Nagycsaládos főzőcske

Hétköznapokon nálunk mindenki eszik meleget oviban, iskolában, munkahelyen; ez alól csak én vagyok kivétel, mivel magam számára nem szeretek főzőcskézni :) Ha mégis valaki itthon van szabadság vagy betegség miatt, akkor jól jön néhány egyszerű, gyorsan elkészíthető étel, mint például a főzelékek.

A hétvégék mások, ilyenkor együtt van a család, több idő is rendelkezésre áll. Mégis, nekem sokszor nehéz olyat készíteni, ami kiadós, laktató, nem unalomig ismert, ráadásul 5 főre még költségben is belefér.

Ha ilyen receptet találok vagy kitalálok, ezentúl ebben a rovatban közkinccsé teszem!

Csirkemájas lasagne

Hozzávalók:
1 csomag lasagne tészta
20 dkg csirkemáj
50 dkg darált marhahús
1 fej vöröshagyma
1 gerezd fokhagyma
1 sárgarépa
20 dkg paradicsom
1 marhahúsleves kocka
sajt
pirospaprika, só, bors, majoránna, bazsalikom

A besamel mártáshoz:
6 dkg vaj
5 dkg liszt (5 csapott evőkanál)
8 dl tej
bors, babérlevél, szerecsendió

Egy evőkanál olajon megpárolom a kockára vágott hagymát. Hozzáadom a lereszelt sárgarépát, és a zúzott fokhagymát. Kevergetve kb 2 percig párolom, majd belekeverem a darált húst és az apóra kockázott májat. Kevergetve barnára sütöm (kb 5-6 perc), majd 2 dl vizet öntök alá, hozzáadom a felkockázott paradicsomot, leveskockát, fűszereket. Lassú tűzön kb 25-30 percet főzöm.
Amíg fő, elkészítem a besamel mártást. Felolvasztom a vajat, belekeverem a lisztet, és kb fél percig kevergetem, de ne barnuljon meg! Apránként felöntöm a hideg tejjel, mindig jól ki kell keverni, mielőtt a következő kis adagnyi tejet hozzáadom. Ha minden tej belement, borsozom, babérlevelet beleteszem, és folyton keverve felforralom. Forrás után hirtelen besűrűsödik, és hamar le tud égni, ha kellően sűrű, leveszem a tűzről.

Előveszek egy mélyebb tűzálló tálat, kivajazom, majd lefektetek egy réteg lasagne tésztát. Meglocsolom a fehérmártással, erre jön egy réteg ragu. Ismét tészta, fehérmártás, ragu. Ezt ismétlem, amíg tart a hozzávalókból, de a tetejére tészta, erre fehérmártás kerüljön!
Reszelt sajt kell még rá, majd mehet a sütőbe: 200 fokon sütjük, amíg a sajt aranybarna nem lesz.
________________
Nálunk ez az adag 2 napra volt elegendő :)
Jó étvágyat!

Forrás: Egyél, kicsim! c. gyermek szakácskönyv

Egy, megérett a...

... gyerekcsapat arra, hogy együtt társasozzon :)

Ma reggel szokás szerint nekifogtam a főzésnek, azonban nem kapcsoltam be a gyerekeknek mesét.
Lám, milyen jól tettem, elkezdtek Monopoly-zni, hárman! Anna már remekül képben van a szabályokat illetően, a junior változatban a pénzek is 10-es számkörben mozognak, ezt már Tomi is érti, számolja. Nóri pedig örült, hogy bevették a nagyok, örömmel követte az utasításaikat, mikor hová lépjen stb.

Nemrég még, talán az őszi szünet előtt kérdezte az egyik óvó néni, hogy várom-e a szünetet, hiszen olyan jó lehet, mikor mind együtt vannak. Nagyra kerekedett a szemem, mert épp ellenkezőleg gondoltam; amikor hárman hosszabb ideig vannak összezárva, mindig veszekedés, cívódás, netán verekedés az eredmény... Végül igazat adott nekem az óvó néni, neki nagyobbak a gyerekei, az mi korosztályunknál bizony még normális ez a fajta összeütközés.

