Nyárvég

Itt a blogon látszik leginkább, mennyire rendszertelen vagyok... egész nyáron egy sort sem írtam!
Így most a visszatekintő következik, tömören.

A nyarat egyáltalán nem vártam. Hogy fogok fűzni, eladni a 3 gyerek mellett? Egy darabig küszködtem, főleg, mert készültem a július végi Ikerfesztiválra. Hol ide, hol oda próbáltam leszervezni őket egy-egy napra, pl nagymamához, barátokhoz. Volt tábor is, Anna egy hetet Tóalmáson töltött például, de volt a gyülekezet Kincskereső táborában is, Tomi pedig az ovi kézműves hetén. Nórit pedig a barátnője családja vitte magával egy hétre a Balatonhoz :) Kezdtem úgy érezni, annyira azért nem gáz a helyzet, bár az én napi rutinom is felborult a főzések és a nagyobb rumli miatt.

Mire eljött az Ikerfesztivál napja, rájöttem, hogy mégis sikerült elhanyagolnom a családot, férjemet is beleértve. Így azt mondtam, jó, augusztusban szabadságon leszek! Ráadásul az Ikerfesztiválról is haza kellett jönnöm, annyira esett az eső... jel volt ez.

Voltunk egy hetet a Balatonnál a családdal is, sikerült megérkeznünk július végén októberi időjárásban: 13 fok és ködös párás idő... egész héten csak egy nap volt, amikor lehetett kirándulni, a többi napra jutott eső és hűvös is bőven. Azért sikerült programokat szervezni, bár a tervtől jócskán el kellett térni...

Szolgálataink is voltak, a gyülekezet Mátraházán töltött egy hetet, egy napra elhívtak minket is, nagyon jó volt megélni a szeretetüket és hiányukat! Voltunk egy hétvégét a Haraszti fiatal felnőttek körével is a Balatonon, áhítatokat tartottunk, ismerkedtünk velük, no meg strandröpiztünk! Évek óta nem ütöttem röplabdát... fájt is utána mindenem :)
És persze a Refisz nagy nyári tábora, ahová most gyerekek nélkül mentünk. Énekvezetőként és műhelyvezetőként mentem, 100%-ban azért, hogy a fiatalokra összpontosítsak. nagyon áldott hét volt, lelkileg sokat gazdagodtam! Remélem, Isten is fel tudott használni az énekek és beszélgetések által.

Most itt a nyár vége, és rádöbbentem: nem várom az őszt! Jön a hajtás, a pörgés, a szigorúan beosztott napirend, amibe megint nem fog beleférni egy csomó fontos dolog. Megint méricskélni kell, mire mennyi energiát tudunk fordítani, a munka rovására fog menni a nyelvtanulás és zenetanulás, a házimunka rovására fog menni a gyerekekkel töltött idő, a gyerekek játszóidejét veszi majd el a tanulás, a zenetanulás is, meg a mindenféle program.
Ugyanakkor várom a kóruspróbákat, az Agapé körünk beszélgetéseit, a zeneovikat is. És persze, hogy talán megint fűzhetek egy kicsit, amikor marad időm :)

Oklevél Tominak az óvodából :)

Annyira kedves gesztus, muszáj közzétennem :) Az alábbi Oklevelet kapta Tomi az óvodai búcsúzáskor:

Mi, alulírottak tanúsítjuk, hogy ... Tamás nevű óvodás megtanult mindent, amit tudni érdemes:

Ossz meg mindent társaiddal!
Ne csalj a játékban!
Ne bántsd a másikat!
Mindent oda tégy vissza, ahonnét elvetted!
Rakj rendet magad után!
Ne vedd el a másét!
Kérj bocsánatot, ha valakinek fájdalmat okoztál!
Evés előtt moss kezet!
Élj mértékkel!
Minden nap tanulj, gondolkodj, rajzolj, fess, énekelj, táncolj, játssz és dolgozz egy keveset!
Délutánonként szundíts egyet!
A nagyvilágban óvatosan közlekedj, fogd meg a társad kezét és ne szakadjatok el egymástól!
Ismerd fel a csodát!

Ezúttal engedélyezzük, hogy általános iskolába lépjen.

Új iskola - álmok és valóság

Anna 1 éves volt, amikor már azzal a jó érzéssel költöztünk a város eme felére, hogy majd mellettünk felépül az új iskola, és ő már ide fog járni. Ennek lassan 8 éve.
Anna már a harmadik osztályt kezdi, Tomi elsőbe megy, midőn végre örülhetünk, hogy elkezdődtek a munkálatok. A jelenlegi hírek arról szólnak, hogy 2012. őszére már megnyit az intézmény, melyben lesz óvoda, iskola, zeneiskola és egy sportcsarnok. Hurrá, pezsgőbontás!

