Titkos ládikó

Annám is kapott egy titkos dobozt, alkattal zárhatót. Az elkövető nem én voltam, hanem az apja - a kiválasztástól az utolsó lakkozásig!
Tominak is van, a másik blogomon vannak róla fotók >>

Nóri-beszéd

Annyira vicces, hogy sokáig Ő helyett Ó-t, Ű helyett Ú-t mondott.
Én nagyon szerettem, mert olyan Nóris volt: nó a fú (=nő a fű), pottyos labda, felveszem a cipómet...

Aztán hirtelen -amióta ovis-, megtanulta az ő-t és ű-t. Csak néha összecseréli. Vagy a legjobb, amikor Ó helyett is Ő-t mond :D Például: autő (=autó)

De egyéb gyerekszáj-ba illő mondásai is vannak, most a kedvencem az, hogy a "megnyugodtam már" nála így szól:
"megnyugdoszkodtam már" :DDD

Zizzent állapotban

Volt folytatása a szülőinek, a bejegyzés címe nem erre utal, de erről később.

Lett egy rendkívüli szülői, ahol lemondott az eddigi két SZMK_s anyuka, és újakat választottunk. A légkör elégé kiélezett volt, még az utócsengése is, a bizalmatlanságot sajos nem lehet meg nem történtté tenni, és azok is magukra vették, akiknek nem kellett volna, de idővel talán enyhülnek a dolgok a lelkekben...

A pénz elszámolásával kapcsolatban a helyére kerültek a dolgok, legalábbis lettek számlák, meglett a pénz is; az érintett nem gondolta, hogy ezt így kell csinálni, elismerte a hibát.

A diákigazolványok ügyét az igazgatóhelyettes próbálta menteni, sajnos én nem vagyok megnyugodva a választól, bár azt nekem kell elismernem, hogy ebben mindvégig az SZMK_s anyukát hibáztattam, miközben mindvégig az iskola volt a felelős, hogy mit kezdenek a pénzünkkel... náluk viszont kéz kezet mos, így a dolog ennyiben marad. Valószínűleg könnyebb volt egy embert hibáztatni, tanulság ez számomra a jövőre nézve.

Erről ennyit, a zizzentség pedig azért van, mert Nórim elkapott valami hányós-hasmenős izét, éjjel kb fél óránként kaptam a lavór után... előtte Anna műsort adott, hogy fél, így kikerültem a nappaliba, ahol olyan kényelmetlen a kanapé, hogy alig tudtam elaludni, mire sikerült, megkaptam Nórit magam mellé...

Botrányos szülői

Tegnap megtörtént az év első szülői értekezlete.
Arra készültünk, hogy végre megtudjuk, miért most, másodikban kapjuk meg a diákigazolványokat, amiket másfél éve befizettünk, valamint hogy miért nem tudott elszámolni az osztály egyik SZMK-s anyukája a tavalyi osztálypénzzel -aki mellesleg az iskola titkárságán dolgozik, és meglehetősen érintett a diákigazolványos dologban is.

Az érintett személy hozott egy kézzel firkált papírlapot elszámolás gyanánt, és teljesen elégedett volt azzal, hogy most ezt 2 perc alatt elintézte, a diákok is kiosztásra kerültek -kivéve két gyermeket, akik még most sem kapták kézhez az okmányt!

Amikor egy anyuka próbálta elmondani -hát igen, nem épp emelkedett stílusban-, hogy mire jutott nyáron az oknyomozás során, az osztályfőnök határozottan leállította a dolgot, azt feltételezve, hogy csupán személyi sérelemről van szó, beszéljék meg egymás közt.

Miközben igenis az egész osztályt érinti, hogy olyan valakire bízzuk a pénzünket, aki még ezek után sem tudja azt mondani, hogy elnézést, hibáztam! Valamint számomra az elszámolás azt jelenti -én is voltam SZMK-s-, hogy ott vannak az elszámolás mögött a számlák, és a maradék pénz is!

A férjem itthon totálisan kiakadt, hogy lehetek ilyen nyuszi, olyan nincs, hogy nem lehet elmondani. Cserébe megtiltotta, hogy bármit is befizessek addig, míg nem történik meg a tételes elszámolás... igaza van.
Azt még megpróbálom kinyomozni, hogy mi történt a diákokkal, mert azt gondolom, jogunk van tudni; nem beszélve arról, hogy 6 első osztály, minimum 30 gyerek/osztály fizetett be 500 Ft-ot, az 90.000 Ft; hol volt ez a pénz az elmúlt több, mint egy évben???

Magyar stílusban, továbbra is SZMK-s maradt ez a szülő és iskolai dolgozó...

Lányok, agresszió, döntések

Ma reggel megint volt sírás, és megint egymásra talált a két lány. Időrendben ez pont fordítva volt, mint ahogy írtam :)
Nórika kisbabásat játszott a nővérével, így Anna segített öltöztetni, sőt, hátán az iskolatáskával még cipelte is a kocsihoz! Nórit igyekeztem felkészíteni, hogy Anna bizony ma is iskolába fog menni, ugye nem fog sírni??? Nagy nehezen beleegyezett, hogy holnap korábban indulunk majd, így Anna el tudja kísérni a húgát az oviba...
Aztán megint nem akart bemenni a csoportba :((( Remélem, ez csupán átmeneti...

