Nóri cipőt húz :)

Elvárások

Nagyon jó vasárnapi Igehirdetés volt erről a témáról!
Mit kezdünk velük? Gyerekkorunkból is visszacsengnek dolgok... "nem hiszem el, hogy nem bírsz rendet rakni", "csak egyszer lenne így vagy úgy...". Megváltoztattak ezek a dolgok? Szerintem nem.
Akkor mi változtat meg?
A feltétel nélküli elfogadás...
Annámmal vannak ilyen játszmáink, én is csak ontom rá az elvárásaimat, amitől semmi sem változik. De érzi-e, hogy elfogadom olyannak, amilyen? Ha igen, akkor valóban, magától is megteszi, amit veszekedéssel nem érek el...

Istennek vannak elvárásai felénk? Tízparancsolat, gondolati bűnök stb. elérhetetlen mérce!
Mitől változunk meg? Hogy szeret minket, úgy, ahogy vagyunk...

Persze ezzel vissza is lehet élni. Ja, így is szeretsz? Akkor minek változzak meg... de ha a másik is szeret, akkor szerintem ezt nem teszi meg...

Nóri és a számítógép

Elmélyült munka folyik:
Apa, menjél innen!
Nem tetszik, hogy ide tettél...
Na jó, a fotó kedvéért :)

Fronthatás, vagy csak zizi család?

Hajnali f5 óta fenn vagyunk.
Nyilván nem önszántunkból.
Tomi ébresztett, hogy történt egy kis baleset. Jó-jó, sokat ivott este, átöltözés, bevackolhatja magát apja még nem hűlt helyére, neki úgyis kelni kell már...
10 perc múlva Nóri sír, párom hozza is, megnyugszik, odabújik, majdnem elalszik már...
Csörtetés, trappogás, Anna beviharzik, ordítva suttogom, hogy kifelé, menjen vissza aludni a saját ágyába, persze Nóri felriad, hogy mi van, menni akar ki ő is, megnyugtatom, elcsendesednek az indulatok.
Tomi zizeg, mozog, csetteg, én rászól, mire pityog, erre kiküld. Aludjon Nóri ágyában. Nóri sír, megint ki akar menni, hallom, Tomi fűzi az apját, adjon neki kakaót, a végkifejletre már nem akarok odafigyelni, elég ideges vagyok már így is.
Odakinn elcsöndesülnek a dolgok, Nóri is elaludt, igaz, én az ágykereten fekszem, nyakamon lányom karjával, de sebaj, azért kapok levegőt.
De nem bírok elaludni, végül f6-kor inkább felkelek, olvasok Bibliát, esetleg gyöngyöt fűzök egy kicsit... na ebből az első pont sikeredett, az is szakaszosan, mivel Anna kb 10 percenként kiviharzott, hogy reggel van-e már... vagyis ő sem bírt visszaaludni...
Szép napunk lesz!

Szombat reggel

A szombat mindig punnyadós nálunk. Arra ébredünk, hogy valamelyik gyerek bemászik közénk. Aztán még egy. A harmadikért eddig menni kellett, de most szombaton, miközben félálomban hallgattuk Anna és Tomi sutyorgását, egyszer csak villanyfény gyúl odakinn... hirtelen nem is kapcsoltam, ám mikor leoltódott a fény, és Nórikám hangját hallottuk: "Féjek!", na akkor jöttem rá, hogy bizony a picurnak volt annyi esze, hogy önállósítsa magát :)

Korszakváltók

Nórikám belépett a reggeli kakaóivók táborába :)
Idáig vártunk, mert egyrészt szopizott, másrészt féltünk a tejallergiától (van rá hajlam a családban sajnos).
Most a szopi (nála csak bubuc) heti 1-2 alkalomra redukálódott, csak úgy ötletszerűen, így megpróbáltuk a kakaót, mint a nagyok!

