Nyaralás, gyógyulás, egyebek...

No, akkor az elején kezdem; Nórika szerencsésen meggyógyult, mire múlt hétfőn elindultunk Mátraházára!
Volt egy kis izgalom azért, mert Annán nem jelentkeztek a tünetek, így bepakoltam a mentolos hintőport, lázcsillapítót, meg minden kelléket arra az esetre, ha ott jönne ki rajta a kórság, de hála Istennek, nem volt rá szükség :)

Mátraházán nagyon jó volt, a jósolt hőség helyett 10 fokkal hűvösebben vészeltük át a hetet, egy nap lementünk Egerbe strandolni, ott a pici lány belázasodott, bár ezt csak hazaérve tudtuk lázmérővel kontrollálni. Fél napig tartott a láz, aztán hipp-hopp eltűnt!

Most egy hetet itthon leszünk, aztán megint el, még nem tudom pontosan, hány gyerekkel, és a többiek hol lesznek, de idővel minden kiderül :D

Ja, fotók is jönnek majd, párom sokat fényképezett, ám a saját gépével :)))

Horgoltam :)

Igaz, nem most, hanem amikor még lemehettünk a játszótérre; maradék fonalból, Annának, pocakmutogatós-kánikulás kis top lett belőle!

Nóri és a bárányok

Röviden és tömören, Nórin is kijött a bárányhimlő, szerdán.

Rögtön lázzal indított, éjjel 39 fölé ment, tegnap napközben is nyűgös volt nagyon. Estére persze, láz ide vagy oda, viháncolt mint egy kismajom :)
Most éjjel viszont, éjféltájt felsírt, láz lement, de nem tudott nélkülem visszaaludni, így az ágyunkban kötött ki. Jól ment ez kb 2-ig, onnantól 4-ig kb 10 percenként ébredtem arra, hogy nyüszögve, forgolódva alaposan hátbarúg :(
Magyarán elég rosszul viseli a dolgot, elég sok folt jött ki rajta, főleg pelusvonalban...

Helyzetjelentés

Tomiról hullanak a pörkök, napra még mindig nem mehetünk, így marad az esti séta, ha épp nem esik...

Nórika kapott új fürdőrucit, bár túl sokat nem fogjuk használni :(((
Anna itt még vidám, valószínűleg nem mehet úszótáborba jövő héten :((
Én nagyon el vagyok kenődve, párom dolgozik már, így teljes a szobafogság. Anna és Nóri hiába vannak jól, mivel fertőzhetnek, őket se vihetem a játszóra. Máshova se, hiszen akkor ki marad itthon Tomival?
Reménykedtem, hogy a lányokon nem fog már kijönni, de a gyerekorvos megnyugtatott, hogy Tomi kiütéseitől számítva 2,5 hét is lehet, mire rajtuk kijön... vagyis még nem telt le a lappangási idő...
Az úszótábort hétfőtől nem mondanám le, mert mi van, ha nem jön ki rajta; de ha mégis? Elkezdi és 2 nap után lebetegszik? És megfertőzünk másokat is?
Júl 20-tól mennénk nyaralni, az is ugrik????

Nagyon zavar az is, hogy még Tominál se látom a végét, mikor szabad normálisan kimenni vele, esetleg strandra is, ha már nyár van...

A lányoknál még az elejét se látom, hiszen nem lehet előre számolni, amíg nem tudunk biztosat...

És persze a pesszimizmusom is előtör, mert biztos addigra lesz rossz idő, mire meggyógyulunk, stb.

úúúútálom ezt a nyarat :(

Bárányhimlő még mindig

Hamarosan lesznek képek is, csak röviden állapotjelentek...

Tomin még 7 nap elteltével is lett új hólyag, a szobafogság kezd túlmenni minden határon. Pedig párom is itthon volt velünk, így legalább az egészséges lányokkal ki tudtam mozdulni...

Mivel napra nem lehet menni, maradna az esti séta, ha nem törne ki égzengés-földindulás minden estére :((
Tomi pedig már mindent un idehaza...

