2010. szeptember 29., szerda

Titkos ládikó

Annám is kapott egy titkos dobozt, alkattal zárhatót. Az elkövető nem én voltam, hanem az apja - a kiválasztástól az utolsó lakkozásig!
Tominak is van, a másik blogomon vannak róla fotók >>



2010. szeptember 20., hétfő

Nóri-beszéd

Annyira vicces, hogy sokáig Ő helyett Ó-t, Ű helyett Ú-t mondott.
Én nagyon szerettem, mert olyan Nóris volt: nó a fú (=nő a fű), pottyos labda, felveszem a cipómet...

Aztán hirtelen -amióta ovis-, megtanulta az ő-t és ű-t. Csak néha összecseréli. Vagy a legjobb, amikor Ó helyett is Ő-t mond :D Például: autő (=autó)

De egyéb gyerekszáj-ba illő mondásai is vannak, most a kedvencem az, hogy a "megnyugodtam már" nála így szól:
"megnyugdoszkodtam már" :DDD

2010. szeptember 19., vasárnap

Zizzent állapotban

Volt folytatása a szülőinek, a bejegyzés címe nem erre utal, de erről később.

Lett egy rendkívüli szülői, ahol lemondott az eddigi két SZMK_s anyuka, és újakat választottunk. A légkör elégé kiélezett volt, még az utócsengése is, a bizalmatlanságot sajos nem lehet meg nem történtté tenni, és azok is magukra vették, akiknek nem kellett volna, de idővel talán enyhülnek a dolgok a lelkekben...

A pénz elszámolásával kapcsolatban a helyére kerültek a dolgok, legalábbis lettek számlák, meglett a pénz is; az érintett nem gondolta, hogy ezt így kell csinálni, elismerte a hibát.

A diákigazolványok ügyét az igazgatóhelyettes próbálta menteni, sajnos én nem vagyok megnyugodva a választól, bár azt nekem kell elismernem, hogy ebben mindvégig az SZMK_s anyukát hibáztattam, miközben mindvégig az iskola volt a felelős, hogy mit kezdenek a pénzünkkel... náluk viszont kéz kezet mos, így a dolog ennyiben marad. Valószínűleg könnyebb volt egy embert hibáztatni, tanulság ez számomra a jövőre nézve.

Erről ennyit, a zizzentség pedig azért van, mert Nórim elkapott valami hányós-hasmenős izét, éjjel kb fél óránként kaptam a lavór után... előtte Anna műsort adott, hogy fél, így kikerültem a nappaliba, ahol olyan kényelmetlen a kanapé, hogy alig tudtam elaludni, mire sikerült, megkaptam Nórit magam mellé...

2010. szeptember 7., kedd

Botrányos szülői

Tegnap megtörtént az év első szülői értekezlete.
Arra készültünk, hogy végre megtudjuk, miért most, másodikban kapjuk meg a diákigazolványokat, amiket másfél éve befizettünk, valamint hogy miért nem tudott elszámolni az osztály egyik SZMK-s anyukája a tavalyi osztálypénzzel -aki mellesleg az iskola titkárságán dolgozik, és meglehetősen érintett a diákigazolványos dologban is.

Az érintett személy hozott egy kézzel firkált papírlapot elszámolás gyanánt, és teljesen elégedett volt azzal, hogy most ezt 2 perc alatt elintézte, a diákok is kiosztásra kerültek -kivéve két gyermeket, akik még most sem kapták kézhez az okmányt!

Amikor egy anyuka próbálta elmondani -hát igen, nem épp emelkedett stílusban-, hogy mire jutott nyáron az oknyomozás során, az osztályfőnök határozottan leállította a dolgot, azt feltételezve, hogy csupán személyi sérelemről van szó, beszéljék meg egymás közt.

Miközben igenis az egész osztályt érinti, hogy olyan valakire bízzuk a pénzünket, aki még ezek után sem tudja azt mondani, hogy elnézést, hibáztam! Valamint számomra az elszámolás azt jelenti -én is voltam SZMK-s-, hogy ott vannak az elszámolás mögött a számlák, és a maradék pénz is!

A férjem itthon totálisan kiakadt, hogy lehetek ilyen nyuszi, olyan nincs, hogy nem lehet elmondani. Cserébe megtiltotta, hogy bármit is befizessek addig, míg nem történik meg a tételes elszámolás... igaza van.
Azt még megpróbálom kinyomozni, hogy mi történt a diákokkal, mert azt gondolom, jogunk van tudni; nem beszélve arról, hogy 6 első osztály, minimum 30 gyerek/osztály fizetett be 500 Ft-ot, az 90.000 Ft; hol volt ez a pénz az elmúlt több, mint egy évben???

Magyar stílusban, továbbra is SZMK-s maradt ez a szülő és iskolai dolgozó...