Annának elkezdett mozogni az egyik foga
Ez az első, annyira várta már, most meg persze hisztizik, hogy mégsem akarja, mert csúfolni fogják... Aztán előnyt is kovácsolt a dologból, mert nem kell megennie a kenyérhéjat! Rafinált kiscsaj ;)

Tomi hajlandó részt venni az ovis alkotásokban
Tegnap kígyót festett a többiekkel, ráadásul reklamált, hogy csak egyet készíthetett ;)

Gyerekszáj

Ma reggeli után Nórikám lemászik a székből, majd közli:
"Töszönöm a jeddelit, szijesen!"

Tomi szerint a jó és a rossz
"Anya, tudod ki a legrosszabb óvónéni? A Zsuzsi néni és a Gyöngyi néni, mert mindig észreveszik, ha ébren vagyok."

Munkakedv
"Nóri, mit is kéne még csinálni?" -kérdem tőle hangosan gondolkodva.
"Szemmit!" -jön a válasz...

Tomi-ötletbörze
"Apa, létezik pizsamaszoba?"
???
"Valójában a pizsamaszoba a pizsamánk belseje..."

Bölcsesség Anna módra
"Mikor Nóri kisbaba volt, és belefért volna a mosógépbe, még nem tudott állni. Most tud állni, de nem fér be. Úgyhogy teljesen jó az élet."

Időutazás
"Anya, amikor még nem volt játszótér, akkor is éltek emberek?" -Tomi

Kívánósság
Tomi nézi a hűtőben a májkrémet: "Én szeretném, hogy ezt elhasználjuk"

Reggeli kávé
Én: "Megiszom a kávémat, mert álmos vagyok."
Tomi: "Anya, a kávé belemegy a szemedbe?"
Én: "Nem, miért menne bele?"
Tomi: "Hát akkor hogyan segít rajtad?"

Narnia

Legalábbis a lelkemben...
Visszanyertem szokott optimizmusomat, békességemet; köszönhetően annak is, hogy tegnap megnéztük a Narnia krónikáinak 2. részét!
Olyan jó hinni, sőt, tudni azt, hogy ez nem csupán mese, hanem a valóságban is igaz: Jézus fákat, vizeket mozdíthat meg az övéiért!
A csata lezajlott, voltak veszteségek is, de a végső győzelem az Övé!

Elkeseredés...

Rettenetesen el vagyok keseredve!
Idei évünk a nagy döntések éve; egyrész Anna iskolaválasztása lesz emghatározó, a másik, hogy áprilistól már csak gyes jár majd, így anyagilag fontos, hogy visszamenjek-e dolgozni, vagy kihúzzuk még valahogy? Ám ezt a részét bonyolítja, hogy a bölcsikbe iszonyatos túljelentkezés van, így kb alig van esélyünk, hogy a picurt felvegyék.
A kihúzás ellen szól, hogy páromtól elvették a 13. havit, ami már be volt építve a fizetésébe, mivel ez volt tavaly a "fizetésemelés". És tegnap kezdték pedzegetni, hogy elveszik a családi pótlékot is, ami 3 gyerek esetén 48000 Ft!

Számoltunk. Gyedről gyesre, plusz 13. havi eltörlése, plusz gyaládi pótlék eltörlése= havonta kb 100.000 Ft nettóval kevesebb!!!!

Ezt úgy sem tudjuk kispórolni, ha megválunk az egyetlen, alsókategóriás autónktól. Az óvoda, iskola egy felnőtt számára 30-40 perc sétára van tőlünk, helyi busz egyik irányba van, visszafelé csak 10 órakor jön... bicikli? Lehetne, ha nem három gyerekről lenne szó, egyébként életveszélyes a forgalom miatt errefelé... és persze nem is tudjuk hol hagyni a gyerekekét napközbenre...

Tehát, megélni nem tudunk, de dolgozni sem tudok elmenni. Sakk-matt.