Tomika a hétvégén megint tikkelni kezdett, 3 nap ovi után. Nem értettük hiszen a tavalyi baj okozója már nincs a közelben, iskolába ment. 4-en maradtak a régi csoportból, együtt kerültek a mostaniba, és Tomi pont az egyik régi csoporttársával barátkozott, akiről eddig azt tudtuk, hogy nagyon kis rendes gyerek.
Végül kiderült, hogy sajnos épp ez a rendes gyerek folytatja azt, ami tavaly történt :(( Hátrafeszíti a fiam ujját, vagy sorban állás közben úgy megszorítja a kezét, hogy komoly fájdalmat okoz; ha erre Tomi segítséget kér, azt hazudja, hogy Tomi megütötte őt. Egy alkalommal pedig az állánál fogva hátrafeszítette a fiam fejét! Mindez 3 nap alatt!!!

Nem csoda, hogy azonnal tikkelni kezdett újra!
Ma reggel beszéltem az óvó nénivel, aki sajnos még azt se tudja, kiről van szó, nem ismeri az új gyerekeket, de ígérte, hogy odafigyel. Ha nem, kénytelen leszek magam elintézni ezt a gyerekkel...

A harmadik téma, hogy nagy döntés előtt állok, már megint. Így ősszel amúgy is sűrű a program: szülő értekezletek, kivágandó, beszerzendő és elintézendő dolgok tömkelege, illetve a különóra-beosztások (lsd később) mellé még függőben van a zeneovi is. Ráadásul azt is el kell dönteni, mit is kezdek a gyöngyfűzéssel, a kapott lehetőséggel élek-e vagy sem, ha nem, akkor hol fogom tudni eladni, amit készítek? És még bonyolítom: keresztényként a munka csak munka, vagy egyben szolgálat is? Ha igen, hogyan?

A különórákról: Anna heti 2x szolfézsórán vesz részt a sulin belül. Emellett 2x furulyaórája van. Most kezd Tomi hegedülni, neki is 2x lesz hegedűórája hetente, emellett csak zeneovira kell járnia, ovin belül.
Anna focizni szeretne, Tominak is jót tenne valami sport.
Mindezt úgy kell összehozni, hogy minél kevesebb legyen a holtidő, amikor várni kell egymásra, plusz egy autóval kivitelezhető legyen. És nyitva kell hagyni idősávokat a zeneovi részére, amit én tartanék...

Jó kis feladat, mi? Majd megkérem páromat, írjon rá valami külön számítógépes programot...

Főállású anyasági

No, Beának köszönhetően kinyomozódott a dolog.
Van egy bizonyos törvény, a 1998. évi LXXXIV. ennek a 24. § (3) bekezdése tartalmazta, hogy napi 5 órát meghaladóan nem lehet intézményben a főállású anya gyermeke.

A meghurcolt édesanya esetében erre hivatkozott az önkormányzat, ám 2008. szeptember 1. óta ez hatályát vesztette! Ha most bárki rákeres erre a törvényre, láthatja, hogy az említett (3) paragrafus bizony üres...

Köszönjük a NOE segítségét is ez ügyben, szívesen álltak Bea rendelkezésére telefonon.

Azért nem minden rózsás

Egyetlen apróság, ami beárnyékolja a tegnapi boldogság-felhőt: ma reggel Nóri és Anna teljesen egymásra cuppantak, lett is egy fotó, ami visszaadja a meghittséget köztük -jön majd, csak lemerült az akksi a gépben. Ez végig kitartott, amíg Anna ki nem szállt a kocsiból a suli előtt. Onnantól a húga bőgött, aztán megnyugodott ugyan, de az oviban, miután vígan elbúcsúzott tőlem, hirtelen sarkon fordult, visszarohant hozzám, átnyalábolt úgy, hogy levegőt se kaptam, majd síri hangon közölte, hogy "veled akajok menni!"

Óvó néni közbelép, Nórikát próbáltuk meggyőzni, hogy majd integet, meg Tomcit is el kell kísérnem, végül lanyhult a szorítás és próbáltam minél gyorsabban eltűnni a helyszínről.
Ami nem sikerült, mert Tomi nem mozdult, úgy kellett kitaszigálni a folyosóról.

Tominál ugyanis még előző este kezdődött egy olvasási kényszer, rákapott ugyanis egy nagyon építő olvasmányra, a Garfield-ra. Már este balhézott, amiért este f9-kor nem engedtem tovább olvasni, reggel első dolga volt folytatni a félbehagyott művet. Szerencsére végzett vele, mire beértünk a csoportjába, ám szerintem kiesett neki az az idő, ami az ébredés és eközött történt :D
Azt például egyáltalán nem észlelte, hogy mi történt Nórival, még szerencse, hogy a ruházatát ellenőriztem indulás előtt; képes lenne alsónaci vagy zokni nélkül elindulni, esetleg pizsamában!