A lányokon semmi tünet, lehet, megússzák??? Még egy hét, és elvileg letelik a lappangási idő, bőven számolva...

Drukk!

Bárányhimlő :(

Bár nagyon vártam, hogy átessenek rajta, mégis váratlanul ért, mikor péntek reggel Tomi rosszul érezte magát, majd átöltözés közben felfedeztem rajta az első hólyagot :(

Ma van a 4. nap, tegnap láza is volt, és nagyon sok kiütése van! A torkában, szájában is, az arca is nagyon tele van, a szemzugba is került egy...

A lányokon semmi, így valószínűleg ők Tomitól fogják elkapni, 2-4 héten belül fog kijönni... bele se gondolok, meddig tart majd a szobafogságunk!!!

Várok ötleteket mivel lehetne jól elütni az időt három gyerekkel, lakásban :(((

Elvárások

Azon töprengtem ma, hogy mikor reális a gyerekemmel szembeni egy-egy elvárás, mikor túlzott, mikor becsülöm esetleg alá a képességeit?
Példának okáért, amikor Tomi 3 éves volt, barátnőm figyelmeztetett, hogy már önállóan kéne öltöznie ennek a gyereknek; akkor úgy éreztem, kicsi még. Most Nóri két éves, és mindent levesz egyedül, sőt, pici segítséggel önállóan fel is öltözik!
Vagy amikor Annától elvárom, hogy 6,5 évesen tartson rendet az íróasztalán, az vajon túlzott elvárás? Láthatóan nem megy neki...
Persze, gyerektől is függ a dolog, ez bonyolítja a kérdést. Nem mondhatom, hogy ennyi évesen ezt meg ezt kell tudnia...
Inkább az foglalkoztat, hogy reálisan értékelem-e mind a hármat külön-külön? Van-e olyan ember, aki számunkra hiteles, és tükör tud lenni, ha kell? És tudom-e azt mondani esetenként, hogy én hibáztam, amikor olyan feltételeket támasztok, ami még korai.
De az is épp olyan fontos, hogy amire már képesek, azt megtegyék - szerintem. Különben a szülői szerep kiszolgálói szereppé torzul... na ezt elérni, hogy jó szívvel tegyék, ami a feladatuk... vagy csak tegyék, már ennek is örülnék :D Nem is nagy dolgok ezek, csak ne dobálja szét a levetett ruháit... tegye el maga után a már nem használt játékot... reggel fésülködjön meg rendesen... és... és... és ha mégsem így kéne?
Hát igen, hogy a dolgok menjenek, mégpedig békességben, jó hangulatban. Vagy ez is irreális????

Döbbenet

Tegnap Anna igazolta azon megállapításomat, hogy visszaél a tudásával.
Megkértem egy apróságra (tegye el a földre dobott pizsamáját), ám füle botját sem mozdította.
Amikor újra figyelmeztettem, eldalolta -szó szerint!-, hogy "igen, anya, te sokat megteszel értünk, én pedig csak nagyon keveset", majd felállt és átment a másik szobába. Ja, a a pizsama persze nem mozdult. Én sem tudtam.

Miért szeretnénk gyereket?

Ritka pillanat, amikor hárman egyetértésben vannak, együtt....

Na jó, tudom, érdekes a kérdésfelvetés... pedig halál komolyan vetődött fel bennem a dolog.
Vegyük példának a mai reggelt.
Idilli kép lehet, hogy reggel a 3 lurkó besorjázik az ágyunkba, heverészünk, szundítunk még kicsit, vagy elmeséljük, ki emlékszik az álmára... nagyon hangulatos, nemde?
Akkor leírom, ez hogyan történt nálunk, ma reggel.

Először is, a reggeli besorakozás hozzánk, hajnali 6-kor történt, ami némileg illúzióromboló. Apjuk már nem tartózkodott itthon, így egyedül kellett megbirkóznom a ki-hová-feküdjön típusú kérdéskörrel, lévén csupán két oldalam, és Nóriból is csak egy van; ez a két sarkalatos pont ilyenkor. Még fel sem ocsúdtam legmélyebb álmomból, máris nyafogós-hisztizős-csapdosós produkcióvá változott a dolog, sehogyan sem bírtuk kilogisztikázni a helyzetet... közben Nóri olyan édesen mászott rajtam át és keresztül, hogy 8 napon túl gyógyuló sérüléseket szereztem valószínűleg...
Végül megadtam magam, és kimentünk kakaót készíteni.