2010. szeptember 6., hétfő

Lányok, agresszió, döntések


Ma reggel megint volt sírás, és megint egymásra talált a két lány. Időrendben ez pont fordítva volt, mint ahogy írtam :)
Nórika kisbabásat játszott a nővérével, így Anna segített öltöztetni, sőt, hátán az iskolatáskával még cipelte is a kocsihoz! Nórit igyekeztem felkészíteni, hogy Anna bizony ma is iskolába fog menni, ugye nem fog sírni??? Nagy nehezen beleegyezett, hogy holnap korábban indulunk majd, így Anna el tudja kísérni a húgát az oviba...
Aztán megint nem akart bemenni a csoportba :((( Remélem, ez csupán átmeneti...

Tomika a hétvégén megint tikkelni kezdett, 3 nap ovi után. Nem értettük hiszen a tavalyi baj okozója már nincs a közelben, iskolába ment. 4-en maradtak a régi csoportból, együtt kerültek a mostaniba, és Tomi pont az egyik régi csoporttársával barátkozott, akiről eddig azt tudtuk, hogy nagyon kis rendes gyerek.
Végül kiderült, hogy sajnos épp ez a rendes gyerek folytatja azt, ami tavaly történt :(( Hátrafeszíti a fiam ujját, vagy sorban állás közben úgy megszorítja a kezét, hogy komoly fájdalmat okoz; ha erre Tomi segítséget kér, azt hazudja, hogy Tomi megütötte őt. Egy alkalommal pedig az állánál fogva hátrafeszítette a fiam fejét! Mindez 3 nap alatt!!!

Nem csoda, hogy azonnal tikkelni kezdett újra!
Ma reggel beszéltem az óvó nénivel, aki sajnos még azt se tudja, kiről van szó, nem ismeri az új gyerekeket, de ígérte, hogy odafigyel. Ha nem, kénytelen leszek magam elintézni ezt a gyerekkel...

A harmadik téma, hogy nagy döntés előtt állok, már megint. Így ősszel amúgy is sűrű a program: szülő értekezletek, kivágandó, beszerzendő és elintézendő dolgok tömkelege, illetve a különóra-beosztások (lsd később) mellé még függőben van a zeneovi is. Ráadásul azt is el kell dönteni, mit is kezdek a gyöngyfűzéssel, a kapott lehetőséggel élek-e vagy sem, ha nem, akkor hol fogom tudni eladni, amit készítek? És még bonyolítom: keresztényként a munka csak munka, vagy egyben szolgálat is? Ha igen, hogyan?

A különórákról: Anna heti 2x szolfézsórán vesz részt a sulin belül. Emellett 2x furulyaórája van. Most kezd Tomi hegedülni, neki is 2x lesz hegedűórája hetente, emellett csak zeneovira kell járnia, ovin belül.
Anna focizni szeretne, Tominak is jót tenne valami sport.
Mindezt úgy kell összehozni, hogy minél kevesebb legyen a holtidő, amikor várni kell egymásra, plusz egy autóval kivitelezhető legyen. És nyitva kell hagyni idősávokat a zeneovi részére, amit én tartanék...

Jó kis feladat, mi? Majd megkérem páromat, írjon rá valami külön számítógépes programot...

2010. szeptember 4., szombat

Főállású anyasági

No, Beának köszönhetően kinyomozódott a dolog.
Van egy bizonyos törvény, a 1998. évi LXXXIV. ennek a 24. § (3) bekezdése tartalmazta, hogy napi 5 órát meghaladóan nem lehet intézményben a főállású anya gyermeke.

A meghurcolt édesanya esetében erre hivatkozott az önkormányzat, ám 2008. szeptember 1. óta ez hatályát vesztette! Ha most bárki rákeres erre a törvényre, láthatja, hogy az említett (3) paragrafus bizony üres...

Köszönjük a NOE segítségét is ez ügyben, szívesen álltak Bea rendelkezésére telefonon.

2010. szeptember 3., péntek

Azért nem minden rózsás

Egyetlen apróság, ami beárnyékolja a tegnapi boldogság-felhőt: ma reggel Nóri és Anna teljesen egymásra cuppantak, lett is egy fotó, ami visszaadja a meghittséget köztük -jön majd, csak lemerült az akksi a gépben. Ez végig kitartott, amíg Anna ki nem szállt a kocsiból a suli előtt. Onnantól a húga bőgött, aztán megnyugodott ugyan, de az oviban, miután vígan elbúcsúzott tőlem, hirtelen sarkon fordult, visszarohant hozzám, átnyalábolt úgy, hogy levegőt se kaptam, majd síri hangon közölte, hogy "veled akajok menni!"

Óvó néni közbelép, Nórikát próbáltuk meggyőzni, hogy majd integet, meg Tomcit is el kell kísérnem, végül lanyhult a szorítás és próbáltam minél gyorsabban eltűnni a helyszínről.
Ami nem sikerült, mert Tomi nem mozdult, úgy kellett kitaszigálni a folyosóról.

