, ha ő maga is szeretné, így komoly konfliktusba kerül önmagával :)
Példa, a reggeli kakaó. Mivel álmos, kissé vehemens stílusban "kéri" a kakaóját. És persze azonnal, de hát ezen már nem akadunk fenn... elkészíti párom, elétesszük az asztalra, pont, ahogy szereti, szívószállal... mire majdnem felborítja, úgy löki félre, hogy "NEM JÓ ÍGY!!!!!" Igen, a nagybetű nem véletlen, üvöltve tájékoztatott minket véleményéről. Fogom a bögrét, és arrébb teszem, nehogy kiborítsa. Erre a leányzó borul ki még jobban, hogy márpedig ő kéri. Visszateszem elé, erre újból ellöki, hogy nem... sakk és matt.
Azt hittük, a helyzetet nem lehet fokozni Anna után, ő volt ilyen hisztis kisasszony; de Nóri túltesz rajta, atán önmagán is túltesz, félek, még ezzel sincs vége a dolognak...