Épp ezért volt kellemes meglepetés a mai társasozás! Ugyan végére nem értek, Nóri mégiscsak elunta, de a pozitív testvéri élmény azért megmarad :)

A testvéri élményhez az is hozzátartozik, hogy kb két hete eljutottunk egy szélső pontra; annyira összeveszett a két nagyobb, hogy egy lavór is eltörött. Nem is mi voltunk itthon velük, keresztfiunk vigyázott rájuk, így különösen kellemetlen volt az eset.
Ez után elővettük a témát, én is kiborultam, átbeszéltük.

Mindeközben Anna és Tomi egyre inkább érdeklődik a Biblia üzenete iránt, járnak hittanra, vasárnaponként ők gyerekórán vannak, amíg mi hallgatjuk az Istentiszteletet, plusz itthon is sokszor kerül elő egy-egy igevers vagy történet, amit mi a magunk napi Bibliaolvasásából merítünk. Ezekről mindig van véleményük, sok jó beszélgetés indult már el ezek kapcsán.

Gondolom, a két dolog egymást erősítette (a veszekedések eldurvulása és az Ige), egyik este Anna az imádságában elmondta, hogy eddig arra vágyott, bárcsak egyedüli gyerek lenne, de most rádöbbent, mennyire szereti a testvéreit és milyen jó, hogy vannak!

Azt hiszem, ehhez nem kell mást hozzáfűznöm.

Kereskedelem, alapok :)

Tegnap volt a suliban Luca-napi (?) vásár.
Sajnos későn szólt Anna, így csak pár gyöngybogyót dobtam össze előző este, sütöttem muffint, meg bevitte a tavaly közösen készített papír angyalkákat-csillagokat. Keresett hozzá néhány nem használt játékot, ezzel készen is volt a bolt!

Megbeszéltük, mi mennyibe kerüljön, egyedül a süteményre nem mondtam árat, hogy előbb nézze meg, más sütiket mennyiért adnak.

Hazaérve mesélt néhány érdekes dolgot :D
Például, a muffint először 100 Ft-ért akarta adni, egyik osztálytársa vett is egyet ennyiért, majd levitte az árat 40 Ft-ra...

Vett valakitől egy kisautót 200 Ft-ért, majd arra gondolt, ez nem ér meg ennyit, és csak 100 Ft-ért adta el...

Itt derült ki számomra, mennyire nem érti még a pénz értékét, fogalmát! Azonban pont az ilyen tapasztalatok segítik arra, hogy megértsen néhány alapfogalmat, ami valójában a kereskedelem lényege. Legalább van egy alap, amin keresztül beszélgetni lehet ezekről a dolgokról is.

Most biciklire gyűjtünk, ha kap valahonnan pénzt -zsebpénz még nincs nálunk a fenti okokból kifolyólag-, és beteszi a bringa-kasszába, mi a 20-szorosát adjuk mellé. Vagyis 100 Ft-hoz teszünk 2000 Ft-ot.
Először eltúlzottnak találtam az arányt, hiszen mit csinálunk, ha hirtelen betesz mondjuk 2000 Ft-ot :) De nem. Mivel ő egész más léptékben gondolkodik még -a vásárba vitt 500 Ft-ot, eladott mindent, és hazahozott 125 Ft-ot, plusz egy csomó mindenfélét-, neki 100 Ft-ot betenni egész vagyonnak számít!

Na majd meglátjuk, hogy alakul a dolog.

Igen-nem

Ismét régen írtam ide, pedig az események zajlanak minden napszakban.
Egy másik blogon szembesülök mindig egy idézettel: "A dolgok leírásával járó fegyelem az első lépés a célkitűzés megvalósítására"

Ezen a téren bizony komoly hiányosságaim vannak, legalábbis a tervezésig még eljutok, de hogy leírjam, végül valóra váltsam, az már ködbe vész...

Azonban, amiről most írni szeretnék, az egy tegnapi esemény kapcsán ötlött fel bennem.
Hívott egy kedves ismerős, hogy tudnám-e a lányát oviba vinni-hozni hétfőtől kezdve. Az én két gyerkőcöm is abba az oviba jár, igazából csak létszám-probléma léphet fel, hazafelé többször 6-an lennénk az autóban.
Eddig egy szomszédjuk vállalta ezt, mégpedig még nyár végén, egész tanévre. Most, hogy leesett az első hó, visszamondta a dolgot, mondván, hogy nem vállal felelősséget más gyermekéért.

Az ismerős anyukánál pár hónapos baba van, gyalog a két gyerekkel kb 40 perc az út az ovihoz, a busz pedig mindig csak egy irányba közlekedik, vissza nem, ráadásul babakocsival bajos felszállni -ezt tapasztaltam pár éve magam is.