Tominál ugyanis még előző este kezdődött egy olvasási kényszer, rákapott ugyanis egy nagyon építő olvasmányra, a Garfield-ra. Már este balhézott, amiért este f9-kor nem engedtem tovább olvasni, reggel első dolga volt folytatni a félbehagyott művet. Szerencsére végzett vele, mire beértünk a csoportjába, ám szerintem kiesett neki az az idő, ami az ébredés és eközött történt :D
Azt például egyáltalán nem észlelte, hogy mi történt Nórival, még szerencse, hogy a ruházatát ellenőriztem indulás előtt; képes lenne alsónaci vagy zokni nélkül elindulni, esetleg pizsamában!

Még egy dolog borzolja a kedélyeket, tegnap kiderült, hogy Anna egyik osztálytársának anyukáját megbüntették, mert főállású anyaként képes volt igénybe venni napközit. Vissza kell fizetnie az anyasági összegét, amit eközben kapott.
Próbáltunk utánajárni, hogy jogos-e a dolog, meg hát többen érintve vannak hasonló felállásban.
Egyelőre ezt találtuk: törvénymódosítás
E szerint nem lehet korlátozni az intézményben tartózkodás idejét, de hogy most él-e ez a módosítás, azt ki kell deríteni.

folyt.köv.

2010. szeptember 2., csütörtök

Vannak még csodák!


Nos igen. Tegnap, miután sokat morfondíroztam a leírt dolgokon, plusz megosztottam ezt több szülővel meg hát itt a blogon is, végül ma reggel férjem kezdeményezésére Isten elé vittük az ügyet, hiszen mi úgyse tudunk kitalálni semmi okosat.
Lám, ma Anna röpdösve jött haza, mert kibékült két lánnyal, akik eddig kiközösítették, plusz összebarátkozott még néhány lánykával!

Ilyesmi megoldásra nem is számítottam! Várakozáson felüli, ami történt!

Tomit se csúfolták ma, Nóri pedig ismét remekül érezte magát az oviban!
Mit mondjak? Szuper ez a nap! :DD

2010. szeptember 1., szerda

Szeptember 1., a várva várt nap


Nagyon vártuk mindannyian.
Én azért, hogy végre elkezdhessem megvalósítani a terveimet.
Anna azért, mert unatkozott már.
Tomi azért, mert igazából a sulit várja, és minden nappal közelebb kerül hozzá.
Nóri pedig már menni akart Csibe csoportba.

Ma végre eljött az idő, reggel Annát kitettük a sulinál, gondolván, úgyis a teremben lesznek, sok ember nem fér el, meg hát nagy is már, nem kellünk mi oda. Aztán Tomit párom kísérte oviba, én Nórit. Egyiknél se volt gond, Tomi másik csoportba került - ismét-, Nóri pedig egyből úgy átölelte a két óvó nénit, hogy egészen meghatódtak tőle, majd közölte, hogy majd ott aludni is akar... róla még nem tudok semmit, még ezután megyek érte, de szerintem remekül érzi magát!

Hanem a másik kettő.
Tominak lett két új barátja, lelkendezve mesélte első körben, milyen jó volt neki ma! Aztán az is kijött, hogy kicsúfolta a két új barát, mert másképp ejti a betűk egy részét...

Anna problémája ennél is nagyobb. Már suli előtt mesélte, hogy ő olyan az osztályban, mint egy puzzle darab, ami nem illik sehová. Ledöbbentem ezen a képen, találóan fogalmazta meg, amit érez: a lányok klubot alkotnak, ahová ő nem tartozik, mert nem szereti Hannah Montana-t. A fiúk is klikkesednek, a Bakugan megy náluk, ez megint nem jön be. Így ő kimarad mindenhonnan.
Van még, aki nem tartozik a klubba, de nem biztos, hogy attól ők még egy hullámhosszon vannak, nem mindig jön be ez a fajta közös játék.

Kérdeztem, hogy ha néznénk együtt a Hannah Montana-t (innentől csak HM), az segítene-e? Na itt buktam ki. Nem elég, mert az, hogy valaki képben van a sorozatot illetően, az alapfeltétel! Ezenkívül szükséges, hogy mindig újabb és újabb HM-s cucca legyen a klubtagoknak! Ha nincs, vagy mondjuk elszakad a HM-s pólója, akkor kiteszik a klubból!!! Így versengenek, hogy ki tud beszerezni minél különlegesebb kiegészítőt...