Az elmúlt időszak egyébként hasonlóan zűrös volt nálunk érzelmi téren.
Anna vagy szándékosan bosszant minket, kevesellve a rá irányuló kizárólagos figyelmet és elismerést, vagy teper ezerrel, és próbál kedvünkre tenni olyannyira, hogy ezzel kerget az őrületbe minket. Kedvence, amikor Tomit oktatja ki helyettem, vagy "csak" provokálja az öccsét. Rettentő igazságérzettel rendelkezik, hajszálra kimérve benne minden, a kakaómennyiségtől kezdve a ki-miből-mennyit kap és hányszor típusú akciókig. Ugyanakkor nagyon fejlett empatikus képességekkel rendelkezik, és okos is. Amivel visszaél. Neki például nem szabad olyanokat elárulni, mit pl. azért cukkolod Tomit, mert rám haragszol, mert simán visszafordítja ránk ezt a felismerést! Kemény egyéniség, akit rengeteget kell dicsérni, mert csak ettől érzi, hogy szeretjük...
Tomi, a középső, és aki fiú is; rengetegszer kaptam meg ezt az általánosítást, és ami ebből fakad. Az tény, hogy szöges ellentéte nővérének, visszahúzódó, elmélyülő típus, aki nehezen fogadja a változásokat, nehezen épít új kapcsolatokat is. Mindig van aktuális érdeklődési köre, 1 évesen a kisautókért volt oda, azzal aludt, azzal sétált, azzal játszott órákat; aztán ez átcsapott az állatvilágra, azon belül is a rovarok, hüllők és dinók érdeklik leginkább. Más nem is. Ugyanakkor rettentően érzelmi típus, állandóan "szerelmet" vall nekem, ám ha kicsit is mellőzve érzi magát, nyafog! De akár órákon át hüppög, nyávog, nem is tudom hogy kifejezni, de rettentően idegesítő tud lenni. Extra adag öleléssel csillapítható csak le, ami felemészti az én legutolsó energiatartalékaimat is...
Nóri pedig megint teljesen más. Dackorszakolunk, persze, a minap annyira őrjöngött az autóban, hogy már nem is sírás, hanem hörgések törtek elő előle, valahogy mégsem borít ki annyira, mint amikor Anna csinálta ezt. Talán mert legtöbbször meggyőzhető, míg Anna csakazértsem volt hajlandó meghallgatni sem. Nóri ezenkívül rettentő önálló, és nagyon eredeti :) Élvezem a vele együtt töltött időt.

Na és visszakanyarodok az induló kérdéshez végre, szóval az elmúlt időszak másról sem szólt, mint a rivalizálásokról, hisztikről, nyafikról, dacokról. Eljutottam oda, hogy mi öröm van a gyerekekben?? Amikor pici, éjszakázni kell vele, folyamatosan készenlétben lenni. Mire ebből kinő, jön a dackorszak. Utána egyre bonyolódó lelkivilágával kell megküzdeni...

De, hogy jó vége legyen a dolognak, rájöttem, hogy a hozzáállásommal van a baj. A gyerek gyerek, és olyan, amilyen. Ha lázadozok ellene, és csak a rosszat veszem észre, persze, hogy elmérgesedik a helyzet. Ráadásul közben elmegyek a tényleg szép, jó, értékes mellett.
Ez a vége, nem tdom, volt-e értelme mindezeket leírni, talán majd hosszabb távlatból visszanézve derül majd ki :)

A szülinapos :)

Ma lett 2 éves ez a csirkefogó:

Kis házi ünnepség keretében elfújhatta a "sok" gyertyáját:
Ritka pillanat, a két lány együtt, elmélyülten, békességben:
Tomika csak örült:

Egyébként Tominak, és páromnak is volt születésnapja ebben a hónapban, de erről máskor írok, mert nagyon sok minden történt még ezen kívül is!!!