Egy másik történet: valaki elvállalt egy szolgálatot, én kértem fel rá. Majd rájött, hogy mégsem jó neki az időpont, és visszamondta.

Harmadik esetet egy blogban olvastam, egy illető rendelt egy kézműves táskát, hosszas egyeztetés után elkészült a vágyott mű, de a megrendelő visszalépett, mégsem kéri.

A közös mindben az, hogy valaki IGEN-t mond, majd végül NEM-et. Azonban, minden ilyen esetnek következménye van!
Az első esetben az anyuka nyugodt lélekkel íratta be lányát zeneovira, néptáncra, hiszen a az oviba járás biztosítva van. Most vagy nem jár mégsem, és mindez kidobott pénz, a gyereknek kudarc, vagy másvalakinek kell vállalni a szállítást, ez esetben nekem.
A második esetben szintén valakinek be kell ugrani kényszerűségből.
A harmadiknál pedig a belefektetett munka, pénz ugrik, kárt okozva ezzel.

Apropó, kár. Amikor nincs anyagilag kimutatható kár, akkor nincs is károkozás? És mi van azzal, akit így kényszerhelyzetbe hoznak?

Ma ezt olvastam a Bibliában:
"Sok ember hirdeti, hogy hűséges, de ki találhat megbízható embert?" (Példabeszédek 20, 6)

Azt hiszem, emberi méltóságunk egyik ismérve lehet a megbízhatóság. Miért van ebből olyan kevés manapság?

Horgolós játék!

Katt a képre!

Titkos ládikó

Annám is kapott egy titkos dobozt, alkattal zárhatót. Az elkövető nem én voltam, hanem az apja - a kiválasztástól az utolsó lakkozásig!
Tominak is van, a másik blogomon vannak róla fotók >>

Nóri-beszéd

Annyira vicces, hogy sokáig Ő helyett Ó-t, Ű helyett Ú-t mondott.
Én nagyon szerettem, mert olyan Nóris volt: nó a fú (=nő a fű), pottyos labda, felveszem a cipómet...

Aztán hirtelen -amióta ovis-, megtanulta az ő-t és ű-t. Csak néha összecseréli. Vagy a legjobb, amikor Ó helyett is Ő-t mond :D Például: autő (=autó)

De egyéb gyerekszáj-ba illő mondásai is vannak, most a kedvencem az, hogy a "megnyugodtam már" nála így szól:
"megnyugdoszkodtam már" :DDD

Zizzent állapotban

Volt folytatása a szülőinek, a bejegyzés címe nem erre utal, de erről később.

Lett egy rendkívüli szülői, ahol lemondott az eddigi két SZMK_s anyuka, és újakat választottunk. A légkör elégé kiélezett volt, még az utócsengése is, a bizalmatlanságot sajos nem lehet meg nem történtté tenni, és azok is magukra vették, akiknek nem kellett volna, de idővel talán enyhülnek a dolgok a lelkekben...

A pénz elszámolásával kapcsolatban a helyére kerültek a dolgok, legalábbis lettek számlák, meglett a pénz is; az érintett nem gondolta, hogy ezt így kell csinálni, elismerte a hibát.

A diákigazolványok ügyét az igazgatóhelyettes próbálta menteni, sajnos én nem vagyok megnyugodva a választól, bár azt nekem kell elismernem, hogy ebben mindvégig az SZMK_s anyukát hibáztattam, miközben mindvégig az iskola volt a felelős, hogy mit kezdenek a pénzünkkel... náluk viszont kéz kezet mos, így a dolog ennyiben marad. Valószínűleg könnyebb volt egy embert hibáztatni, tanulság ez számomra a jövőre nézve.

Erről ennyit, a zizzentség pedig azért van, mert Nórim elkapott valami hányós-hasmenős izét, éjjel kb fél óránként kaptam a lavór után... előtte Anna műsort adott, hogy fél, így kikerültem a nappaliba, ahol olyan kényelmetlen a kanapé, hogy alig tudtam elaludni, mire sikerült, megkaptam Nórit magam mellé...