Ilyenkor mit tegyen a szülő?
1) Ha belemegyek a dologba, kvázi hazudni tanítom a gyerekemet; hiszen ő is látja, hogy mindez milyen felszínes, és csak azért menne bele, hogy ne lógjon ki a sorból. Ám ez hazugság, mert eljátssza, hogy ő is kedveli HM-t, miközben nem.
2) Ha így marad a helyzet, akkor Anna mindig is kívülálló marad, mert másképp gondolkodik, mint a többiek.
3) Ha ezt jelzem a szülők felé, akkor Annának még rosszabb lehet a helyzete, amiért árulkodott.

Az egész úgy förtelmes, ahogy van. Azt gondolom, hogy ha már a 8-9 éveseknél is csak az számít, milyen anyagi javakkal rendelkezik valaki, akkor ez a társadalom komoly betegsége! Milyen felnőttek lesznek ezekből a gyerekekből?

A ráadás: az egyik TV-től kinn voltak az osztályban, mert oda jár az egyik ismert színésznő gyermeke, és riportot készítettek vele... hogy erre mi szükség volt?

2010. augusztus 30., hétfő

Fáradtság

Megj.: a kép csak illusztráció, nem én vagyok!

Nyáron sokat küzdöttünk ezzel, magam részéről megint stresszelek valamin, ez úgy jön ki, hogy nem tudom magam kipihenni, hiába alszom jól.
Gyakran persze Nóri is besegít, rendszeresen 11 körül felébred és nálunk köt ki :(
Most éjjel is többször ébredtem arra, hogy megrugdos...

Nórinál maradva, őt hetek óta nem tudjuk nappal elaltatni, már nem is próbálkozunk. Estére viszont már irtó nyűgös, ő ilyenkor mindenen nyafog, és semmit nem lehet vele megértetni, amit máskor könnyűszerrel sikerül. Ráadásul átbillen a holtponton, és este f10-kor még zizeg!

Anna ha fáradt, dumál és maximum hangerővel ordít mindenért. Mindent kimagyaráz, ha mi ezt megunjuk és kellő szigorral rászólunk, jön a hisztizős ordítás.

Tominál a dac jelenik meg ha fáradt, konokul a fejébe vesz dolgokat, és nem lehet kirobbantani ebből, sehogysenem. Közben vinnyog, mint egy újszülött kiskutya.

Én ha fáradt vagyok, ingerült leszek, és hamar kiabálok, vagy teszek idétlen dolgokat; például egyszer magam löktem be a fiamat a pocsolyába szandálostul :) mert akkor se volt hajlandó mozdulni onnan. Azóta nem próbálkozik ezzel...

Páromról nem nyilatkozok, személyiségi jogait tiszteletben tartva :DD Majd magánban elmondom :)

Melyik gyerek kire ütött? Tök mindegy, előbb-utóbb szocializálódnak általunk...
ergo itt az ideje kezelni a saját frusztráltságomat, helyes utat mutatva a gyerekeknek is. Hajjaj...

2010. augusztus 25., szerda

Visszaszámlálás


Nagyon várom már a szeptembert!
És nem azért, mert nem tudok mit kezdeni a gyerekekkel, mert az sem lesz könnyű, hogy megint időben kelni, elkészülni, aztán értük menni, szervezni vég nélkül, ellenőrizni...

Inkább azért, mert már megint ezer és ezer terv van a fejemben, ami a munkámmal kapcsolatos, és ezeket hátraszorítottam a nyár idejére, de már kevéssé tudom magamban tartani őket :)

Igyekszünk azért kihasználni a hátralévő utolsó hetet, jövünk-megyünk, beszerzünk, bekötünk, elpakolunk, rendszerezünk. És gondolkodunk. Sokat. Arról, hogy mit hogyan tudunk bevállalni szeptembertől májusig.

Felkérés, lehetőség van. De mi fér bele a munka mellett? Zeneovi, gyülekezeti munka, kórus, tágabb család, barátok, esetleg egy csöpp pihenés? Hajlamosak vagyunk túlvállalni magunkat, aztán meg már nem lehet visszalépni.

Nehéz döntéseket hozni, pedig arra már rájöttünk, hogy a rossz döntés is jobb, mint nem dönteni. Mégis, nem csupán egy emberről döntünk, hanem egy 5 fős családról. Ráadásul nem szeretnék tisztán anyagi szempontból értékelni, még akkor sem, ha minden épeszű ember eszerint mérlegel - és mi sem vagyunk milliomosok.

Mindeközben dübörögnek a hétköznapok, igyekszek behozni az egész nyári lemaradást: lábtorna, logopédia, beszédfejlesztés és közös játék terén. Azt hittem, egész évnyi muníciót begyűjtök majd, de mindez az utolsó hétre maradt. Megint.

2010. augusztus 19., csütörtök

Kukorica!