Éjszakai barkácsolás

A gyülekezetünkben működő anyakörösök találták ki, hogy legyen egy olyan alkalom, amikor gyerekek nélkül lehet kreatívkodni, maradandót alkotni, közben beszélgetni stb.
Így időnként péntek este 21-23 óráig éjszakai barkácsolunk :)
Volt már gyöngyfűzés, nemezelés, adventi koszorú készítés... most épp cserepeket díszítettünk decoupage technikával.

Íme az én eredményeim:

Útkeresés, 2. felvonás

Rájöttem, hogy elfelejtettem beszámolni a hogyan tovább-ról :)
A szuper, helyben lévő félállás elindult, ugyanis rendkívül rugalmasan azt kell megoldanom, hogy meglegyen a heti 20 óra. Ha mégsem, akkor azt valamikor behozni. Anyum vállalta egy napra Nórit (8 óra), feláldoztuk a szombatot (8 óra), és egy ismerős vállalta még 4 órában. Így már 1 hónapja dolgozó nő lettem, egyelőre próbaidőn, ami kettős értelmű: egyrészt kijövünk-e a főnökkel, másrészt a családot mennyire viseli meg az új helyzet.
Utóbbi a szombatokat tűri rosszul, a gyerekek és férjem hiányolnak, én pedig őket, ráadásul alig érem utol magam utána... :(
Bejött továbbá betegség, elmaradt szombat, ezeknek a ledolgozása igencsak próbára teszi a szervezőképességünket, nem beszélve a rendszertelenségről :(((
Felmerült bennem, hogy mégse kéne ezt erőltetni, ám akkor megérkezett a bankszámla kivonatunk, mellé a kocsirészlet számlája... plusz gyes rövidülési idő, válság stb.
A helyzet akkor javulhat, ha ősztől Nóri bölcsibe mehet, akkor minden nap délelőttönként dolgoznék, sokkal kiszámíthatóbb lenne az élet!

Továbbra is foglalkoztat a gyöngyfűzésben rejlő lehetőség, most az erre fordítható időm is lecsökkent, pedig kereslet van rá!!!! Szerintem sokkal többet el tudnék adni, mint amennyit képes vagyok megfűzni egy héten :( Szeretném ezt legalizálni is, nem vállalkozóként; keresem a lehetőségeket. Felmerül az is, elég lenne-e csak ebből pótolni a havi hiányunkat, viszont ez azért rizikós jövedelem. Főleg, hogy most is mínuszba futunk hó végén, pedig a gyes csak köv hónapban kezdődik!!!!

Szóval itt tartunk, küzdünk a mindennapokért, egymásért, hogy ebben a zűrzavaran mi magunk el ne vesszünk.

Jaja, még ehhez jön az iskolaválasztás, ami itt nem lehetséges, mert csak körzetibe lehet vinni idén a gyerekeket. Így még ezt is valahogy el kell intézni, mert pont máshová szeretném :(

Nem, nem és NEM!

Nóri ennyit tud mondani kb két hete. Mindenre: NEM! Számítottam rá, mégis meglepett a dolog intenzitása; ugyanis akkor is nemet mond, ha ő maga is szeretné, így komoly konfliktusba kerül önmagával :)
Példa, a reggeli kakaó. Mivel álmos, kissé vehemens stílusban "kéri" a kakaóját. És persze azonnal, de hát ezen már nem akadunk fenn... elkészíti párom, elétesszük az asztalra, pont, ahogy szereti, szívószállal... mire majdnem felborítja, úgy löki félre, hogy "NEM JÓ ÍGY!!!!!" Igen, a nagybetű nem véletlen, üvöltve tájékoztatott minket véleményéről. Fogom a bögrét, és arrébb teszem, nehogy kiborítsa. Erre a leányzó borul ki még jobban, hogy márpedig ő kéri. Visszateszem elé, erre újból ellöki, hogy nem... sakk és matt.
Azt hittük, a helyzetet nem lehet fokozni Anna után, ő volt ilyen hisztis kisasszony; de Nóri túltesz rajta, atán önmagán is túltesz, félek, még ezzel sincs vége a dolognak...

