A következő címkéjű bejegyzések mutatása: testvérféltékenység. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: testvérféltékenység. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. április 30., hétfő

Fontos vagy! 2. rész

Előző bejegyzésemben arról írtam, milyen fontos, hogy mi magunk jóban legyünk önmagunkkal, és erre is időt kell szánnunk, gyerekeink érdekében.

Most azt járnám körül picit, hogy valóban kifejezzük-e gyerekeink felé azt, hogy mi őket fontosnak tartjuk!

Mindennapos példa a saját életemből. Hazaérünk délután, két gyerek a suliból, egy az oviból. Mindegyik egész nap ott van, én közben itthon dolgoztam, így hazaérve egyszerre beszél mind a három, én próbálok rendet rakni, vacsorát készíteni, esetleg még elintézek egy-két dolgot.
"Figyelek, mondjad" -vetem oda valamelyiknek, miközben kipakolom a mosogatógépet, vagy épp leszedem a ruhát. Közben a másik gyerek mondandójára is reagálok, a harmadikra rászólok, hogy másszon le a konyhapultról.

Rádöbbentem, hogy ilyenkor bár én tényleg figyelek mindegyikre -hiszen a nők képesek párhuzamosan több dologra is koncentrálni :) -, a gyerekek szemszögéből nézve viszont ez kevés. Ettől egyik se érzi úgy, hogy VALÓBAN fontos számomra, ami aznap történt vele, vagy ami foglalkoztatja.

Ezek után nem csodálkozom, ha következnek a testvérek közti összecsapások, vagy a szülő ellen indított idegölő tevékenységek, hiszen gyerek-módra próbálják kiharcolni a kitüntetett figyelmet tőlem... még ha ezt a rendreutasítás formájában kapják is meg.

Olvastam egy 9 gyermekes édesanyáról, aki a hét minden napján egy gyermekével -két napon kettővel- fél órát kettesben töltött. Ő így oldotta meg, hogy gyermekei érezzék: egyenként is fontosak édesanyjuk számára!
Nem mondom, hogy ez a gyerekeknek elegendő, de ebben a helyzetben én sem látnék más megoldást.



Sajnos nincs más út, kifejezni, hogy fontos számodra, mint az idő, amit vele töltesz. Vehetünk neki ajándékot, új játékot, elvihetjük a legszuperebb játszóházakba, vagy akár moziba. Nem pótolja azt, hogy leülsz vele, csak te meg ő, és rá figyelsz.
Amíg kicsi, és nem tudtok beszélgetni, a közös játék is tökéletes. Nem a számítógépen, persze, hanem hagyod, hogy ő irányítsa, mit szeretne, hogyan és meddig.
Nem elég, hogy felépíted a LEGO-házat, majd otthagyod, hogy játsszál szépen (szintén személyes példa...).
A nagyobbakkal már lehet beszélgetni. Rengeteg minden történik az oviban, iskolában egy nap!
Erre az időre kapcsold ki a mobiltelefont, ne rohanj a géphez, hátha történt valami.
Ha vannak tesók, próbáld őket lekötni erre az időre, használd ki a pici alvásidejét, hogy valamelyik nagyobbal foglalkozz, vagy ha nem egyszerre kell őket elhozni az intézményekből, azt az időt is kihasználhatod, amíg valamelyikkel egyedül vagy.
Legyél kreatív!

Igen, mindez fárasztó, nem mindig lesz hozzá kedved, sőt, sajnálni is fogod néha ezt az időt, hiszen annyi más "felnőtt" dolgot lehetne -kellene- csinálni ezalatt!
Ilyenkor gondolj arra, hogy ha ki tudod fejezni, hogy fontos számodra a gyermeked, akkor ezzel építed az önértékelését, önbizalmát, ami a későbbiekben már nagyon nehezen pótolható! 
Ráadásul fel fogod fedezni, hogy mindegyik gyermeked egy különleges, egyedi kis világ! Ne maradj le róla!

2011. március 3., csütörtök

Testvérféltékenység: Az összehasonlítás

Egyelőre tartom a tervet, és folytatom a testvérféltékenységről szóló összefoglalómat.

Második témakör, az összehasonlítgatás!