Botrányos szülői

Tegnap megtörtént az év első szülői értekezlete.
Arra készültünk, hogy végre megtudjuk, miért most, másodikban kapjuk meg a diákigazolványokat, amiket másfél éve befizettünk, valamint hogy miért nem tudott elszámolni az osztály egyik SZMK-s anyukája a tavalyi osztálypénzzel -aki mellesleg az iskola titkárságán dolgozik, és meglehetősen érintett a diákigazolványos dologban is.

Az érintett személy hozott egy kézzel firkált papírlapot elszámolás gyanánt, és teljesen elégedett volt azzal, hogy most ezt 2 perc alatt elintézte, a diákok is kiosztásra kerültek -kivéve két gyermeket, akik még most sem kapták kézhez az okmányt!

Amikor egy anyuka próbálta elmondani -hát igen, nem épp emelkedett stílusban-, hogy mire jutott nyáron az oknyomozás során, az osztályfőnök határozottan leállította a dolgot, azt feltételezve, hogy csupán személyi sérelemről van szó, beszéljék meg egymás közt.

Miközben igenis az egész osztályt érinti, hogy olyan valakire bízzuk a pénzünket, aki még ezek után sem tudja azt mondani, hogy elnézést, hibáztam! Valamint számomra az elszámolás azt jelenti -én is voltam SZMK-s-, hogy ott vannak az elszámolás mögött a számlák, és a maradék pénz is!

A férjem itthon totálisan kiakadt, hogy lehetek ilyen nyuszi, olyan nincs, hogy nem lehet elmondani. Cserébe megtiltotta, hogy bármit is befizessek addig, míg nem történik meg a tételes elszámolás... igaza van.
Azt még megpróbálom kinyomozni, hogy mi történt a diákokkal, mert azt gondolom, jogunk van tudni; nem beszélve arról, hogy 6 első osztály, minimum 30 gyerek/osztály fizetett be 500 Ft-ot, az 90.000 Ft; hol volt ez a pénz az elmúlt több, mint egy évben???

Magyar stílusban, továbbra is SZMK-s maradt ez a szülő és iskolai dolgozó...

Lányok, agresszió, döntések

Ma reggel megint volt sírás, és megint egymásra talált a két lány. Időrendben ez pont fordítva volt, mint ahogy írtam :)
Nórika kisbabásat játszott a nővérével, így Anna segített öltöztetni, sőt, hátán az iskolatáskával még cipelte is a kocsihoz! Nórit igyekeztem felkészíteni, hogy Anna bizony ma is iskolába fog menni, ugye nem fog sírni??? Nagy nehezen beleegyezett, hogy holnap korábban indulunk majd, így Anna el tudja kísérni a húgát az oviba...
Aztán megint nem akart bemenni a csoportba :((( Remélem, ez csupán átmeneti...

Tomika a hétvégén megint tikkelni kezdett, 3 nap ovi után. Nem értettük hiszen a tavalyi baj okozója már nincs a közelben, iskolába ment. 4-en maradtak a régi csoportból, együtt kerültek a mostaniba, és Tomi pont az egyik régi csoporttársával barátkozott, akiről eddig azt tudtuk, hogy nagyon kis rendes gyerek.
Végül kiderült, hogy sajnos épp ez a rendes gyerek folytatja azt, ami tavaly történt :(( Hátrafeszíti a fiam ujját, vagy sorban állás közben úgy megszorítja a kezét, hogy komoly fájdalmat okoz; ha erre Tomi segítséget kér, azt hazudja, hogy Tomi megütötte őt. Egy alkalommal pedig az állánál fogva hátrafeszítette a fiam fejét! Mindez 3 nap alatt!!!

Nem csoda, hogy azonnal tikkelni kezdett újra!
Ma reggel beszéltem az óvó nénivel, aki sajnos még azt se tudja, kiről van szó, nem ismeri az új gyerekeket, de ígérte, hogy odafigyel. Ha nem, kénytelen leszek magam elintézni ezt a gyerekkel...

A harmadik téma, hogy nagy döntés előtt állok, már megint. Így ősszel amúgy is sűrű a program: szülő értekezletek, kivágandó, beszerzendő és elintézendő dolgok tömkelege, illetve a különóra-beosztások (lsd később) mellé még függőben van a zeneovi is. Ráadásul azt is el kell dönteni, mit is kezdek a gyöngyfűzéssel, a kapott lehetőséggel élek-e vagy sem, ha nem, akkor hol fogom tudni eladni, amit készítek? És még bonyolítom: keresztényként a munka csak munka, vagy egyben szolgálat is? Ha igen, hogyan?