Egy titkot osztok meg veletek, mivel tegnap vendégségben járva egy furcsa dolgot tapasztaltam.
A házigazda nekiállt, hogy kukoricát főzzön. Nagyon nem volt kedvére, mivel úgy számolgatta, hogy nagyon sokára lesz kész.
Én is számolgattam, és nem értettem, mire ez a probléma?
Végül bátorkodtam rákérdezni, hogy mégis miért lesz sokára készen az a kukorica?
Hát mert legalább 2 órát kell főzni -hangzott a válasz.

A TITOK: forrástól számítva 8-10 percig kell csak főzni, és vajpuha lesz!

Ugyanis ha tovább fő, bekeményszik, és valóban több óra kellhet neki, mire újra megpuhul.
Én világ életemben 10 percig főztem csak, majd elzártam a gázt és úgy hagytam. Ki lehet venni rögtön, egy tányéron is kihűl, de a vízben is lehet hagyni.

Tegnap ott helyben be is bizonyítottam a dolgot a vendéglátónak, aki rettenetesen örült a dolognak!

Remélem, másnak is segítettem ;)

2010. augusztus 18., szerda

Új közoktatási törvény, részlet

2010. július 5-i, hétfői ülésén az Országgyűlés elfogadta a közoktatásról szóló törvény módosítását, amely szeptembertől visszaállítja a buktatás lehetőségét az általános iskola második osztályának végétől, valamint újra lehetővé teszi az osztályozással történő értékelést alsó tagozaton.

A módosítás szerint az első évfolyamon félévkor és év végén, a második évfolyamon félévkor szöveges minősítéssel kell kifejezni, hogy a tanuló kiválóan, jól vagy megfelelően teljesített, illetve felzárkóztatásra szorul. A második évfolyam év végén és a további évfolyamokon a tanulók értékelése osztályzással történik, de az iskola pedagógiai programja előírhatja a szöveges értékelést is. A módosítás indokolásában az áll, hogy a törvény, amely az 1-4. osztályos tanulók esetében a pedagógust kizárólagos szöveges értékelésre kötelezte, idegen az általános hazai pedagógiai gyakorlattól, és nem ad választ a tanulók és szülők kérdésére, amely szerint tudni szeretnék, hogy a gyermek eredményei hogyan viszonyulnak az elvárthoz, illetve a többiekéhez.

A módosult közoktatási törvény 2010. szeptember 1-jétől azt is lehetővé teszi, hogy a második év végén a nevelőtestület - ha szükségesnek ítéli - évfolyamismétlésre utasítsa a diákot. (Az új törvény tehát eltörli azt a jogszabályt, amelynek értelmében az alsó tagozatos diákokat csak szülői beleegyezéssel lehetett megbuktatni.) Az évismétlés lehetőségének visszaállításával kapcsolatban a törvénymódosítás úgy fogalmaz: az 1-4. osztályos tanulók értékelésekor az elégtelen minősítés, azaz az évfolyamismétlés megszüntetése kétségbe vonta a pedagógus szakmai hitelét, nehezítette az iskolai munkát, valamint a lemaradó tanuló valós integrációját a megfelelő iskolai szintre, továbbá következmények nélkül hagyta a kötelességmulasztást.

Forrás: Fővárosi Oktatási Portál

2010. augusztus 3., kedd

Nyári szünet

Hű, nagyon elhanyagoltam ezt a blogot!
Mindig zavarban vagyok ugyanis, mennyit áruljak el magunkról a nagyvilágnak, ami még nem fogja sérteni a jövőben gyermekeim érzékenységét :)

Most is csak röviden foglalom össze, hogy is telik a nyári szünet.
Anna már 2 nap után unatkozott, így minden napra kell valami program. Ez lehet csupán gyurmázás, bringázás, máskor átmegyünk valakihez, nagymamánál töltenek egy-egy napot, volt továbbá egy hét Csillagtábor, egy hét úszótábor is.
Utóbbiban Tomi is részt vett, igazi vízitücsök lett belőle :D

Tomika megtanult két keréken bringázni, valamint végre hintázni is; ebben viszont a 3 éves Nóri máris lekörözi, mert ezt a tudományt immár ő is elsajátította!

Nóri már nem jár bölcsibe, a nyári szünet előtti héten már nem vittem, augusztusban pedig már nem látom értelmét... vele egy küzdelem van, a délutáni alvás...

Balatonhoz végül az időjárás miatt nem mentünk, helyette egy napos víziparkos látogatásunk volt, azt kell mondja, árban bizony vetekedett a 3 napos Balatoni kiruccanás végösszegével! Viszont maradandó élmény az egész családnak.

A nyaralás még hátravan, aztán máris készülhetünk az iskolára...