Manócskáim

Még nyáron készült ez a fotó, azóta sem sikerült mindhármukat egy képre szuszakolni :)
Balról Anna, 6 éves, mozgékony, cserfes, akaratos, mindent szeret, ami fiús;
középen Nóri, most 20 hónapos, tündéri, zabálnivaló kiscsaj, aki már most önállóbb, mint a másik kettő együttvéve;
végül Tomi, aki 4,5 éves jelenleg, dinókutató vagy állatorvos lesz belőle, még nem döntötte el!

Rend kontra rendetlenség

Szerintem mindenki küzd vele odahaza, több kevesebb sikerrel. Az alábbi írást én is kaptam, fogadd szeretettel!

A fokozatok a következők:

A) Amikor még hiszed, hogy rendet tudsz tartani, és mindent meg is teszel érte. (A 2. gyerek születése után ezt a szintet garantáltan elhagyod.)
B) Amikor reméled, hogy rendet tudsz tartani, és igyekszel mindent megtenni érte.
C) Amikor ráébredsz, hogy képtelen vagy rendet tartani, de még próbálkozol.
D) Amikor tudatosult benned, hogy képtelen vagy rendet tartani, és már csak hébe-hóba próbálkozol, de rettenetes lelkifurdalást érzel. – Főképp, ha kezedbe kerül egy lakberendezési magazin. (Ha jól olvasom, te most ezen a szinten vagy.)
E) Amikor elfogadod a helyzetet, hogy nálatok akkor lesz legközelebb rend, amikor a legkisebb gyermeked sűrű könnyhullatások közepedte külön lakásba költözik. Ha eljutsz erre a szintre, hirtelen a határtalan szabadság érzése jár át. És roppant kreatív leszel a megoldások terén.

De félre az elmélettel! Gyakorlati tanácsokat kértél.

Megállapítások:

• A gyerekek, akár a kismacskák, akkor érzik jól magukat, ha teljes a felfordulás. (És mosolygós a mamájuk. – A macskamama mindig vidám.)

• A férfiakat sokkal kevésbé izgatja a rend hiánya, mint téged. (Ha úgy érzed, ez a te párodra nem igaz, utazz el egy hétre és hagyd otthon a mobilod! Mire hazaérsz kigyógyul a rendmániájából.)

• Ha anyósod a rendetlenséget kifogásolja, tudd, ha rend lenne, találna más kifogásolni valót. (Ha jó fej a nagymami, akkor segít rendet tenni.)

• Aki nem jön többet hozzátok, mert a kanapén beleült egy kisvasútba, attól lehet, jobb, hogy megszabadultál.

Mit tehetsz?

Tisztázd magadban, hogy neked mi fontos! (Nekem, hogy ne legyen kosz, legyen étel és tiszta ruha, és ne legyek türelmetlen. Ja, és hogy a lábam azért ne törjem el. :-))

Ragaszkodj az elképzeléseidhez! (Mármint az elérendő rendszintet illetően. A gyerekek néhány szabályt szívesen betartanak, ha úgy érzik, azok számodra tényleg fontosak. Az egész kicsi gyerekek is. A felnőttek pedig, ha elég határozott vagy, beadják a derekukat, sőt előbb utóbb nem is gondolják, hogy a dolgokat másként is lehetne csinálni.)

Mi hogy csináljuk?

• A lakásnak mindig azt a részét takarítom, amelyik állapota épp átlépte a koszküszöböm. (Igaz, hogy azt a jóleső érzést nem érzem, amit régen, ha szombaton kitakarítottam a lakást, de azzal vígasztalom magam, hogy a gyerekeim mellett az állapot kb. 2 percig tartana.)