A különórákról: Anna heti 2x szolfézsórán vesz részt a sulin belül. Emellett 2x furulyaórája van. Most kezd Tomi hegedülni, neki is 2x lesz hegedűórája hetente, emellett csak zeneovira kell járnia, ovin belül.
Anna focizni szeretne, Tominak is jót tenne valami sport.
Mindezt úgy kell összehozni, hogy minél kevesebb legyen a holtidő, amikor várni kell egymásra, plusz egy autóval kivitelezhető legyen. És nyitva kell hagyni idősávokat a zeneovi részére, amit én tartanék...

Jó kis feladat, mi? Majd megkérem páromat, írjon rá valami külön számítógépes programot...

Főállású anyasági

No, Beának köszönhetően kinyomozódott a dolog.
Van egy bizonyos törvény, a 1998. évi LXXXIV. ennek a 24. § (3) bekezdése tartalmazta, hogy napi 5 órát meghaladóan nem lehet intézményben a főállású anya gyermeke.

A meghurcolt édesanya esetében erre hivatkozott az önkormányzat, ám 2008. szeptember 1. óta ez hatályát vesztette! Ha most bárki rákeres erre a törvényre, láthatja, hogy az említett (3) paragrafus bizony üres...

Köszönjük a NOE segítségét is ez ügyben, szívesen álltak Bea rendelkezésére telefonon.

Azért nem minden rózsás

Egyetlen apróság, ami beárnyékolja a tegnapi boldogság-felhőt: ma reggel Nóri és Anna teljesen egymásra cuppantak, lett is egy fotó, ami visszaadja a meghittséget köztük -jön majd, csak lemerült az akksi a gépben. Ez végig kitartott, amíg Anna ki nem szállt a kocsiból a suli előtt. Onnantól a húga bőgött, aztán megnyugodott ugyan, de az oviban, miután vígan elbúcsúzott tőlem, hirtelen sarkon fordult, visszarohant hozzám, átnyalábolt úgy, hogy levegőt se kaptam, majd síri hangon közölte, hogy "veled akajok menni!"

Óvó néni közbelép, Nórikát próbáltuk meggyőzni, hogy majd integet, meg Tomcit is el kell kísérnem, végül lanyhult a szorítás és próbáltam minél gyorsabban eltűnni a helyszínről.
Ami nem sikerült, mert Tomi nem mozdult, úgy kellett kitaszigálni a folyosóról.

Tominál ugyanis még előző este kezdődött egy olvasási kényszer, rákapott ugyanis egy nagyon építő olvasmányra, a Garfield-ra. Már este balhézott, amiért este f9-kor nem engedtem tovább olvasni, reggel első dolga volt folytatni a félbehagyott művet. Szerencsére végzett vele, mire beértünk a csoportjába, ám szerintem kiesett neki az az idő, ami az ébredés és eközött történt :D
Azt például egyáltalán nem észlelte, hogy mi történt Nórival, még szerencse, hogy a ruházatát ellenőriztem indulás előtt; képes lenne alsónaci vagy zokni nélkül elindulni, esetleg pizsamában!

Még egy dolog borzolja a kedélyeket, tegnap kiderült, hogy Anna egyik osztálytársának anyukáját megbüntették, mert főállású anyaként képes volt igénybe venni napközit. Vissza kell fizetnie az anyasági összegét, amit eközben kapott.
Próbáltunk utánajárni, hogy jogos-e a dolog, meg hát többen érintve vannak hasonló felállásban.
Egyelőre ezt találtuk: törvénymódosítás
E szerint nem lehet korlátozni az intézményben tartózkodás idejét, de hogy most él-e ez a módosítás, azt ki kell deríteni.

folyt.köv.

Vannak még csodák!

Nos igen. Tegnap, miután sokat morfondíroztam a leírt dolgokon, plusz megosztottam ezt több szülővel meg hát itt a blogon is, végül ma reggel férjem kezdeményezésére Isten elé vittük az ügyet, hiszen mi úgyse tudunk kitalálni semmi okosat.
Lám, ma Anna röpdösve jött haza, mert kibékült két lánnyal, akik eddig kiközösítették, plusz összebarátkozott még néhány lánykával!

Ilyesmi megoldásra nem is számítottam! Várakozáson felüli, ami történt!