2010. május 11., kedd

Fejlemények

Az előző bejegyzés óta sok minden történt, leginkább, hogy fiam megtanult nemet mondani az őt sakkban tartó gyereknek, és nem engedi már bántani magát. Sőt! Az agresszor rászállt egy másik fiúra, aki Tomim jó barátja, erre ő kijelentette, hogy megvédi a barátját is!
Ehhez nem árt tudni, hogy fiam kb 16 kiló, és mint egy pálcikaember :)))

A szándék tehát megvan, sikereket is elért; a védelmi terv még nem valósult meg, mert itthon fekszik nagybetegen: 37,2-vel és enyhe hányingerrel küzd az életben maradásért :) Mert ő ilyen beteg még életében nem volt -állította tegnap.

Összegzésül tehát azt gondolom, hogy mindenképp jó adag önbizalom-erősítőt kapott e helyzet által, de mi van azokkal, akik úgy esnek áldozatul, hogy ez nem derül ki? Vagy a szülők nem foglalkoznak a gyerekkel? Belegondolni is rossz, ha ez hosszabb távon így megy, egész életre meghatározhatja egy kisember önértékelését :( És ez egy jó óvoda, jó csoport, kiváló óvó nénik mellett történt eset...

Egy kis aranyosság a végére: Nórim aranyköpése
"Halljátok? Csipejegnek a madajak!"

2010. április 27., kedd

Rosszfiú-jelenség

Nem tudok mit kezdeni a helyzettel.
Tominak nagyon imponál egy fiú az ovis csoportban, aki borzasztó idétlen, és csupa h*lyeségre tanítja a fiamat. Többször beszéltem erről Tomimmal, aki saját bevallása szerint nem akar vele barátkozni, de valahogy mégis a bűvkörébe került.

Egy ideje pedig arról számol be a fiam, hogy ez a gyerek addig marja a kezét, amíg meg nem tesz neki ezt-azt: odaadja a sapkáját neki, megígéri, hogy csak vele játszik, ilyesmik. Vagyis zsarol.
Erre nálam kiborult a bili, és beszéltem az óvó nénikkel erről. Itt jön az érem másik oldala, ők csak azt látják, hogy kimondottan Tomi keresi ennek a gyereknek a társaságát, ő kezdeményezi a játékot, az idétlenkedést.
Ennek magam is tanúja voltam, amikor a cukrászdában összefutottunk; a fiam azt mondja, azért barátkozik vele, mert fél, hogy különben megint marja a kezét.
Az óvó néni szerint azért mondja ezt nekünk, mert meg akar felelni a szülői elvárásnak.

Tehetetlen vagyok! Ugyanakkor ma egyértelmű nyomok voltak a fiam karján, egy helyen be is van lilulva, ezt is megmutattam az óvó néninek, aki elismerte, hogy ez a bizonyos gyerek szokott másokat is megcsípni, de a zsarolás tényét megkérdőjelezik.

Na ilyenkor mi van??????

2010. március 29., hétfő

Mindenféle

Nagyon régen írtam, ez azért van, mert nem kettő, de számos lovat ülünk meg egyszerre...

Volt betegeskedés, Anna csaknem 2 hetet hiányzott a suliból; közben férjem és én is betegek lettünk, mára nagyjából rendeződtünk e téren.
Volt közben Kecskeméten kirándulásunk, voltunk cirkuszban, tegnap a bicikliket is elővettük.

Nagy felismerésünk is történt, avagy azon kezdtünk gondolkodni, miért érezzük úgy, hogy a gyerekeink körül forog az életünk, mindent ők határoznak meg, mégsem térül meg a belefektetett idő, energia? Ugyanúgy hisztiznek, követelőznek, és sokszor kibírhatatlanok.
Aztán párom találkozott egy szintén 3 gyermekes barátjával, itt jöttünk rá, hogy minőségileg másképp kell hozzáállnunk a dolgokhoz! Így került elő a bicikli is tegnap, Tomit tanítottuk felváltva kétkerekűzni :) Annával elmentünk tojást venni brongával -majdnem csorba esett a becsületemen, alig tudtam tartani vele a "lépést" :)
Időnként jó rádöbbenni, hogy számukra nagyon fontos a minőségi, "csak rád figyelek"-típusú idő... remélem, új élményekkel gazdagodunk mindannyian, ha így folytatjuk!

2010. február 19., péntek

Mit olvasok?

Tiszitől kaptam ezt a kérdőívet...

1. Mi volt életed legrosszabb könyvélménye?

Nem emlékszem ilyenre...

2. Mi volt az a könyv, ami eddig a legnagyobb hatással volt rád?

Egyértelműen a Biblia!

3. Olvastál már olyan könyvet, ami komolyan a frászt hozta rád, és félelmet keltett benned?

Igen, de annak is jó lett a vége :)

4. Mit használsz könyvjelzőnek?

Háááát, mindig valami fecnit, papírzsepit, de néha akár bevásárláskor kapott blokkot is...

5. Mikor szoktál olvasni? Otthon, munkahelyen, reggel, délben, este, alvás előtt … hm?

Evés közben, ha egyedül eszem, és fürdés közben... ha nagyon fáradt vagyok, és a család engedi, akkor "normálisan" is :)

6. Mi volt az első könyved amit olvastál?

Pfff, fogalmam sincs már...