Gofri pudinggal...

Nórikám átlényegült néger gyerekké, ám rettenetesen élvezte a dolgot :)



Tomi az egyetlen, aki csak az evés élvezetével törődött:Anna csak kicsit lett maszatos, azért őt sem hagyhattam ki!
Ilyen mosolygós gofrikat sütött párom nekünk vacsira:

Lányaim dicsérete :)

Kicsit büszkélkedek :)
Nórikámnál felfigyeltem arra, hogy ha azt mondom: "Elestél?" akkor így válaszol: "elestem". Vagyis helyesen ragoz! Nagyon megdöbbentem ezen, hiszen még nincs 2 éves...
Igaz, a tesóitól eleget hall. Az vicces mondjuk, amikor Tomi tanítja dolgokra, mert a fiam irtó pöszén beszél, nagyon sok hangot nem tud mondani, így a tőle tanult szavakat Nóri is pöszén mondja :))
Nóri amúgy mondatokban beszél, akár 4-5 szót is egymás mellé tesz, jól. A kedvenceim -sajnos utánozhatatlan a hangsúly- : "Anya, én is mehetek?" (ennél felviszi a hangot a végén valami szoprános magasságokba) és a "Anyuci, kéjek szépen kakajót!", na hát ettől pedig elolvadok :D
Énekel is sokat, nálunk még mindig karácsonyi angyalok nyitogatják az ablakokat, de néha a Télapó is befigyel még... kedvence még a Bóbita, az a versszak, ahol már álmos... de nyomja a mesékből a főcímdalokat is :D
Elalvás előtt pedig remixet készít, pl: Télapó itt van, hó a subája, nyuszi hopp! ...

Annámmal kapcsolatban pedig nagy kérdés még mindig az iskolaválasztás. A körzeti suli tesitagozatos, de mi a zenetagozatosba szeretnénk vinni. Elvileg nem lehet, pedig a zeneovis tanítónénije is a minap kapott el, hogy feltétlenül vigyük oda, sőt, zenesuliba is, mert kevés gyerek tud az ő korában ritmushelyesen, tisztán énekelni... Nagyon büszke voltam rá, pedig ezt tudtam már magamtól is, nekem is van zenei vénám (bár hogy kitől, az rejtély...), sajnos engem anyuék nem tudtak zenei suliba járatni, csak zongorázni tanított egy idős néni... aztán 14 évesen elkezdtem kántorképzőbe járni, nagyon vonzott a zenei világ, bár ez édeskevés ahhoz, hogy azt mondhassam, tanult zenész lennék :((( Kicsit gitározok, furuláyzok, harmóniumon játszok, kórust vezetek... de mindezek nem pótolnak mondjuk egy konzis múltat, ami nem volt...
Na de Annáról akartam írni, szóval mindenképp örülnénk, ha zenélne, és azt hiszem, Nórikámat se kell félteni e téren...

Legközelebb Tomiról írok, mert ő teljesen a másik véglet, mint a lányaim...

Útkeresésünk első állomása

A történet ott kezdődik, hogy idén Nórikám betölti a 2. életévét, méghozzá áprilisban; ez ugye jelentős bevételkiesést eredményez, amihez hozzáadódott időközben a válság számos kedvezőtlen hatása is. Így hamar felmerült bennünk, hogy bizony nem fogok tudni itthon maradni legkisebbem 3 éves koráig...
Sebaj, gondoltuk, elég sok szabim gyűlt össze, nyáron ebből elleszünk egy darabig, ősztől bölcsi, aztán hajrá! Hamar összedőlt a terv, hiszen januárban kitudódott, hogy munkahelyem megszűnik, csődbe jutott a hatalmas vállalat... egyelőre azt sem tudom, megkapom-e a nekem járó végkielégítést meg egyebeket, csak annyit közöltek levélben, hogy amint lejár a védelmem a gyed-gyes miatt, biza ki vagyok rúgva...
Ezen hamar túltettem magam, úgysem ragaszkodtam hozzájuk, lesz ami lesz; mindeközben befutott egy szuper lehetőség, helyben, részmunkaidőben, március közepétől...

