
Tegnap volt a suliban Luca-napi (?) vásár.
Sajnos későn szólt Anna, így csak pár gyöngybogyót dobtam össze előző este, sütöttem muffint, meg bevitte a tavaly közösen készített papír angyalkákat-csillagokat. Keresett hozzá néhány nem használt játékot, ezzel készen is volt a bolt!
Megbeszéltük, mi mennyibe kerüljön, egyedül a süteményre nem mondtam árat, hogy előbb nézze meg, más sütiket mennyiért adnak.
Hazaérve mesélt néhány érdekes dolgot :D
Például, a muffint először 100 Ft-ért akarta adni, egyik osztálytársa vett is egyet ennyiért, majd levitte az árat 40 Ft-ra...
Vett valakitől egy kisautót 200 Ft-ért, majd arra gondolt, ez nem ér meg ennyit, és csak 100 Ft-ért adta el...
Itt derült ki számomra, mennyire nem érti még a pénz értékét, fogalmát! Azonban pont az ilyen tapasztalatok segítik arra, hogy megértsen néhány alapfogalmat, ami valójában a kereskedelem lényege. Legalább van egy alap, amin keresztül beszélgetni lehet ezekről a dolgokról is.
Most biciklire gyűjtünk, ha kap valahonnan pénzt -zsebpénz még nincs nálunk a fenti okokból kifolyólag-, és beteszi a bringa-kasszába, mi a 20-szorosát adjuk mellé. Vagyis 100 Ft-hoz teszünk 2000 Ft-ot.
Először eltúlzottnak találtam az arányt, hiszen mit csinálunk, ha hirtelen betesz mondjuk 2000 Ft-ot :) De nem. Mivel ő egész más léptékben gondolkodik még -a vásárba vitt 500 Ft-ot, eladott mindent, és hazahozott 125 Ft-ot, plusz egy csomó mindenfélét-, neki 100 Ft-ot betenni egész vagyonnak számít!
Na majd meglátjuk, hogy alakul a dolog.







