Hajnali f5 óta fenn vagyunk.
Nyilván nem önszántunkból.
Tomi ébresztett, hogy történt egy kis baleset. Jó-jó, sokat ivott este, átöltözés, bevackolhatja magát apja még nem hűlt helyére, neki úgyis kelni kell már...
10 perc múlva Nóri sír, párom hozza is, megnyugszik, odabújik, majdnem elalszik már...
Csörtetés, trappogás, Anna beviharzik, ordítva suttogom, hogy kifelé, menjen vissza aludni a saját ágyába, persze Nóri felriad, hogy mi van, menni akar ki ő is, megnyugtatom, elcsendesednek az indulatok.
Tomi zizeg, mozog, csetteg, én rászól, mire pityog, erre kiküld. Aludjon Nóri ágyában. Nóri sír, megint ki akar menni, hallom, Tomi fűzi az apját, adjon neki kakaót, a végkifejletre már nem akarok odafigyelni, elég ideges vagyok már így is.
Odakinn elcsöndesülnek a dolgok, Nóri is elaludt, igaz, én az ágykereten fekszem, nyakamon lányom karjával, de sebaj, azért kapok levegőt.
De nem bírok elaludni, végül f6-kor inkább felkelek, olvasok Bibliát, esetleg gyöngyöt fűzök egy kicsit... na ebből az első pont sikeredett, az is szakaszosan, mivel Anna kb 10 percenként kiviharzott, hogy reggel van-e már... vagyis ő sem bírt visszaaludni...
Szép napunk lesz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése