A vízválasztónak hitt 3. nap

Nórikám egész reggel azt mondogatta, megyünk bölcsibe, de anya nem elmegy! Néha azt is hozzátette, M. néni ne vigyázzon Nórira...

Ezek után meglehetősen szorongva vártam a 9 órai bevonulásunkat, szerencsére még benn voltak -valahogy ott jobban szeret lenni. Lányom bevetette magát a kiskonyhába, én megkérdeztem, elmehetek-e venni neki Túró Rudit. Széles vigyor, igen, "és nem síjok!" volt a válasz. Ennyi. Leléptem.

10 óra felé már kinn voltak, egy bokor mögül kukucskáltam őt, vígan motorozott! M. néni észrevett, intett, hogy minden OK, így hazajöttem...

Fél 12-re mentünk érte párommal, amint meglátott, sírva borult a nyakunkba, láttam rajta, hogy irtóra elfáradt megint :) Volt némi sírás, állt a kapuban is, hogy "anya gyeje", összességében azért jobban sikerült, mint vártam.

Holnapi terv: reggelire megyünk, és ebéd előtt viszem el. Hát, kíváncsi leszek megint, hiszen okos lány ő, most is megfogalmazta, hogy azért sírt, mert anyához akart menni a bölcsiben. És ez természetes, a kérdés, hogy elfogadja-e, hogy nem lehet...

Bölcsi, 2. nap

Tegnap totál elbizonytalanodtam, ezzel indultam neki a mai napnak.
Reggel még beszélgettem egy anyukával, két lánya is bölcsis volt, érdeklődtem a tapasztalatokról. Szerinte kell 1-2 hónap, hogy lássam, mint alakul; én meg szívem szerint egy bőgős napnak se tenném ki Nórit!
Mindenki azt mondja, ez lehetetlen, de én nem akarok beletörődni :(

Ma korábban mentünk, egy idő után megkérdeztem őt, elmehetek-e egy picit. Igen volt a válasz, amíg elmentem, motorozott tovább, így kb 20 percet távol voltam.
Visszaérve látom, hogy ül a mászóka alatt, majd meglát, és bőgve rohan hozzám. M. néni szerint már haza akart menni, de ennyi bőgés kell.
Hamar megnyugodott, újra elment játszani, bár a feszültségét levezette: talált egy nála kisebb leányzót, azt háborgatta folyton :(((

Holnapi terv szerint 9-12-ig marad, közben tűnjek el, és meg is ebédeltetik... nem tudom, szerintem ez még gyors.

Viszont úgy elfáradt, hazaérve épp csak evett picit, majd eldőlt a kanapén és elaludt :)

Első nap a bölcsiben

Nem is tudom hol kezdjem...
Szeptember elején még rettenetesen vártam ezt a napot, azt gondoltam, végre jut időm a lakást rendbetenni, és mennyit fogok dolgozni: fűzöm és eladom az ékszereimet, vásárokra készülök, és tanfolyamokat tartok majd!

Szeptember közepén már kezdtem izgulni, Nórim hogy fogadja majd az új helyzetet, rádöbbentem, hogy bár 2,5 éves, azért reggel 8-tól délután 4-ig elég sok ez egy picuri gyereknek anya nélkül... Ő ellenben extázisban volt, ahányszor szóba került a dolog, már az oviban is vette le a cipőjét, hogy megy be, naponta többször elmondta, hogy "Apa dolgozik, Anna iskolában, Tomi óvodában, Nóri bölcsiben!", szóval jól indult a dolog.

Múlt héten itt járt a két gondozónő is, M. néni és I. néni, Nóri teljesen oldott volt, induláskor már fogta meg a kezüket, hogy megy velük a bölcsibe :)

Aztán eljött a mai nap. 10-11-ig voltunk benn, kint voltak az udvaron, és mivel lánykám rettentő jól elvolt, körbe tudtam nézni. Mit ne mondjak, elkeserítő :((

Játékuk nemigen van, a kismotoron kívül van 2 nem nekik való fém mászóka, homokozó játékok nélkül, és néhány kiégett fűcsomó a porban...
Sok az 1 év körüli pici, akik közül többen végigordították azt az időt, amit ott töltöttem; nem merek belegondolni, mikor kezdték és meddig tartott náluk ez, de némelyik gondozónő csak annyit tett, hogy odaszólt többször: "ne sírj, anya mindjárt jön!"
Több gyerek rátapadt a bejárati kapura, kórusban üvöltöttek az anyjuk után... őket időnként visszavitték a többiekhez.

Volt azért pozitív példa is, egyik fiatal gondozónő ölében egy gyerek, mellette jobbról-balról még vagy 4, de átölelte őket, beszélgetett hozzájuk, érdekes (?), ők nem is sírtak...

A mi M. nénink is lótott-futott, kinek pisilni kellett, kinek orrot törölni, itt jelenleg nem bőgtek a gyerekek, mégis nagyon összeszorult a szívem. Mennyi apróság sérül meg a lelkében amiatt, hogy hiába sír, nincs meg a biztonságérzete, nincs akihez feltétel nélkül odamehet és megöleli! És nem a szülőket hibáztatom, hiszen nyilván dolgozniuk kell, ezért adják be csemetéiket.
A gondozónők is nyilván belefásulhattak ebbe a munkába, mekkora szeretet-háttér kell ahhoz, hogy nap mint nap idegenként is a picik közelébe férkőzzenek, elnyerve bizalmukat!

Nóri eközben motorozott, szétnézett, összeveszett egy kisfiúval, aki el akarta venni a járgányát; voltunk pisilni is. Időnként ellenőrizte, ott vagyok-e még, így nem biztos, hogy könnyen elválunk majd... azt láttam, hogy idő és kapacitás nincs arra, hogy a gondozónők tudatosan megismerjék a gyerekeket, egyszerűbb egy általános módszert alkalmazni mindegyikre.

Kíváncsi leszek a következő napokra...

Világcsoda

A minap Nórikámat nem tudtam lefektetni ebéd után.
Szépen játszogatott a gyerekszobában, mikor indulni kellett, megyek be, és ez a látvány fogad:

Közelebbről:
:)))))))

Rengeteg dologgal vagyok adós, Anna első napja a suliban például, de a képek a másik gépen vannak :(
Azonban a visszaszámlálás elkezdődött... mához egy hétre megy Nórikám bölcsibe! Nagyon várom - önző módon-, mert szeretném az egész lakást átválogatni, kidobálni a kacatokat, a maradékot átrendezni, és mindeközben takarítani mindazt, amire az elmúlt 5 évben nem volt módom :D
Bizonyára kifulladok majd az első 2 nap után, de legalább a lehetőségem meglesz minderre.

Aztán pedig belevetem magam a melóba!