Tomit se csúfolták ma, Nóri pedig ismét remekül érezte magát az oviban!
Mit mondjak? Szuper ez a nap! :DD

Szeptember 1., a várva várt nap

Nagyon vártuk mindannyian.
Én azért, hogy végre elkezdhessem megvalósítani a terveimet.
Anna azért, mert unatkozott már.
Tomi azért, mert igazából a sulit várja, és minden nappal közelebb kerül hozzá.
Nóri pedig már menni akart Csibe csoportba.

Ma végre eljött az idő, reggel Annát kitettük a sulinál, gondolván, úgyis a teremben lesznek, sok ember nem fér el, meg hát nagy is már, nem kellünk mi oda. Aztán Tomit párom kísérte oviba, én Nórit. Egyiknél se volt gond, Tomi másik csoportba került - ismét-, Nóri pedig egyből úgy átölelte a két óvó nénit, hogy egészen meghatódtak tőle, majd közölte, hogy majd ott aludni is akar... róla még nem tudok semmit, még ezután megyek érte, de szerintem remekül érzi magát!

Hanem a másik kettő.
Tominak lett két új barátja, lelkendezve mesélte első körben, milyen jó volt neki ma! Aztán az is kijött, hogy kicsúfolta a két új barát, mert másképp ejti a betűk egy részét...

Anna problémája ennél is nagyobb. Már suli előtt mesélte, hogy ő olyan az osztályban, mint egy puzzle darab, ami nem illik sehová. Ledöbbentem ezen a képen, találóan fogalmazta meg, amit érez: a lányok klubot alkotnak, ahová ő nem tartozik, mert nem szereti Hannah Montana-t. A fiúk is klikkesednek, a Bakugan megy náluk, ez megint nem jön be. Így ő kimarad mindenhonnan.
Van még, aki nem tartozik a klubba, de nem biztos, hogy attól ők még egy hullámhosszon vannak, nem mindig jön be ez a fajta közös játék.

Kérdeztem, hogy ha néznénk együtt a Hannah Montana-t (innentől csak HM), az segítene-e? Na itt buktam ki. Nem elég, mert az, hogy valaki képben van a sorozatot illetően, az alapfeltétel! Ezenkívül szükséges, hogy mindig újabb és újabb HM-s cucca legyen a klubtagoknak! Ha nincs, vagy mondjuk elszakad a HM-s pólója, akkor kiteszik a klubból!!! Így versengenek, hogy ki tud beszerezni minél különlegesebb kiegészítőt...

Ilyenkor mit tegyen a szülő?
1) Ha belemegyek a dologba, kvázi hazudni tanítom a gyerekemet; hiszen ő is látja, hogy mindez milyen felszínes, és csak azért menne bele, hogy ne lógjon ki a sorból. Ám ez hazugság, mert eljátssza, hogy ő is kedveli HM-t, miközben nem.
2) Ha így marad a helyzet, akkor Anna mindig is kívülálló marad, mert másképp gondolkodik, mint a többiek.
3) Ha ezt jelzem a szülők felé, akkor Annának még rosszabb lehet a helyzete, amiért árulkodott.

Az egész úgy förtelmes, ahogy van. Azt gondolom, hogy ha már a 8-9 éveseknél is csak az számít, milyen anyagi javakkal rendelkezik valaki, akkor ez a társadalom komoly betegsége! Milyen felnőttek lesznek ezekből a gyerekekből?

A ráadás: az egyik TV-től kinn voltak az osztályban, mert oda jár az egyik ismert színésznő gyermeke, és riportot készítettek vele... hogy erre mi szükség volt?

Fáradtság

Megj.: a kép csak illusztráció, nem én vagyok!

Nyáron sokat küzdöttünk ezzel, magam részéről megint stresszelek valamin, ez úgy jön ki, hogy nem tudom magam kipihenni, hiába alszom jól.
Gyakran persze Nóri is besegít, rendszeresen 11 körül felébred és nálunk köt ki :(
Most éjjel is többször ébredtem arra, hogy megrugdos...

Nórinál maradva, őt hetek óta nem tudjuk nappal elaltatni, már nem is próbálkozunk. Estére viszont már irtó nyűgös, ő ilyenkor mindenen nyafog, és semmit nem lehet vele megértetni, amit máskor könnyűszerrel sikerül. Ráadásul átbillen a holtponton, és este f10-kor még zizeg!

