Elvárásoktól mentes karácsony

Utolsó bejegyzésemből kiindulva, valóban, az ősz pörgést, hajtást hozott. Mégis éreztem, hogy jót tett a nyári leállás a munkából, ami kitartott még szeptemberben is. Aztán lassan megjött a kedvem a fűzéshez.
De nem erről akartam írni, ami most, karácsony előtt egy héttel foglalkoztat, az az, hogyan lehet stresszmentessé tenni az Ünnepet?
Gyerekkorom emlékeiben karácsony napja, 24-e mindig a feszültségek, veszekedések napja volt. Édesanyám igyekezett mindennel időben elkészülni, és a körülötte lévőket is ezzel a belső feszültséggel hajtotta, hogy minden a legnagyobb rendben legyen - körülöttünk. De mi van a belsőnkkel?

Idáig nem volt gond, mert mindig mi mentünk vendégségbe. Szenteste napján magunk voltunk, így nem számított, ha nem volt minden makulátlanul tiszta vagy rendezett. A lehetőségekhez képest persze igyekeztem, de nem voltam hajlandó beáldozni a nap meghitt örömét a takarításért cserébe :)

Most azonban meghívtuk a két nagymamát és a dédit is. Főleg édesanyám miatt van bennem izgalom, pedig mióta házasok vagyunk és elköltöztünk, igyekszem nem az ő elvárásainak megfelelni. Ez azonban új szituáció.

Arra jutottam, az egész a döntéseinken múlik! Ha úgy döntök, továbbra sem a külsőségek a fontosak, hanem az együttlét öröme, akkor a belső harmónia ki fog hatni a környezetemre is. Mégpedig rohanás és stressz nélkül! Valahogy belülről fakad akkor az igény, hogy rend legyen körülöttem, és örömmel fogom végezni a dolgomat.

A másik az, amiről a karácsony szól. Mindenkinek saját szíve joga, hogy mit gondol erről az ünnepről, ki hozza az ajándékokat stb. Nálunk Jézus személye valóságos, nem csak karácsonyra érvényes, hogy köztünk van. Így az Ő születésnapja nagy ünnep! Amikor Anna 3 éves volt, örömmel hallgatta, hogy születésnapra készülünk december 24-én. "Akkoj lesz tojta?" -kérdezte.
Valóban, a szülinaposnak torta jár. Idén szeretnék sütni egyet :)

Az ajándékokat az angyalok hozzák a gyerekeknek, a felnőttek egymást lepik meg szeretetből. Így megmarad a misztikum, ami a gyerekkor elválaszthatatlan része. Mi is "besegítünk" az angyaloknak, ha egymásnak készítünk valamilyen meglepetést titokban. Ez is fontos, azt gondolom, az adni tudás képességét nekünk, felnőtteknek kell segítenünk.

Ami még sokat segít, az a tervezés. Utolsó hét teendőit ma fogom összeírni, elosztani, a feladatokat pedig együtt végzi a család. A gyerekek is kiveszik a részüket nem csupán a fa díszítésében, hanem a takarításban, sütésben is. Így haladósabb is a munka, és mindenki magáénak érzi a készülődést.

Kívánok mindenkinek BÉKÉS, áldott Ünnepet!

Nyárvég

Itt a blogon látszik leginkább, mennyire rendszertelen vagyok... egész nyáron egy sort sem írtam!
Így most a visszatekintő következik, tömören.

A nyarat egyáltalán nem vártam. Hogy fogok fűzni, eladni a 3 gyerek mellett? Egy darabig küszködtem, főleg, mert készültem a július végi Ikerfesztiválra. Hol ide, hol oda próbáltam leszervezni őket egy-egy napra, pl nagymamához, barátokhoz. Volt tábor is, Anna egy hetet Tóalmáson töltött például, de volt a gyülekezet Kincskereső táborában is, Tomi pedig az ovi kézműves hetén. Nórit pedig a barátnője családja vitte magával egy hétre a Balatonhoz :) Kezdtem úgy érezni, annyira azért nem gáz a helyzet, bár az én napi rutinom is felborult a főzések és a nagyobb rumli miatt.

Mire eljött az Ikerfesztivál napja, rájöttem, hogy mégis sikerült elhanyagolnom a családot, férjemet is beleértve. Így azt mondtam, jó, augusztusban szabadságon leszek! Ráadásul az Ikerfesztiválról is haza kellett jönnöm, annyira esett az eső... jel volt ez.

Voltunk egy hetet a Balatonnál a családdal is, sikerült megérkeznünk július végén októberi időjárásban: 13 fok és ködös párás idő... egész héten csak egy nap volt, amikor lehetett kirándulni, a többi napra jutott eső és hűvös is bőven. Azért sikerült programokat szervezni, bár a tervtől jócskán el kellett térni...