DE. Tegnap megérkezett a helyi újság, persze hatalmas csinnadratta ebben is, hogy véééégre, ám a figyelmes olvasó az oldalsávban felfedezhette, hogy két ütemben épül majd az Intézmény; első ütemben, melynek átadása valóban 2012. ősze lesz, az óvoda és a sportcsarnok épül.
Csak ezután, mégpedig dátum nélkül fognak hozzá az iskolához, zeneiskolához...

Azt mondjuk nem értem, hogy nemrég épült új óvoda a városban, aztán két konténer-óvodát is letettek, most miért megint az óvoda a fontos, meg a csarnok? Miközben az iskolások nem férnek el úgy, hogy a gyerekszületési hullám még csak most fog begyűrűzni az oktatásba...

Nem baj, a pezsgőt majd megisszuk máskor, és ha minden rendben, talán majd a harmadik gyermekünk kipróbálhatja az új iskolát, úgy a 8 év vége felé :/

Ma van a szülinapom-pom

Igazából nem szerettem volna nagydobra verni - a facebook amúgy is eléggé népszerűsíti ezt -, de a gyerekek annyira szeretnivalóan készültek az eseményre, hogy muszáj írnom róla!

Anna napok óta lázban ég, titkos dolgokat készít, még a suliban is. Ma hozza haza, fogalmam sincs, mire készül!
Tegnap beküldtek a szobába, míg hárman elég zajosan ügyködtek a nappaliban. Ez már kiderült, reggel ideadták műveiket: Tomi kosárkát készített gyurmából, Nóri 'szépenszólósípot', Anna pedig picike kalapot.

Anna ezenkívül felékesített egy borítékot, melyben két kupon lapult. Az egyik szerint elmehetek egyedül a Mia Mammába (palacsintázó), a másik feljogosít egy közös bringázásra Annával :D

Férjem is meglepett, ma még van suli, így a két kisebbel leléptek anyósomhoz, hogy szabadnapot kapjak. Így elmehettem mindenféle dolgokat csinálni, pl masszíroztatni egy órát (!), kozmetikushoz, aztán ittam egy jegeskávét a kedvenc helyemen :) éééés vár még rám egy vacsora párommal :)

Azt hiszem, remek családom van! Köszönöm nektek!

Testvérféltékenység: Az összehasonlítás

Egyelőre tartom a tervet, és folytatom a testvérféltékenységről szóló összefoglalómat.

Második témakör, az összehasonlítgatás!

Az előző téma a gyermekek belülről fakadó versengéséről szólt. Erre bizony mi, szülők is rátehetünk egy jó nagy lapáttal!
Két helyzet van, amikor ezt csináljuk:
1) amikor dühösek vagyunk valamelyikre (Miért kell folyton rád várni? A bátyád már 10 perce itt ül a kocsiban!)
2) amikor nagyon örülünk valamelyik sikerének (Nahát, a bátyád órákig gondolkodott ezen, te pedig azonnal rájöttél!)
Igen, a pozitív kritika is bajt okozhat: arra ösztönzi a gyermeket, hogy lenézze a testvérét!

Felmerül a kérdés, hogy az összehasonlítás nem motiválja-e a gyerekeinket? Lehet-e eszköz arra, hogy jobban összeszedjék magukat? Főleg, mert olyan világban élünk, ami a versengésről szól. Nem jó-e az, ha a gyerekeket otthon is felkészítjük rá, hogy kiálljanak magukért?

A könyv szerzője szerint a versengés lendületet ad ugyan, de árat is kell érte fizetni! A túlzott versengés stresszt okoz, melyre testi és lelki tünetekkel reagálnak már a gyerekek is. Jobb, ha legalább otthon nem kell ezzel megküzdeniük!
A másik dolog, hogy ki tudjon állni magáért; ezt meg lehet tenni az együttműködésre alapozva is, aminek hatására nagyobb tisztelettel vagyunk egymás iránt, és az önbizalmunk is megnő.

Min szükséges tehát változtatnunk?
Példa a negatív összehasonlításra: "Miért nem vagy képes felakasztani a kabátodat, mint a testvéred?"
- írjuk le szavakkal, amit látunk (egy kabátot látok a földön heverni)
VAGY
- írjuk le szavakkal, amit érzünk (nem örülök ennek)
VAGY
- írjuk le szavakkal, amit elvárunk (ennek a kabátnak a szekrényben a helye)

Példa a pozitív összehasonlításra: "Annyival rendesebb vagy, mint az öcséd!"
- írjuk le szavakkal, amit látunk (látom, felakasztottad a kabátodat)
VAGY
- írjuk le szavakkal, amit érzünk (hálás vagyok érte, szeretem, amikor az előszobában ilyen rend van)

Meg fog változni a testvérek közti viszony, ha sikerül megszüntetnünk ezt a kívülről jövő versenyhelyzetet.
Bővebben a már említett könyvben lehet erről olvasni, tessék kipróbálni ;)

folyt. köv.