7. Puha kötésű vagy kemény fedeles? (Úgy általában, nem az előző kérdéshez kapcsolódik.)

Teljesen lényegtelen!

8. Mit olvasol most?

Tóth-Máthé Miklós: Miként a csillagok - Négy történelmi regény (Méliusz Juhász Péter, Károlyi Gáspár, Szenci Molnár Péter és Ráday Pál életéről)

9. Hányadik oldalon jársz?

522.

10. Rajta hagyod a “kezed nyomát” a könyvön (belefirkálsz, véletlenül leeszed, leöntöd, egyéb barbárság)?

Igyekszek, de néha biza leeszem :(((

11. Befolyásol a könyv borítója és/vagy címe, hogy elolvasod-e az adott könyvet?

Hát igen, ha kiderül belőle, miről szól?

12. És az oldalszám?

Nem, bármennyit el bírok fogyasztani :D

13. Hátralapozol, hogy tudd, mi lesz a vége?

Nemnemnem!

14. Volt olyan könyv, amit többször elolvastál?

A legtöbbet, mert mindig elfelejtem, mi a vége :DDDD

15. Ért könyvekkel kapcsolatos baleset?

???

16. Eladod-ajándékozod a könyveidet, vagy mániákusan ragaszkodsz hozzájuk, akkor is, ha nem tetszik?

Ragaszkodok. Egyet eladtam, de azóta is eszembe jut néha!

17. Még a budiba is magaddal viszed az aktuális olvasmányt, vagy csak otthon olvasol, esetleg más meghatározott helyen?

Fürdés közben igen, magammal akkor viszem, ha várhatóan sokat kell várakoznom valahol.

18. Tényleg, olvasol a mosdóban?

Ott nem.

19. Vezetsz az olvasmányaidban valamilyen rendszert, felírod-e az elolvasott/megvett/megveendő könyveket (esetleg árukkal együtt), netán olvasónaplót (ha ideírod a blogodat, megverlek)?

Na ennyire nem vagyok precíz!

+1.: még valami hendikep?

Az evés közbeni olvasás sajnos kényszer, így szinte mindegy, mit veszek elő erre az időre :) Ha már többször olvastam, ha nem annyira érdekel, akkor is kell valami!


Akire kíváncsi vagyok: Csilla, Pankacs, KicsiKató

2010. február 7., vasárnap

Spenótos pirog

Ma ettük ebédre, és mivel sikert aratott, megosztom Veletek is!

Hozzávalók:

1 csomag fagyasztott leveles tészta -Lidl-ben szoktam venni
45 dkg fagyasztott natúr spenót
1 gerezd fokhagyma
1 kg darált pulykahús
1 fej vöröshagyma
só, bors
1 tojás

A vajas tésztát lisztezett nyújtódeszkára tesszük zacskó nélkül, hogy kiolvadjon.
A hagymát finomra vágom, kevés olajon megpárolom, majd hozzáadom a darált húst. Kevergetve fehéredésig pirítom, majd ha levet engedett, sózom, borsozom, és hagyom, hogy megpuhuljon fedő nélkül, így a lé is elpárolog közben.

Ha megfőtt a hús, hozzáadom a kiolvasztott spenótot, hozzáreszelem a fokhagymát, és pár percig főzöm.

A felengedett tésztát kb 3mm vastagra nyújtjuk, majd 12 négyzetre vágjuk (nekem kb 10x10 centisek lettek). A kissé kihűlt spenótos tölteléket rátesszük a négyzetek közepére, összehajtjuk, hogy csinos kis háromszögeket kapjunk. A széleket jól összenyomjuk. Ezeket sütőpapírral fedett tepsire tesszük, megkenjük egy felvert tojással, és 220 fokon kb 10-12 perc alatt aranybarnára sütjük.

Tipp: mással is megtölthetjük ezeket a háromszög-tésztákat, csak darált húsos töltelék ketchuppal-sűrített paradicsommal, de lehet spenótos-fetás, de édesen is jó: túróval, mákkal stb.

2010. február 4., csütörtök

Iskolai dolgozatokból

Ezt ma kaptam, majd leestem a székről a röhögéstől!!!!
____________________________________________________________________________

A hajó jéghegynek ütközött és elsüllyedt a Duna közepén. Innen gyalog
folytatták útjukat.

Amíg Madách a börtönben sínylődött, felesége romlásnak indult.

A janicsárok felmentek Budára, elszaporodtak és elfoglalták a várat.

IV. Béla a tatárjárás után a kihalt nép pótlásáról személyesen gondoskodott.

IV. Béla várromokat épített.

A hős várkatonák általában nem érték meg a haláluk napját, mert már
korábban elestek a csatában.

