Igen-nem

Ismét régen írtam ide, pedig az események zajlanak minden napszakban.
Egy másik blogon szembesülök mindig egy idézettel: "A dolgok leírásával járó fegyelem az első lépés a célkitűzés megvalósítására"

Ezen a téren bizony komoly hiányosságaim vannak, legalábbis a tervezésig még eljutok, de hogy leírjam, végül valóra váltsam, az már ködbe vész...

Azonban, amiről most írni szeretnék, az egy tegnapi esemény kapcsán ötlött fel bennem.
Hívott egy kedves ismerős, hogy tudnám-e a lányát oviba vinni-hozni hétfőtől kezdve. Az én két gyerkőcöm is abba az oviba jár, igazából csak létszám-probléma léphet fel, hazafelé többször 6-an lennénk az autóban.
Eddig egy szomszédjuk vállalta ezt, mégpedig még nyár végén, egész tanévre. Most, hogy leesett az első hó, visszamondta a dolgot, mondván, hogy nem vállal felelősséget más gyermekéért.

Az ismerős anyukánál pár hónapos baba van, gyalog a két gyerekkel kb 40 perc az út az ovihoz, a busz pedig mindig csak egy irányba közlekedik, vissza nem, ráadásul babakocsival bajos felszállni -ezt tapasztaltam pár éve magam is.

Egy másik történet: valaki elvállalt egy szolgálatot, én kértem fel rá. Majd rájött, hogy mégsem jó neki az időpont, és visszamondta.

Harmadik esetet egy blogban olvastam, egy illető rendelt egy kézműves táskát, hosszas egyeztetés után elkészült a vágyott mű, de a megrendelő visszalépett, mégsem kéri.

A közös mindben az, hogy valaki IGEN-t mond, majd végül NEM-et. Azonban, minden ilyen esetnek következménye van!
Az első esetben az anyuka nyugodt lélekkel íratta be lányát zeneovira, néptáncra, hiszen a az oviba járás biztosítva van. Most vagy nem jár mégsem, és mindez kidobott pénz, a gyereknek kudarc, vagy másvalakinek kell vállalni a szállítást, ez esetben nekem.
A második esetben szintén valakinek be kell ugrani kényszerűségből.
A harmadiknál pedig a belefektetett munka, pénz ugrik, kárt okozva ezzel.

Apropó, kár. Amikor nincs anyagilag kimutatható kár, akkor nincs is károkozás? És mi van azzal, akit így kényszerhelyzetbe hoznak?

Ma ezt olvastam a Bibliában:
"Sok ember hirdeti, hogy hűséges, de ki találhat megbízható embert?" (Példabeszédek 20, 6)

Azt hiszem, emberi méltóságunk egyik ismérve lehet a megbízhatóság. Miért van ebből olyan kevés manapság?