Testvérek féltékenység nélkül?

Újraolvasom ezt a remek könyvet, legutóbb sajnos annyira érdekelt, hogy csupán átrohantam rajta, nem álltam meg kipróbálni az egyes ötleteket.
Most szeretném össze is foglalni az egyes területek lényegét, amolyan gondolatébresztőnek, vagy könyvismertetőnek.
Ha kitartónak bizonyulok, akkor bizony sorozat lesz ez :)

Tehát, a téma: Testvérek féltékenység nélkül
(Írta: Adele Faber & Elaine Mazlish; Reneszánsz Könyvkiadó Kft)

Az első témakör az érzések elfogadásáról szól. Először is jó, ha megértjük, milyen indulatok lehetnek gyermekeinkben a testvérükkel szemben. Képzeljük el, hogy párunk hozzánk lép, megölel, majd ezt mondja: "Drágám, annyira szeretlek és olyan csodálatos vagy, hogy még egy nőt feleségül veszek! Aki pont olyan, mint te!"
Az Ön reakciója: ........
Amikor az új feleség megérkezik, látja, hogy nagyon fiatal és kedves. Amikor hármasban sétálni mennek, az emberek az új feleség láttán ujjongani kezdenek: "Jaj, de imádnivaló! Meg kell zabálni, olyan édes!" Aztán Önhöz fordulnak: "És te mit szólsz az új feleséghez?"
Az Ön reakciója: .......
Az új feleségnek ruhára van szüksége. Férje kinyitja az Ön szekrényét, kivesz néhány pulóvert, nadrágot. Amikor Ön tiltakozni próbál, férje elmondja, úgyis meghízott az utóbbi időben, az új feleségre viszont pont jók lesznek ezek a ruhák.
Az Ön reakciója: .....
Ön épp a számítógépén dolgozik, az új feleség használni szeretné. Amikor ezt nem engedi, az új feleség sírva szalad férjükhöz. Együtt jönnek vissza. "Ugyan, mi bajod lesz attól, ha emgengeded neki is, hogy használja? Miért vagy ilyen önző?" -kapja meg férjétől.
Az Ön reakciója: .....

Nem folytatom, szerintem világos, mire utalnak ezek a szituációk.
Ami ebben a helyzetben megnyugtató lenne számunkra, az az, ha elmondhatjuk negatív érzéseinket, és lenne, aki meghallgatja azokat, sőt, azok ellenére is elfogad, szeret.

Vagyis, gyermekeinknek meg kell engednünk, hogy kifejezzék érzéseiket, azonban azt nem szabad megengedni, hogy bántsák egymást!

Három gyakorlati dolgot javasol a szerző:
1) segítsük, hogy érzéseit szavakkal kifejezhesse
Például: "Mindig csak vele foglalkozol!" -mondja a gyerek a testvérére féltékenyen
Erre a rossz válaszlehetőség: "Nem is igaz! Az előbb is olvastam neked!"
A jó lehetőség: "Nem szereted, hogy túl sok időt töltök a picivel."

Kicsit nagyobb testvérek esetében:
"Anya, Tomi szerint úgy beszélek, mint egy idióta!"
"Rá se ránts!" -hangzik a rossz válasz
"Az ilyen megjegyzések feldühítik az embert"

2) mondjuk ki, amit a gyerek kíván
"Hallottam, ahogy rajtam nevet a barátaival"
"Na és? A fiúk már csak ilyenek" -a rossz
"Jól esne, ha melléd állna ilyen helyzetekben, igaz?" -a jó

3) segítsük, hogy dühét másképp vezesse le
-mutassa meg egy babán, hogy érez, közben meg lehet fogalmazni az 1) és 2) pont szerinti érzéseket
- rajzolja le vagy írja le, mit érez
- biztassuk, hogy szavakkal fejezze ki érzéseit, de csúnya szavak nélkül

Összegezve nagyon tetszik ez a mondat:
Ha mindenáron jó érzéseket várunk el a testvérektől egymás iránt, az rossz érzésekhez vezet.
Ha megengedjük, hogy rosszat is érezzenek egymás iránt, az jó érzésekhez vezet.

További részletekért, illetve a folytatáshoz is ajánlom ezt a könyvet, remélem, felkeltettem az érdeklődést iránta :)

Jutalmazás, ösztönzés

Inkább annak vagyok a híve, hogy pozitívan ösztönözzük a gyerekeket a jóra és szépre, méghozzá saját jó példával hozzájárulva a dologhoz.
Ez aztán vagy megy, vagy nem :) A rendrakás terén például hiába próbálkozok bármivel is, valahogy nem akar összejönni a sikerélmény :)

Anna találta ki valamelyik nap, hogy rajzol egy táblázatot. 6x5 részre osztott egy A4-es lapot, majd közölte, hogy ha valamiben szót fogad, kaphat-e ezért egy X-et a lapra? Először meglepődtem, de arra gondoltam, miért is ne? Abban is megegyeztünk, ha betelik a lap (30 db X!), kap egy matricás füzetet.