Még egy dolog borzolja a kedélyeket, tegnap kiderült, hogy Anna egyik osztálytársának anyukáját megbüntették, mert főállású anyaként képes volt igénybe venni napközit. Vissza kell fizetnie az anyasági összegét, amit eközben kapott.
Próbáltunk utánajárni, hogy jogos-e a dolog, meg hát többen érintve vannak hasonló felállásban.
Egyelőre ezt találtuk: törvénymódosítás
E szerint nem lehet korlátozni az intézményben tartózkodás idejét, de hogy most él-e ez a módosítás, azt ki kell deríteni.

folyt.köv.

Vannak még csodák!

Nos igen. Tegnap, miután sokat morfondíroztam a leírt dolgokon, plusz megosztottam ezt több szülővel meg hát itt a blogon is, végül ma reggel férjem kezdeményezésére Isten elé vittük az ügyet, hiszen mi úgyse tudunk kitalálni semmi okosat.
Lám, ma Anna röpdösve jött haza, mert kibékült két lánnyal, akik eddig kiközösítették, plusz összebarátkozott még néhány lánykával!

Ilyesmi megoldásra nem is számítottam! Várakozáson felüli, ami történt!

Tomit se csúfolták ma, Nóri pedig ismét remekül érezte magát az oviban!
Mit mondjak? Szuper ez a nap! :DD

Szeptember 1., a várva várt nap

Nagyon vártuk mindannyian.
Én azért, hogy végre elkezdhessem megvalósítani a terveimet.
Anna azért, mert unatkozott már.
Tomi azért, mert igazából a sulit várja, és minden nappal közelebb kerül hozzá.
Nóri pedig már menni akart Csibe csoportba.

Ma végre eljött az idő, reggel Annát kitettük a sulinál, gondolván, úgyis a teremben lesznek, sok ember nem fér el, meg hát nagy is már, nem kellünk mi oda. Aztán Tomit párom kísérte oviba, én Nórit. Egyiknél se volt gond, Tomi másik csoportba került - ismét-, Nóri pedig egyből úgy átölelte a két óvó nénit, hogy egészen meghatódtak tőle, majd közölte, hogy majd ott aludni is akar... róla még nem tudok semmit, még ezután megyek érte, de szerintem remekül érzi magát!

Hanem a másik kettő.
Tominak lett két új barátja, lelkendezve mesélte első körben, milyen jó volt neki ma! Aztán az is kijött, hogy kicsúfolta a két új barát, mert másképp ejti a betűk egy részét...

Anna problémája ennél is nagyobb. Már suli előtt mesélte, hogy ő olyan az osztályban, mint egy puzzle darab, ami nem illik sehová. Ledöbbentem ezen a képen, találóan fogalmazta meg, amit érez: a lányok klubot alkotnak, ahová ő nem tartozik, mert nem szereti Hannah Montana-t. A fiúk is klikkesednek, a Bakugan megy náluk, ez megint nem jön be. Így ő kimarad mindenhonnan.
Van még, aki nem tartozik a klubba, de nem biztos, hogy attól ők még egy hullámhosszon vannak, nem mindig jön be ez a fajta közös játék.

Kérdeztem, hogy ha néznénk együtt a Hannah Montana-t (innentől csak HM), az segítene-e? Na itt buktam ki. Nem elég, mert az, hogy valaki képben van a sorozatot illetően, az alapfeltétel! Ezenkívül szükséges, hogy mindig újabb és újabb HM-s cucca legyen a klubtagoknak! Ha nincs, vagy mondjuk elszakad a HM-s pólója, akkor kiteszik a klubból!!! Így versengenek, hogy ki tud beszerezni minél különlegesebb kiegészítőt...

Ilyenkor mit tegyen a szülő?
1) Ha belemegyek a dologba, kvázi hazudni tanítom a gyerekemet; hiszen ő is látja, hogy mindez milyen felszínes, és csak azért menne bele, hogy ne lógjon ki a sorból. Ám ez hazugság, mert eljátssza, hogy ő is kedveli HM-t, miközben nem.
2) Ha így marad a helyzet, akkor Anna mindig is kívülálló marad, mert másképp gondolkodik, mint a többiek.
3) Ha ezt jelzem a szülők felé, akkor Annának még rosszabb lehet a helyzete, amiért árulkodott.

Az egész úgy förtelmes, ahogy van. Azt gondolom, hogy ha már a 8-9 éveseknél is csak az számít, milyen anyagi javakkal rendelkezik valaki, akkor ez a társadalom komoly betegsége! Milyen felnőttek lesznek ezekből a gyerekekből?

A ráadás: az egyik TV-től kinn voltak az osztályban, mert oda jár az egyik ismert színésznő gyermeke, és riportot készítettek vele... hogy erre mi szükség volt?