Szolgálataink is voltak, a gyülekezet Mátraházán töltött egy hetet, egy napra elhívtak minket is, nagyon jó volt megélni a szeretetüket és hiányukat! Voltunk egy hétvégét a Haraszti fiatal felnőttek körével is a Balatonon, áhítatokat tartottunk, ismerkedtünk velük, no meg strandröpiztünk! Évek óta nem ütöttem röplabdát... fájt is utána mindenem :)
És persze a Refisz nagy nyári tábora, ahová most gyerekek nélkül mentünk. Énekvezetőként és műhelyvezetőként mentem, 100%-ban azért, hogy a fiatalokra összpontosítsak. nagyon áldott hét volt, lelkileg sokat gazdagodtam! Remélem, Isten is fel tudott használni az énekek és beszélgetések által.

Most itt a nyár vége, és rádöbbentem: nem várom az őszt! Jön a hajtás, a pörgés, a szigorúan beosztott napirend, amibe megint nem fog beleférni egy csomó fontos dolog. Megint méricskélni kell, mire mennyi energiát tudunk fordítani, a munka rovására fog menni a nyelvtanulás és zenetanulás, a házimunka rovására fog menni a gyerekekkel töltött idő, a gyerekek játszóidejét veszi majd el a tanulás, a zenetanulás is, meg a mindenféle program.
Ugyanakkor várom a kóruspróbákat, az Agapé körünk beszélgetéseit, a zeneovikat is. És persze, hogy talán megint fűzhetek egy kicsit, amikor marad időm :)

Oklevél Tominak az óvodából :)

Annyira kedves gesztus, muszáj közzétennem :) Az alábbi Oklevelet kapta Tomi az óvodai búcsúzáskor:

Mi, alulírottak tanúsítjuk, hogy ... Tamás nevű óvodás megtanult mindent, amit tudni érdemes:

Ossz meg mindent társaiddal!
Ne csalj a játékban!
Ne bántsd a másikat!
Mindent oda tégy vissza, ahonnét elvetted!
Rakj rendet magad után!
Ne vedd el a másét!
Kérj bocsánatot, ha valakinek fájdalmat okoztál!
Evés előtt moss kezet!
Élj mértékkel!
Minden nap tanulj, gondolkodj, rajzolj, fess, énekelj, táncolj, játssz és dolgozz egy keveset!
Délutánonként szundíts egyet!
A nagyvilágban óvatosan közlekedj, fogd meg a társad kezét és ne szakadjatok el egymástól!
Ismerd fel a csodát!

Ezúttal engedélyezzük, hogy általános iskolába lépjen.

Új iskola - álmok és valóság

Anna 1 éves volt, amikor már azzal a jó érzéssel költöztünk a város eme felére, hogy majd mellettünk felépül az új iskola, és ő már ide fog járni. Ennek lassan 8 éve.
Anna már a harmadik osztályt kezdi, Tomi elsőbe megy, midőn végre örülhetünk, hogy elkezdődtek a munkálatok. A jelenlegi hírek arról szólnak, hogy 2012. őszére már megnyit az intézmény, melyben lesz óvoda, iskola, zeneiskola és egy sportcsarnok. Hurrá, pezsgőbontás!

DE. Tegnap megérkezett a helyi újság, persze hatalmas csinnadratta ebben is, hogy véééégre, ám a figyelmes olvasó az oldalsávban felfedezhette, hogy két ütemben épül majd az Intézmény; első ütemben, melynek átadása valóban 2012. ősze lesz, az óvoda és a sportcsarnok épül.
Csak ezután, mégpedig dátum nélkül fognak hozzá az iskolához, zeneiskolához...

Azt mondjuk nem értem, hogy nemrég épült új óvoda a városban, aztán két konténer-óvodát is letettek, most miért megint az óvoda a fontos, meg a csarnok? Miközben az iskolások nem férnek el úgy, hogy a gyerekszületési hullám még csak most fog begyűrűzni az oktatásba...

Nem baj, a pezsgőt majd megisszuk máskor, és ha minden rendben, talán majd a harmadik gyermekünk kipróbálhatja az új iskolát, úgy a 8 év vége felé :/

Ma van a szülinapom-pom

Igazából nem szerettem volna nagydobra verni - a facebook amúgy is eléggé népszerűsíti ezt -, de a gyerekek annyira szeretnivalóan készültek az eseményre, hogy muszáj írnom róla!

Anna napok óta lázban ég, titkos dolgokat készít, még a suliban is. Ma hozza haza, fogalmam sincs, mire készül!
Tegnap beküldtek a szobába, míg hárman elég zajosan ügyködtek a nappaliban. Ez már kiderült, reggel ideadták műveiket: Tomi kosárkát készített gyurmából, Nóri 'szépenszólósípot', Anna pedig picike kalapot.