Innentől kezdve X járt a reggeli öltözködésért, feltéve, hogy nem kellett noszogatni rá. X, ha este már előkészíti a táskáját. Újabb X, ha beágyaz, ha elpakol, ha bármi egyébben segít vagy megteszi amit kérek.

Elmondhatom, annyira bevált, hogy a másik két gyerek is kikövetelte magának a lapot, és ők is szorgosan gyűjtik az X-eket! Ráadásul remekül lehet az életkori különbségeket is kezelni: Nóri például apróbb dolgokért is kaphat X-et, míg Annánál komolyabbak a feltételek.
Lehet egyszerre több jelet is odaítélni, például egy porszívózásért... ám olyan is volt, hogy lehúztunk egy már megkapott X-et, mert hiányt hozott haza a házi feladatról...

Anna első lapja hamar betelt, a másodikért is megkapta már az előre megbeszélt matricákat. Most a harmadikat töltjük...
De a tesók sem maradtak le, Tomi és Nóri is büszkélkedhetnek már egy-egy betelt lappal.

Én pedig velük :)

Hogyan érkezik az ünnep?

Évek óta egyre nehezebb megélnem az ünnepi ráhangolódást.
Volt, amikor már november közepén rámtört, és karácsony előtti hétre ki is fulladt az ünnepi hangulat. Mire eljött az ünnep, már elfáradtam...

Volt, amikor korán érkezett a hangulat, de -okulva az előzőekből- nem álltam neki rögtön díszíteni, készülődni. Mire itt volt az ideje, már elszállt a kedv.

Aztán jött a hajtásos karácsony. Idén is ez történt, bár gépiesen beszereztem a beszerzendőket, elvégeztem az elvégzendőket, felaggattam a felaggatandóakat -így kell írni?-, a lelkem nem öltözött díszbe.

Egészen ma délelőtt 11 óráig :)
Történt ugyanis, hogy kocsival a boltból tartottam hazafelé, előttem pedig szerencsétlenkedett egy autós. Bosszankodtam kicsit, de aztán arra gondoltam, mégiscsak karácsony lesz holnap, legalább nem rohanok.
Sokáig mentek előttem, kicsi kocsiban egy idős pár. És egyszerre olyan kedvesnek találtam őket, ahogy egymás felé dőltek önkéntelenül az autóban, döcögtek haza a boltból, kettesben...
Nekem idén ez kellett a karácsonyi hangulathoz, a várakozáshoz, az örömhöz, és ahhoz, hogy hálás tudjak lenni; miért is? Végre kitekintettem a saját magam által felhúzott falak mögül!

Kívánok békés, meghitt Ünnepet, Jézus Krisztus születésének örvendező szívet!

Szutyu

Szutyu akkor költözött hozzánk, amikor Anna volt olyan két-három év körüli.
Pontos feljegyzés nincs arról a napról, ám egyszer csak ott volt mindenhol: jött velünk az autóban, a játszótérre, aludni... ő is hintázott, evett, játszott.
Szutyut soha senki nem látta, kivéve legjobb barátnőjét, Annát :) Szutyu volt a legjobb játszótárs, a képzeletbeli barátnő.
Aztán hirtelen eltűnt, olyan gyorsan, mint ahogy jött.

Nagyjából egy évvel ezelőtt emlékeztünk meg Szutyuról, nevetve, hogy micsoda barátnője volt Annának! A felidézés pedig újra behívta őt az életünkbe, ám ezúttal Nórihoz kötődött a képzeletbeli lény. A kedves barátnő pedig átlényegült, minden rosszaság és csíny elkövetője lett.
Ma is látom, hogy valaki összemaszatolta a csempére festett virágot -erről majd máskor írok-, kérdem Nórit, ki volt? Hát a Szutyu!
Szutyu borítja ki a kakaót, veszi el a tesók legféltettebb kincseit, rajzolja össze a falat-szekrényt és még sorolhatnám. Minden tiltott dologban benne van a keze!

Egyszer megkérdeztem Nórit, miért nem szól rá Szutyura, ha rosszalkodni készül? Felderült a képe, és nem sokkal később örömmel jelentette, hogy Szutyu rajzolni készült a szekrényre, de rászólt, így nem tette!

Persze nem mindig bírja megállítani. Szutyu ilyenkor bebújik a padlóba, elrohan, vagy akkor rosszalkodik, mikor Nóri épp nem figyel.