• Vacsora előtt együtt rendet teszünk. Jó nagy dobozokat vettem, azokba pakoljuk a játékokat minimális rendszer szerint. (Építőkocka, szerelős játék, babák, könyvek külön.) Jobbára én szedem össze a nagyját, de mióta versenyt hirdettem, észvesztő tempóban dobozolnak. (Hogy mit tettem azért, hogy a kicsi ne borítsa ki? Kizártuk a versenyből. Csak egyszer kellett megcsinálni. Ez persze egyévessel nem működik, de valaki arra is tud, biztos, megoldást.)

• Kijelöltünk területeket, ahol nem lehet játék. (Nagyjából betartják.) Egy ösvény a konyha és az étkezőasztal között. Semmi kedvem nyakukba borítani a forró levest. A szülői háló. Oda csak alvóállatok tehetik be a mancsukat. A belső lépcső. Mert játékkal borítva balesetveszélyes.

• Aki először jön hozzánk, annak elmondom, ha nem viseli el a többgyerekes élet következtében kialakult állapotot nálunk, akkor a kertben fogadjuk, illetve akár kulcsot is adok neki, bármikor jöhet rendet tenni és takarítani.

• Akiről tudom, hogy nagyon rosszul érezné magát nálunk és segíteni sem fog, ugyanakkor valami miatt csak fontos vele találkozni, azzal házon kívüli programot szervezek és a lakásom közelébe sem engedem. (Hosszú, nyugodt életet szeretnék! Stresszmenteset.)

Üdvözlettel:

Ila_mama

(3 gyerek, 1 nagyi – 150 km-re – vagyis, mintha nem is lenne, sajnos – és egy megértő társ hozzátartozója)

Szituációs gyakorlat kezdőtől haladóig

Egy kis helyzetkép az életünkből...

Az alap szituáció a következő:
Otthon vagy két gyerekkel, egy 3,5 éves és egy 6 hónapos van a gondjaidra bízva. A délelőtt nagyon nyűgösen telt, csak arra volt időd, hogy elindítsd a mosógépet. Végül elmentek sétálni, hogy levezesd a feszültséget. Útközben a pici elalszik, így mikor hazaérsz, van kb fél órád, amíg várhatóan aludni fog még a babakocsiban. 11.15 van, nincs még ebéd (rizses húst készítesz), ki kell teregetni, ehhez előbb le kell szedni a megszáradt ruhákat, tele a mosogató, a mosogatógépet ki kell pakolni, hogy betehesd a koszosakat.
1. verzió, a lightos :) Gyorsan levetkőzteted a nagyot, és amíg ő elmegy játszani, odateszed a husit meg a rizst, aztán leszeded a ruhát, el is teszed, közben megkavargatod a pörköltet, utána kiteregetsz, talán még jut idő kipakolni a mosogatógépet, a koszos edény meg ráér később is. Sima ügy.
2. verzió, nehezített: Gyorsan levetkőzteted a nagyot, aztán nekiállsz a húsnak, amikor gyermeked teát kér. "Várj kicsit", mondod neki, összevágod a húst, kezet mosol, öntesz teát, felteszed a rizsnek a vizet, amikor meg kell keresned a méhecskét, mert fiad megtalálta hozzá az egyik csápot, ami letörött. Gyorsan leszeded a ruhát, nem teszed el, csak beviszed a szobába, megkeresed a méhecskét, elmagyarázod, miért nem tudod most visszaragasztani, közben megkavargatod a kaját, és épp kiteregetnél amikor felébred a pici... mosogatógép majd később, megeteted a bébit, utána kiteregetsz.
3. verzió, a nagyon gáz: épp elkezded összevágni a husit, amikor hallod, hogy 30 perc helyett csak 10-et aludt a pici, hát villámgyorsan aprítasz, közben a nagy teát kér, ráadásul frissen, forrón készített teát, így közben forralsz vizet is, odadobod a husit, kirohansz a bébihez, levetkőzteted, vele kézben folytatod az ebédet, aztán megkeresed a méhecskét a fenti ok miatt, leszeded a ruhát, hajtogatni nincs mód, mert kezedben a baba, bedobod a szobába, aztán rájössz, nem lehet így teregetni, így leteszed a picit a szőnyegére, aki erre bőgni kezd. Sebaj, kibírja azt a pár percet, gyorsan kiteregetsz, ja, elfelejtetted a forró teát, ha már ott vagy, kavard meg a pörköltet, aztán vedd fel a picit, mert éhes, szopi jön, a fele ruha még nincs kiteregetve, mosogatógép, mosatlan edények? Majd 2 nap múlva talán...