Anna ezenkívül felékesített egy borítékot, melyben két kupon lapult. Az egyik szerint elmehetek egyedül a Mia Mammába (palacsintázó), a másik feljogosít egy közös bringázásra Annával :D

Férjem is meglepett, ma még van suli, így a két kisebbel leléptek anyósomhoz, hogy szabadnapot kapjak. Így elmehettem mindenféle dolgokat csinálni, pl masszíroztatni egy órát (!), kozmetikushoz, aztán ittam egy jegeskávét a kedvenc helyemen :) éééés vár még rám egy vacsora párommal :)

Azt hiszem, remek családom van! Köszönöm nektek!

Testvérféltékenység: Az összehasonlítás

Egyelőre tartom a tervet, és folytatom a testvérféltékenységről szóló összefoglalómat.

Második témakör, az összehasonlítgatás!

Az előző téma a gyermekek belülről fakadó versengéséről szólt. Erre bizony mi, szülők is rátehetünk egy jó nagy lapáttal!
Két helyzet van, amikor ezt csináljuk:
1) amikor dühösek vagyunk valamelyikre (Miért kell folyton rád várni? A bátyád már 10 perce itt ül a kocsiban!)
2) amikor nagyon örülünk valamelyik sikerének (Nahát, a bátyád órákig gondolkodott ezen, te pedig azonnal rájöttél!)
Igen, a pozitív kritika is bajt okozhat: arra ösztönzi a gyermeket, hogy lenézze a testvérét!

Felmerül a kérdés, hogy az összehasonlítás nem motiválja-e a gyerekeinket? Lehet-e eszköz arra, hogy jobban összeszedjék magukat? Főleg, mert olyan világban élünk, ami a versengésről szól. Nem jó-e az, ha a gyerekeket otthon is felkészítjük rá, hogy kiálljanak magukért?

A könyv szerzője szerint a versengés lendületet ad ugyan, de árat is kell érte fizetni! A túlzott versengés stresszt okoz, melyre testi és lelki tünetekkel reagálnak már a gyerekek is. Jobb, ha legalább otthon nem kell ezzel megküzdeniük!
A másik dolog, hogy ki tudjon állni magáért; ezt meg lehet tenni az együttműködésre alapozva is, aminek hatására nagyobb tisztelettel vagyunk egymás iránt, és az önbizalmunk is megnő.

Min szükséges tehát változtatnunk?
Példa a negatív összehasonlításra: "Miért nem vagy képes felakasztani a kabátodat, mint a testvéred?"
- írjuk le szavakkal, amit látunk (egy kabátot látok a földön heverni)
VAGY
- írjuk le szavakkal, amit érzünk (nem örülök ennek)
VAGY
- írjuk le szavakkal, amit elvárunk (ennek a kabátnak a szekrényben a helye)

Példa a pozitív összehasonlításra: "Annyival rendesebb vagy, mint az öcséd!"
- írjuk le szavakkal, amit látunk (látom, felakasztottad a kabátodat)
VAGY
- írjuk le szavakkal, amit érzünk (hálás vagyok érte, szeretem, amikor az előszobában ilyen rend van)

Meg fog változni a testvérek közti viszony, ha sikerül megszüntetnünk ezt a kívülről jövő versenyhelyzetet.
Bővebben a már említett könyvben lehet erről olvasni, tessék kipróbálni ;)

folyt. köv.

Testvérek féltékenység nélkül?

Újraolvasom ezt a remek könyvet, legutóbb sajnos annyira érdekelt, hogy csupán átrohantam rajta, nem álltam meg kipróbálni az egyes ötleteket.
Most szeretném össze is foglalni az egyes területek lényegét, amolyan gondolatébresztőnek, vagy könyvismertetőnek.
Ha kitartónak bizonyulok, akkor bizony sorozat lesz ez :)

Tehát, a téma: Testvérek féltékenység nélkül
(Írta: Adele Faber & Elaine Mazlish; Reneszánsz Könyvkiadó Kft)