A minap kíváncsi lettem, hogyan is néz ki ez a lány?
Kiderült, kb 30 cm magas -ezt persze Nóri kezeivel mutatta-,, barna haja van és fekete szeme. A fején hatalmas, gombócforma sapkát visel, a nyakában pedig nagy masnira kötött szalagot.

Ha valaki látja, kérem, üdvözölje a nevünkben is.

Nagycsaládos főzőcske

Hétköznapokon nálunk mindenki eszik meleget oviban, iskolában, munkahelyen; ez alól csak én vagyok kivétel, mivel magam számára nem szeretek főzőcskézni :) Ha mégis valaki itthon van szabadság vagy betegség miatt, akkor jól jön néhány egyszerű, gyorsan elkészíthető étel, mint például a főzelékek.

A hétvégék mások, ilyenkor együtt van a család, több idő is rendelkezésre áll. Mégis, nekem sokszor nehéz olyat készíteni, ami kiadós, laktató, nem unalomig ismert, ráadásul 5 főre még költségben is belefér.

Ha ilyen receptet találok vagy kitalálok, ezentúl ebben a rovatban közkinccsé teszem!

Csirkemájas lasagne

Hozzávalók:
1 csomag lasagne tészta
20 dkg csirkemáj
50 dkg darált marhahús
1 fej vöröshagyma
1 gerezd fokhagyma
1 sárgarépa
20 dkg paradicsom
1 marhahúsleves kocka
sajt
pirospaprika, só, bors, majoránna, bazsalikom

A besamel mártáshoz:
6 dkg vaj
5 dkg liszt (5 csapott evőkanál)
8 dl tej
bors, babérlevél, szerecsendió

Egy evőkanál olajon megpárolom a kockára vágott hagymát. Hozzáadom a lereszelt sárgarépát, és a zúzott fokhagymát. Kevergetve kb 2 percig párolom, majd belekeverem a darált húst és az apóra kockázott májat. Kevergetve barnára sütöm (kb 5-6 perc), majd 2 dl vizet öntök alá, hozzáadom a felkockázott paradicsomot, leveskockát, fűszereket. Lassú tűzön kb 25-30 percet főzöm.
Amíg fő, elkészítem a besamel mártást. Felolvasztom a vajat, belekeverem a lisztet, és kb fél percig kevergetem, de ne barnuljon meg! Apránként felöntöm a hideg tejjel, mindig jól ki kell keverni, mielőtt a következő kis adagnyi tejet hozzáadom. Ha minden tej belement, borsozom, babérlevelet beleteszem, és folyton keverve felforralom. Forrás után hirtelen besűrűsödik, és hamar le tud égni, ha kellően sűrű, leveszem a tűzről.

Előveszek egy mélyebb tűzálló tálat, kivajazom, majd lefektetek egy réteg lasagne tésztát. Meglocsolom a fehérmártással, erre jön egy réteg ragu. Ismét tészta, fehérmártás, ragu. Ezt ismétlem, amíg tart a hozzávalókból, de a tetejére tészta, erre fehérmártás kerüljön!
Reszelt sajt kell még rá, majd mehet a sütőbe: 200 fokon sütjük, amíg a sajt aranybarna nem lesz.
________________
Nálunk ez az adag 2 napra volt elegendő :)
Jó étvágyat!

Forrás: Egyél, kicsim! c. gyermek szakácskönyv

Egy, megérett a...

... gyerekcsapat arra, hogy együtt társasozzon :)

Ma reggel szokás szerint nekifogtam a főzésnek, azonban nem kapcsoltam be a gyerekeknek mesét.
Lám, milyen jól tettem, elkezdtek Monopoly-zni, hárman! Anna már remekül képben van a szabályokat illetően, a junior változatban a pénzek is 10-es számkörben mozognak, ezt már Tomi is érti, számolja. Nóri pedig örült, hogy bevették a nagyok, örömmel követte az utasításaikat, mikor hová lépjen stb.

Nemrég még, talán az őszi szünet előtt kérdezte az egyik óvó néni, hogy várom-e a szünetet, hiszen olyan jó lehet, mikor mind együtt vannak. Nagyra kerekedett a szemem, mert épp ellenkezőleg gondoltam; amikor hárman hosszabb ideig vannak összezárva, mindig veszekedés, cívódás, netán verekedés az eredmény... Végül igazat adott nekem az óvó néni, neki nagyobbak a gyerekei, az mi korosztályunknál bizony még normális ez a fajta összeütközés.

Épp ezért volt kellemes meglepetés a mai társasozás! Ugyan végére nem értek, Nóri mégiscsak elunta, de a pozitív testvéri élmény azért megmarad :)

A testvéri élményhez az is hozzátartozik, hogy kb két hete eljutottunk egy szélső pontra; annyira összeveszett a két nagyobb, hogy egy lavór is eltörött. Nem is mi voltunk itthon velük, keresztfiunk vigyázott rájuk, így különösen kellemetlen volt az eset.
Ez után elővettük a témát, én is kiborultam, átbeszéltük.

