Testvérek féltékenység nélkül?

Újraolvasom ezt a remek könyvet, legutóbb sajnos annyira érdekelt, hogy csupán átrohantam rajta, nem álltam meg kipróbálni az egyes ötleteket.
Most szeretném össze is foglalni az egyes területek lényegét, amolyan gondolatébresztőnek, vagy könyvismertetőnek.
Ha kitartónak bizonyulok, akkor bizony sorozat lesz ez :)

Tehát, a téma: Testvérek féltékenység nélkül
(Írta: Adele Faber & Elaine Mazlish; Reneszánsz Könyvkiadó Kft)

Az első témakör az érzések elfogadásáról szól. Először is jó, ha megértjük, milyen indulatok lehetnek gyermekeinkben a testvérükkel szemben. Képzeljük el, hogy párunk hozzánk lép, megölel, majd ezt mondja: "Drágám, annyira szeretlek és olyan csodálatos vagy, hogy még egy nőt feleségül veszek! Aki pont olyan, mint te!"
Az Ön reakciója: ........
Amikor az új feleség megérkezik, látja, hogy nagyon fiatal és kedves. Amikor hármasban sétálni mennek, az emberek az új feleség láttán ujjongani kezdenek: "Jaj, de imádnivaló! Meg kell zabálni, olyan édes!" Aztán Önhöz fordulnak: "És te mit szólsz az új feleséghez?"
Az Ön reakciója: .......
Az új feleségnek ruhára van szüksége. Férje kinyitja az Ön szekrényét, kivesz néhány pulóvert, nadrágot. Amikor Ön tiltakozni próbál, férje elmondja, úgyis meghízott az utóbbi időben, az új feleségre viszont pont jók lesznek ezek a ruhák.
Az Ön reakciója: .....
Ön épp a számítógépén dolgozik, az új feleség használni szeretné. Amikor ezt nem engedi, az új feleség sírva szalad férjükhöz. Együtt jönnek vissza. "Ugyan, mi bajod lesz attól, ha emgengeded neki is, hogy használja? Miért vagy ilyen önző?" -kapja meg férjétől.
Az Ön reakciója: .....

Nem folytatom, szerintem világos, mire utalnak ezek a szituációk.
Ami ebben a helyzetben megnyugtató lenne számunkra, az az, ha elmondhatjuk negatív érzéseinket, és lenne, aki meghallgatja azokat, sőt, azok ellenére is elfogad, szeret.

Vagyis, gyermekeinknek meg kell engednünk, hogy kifejezzék érzéseiket, azonban azt nem szabad megengedni, hogy bántsák egymást!

Három gyakorlati dolgot javasol a szerző:
1) segítsük, hogy érzéseit szavakkal kifejezhesse
Például: "Mindig csak vele foglalkozol!" -mondja a gyerek a testvérére féltékenyen
Erre a rossz válaszlehetőség: "Nem is igaz! Az előbb is olvastam neked!"
A jó lehetőség: "Nem szereted, hogy túl sok időt töltök a picivel."

Kicsit nagyobb testvérek esetében:
"Anya, Tomi szerint úgy beszélek, mint egy idióta!"
"Rá se ránts!" -hangzik a rossz válasz
"Az ilyen megjegyzések feldühítik az embert"

2) mondjuk ki, amit a gyerek kíván
"Hallottam, ahogy rajtam nevet a barátaival"
"Na és? A fiúk már csak ilyenek" -a rossz
"Jól esne, ha melléd állna ilyen helyzetekben, igaz?" -a jó

3) segítsük, hogy dühét másképp vezesse le
-mutassa meg egy babán, hogy érez, közben meg lehet fogalmazni az 1) és 2) pont szerinti érzéseket
- rajzolja le vagy írja le, mit érez
- biztassuk, hogy szavakkal fejezze ki érzéseit, de csúnya szavak nélkül

Összegezve nagyon tetszik ez a mondat:
Ha mindenáron jó érzéseket várunk el a testvérektől egymás iránt, az rossz érzésekhez vezet.
Ha megengedjük, hogy rosszat is érezzenek egymás iránt, az jó érzésekhez vezet.

További részletekért, illetve a folytatáshoz is ajánlom ezt a könyvet, remélem, felkeltettem az érdeklődést iránta :)