Így ma bebattyogtam a bölőbe, hogy ugye áprilisban nyílik az új ovirész, szabadul fel hely a bölcsiben is... kiderült, nekünk nem, mert oda már megvan, kiket vesznek fel... adjak be kérelmet, májusban értesítenek, hogy ősztől mehet-e a kislány. Addig? Hát, keressek más megoldást...
Apropó, kérelem; olyan komoly szintű vagyonnyilatkozatot kell mellékelni, amit a képviselők is megirigyelhetnének; szerintem nekik sem kell több adatot megadni, mint nekünk... még a munkáltatói járulék összegét is fel kell tüntetni! Egyszerűbb, ha benyújtom az SZJA bevallásomat... kicsit kiakadtam, mi közük hozzá, hogy mekkora a lakásunk, mennyi a fizunk, hány kocsink van stb. Persze, szociális alapon is nézik, kiket vesznek fel...

Így hát törjük tovább a fejünket, hogyan tovább...

Denevér!

Tegnap megvarrtam Annám jelmezét; egész délután röpködött :D

Méregzsák

Igen, Nórit valami gonosz boszorkány átváltoztatta... legtöbbet használt szava az "EDEDÜL!!!!!", és csúf elváltozások képződnek a hangján, arcán, ha nem hajlunk meg akarata előtt...
Az alvással kezdte, közelharcot vívunk, végül azért győznek az állommanók; de most már az oviba menés is problémássá kezd válni.
Az öltözés még OK, aztán a kocsihoz is mehet egyedül - kivéve, ha szakad az eső. Beülni is próbálkozhat, aztán odaérve is sétálhat. Idáig minden rendben van.
Mire letesszük a tesókat, és indulunk vissza, na itt kezdődnek a problémák, ugyanis nem akar hazamenni. Ma ráadásul esni is kezdett, így kénytelen voltam felkapni, hogy mielőbb odaérjünk az autóhoz. Ezt a részt nem részletezem, szerintem mindenki látott már üvöltő, vörös fejű, rúgkapáló majdnem-kétévest :)

Az érdekes az, hogy nagyon jól tolerálom ezeket a dolgait. Nyilván, mert harmadjára van benne részem, és tudom, hogy el fog múlni. Annára visszagondolva, hát, komoly lelkiismeretfurdalásom van, ha visszagondolok akkor önmagamra; nagyon kiborított, amikor így hisztizett, nem tudtam higgadt maradni szinte sosem. És ez állandósult is a vele való kapcsolatomban, máig is 10 másodperc alatt kihoz a sodromból. És erre az sem mentség, hogy nagyon nehéz szitu kezelni egy dackorszakos gyereket, miközben ott van egy újszülött kistesó is...

Tomira pedig nem nagyon emlékszem, vele is voltak küzdelemek, de kiesett ez a rész. Lehet, még akkor is Annával voltam elfoglalva?

Nóri cipőt húz :)

Elvárások

Nagyon jó vasárnapi Igehirdetés volt erről a témáról!
Mit kezdünk velük? Gyerekkorunkból is visszacsengnek dolgok... "nem hiszem el, hogy nem bírsz rendet rakni", "csak egyszer lenne így vagy úgy...". Megváltoztattak ezek a dolgok? Szerintem nem.
Akkor mi változtat meg?
A feltétel nélküli elfogadás...
Annámmal vannak ilyen játszmáink, én is csak ontom rá az elvárásaimat, amitől semmi sem változik. De érzi-e, hogy elfogadom olyannak, amilyen? Ha igen, akkor valóban, magától is megteszi, amit veszekedéssel nem érek el...

Istennek vannak elvárásai felénk? Tízparancsolat, gondolati bűnök stb. elérhetetlen mérce!
Mitől változunk meg? Hogy szeret minket, úgy, ahogy vagyunk...

Persze ezzel vissza is lehet élni. Ja, így is szeretsz? Akkor minek változzak meg... de ha a másik is szeret, akkor szerintem ezt nem teszi meg...