Dugovics Titusz hátsóját a falnak támasztotta, és azon felmászott.

A századfordulón Ady termékenyítette meg a tudósokat.

Radnóti Miklós fasiszta építőtáborban halt meg.

Móricz Zsigmond később megnősül, és elveszi a feleségét.

A néma Katrin hallgatag lett....

Arany János 1817-tól 1822-ig született.

A Hunyadi László olyan ballada, amelyben a főhőst feldolgozzák.

Rákóczi Ferenc úgy halt meg, hogy belefulladt a Rodostóba.

Arany János velszi bárdokkal sújtott le a Habsburg-házra.

Leonardo da Vinci két olasz földbirtokos volt a középkorban.

Zrínyi Miklóst a bécsi kamara által feltüzelt vadkan ölte meg.

Petőfi egy szegény cselédlány és a magyar nép fia.

Petőfi mindent megtenne a nemzet érdekében, csakhogy ő is hősi halott
legyen.

Petőfi úgy rohant a csatába, hogy jobb kezében a vers, bal kezében
pedig a kard volt.

Kölcsey 1815. januárjától 1816. tavaszáig nem írt verset. Ebből az
időszakból 3 verse maradt ránk.

Zrínyinek csak fél szeme volt, ám ez nagyon zavarta a csatákban.

A katonák életüket és halálukat kockáztatták.

A hős holtan esett össze. Ezt később nagyon sajnálta, de akkor már nem
volt mit tenni.

A víz oxigénből és folyadékból áll.

A mocsári vész 1526-ban volt.

A Szent Jobb István király bal keze.

Janus Pannonius 15 éves korában elterjedt Európában.

Szemünk közepén van egy nyílás, amely mindenkinek fekete, mivel a
fejünk belül sötét.

A föníciaiak kereskedtek és iparkodtak.

A gesztenyesütögető néni kiáll a sarokra, és odacsalogatja az
embereket a szagával.

Arábiában a vizet cisztercitákban gyűjtik.

Sok régi kőzetben megtalálhatóak az őskori halak lábnyomai.

Döbrögi a harmadik levonásban két púppal gyarapodik.

A középkorban a várakat katakombákkal lőtték.

Kanada területe egyenlő Európa lakosságával.

A kenguru kicsinye fészeklakó.

A ménes egy nagy lócsomó.

Toldi a csónak felé indult, mikor a cseh vitéz elővette a kardját
és majdnem lelőtte Toldi Miklóst, ő azonban észrevette a fondorlatos tervet.

Boldog Margit az erény útját követte. Ártatlan életét és
elsőszülött gyermekét az Úrnak ajánlotta.

Szulimánt a szigeti ostromnál megölték, ezért egyelőre felhagyott
azzal a szándékával, hogy Magyarországot meghódítsa.

Kolumbusz háromszor indult útnak, bár a második útján meghalt.

Az őserdő olyan terület, ahova emberi kéz még nem tette be a lábát.

Zrínyit a bécsi kamarilla által felbérelt ólmozott vadkan ölte meg.

Lincoln anyja már csecsemő korában meghalt.

És akkor a költő megírta a Szundi két apródja című verset.

Julius Ceasart a márciusi Idusok ölték meg.

Egyiptom őslakói a múmiák.

A Magna Charta Libertatum kimondta, hogy ugyanazért a bűnért
senkit nem lehet kétszer megölni.

A kutatók az őshazában megtaláltak az ősmagyarok hátrahagyott részeit.

A Bibliát Guttenberg találta fel.

Anonymus III. Béla névtelen jegyese volt.

A XVIII. századi főurak palotakertjei tele voltak szépen nyírt
szökőkutakkal.

A baktériumokról: Van mikroszkopikus, ami kicsit nagyobb, mint ami
mikroszkóppal látható.

A középkorú lovagok a lovagi tornákon mindig egy hölgyet tűztek maguk elé.

A nemzetiségi iskolákba több ajkú diákok járnak.

Nyáron nő a kalapos gomba, télen a kucsmagomba.

Villon fő műve az Ótestamentum.

A görög ábécé kezdete: alfa, béta, céda...

II. József, a vaskalapos király Mária és Terézia fia volt.

A fecske egy költöző madár olyan, mint a gólya, csak sokkal
kisebb és nem hasonlít rá.

Barbarossa seregében kitört a pestis, amely elől maga a császár is
csak álruhában tudott menekülni.

Ady Boncza Bertalant vette feleségül.

Bombay éghajlata olyan egészségtelen, hogy lakosai máshol laknak.

A kőolajat kövekből sajtolták.

Eötvös József többek között Budán született.

Csapadékfajta: lisztharmat.

A cápa jellemzése: Embert nem eszik, de nem lehet benne bízni

+1 a saját általános iskolai emlékeimből:
Az oroszok annyian voltak, mint a törökök.