Anna ha fáradt, dumál és maximum hangerővel ordít mindenért. Mindent kimagyaráz, ha mi ezt megunjuk és kellő szigorral rászólunk, jön a hisztizős ordítás.

Tominál a dac jelenik meg ha fáradt, konokul a fejébe vesz dolgokat, és nem lehet kirobbantani ebből, sehogysenem. Közben vinnyog, mint egy újszülött kiskutya.

Én ha fáradt vagyok, ingerült leszek, és hamar kiabálok, vagy teszek idétlen dolgokat; például egyszer magam löktem be a fiamat a pocsolyába szandálostul :) mert akkor se volt hajlandó mozdulni onnan. Azóta nem próbálkozik ezzel...

Páromról nem nyilatkozok, személyiségi jogait tiszteletben tartva :DD Majd magánban elmondom :)

Melyik gyerek kire ütött? Tök mindegy, előbb-utóbb szocializálódnak általunk...
ergo itt az ideje kezelni a saját frusztráltságomat, helyes utat mutatva a gyerekeknek is. Hajjaj...

Visszaszámlálás

Nagyon várom már a szeptembert!
És nem azért, mert nem tudok mit kezdeni a gyerekekkel, mert az sem lesz könnyű, hogy megint időben kelni, elkészülni, aztán értük menni, szervezni vég nélkül, ellenőrizni...

Inkább azért, mert már megint ezer és ezer terv van a fejemben, ami a munkámmal kapcsolatos, és ezeket hátraszorítottam a nyár idejére, de már kevéssé tudom magamban tartani őket :)

Igyekszünk azért kihasználni a hátralévő utolsó hetet, jövünk-megyünk, beszerzünk, bekötünk, elpakolunk, rendszerezünk. És gondolkodunk. Sokat. Arról, hogy mit hogyan tudunk bevállalni szeptembertől májusig.

Felkérés, lehetőség van. De mi fér bele a munka mellett? Zeneovi, gyülekezeti munka, kórus, tágabb család, barátok, esetleg egy csöpp pihenés? Hajlamosak vagyunk túlvállalni magunkat, aztán meg már nem lehet visszalépni.

Nehéz döntéseket hozni, pedig arra már rájöttünk, hogy a rossz döntés is jobb, mint nem dönteni. Mégis, nem csupán egy emberről döntünk, hanem egy 5 fős családról. Ráadásul nem szeretnék tisztán anyagi szempontból értékelni, még akkor sem, ha minden épeszű ember eszerint mérlegel - és mi sem vagyunk milliomosok.

Mindeközben dübörögnek a hétköznapok, igyekszek behozni az egész nyári lemaradást: lábtorna, logopédia, beszédfejlesztés és közös játék terén. Azt hittem, egész évnyi muníciót begyűjtök majd, de mindez az utolsó hétre maradt. Megint.

Kukorica!

Egy titkot osztok meg veletek, mivel tegnap vendégségben járva egy furcsa dolgot tapasztaltam.
A házigazda nekiállt, hogy kukoricát főzzön. Nagyon nem volt kedvére, mivel úgy számolgatta, hogy nagyon sokára lesz kész.
Én is számolgattam, és nem értettem, mire ez a probléma?
Végül bátorkodtam rákérdezni, hogy mégis miért lesz sokára készen az a kukorica?
Hát mert legalább 2 órát kell főzni -hangzott a válasz.

A TITOK: forrástól számítva 8-10 percig kell csak főzni, és vajpuha lesz!

Ugyanis ha tovább fő, bekeményszik, és valóban több óra kellhet neki, mire újra megpuhul.
Én világ életemben 10 percig főztem csak, majd elzártam a gázt és úgy hagytam. Ki lehet venni rögtön, egy tányéron is kihűl, de a vízben is lehet hagyni.

Tegnap ott helyben be is bizonyítottam a dolgot a vendéglátónak, aki rettenetesen örült a dolognak!

Remélem, másnak is segítettem ;)

Új közoktatási törvény, részlet

2010. július 5-i, hétfői ülésén az Országgyűlés elfogadta a közoktatásról szóló törvény módosítását, amely szeptembertől visszaállítja a buktatás lehetőségét az általános iskola második osztályának végétől, valamint újra lehetővé teszi az osztályozással történő értékelést alsó tagozaton.