Mindeközben Anna és Tomi egyre inkább érdeklődik a Biblia üzenete iránt, járnak hittanra, vasárnaponként ők gyerekórán vannak, amíg mi hallgatjuk az Istentiszteletet, plusz itthon is sokszor kerül elő egy-egy igevers vagy történet, amit mi a magunk napi Bibliaolvasásából merítünk. Ezekről mindig van véleményük, sok jó beszélgetés indult már el ezek kapcsán.

Gondolom, a két dolog egymást erősítette (a veszekedések eldurvulása és az Ige), egyik este Anna az imádságában elmondta, hogy eddig arra vágyott, bárcsak egyedüli gyerek lenne, de most rádöbbent, mennyire szereti a testvéreit és milyen jó, hogy vannak!

Azt hiszem, ehhez nem kell mást hozzáfűznöm.

Kereskedelem, alapok :)

Tegnap volt a suliban Luca-napi (?) vásár.
Sajnos későn szólt Anna, így csak pár gyöngybogyót dobtam össze előző este, sütöttem muffint, meg bevitte a tavaly közösen készített papír angyalkákat-csillagokat. Keresett hozzá néhány nem használt játékot, ezzel készen is volt a bolt!

Megbeszéltük, mi mennyibe kerüljön, egyedül a süteményre nem mondtam árat, hogy előbb nézze meg, más sütiket mennyiért adnak.

Hazaérve mesélt néhány érdekes dolgot :D
Például, a muffint először 100 Ft-ért akarta adni, egyik osztálytársa vett is egyet ennyiért, majd levitte az árat 40 Ft-ra...

Vett valakitől egy kisautót 200 Ft-ért, majd arra gondolt, ez nem ér meg ennyit, és csak 100 Ft-ért adta el...

Itt derült ki számomra, mennyire nem érti még a pénz értékét, fogalmát! Azonban pont az ilyen tapasztalatok segítik arra, hogy megértsen néhány alapfogalmat, ami valójában a kereskedelem lényege. Legalább van egy alap, amin keresztül beszélgetni lehet ezekről a dolgokról is.

Most biciklire gyűjtünk, ha kap valahonnan pénzt -zsebpénz még nincs nálunk a fenti okokból kifolyólag-, és beteszi a bringa-kasszába, mi a 20-szorosát adjuk mellé. Vagyis 100 Ft-hoz teszünk 2000 Ft-ot.
Először eltúlzottnak találtam az arányt, hiszen mit csinálunk, ha hirtelen betesz mondjuk 2000 Ft-ot :) De nem. Mivel ő egész más léptékben gondolkodik még -a vásárba vitt 500 Ft-ot, eladott mindent, és hazahozott 125 Ft-ot, plusz egy csomó mindenfélét-, neki 100 Ft-ot betenni egész vagyonnak számít!

Na majd meglátjuk, hogy alakul a dolog.

Igen-nem

Ismét régen írtam ide, pedig az események zajlanak minden napszakban.
Egy másik blogon szembesülök mindig egy idézettel: "A dolgok leírásával járó fegyelem az első lépés a célkitűzés megvalósítására"

Ezen a téren bizony komoly hiányosságaim vannak, legalábbis a tervezésig még eljutok, de hogy leírjam, végül valóra váltsam, az már ködbe vész...

Azonban, amiről most írni szeretnék, az egy tegnapi esemény kapcsán ötlött fel bennem.
Hívott egy kedves ismerős, hogy tudnám-e a lányát oviba vinni-hozni hétfőtől kezdve. Az én két gyerkőcöm is abba az oviba jár, igazából csak létszám-probléma léphet fel, hazafelé többször 6-an lennénk az autóban.
Eddig egy szomszédjuk vállalta ezt, mégpedig még nyár végén, egész tanévre. Most, hogy leesett az első hó, visszamondta a dolgot, mondván, hogy nem vállal felelősséget más gyermekéért.

Az ismerős anyukánál pár hónapos baba van, gyalog a két gyerekkel kb 40 perc az út az ovihoz, a busz pedig mindig csak egy irányba közlekedik, vissza nem, ráadásul babakocsival bajos felszállni -ezt tapasztaltam pár éve magam is.

Egy másik történet: valaki elvállalt egy szolgálatot, én kértem fel rá. Majd rájött, hogy mégsem jó neki az időpont, és visszamondta.

Harmadik esetet egy blogban olvastam, egy illető rendelt egy kézműves táskát, hosszas egyeztetés után elkészült a vágyott mű, de a megrendelő visszalépett, mégsem kéri.