Az első témakör az érzések elfogadásáról szól. Először is jó, ha megértjük, milyen indulatok lehetnek gyermekeinkben a testvérükkel szemben. Képzeljük el, hogy párunk hozzánk lép, megölel, majd ezt mondja: "Drágám, annyira szeretlek és olyan csodálatos vagy, hogy még egy nőt feleségül veszek! Aki pont olyan, mint te!"
Az Ön reakciója: ........
Amikor az új feleség megérkezik, látja, hogy nagyon fiatal és kedves. Amikor hármasban sétálni mennek, az emberek az új feleség láttán ujjongani kezdenek: "Jaj, de imádnivaló! Meg kell zabálni, olyan édes!" Aztán Önhöz fordulnak: "És te mit szólsz az új feleséghez?"
Az Ön reakciója: .......
Az új feleségnek ruhára van szüksége. Férje kinyitja az Ön szekrényét, kivesz néhány pulóvert, nadrágot. Amikor Ön tiltakozni próbál, férje elmondja, úgyis meghízott az utóbbi időben, az új feleségre viszont pont jók lesznek ezek a ruhák.
Az Ön reakciója: .....
Ön épp a számítógépén dolgozik, az új feleség használni szeretné. Amikor ezt nem engedi, az új feleség sírva szalad férjükhöz. Együtt jönnek vissza. "Ugyan, mi bajod lesz attól, ha emgengeded neki is, hogy használja? Miért vagy ilyen önző?" -kapja meg férjétől.
Az Ön reakciója: .....

Nem folytatom, szerintem világos, mire utalnak ezek a szituációk.
Ami ebben a helyzetben megnyugtató lenne számunkra, az az, ha elmondhatjuk negatív érzéseinket, és lenne, aki meghallgatja azokat, sőt, azok ellenére is elfogad, szeret.

Vagyis, gyermekeinknek meg kell engednünk, hogy kifejezzék érzéseiket, azonban azt nem szabad megengedni, hogy bántsák egymást!

Három gyakorlati dolgot javasol a szerző:
1) segítsük, hogy érzéseit szavakkal kifejezhesse
Például: "Mindig csak vele foglalkozol!" -mondja a gyerek a testvérére féltékenyen
Erre a rossz válaszlehetőség: "Nem is igaz! Az előbb is olvastam neked!"
A jó lehetőség: "Nem szereted, hogy túl sok időt töltök a picivel."

Kicsit nagyobb testvérek esetében:
"Anya, Tomi szerint úgy beszélek, mint egy idióta!"
"Rá se ránts!" -hangzik a rossz válasz
"Az ilyen megjegyzések feldühítik az embert"

2) mondjuk ki, amit a gyerek kíván
"Hallottam, ahogy rajtam nevet a barátaival"
"Na és? A fiúk már csak ilyenek" -a rossz
"Jól esne, ha melléd állna ilyen helyzetekben, igaz?" -a jó

3) segítsük, hogy dühét másképp vezesse le
-mutassa meg egy babán, hogy érez, közben meg lehet fogalmazni az 1) és 2) pont szerinti érzéseket
- rajzolja le vagy írja le, mit érez
- biztassuk, hogy szavakkal fejezze ki érzéseit, de csúnya szavak nélkül

Összegezve nagyon tetszik ez a mondat:
Ha mindenáron jó érzéseket várunk el a testvérektől egymás iránt, az rossz érzésekhez vezet.
Ha megengedjük, hogy rosszat is érezzenek egymás iránt, az jó érzésekhez vezet.

További részletekért, illetve a folytatáshoz is ajánlom ezt a könyvet, remélem, felkeltettem az érdeklődést iránta :)

Jutalmazás, ösztönzés

Inkább annak vagyok a híve, hogy pozitívan ösztönözzük a gyerekeket a jóra és szépre, méghozzá saját jó példával hozzájárulva a dologhoz.
Ez aztán vagy megy, vagy nem :) A rendrakás terén például hiába próbálkozok bármivel is, valahogy nem akar összejönni a sikerélmény :)

Anna találta ki valamelyik nap, hogy rajzol egy táblázatot. 6x5 részre osztott egy A4-es lapot, majd közölte, hogy ha valamiben szót fogad, kaphat-e ezért egy X-et a lapra? Először meglepődtem, de arra gondoltam, miért is ne? Abban is megegyeztünk, ha betelik a lap (30 db X!), kap egy matricás füzetet.

Innentől kezdve X járt a reggeli öltözködésért, feltéve, hogy nem kellett noszogatni rá. X, ha este már előkészíti a táskáját. Újabb X, ha beágyaz, ha elpakol, ha bármi egyébben segít vagy megteszi amit kérek.

Elmondhatom, annyira bevált, hogy a másik két gyerek is kikövetelte magának a lapot, és ők is szorgosan gyűjtik az X-eket! Ráadásul remekül lehet az életkori különbségeket is kezelni: Nóri például apróbb dolgokért is kaphat X-et, míg Annánál komolyabbak a feltételek.
Lehet egyszerre több jelet is odaítélni, például egy porszívózásért... ám olyan is volt, hogy lehúztunk egy már megkapott X-et, mert hiányt hozott haza a házi feladatról...

Anna első lapja hamar betelt, a másodikért is megkapta már az előre megbeszélt matricákat. Most a harmadikat töltjük...
De a tesók sem maradtak le, Tomi és Nóri is büszkélkedhetnek már egy-egy betelt lappal.

Én pedig velük :)