A módosítás szerint az első évfolyamon félévkor és év végén, a második évfolyamon félévkor szöveges minősítéssel kell kifejezni, hogy a tanuló kiválóan, jól vagy megfelelően teljesített, illetve felzárkóztatásra szorul. A második évfolyam év végén és a további évfolyamokon a tanulók értékelése osztályzással történik, de az iskola pedagógiai programja előírhatja a szöveges értékelést is. A módosítás indokolásában az áll, hogy a törvény, amely az 1-4. osztályos tanulók esetében a pedagógust kizárólagos szöveges értékelésre kötelezte, idegen az általános hazai pedagógiai gyakorlattól, és nem ad választ a tanulók és szülők kérdésére, amely szerint tudni szeretnék, hogy a gyermek eredményei hogyan viszonyulnak az elvárthoz, illetve a többiekéhez.

A módosult közoktatási törvény 2010. szeptember 1-jétől azt is lehetővé teszi, hogy a második év végén a nevelőtestület - ha szükségesnek ítéli - évfolyamismétlésre utasítsa a diákot. (Az új törvény tehát eltörli azt a jogszabályt, amelynek értelmében az alsó tagozatos diákokat csak szülői beleegyezéssel lehetett megbuktatni.) Az évismétlés lehetőségének visszaállításával kapcsolatban a törvénymódosítás úgy fogalmaz: az 1-4. osztályos tanulók értékelésekor az elégtelen minősítés, azaz az évfolyamismétlés megszüntetése kétségbe vonta a pedagógus szakmai hitelét, nehezítette az iskolai munkát, valamint a lemaradó tanuló valós integrációját a megfelelő iskolai szintre, továbbá következmények nélkül hagyta a kötelességmulasztást.

Forrás: Fővárosi Oktatási Portál

Nyári szünet

Hű, nagyon elhanyagoltam ezt a blogot!
Mindig zavarban vagyok ugyanis, mennyit áruljak el magunkról a nagyvilágnak, ami még nem fogja sérteni a jövőben gyermekeim érzékenységét :)

Most is csak röviden foglalom össze, hogy is telik a nyári szünet.
Anna már 2 nap után unatkozott, így minden napra kell valami program. Ez lehet csupán gyurmázás, bringázás, máskor átmegyünk valakihez, nagymamánál töltenek egy-egy napot, volt továbbá egy hét Csillagtábor, egy hét úszótábor is.
Utóbbiban Tomi is részt vett, igazi vízitücsök lett belőle :D

Tomika megtanult két keréken bringázni, valamint végre hintázni is; ebben viszont a 3 éves Nóri máris lekörözi, mert ezt a tudományt immár ő is elsajátította!

Nóri már nem jár bölcsibe, a nyári szünet előtti héten már nem vittem, augusztusban pedig már nem látom értelmét... vele egy küzdelem van, a délutáni alvás...

Balatonhoz végül az időjárás miatt nem mentünk, helyette egy napos víziparkos látogatásunk volt, azt kell mondja, árban bizony vetekedett a 3 napos Balatoni kiruccanás végösszegével! Viszont maradandó élmény az egész családnak.

A nyaralás még hátravan, aztán máris készülhetünk az iskolára...

Fejlemények

Az előző bejegyzés óta sok minden történt, leginkább, hogy fiam megtanult nemet mondani az őt sakkban tartó gyereknek, és nem engedi már bántani magát. Sőt! Az agresszor rászállt egy másik fiúra, aki Tomim jó barátja, erre ő kijelentette, hogy megvédi a barátját is!
Ehhez nem árt tudni, hogy fiam kb 16 kiló, és mint egy pálcikaember :)))

A szándék tehát megvan, sikereket is elért; a védelmi terv még nem valósult meg, mert itthon fekszik nagybetegen: 37,2-vel és enyhe hányingerrel küzd az életben maradásért :) Mert ő ilyen beteg még életében nem volt -állította tegnap.

Összegzésül tehát azt gondolom, hogy mindenképp jó adag önbizalom-erősítőt kapott e helyzet által, de mi van azokkal, akik úgy esnek áldozatul, hogy ez nem derül ki? Vagy a szülők nem foglalkoznak a gyerekkel? Belegondolni is rossz, ha ez hosszabb távon így megy, egész életre meghatározhatja egy kisember önértékelését :( És ez egy jó óvoda, jó csoport, kiváló óvó nénik mellett történt eset...

Egy kis aranyosság a végére: Nórim aranyköpése
"Halljátok? Csipejegnek a madajak!"