A közös mindben az, hogy valaki IGEN-t mond, majd végül NEM-et. Azonban, minden ilyen esetnek következménye van!
Az első esetben az anyuka nyugodt lélekkel íratta be lányát zeneovira, néptáncra, hiszen a az oviba járás biztosítva van. Most vagy nem jár mégsem, és mindez kidobott pénz, a gyereknek kudarc, vagy másvalakinek kell vállalni a szállítást, ez esetben nekem.
A második esetben szintén valakinek be kell ugrani kényszerűségből.
A harmadiknál pedig a belefektetett munka, pénz ugrik, kárt okozva ezzel.

Apropó, kár. Amikor nincs anyagilag kimutatható kár, akkor nincs is károkozás? És mi van azzal, akit így kényszerhelyzetbe hoznak?

Ma ezt olvastam a Bibliában:
"Sok ember hirdeti, hogy hűséges, de ki találhat megbízható embert?" (Példabeszédek 20, 6)

Azt hiszem, emberi méltóságunk egyik ismérve lehet a megbízhatóság. Miért van ebből olyan kevés manapság?

Horgolós játék!

Katt a képre!

Titkos ládikó

Annám is kapott egy titkos dobozt, alkattal zárhatót. Az elkövető nem én voltam, hanem az apja - a kiválasztástól az utolsó lakkozásig!
Tominak is van, a másik blogomon vannak róla fotók >>

Nóri-beszéd

Annyira vicces, hogy sokáig Ő helyett Ó-t, Ű helyett Ú-t mondott.
Én nagyon szerettem, mert olyan Nóris volt: nó a fú (=nő a fű), pottyos labda, felveszem a cipómet...

Aztán hirtelen -amióta ovis-, megtanulta az ő-t és ű-t. Csak néha összecseréli. Vagy a legjobb, amikor Ó helyett is Ő-t mond :D Például: autő (=autó)

De egyéb gyerekszáj-ba illő mondásai is vannak, most a kedvencem az, hogy a "megnyugodtam már" nála így szól:
"megnyugdoszkodtam már" :DDD

Zizzent állapotban

Volt folytatása a szülőinek, a bejegyzés címe nem erre utal, de erről később.

Lett egy rendkívüli szülői, ahol lemondott az eddigi két SZMK_s anyuka, és újakat választottunk. A légkör elégé kiélezett volt, még az utócsengése is, a bizalmatlanságot sajos nem lehet meg nem történtté tenni, és azok is magukra vették, akiknek nem kellett volna, de idővel talán enyhülnek a dolgok a lelkekben...

A pénz elszámolásával kapcsolatban a helyére kerültek a dolgok, legalábbis lettek számlák, meglett a pénz is; az érintett nem gondolta, hogy ezt így kell csinálni, elismerte a hibát.

A diákigazolványok ügyét az igazgatóhelyettes próbálta menteni, sajnos én nem vagyok megnyugodva a választól, bár azt nekem kell elismernem, hogy ebben mindvégig az SZMK_s anyukát hibáztattam, miközben mindvégig az iskola volt a felelős, hogy mit kezdenek a pénzünkkel... náluk viszont kéz kezet mos, így a dolog ennyiben marad. Valószínűleg könnyebb volt egy embert hibáztatni, tanulság ez számomra a jövőre nézve.

Erről ennyit, a zizzentség pedig azért van, mert Nórim elkapott valami hányós-hasmenős izét, éjjel kb fél óránként kaptam a lavór után... előtte Anna műsort adott, hogy fél, így kikerültem a nappaliba, ahol olyan kényelmetlen a kanapé, hogy alig tudtam elaludni, mire sikerült, megkaptam Nórit magam mellé...

Botrányos szülői

Tegnap megtörtént az év első szülői értekezlete.
Arra készültünk, hogy végre megtudjuk, miért most, másodikban kapjuk meg a diákigazolványokat, amiket másfél éve befizettünk, valamint hogy miért nem tudott elszámolni az osztály egyik SZMK-s anyukája a tavalyi osztálypénzzel -aki mellesleg az iskola titkárságán dolgozik, és meglehetősen érintett a diákigazolványos dologban is.

Az érintett személy hozott egy kézzel firkált papírlapot elszámolás gyanánt, és teljesen elégedett volt azzal, hogy most ezt 2 perc alatt elintézte, a diákok is kiosztásra kerültek -kivéve két gyermeket, akik még most sem kapták kézhez az okmányt!

Amikor egy anyuka próbálta elmondani -hát igen, nem épp emelkedett stílusban-, hogy mire jutott nyáron az oknyomozás során, az osztályfőnök határozottan leállította a dolgot, azt feltételezve, hogy csupán személyi sérelemről van szó, beszéljék meg egymás közt.