Nem árulom el, melyikhez áll közelebb a mai napunk igazsága :)

Írtam: 2007.11.13-án

Anyák :)

Engedjétek meg, hogy ezt közzétegyem, mert annyira találó!

Anya és Apa TV-t néznek mikor Anyu mondja: - Későre jár fáradt vagyok megyek, lefekszem…
Bement a konyhába megcsinálta a szendvicseket másnapra, elöblítette a popcornos tálat, húst vett ki a fagyasztóból a másnapi ebédhez, leellenőrizte a müzlis dobozokat, feltöltötte a cukortartót, tányért, kanalat tett az asztalra, bekészítette a kávéskannát másnap reggelre.

Néhány nedves ruhát betett a szárítóba egy adag ruhát tett a mosógépbe, kivasalt egy pólót. Felvarrta a lelógó gombot. Felvett néhány ottfelejtett játékdarabot az asztalról, visszatette a telefont a töltőre, a telefonkönyvet pedig a fiókba. Megöntözte a növényeket, kiürítette a szemetest és felakasztotta a törülközőt száradni. Ásítozva és nyújtózva egyenesen bement a hálóba. Megállt az asztalnál írt néhány sort a tanárnak, kiszámolt egy kis pénzt a túrára előhúzta a szék alá rejtett munkafüzetet... Aláírta, megcímezte és felbélyegezte barátainak a születésnapi képeslapot és írt egy rövid listát a fűszeresnek. Mindkettőt a táskája mellé tette. Aztán Anyu megmosta az arcát 3:1 lemosóval majd éjszakai krémet tett rá, megmosta a fogát, lereszelte a körmeit.

Apa kikiált: - Azt hittem, hogy lefekszel! - Már megyek - feleli. Vizet öntött a kutya táljába kiengedte a macskát, majd meggyőződött róla hogy az ajtók zárva vannak és az udvari lámpa ég. Mindegyik gyerekénél lekapcsolta az ágy melletti éjjeli lámpát és a TV-t , felakasztott egy inget, bedobott néhány koszos zoknit a szennyes tartóba majd volt egy rövid beszélgetése a még fönt lévővel, aki még mindig a háziját csinálta. A szobájában beállította az ébresztőt, kitette a másnapi ruháit, sámfát tett a cipőjébe. Még 3 dolgot adott a 6 legfontosabb megteendő dolog listájához.

Elmondta az imáját és elképzelte a befejezését a jövőbéli terveinek. Ezalatt az idő alatt Apa lekapcsolta a TV-t kihirdette, hogy nincs semmi különös tennivaló. Megyek aludni. És ment... minden egyéb gondolat nélkül. Van itt bármi különleges? Tudod már a nők miért élnek tovább...?

MERT MI HOSSZABB HASZNÁLATRA LETTÜNK CSINÁLVA..... és az egyetlen ok, amiért nem halunk meg hamarabb az az, hogy túl sok tennivalónk van!!!

Személyesen...

Nos igen, már korábban is írogattam, ám egyik forma sem volt megfelelő. Mivel a gyöngyös blogommal meg vagyok elégedve, így átimportálom a korábbiakat ide;
Családos dolgokról lesz szó, három gyerkőc mellett mindig történik valami :)
Aztán lesznek gondolkodók is az élet nagy dolgairól, meg ötletek, néha receptek... a többi meg majd alakul :)))