Miközben igenis az egész osztályt érinti, hogy olyan valakire bízzuk a pénzünket, aki még ezek után sem tudja azt mondani, hogy elnézést, hibáztam! Valamint számomra az elszámolás azt jelenti -én is voltam SZMK-s-, hogy ott vannak az elszámolás mögött a számlák, és a maradék pénz is!

A férjem itthon totálisan kiakadt, hogy lehetek ilyen nyuszi, olyan nincs, hogy nem lehet elmondani. Cserébe megtiltotta, hogy bármit is befizessek addig, míg nem történik meg a tételes elszámolás... igaza van.
Azt még megpróbálom kinyomozni, hogy mi történt a diákokkal, mert azt gondolom, jogunk van tudni; nem beszélve arról, hogy 6 első osztály, minimum 30 gyerek/osztály fizetett be 500 Ft-ot, az 90.000 Ft; hol volt ez a pénz az elmúlt több, mint egy évben???

Magyar stílusban, továbbra is SZMK-s maradt ez a szülő és iskolai dolgozó...

Lányok, agresszió, döntések

Ma reggel megint volt sírás, és megint egymásra talált a két lány. Időrendben ez pont fordítva volt, mint ahogy írtam :)
Nórika kisbabásat játszott a nővérével, így Anna segített öltöztetni, sőt, hátán az iskolatáskával még cipelte is a kocsihoz! Nórit igyekeztem felkészíteni, hogy Anna bizony ma is iskolába fog menni, ugye nem fog sírni??? Nagy nehezen beleegyezett, hogy holnap korábban indulunk majd, így Anna el tudja kísérni a húgát az oviba...
Aztán megint nem akart bemenni a csoportba :((( Remélem, ez csupán átmeneti...

Tomika a hétvégén megint tikkelni kezdett, 3 nap ovi után. Nem értettük hiszen a tavalyi baj okozója már nincs a közelben, iskolába ment. 4-en maradtak a régi csoportból, együtt kerültek a mostaniba, és Tomi pont az egyik régi csoporttársával barátkozott, akiről eddig azt tudtuk, hogy nagyon kis rendes gyerek.
Végül kiderült, hogy sajnos épp ez a rendes gyerek folytatja azt, ami tavaly történt :(( Hátrafeszíti a fiam ujját, vagy sorban állás közben úgy megszorítja a kezét, hogy komoly fájdalmat okoz; ha erre Tomi segítséget kér, azt hazudja, hogy Tomi megütötte őt. Egy alkalommal pedig az állánál fogva hátrafeszítette a fiam fejét! Mindez 3 nap alatt!!!

Nem csoda, hogy azonnal tikkelni kezdett újra!
Ma reggel beszéltem az óvó nénivel, aki sajnos még azt se tudja, kiről van szó, nem ismeri az új gyerekeket, de ígérte, hogy odafigyel. Ha nem, kénytelen leszek magam elintézni ezt a gyerekkel...

A harmadik téma, hogy nagy döntés előtt állok, már megint. Így ősszel amúgy is sűrű a program: szülő értekezletek, kivágandó, beszerzendő és elintézendő dolgok tömkelege, illetve a különóra-beosztások (lsd később) mellé még függőben van a zeneovi is. Ráadásul azt is el kell dönteni, mit is kezdek a gyöngyfűzéssel, a kapott lehetőséggel élek-e vagy sem, ha nem, akkor hol fogom tudni eladni, amit készítek? És még bonyolítom: keresztényként a munka csak munka, vagy egyben szolgálat is? Ha igen, hogyan?

A különórákról: Anna heti 2x szolfézsórán vesz részt a sulin belül. Emellett 2x furulyaórája van. Most kezd Tomi hegedülni, neki is 2x lesz hegedűórája hetente, emellett csak zeneovira kell járnia, ovin belül.
Anna focizni szeretne, Tominak is jót tenne valami sport.
Mindezt úgy kell összehozni, hogy minél kevesebb legyen a holtidő, amikor várni kell egymásra, plusz egy autóval kivitelezhető legyen. És nyitva kell hagyni idősávokat a zeneovi részére, amit én tartanék...

Jó kis feladat, mi? Majd megkérem páromat, írjon rá valami külön számítógépes programot...

Főállású anyasági

No, Beának köszönhetően kinyomozódott a dolog.
Van egy bizonyos törvény, a 1998. évi LXXXIV. ennek a 24. § (3) bekezdése tartalmazta, hogy napi 5 órát meghaladóan nem lehet intézményben a főállású anya gyermeke.

A meghurcolt édesanya esetében erre hivatkozott az önkormányzat, ám 2008. szeptember 1. óta ez hatályát vesztette! Ha most bárki rákeres erre a törvényre, láthatja, hogy az említett (3) paragrafus bizony üres...

Köszönjük a NOE segítségét is ez ügyben, szívesen álltak Bea rendelkezésére telefonon.