Az előző téma a gyermekek belülről fakadó versengéséről szólt. Erre bizony mi, szülők is rátehetünk egy jó nagy lapáttal!
Két helyzet van, amikor ezt csináljuk:
1) amikor dühösek vagyunk valamelyikre (Miért kell folyton rád várni? A bátyád már 10 perce itt ül a kocsiban!)
2) amikor nagyon örülünk valamelyik sikerének (Nahát, a bátyád órákig gondolkodott ezen, te pedig azonnal rájöttél!)
Igen, a pozitív kritika is bajt okozhat: arra ösztönzi a gyermeket, hogy lenézze a testvérét!

Felmerül a kérdés, hogy az összehasonlítás nem motiválja-e a gyerekeinket? Lehet-e eszköz arra, hogy jobban összeszedjék magukat? Főleg, mert olyan világban élünk, ami a versengésről szól. Nem jó-e az, ha a gyerekeket otthon is felkészítjük rá, hogy kiálljanak magukért?

A könyv szerzője szerint a versengés lendületet ad ugyan, de árat is kell érte fizetni! A túlzott versengés stresszt okoz, melyre testi és lelki tünetekkel reagálnak már a gyerekek is. Jobb, ha legalább otthon nem kell ezzel megküzdeniük!
A másik dolog, hogy ki tudjon állni magáért; ezt meg lehet tenni az együttműködésre alapozva is, aminek hatására nagyobb tisztelettel vagyunk egymás iránt, és az önbizalmunk is megnő.

Min szükséges tehát változtatnunk?
Példa a negatív összehasonlításra: "Miért nem vagy képes felakasztani a kabátodat, mint a testvéred?"
- írjuk le szavakkal, amit látunk (egy kabátot látok a földön heverni)
VAGY
- írjuk le szavakkal, amit érzünk (nem örülök ennek)
VAGY
- írjuk le szavakkal, amit elvárunk (ennek a kabátnak a szekrényben a helye)

Példa a pozitív összehasonlításra: "Annyival rendesebb vagy, mint az öcséd!"
- írjuk le szavakkal, amit látunk (látom, felakasztottad a kabátodat)
VAGY
- írjuk le szavakkal, amit érzünk (hálás vagyok érte, szeretem, amikor az előszobában ilyen rend van)

Meg fog változni a testvérek közti viszony, ha sikerül megszüntetnünk ezt a kívülről jövő versenyhelyzetet.
Bővebben a már említett könyvben lehet erről olvasni, tessék kipróbálni ;)

folyt. köv.

2011. február 28., hétfő

Testvérek féltékenység nélkül?

Újraolvasom ezt a remek könyvet, legutóbb sajnos annyira érdekelt, hogy csupán átrohantam rajta, nem álltam meg kipróbálni az egyes ötleteket.
Most szeretném össze is foglalni az egyes területek lényegét, amolyan gondolatébresztőnek, vagy könyvismertetőnek.
Ha kitartónak bizonyulok, akkor bizony sorozat lesz ez :)

Tehát, a téma: Testvérek féltékenység nélkül
(Írta: Adele Faber & Elaine Mazlish; Reneszánsz Könyvkiadó Kft)

Az első témakör az érzések elfogadásáról szól. Először is jó, ha megértjük, milyen indulatok lehetnek gyermekeinkben a testvérükkel szemben. Képzeljük el, hogy párunk hozzánk lép, megölel, majd ezt mondja: "Drágám, annyira szeretlek és olyan csodálatos vagy, hogy még egy nőt feleségül veszek! Aki pont olyan, mint te!"
Az Ön reakciója: ........
Amikor az új feleség megérkezik, látja, hogy nagyon fiatal és kedves. Amikor hármasban sétálni mennek, az emberek az új feleség láttán ujjongani kezdenek: "Jaj, de imádnivaló! Meg kell zabálni, olyan édes!" Aztán Önhöz fordulnak: "És te mit szólsz az új feleséghez?"
Az Ön reakciója: .......
Az új feleségnek ruhára van szüksége. Férje kinyitja az Ön szekrényét, kivesz néhány pulóvert, nadrágot. Amikor Ön tiltakozni próbál, férje elmondja, úgyis meghízott az utóbbi időben, az új feleségre viszont pont jók lesznek ezek a ruhák.
Az Ön reakciója: .....
Ön épp a számítógépén dolgozik, az új feleség használni szeretné. Amikor ezt nem engedi, az új feleség sírva szalad férjükhöz. Együtt jönnek vissza. "Ugyan, mi bajod lesz attól, ha emgengeded neki is, hogy használja? Miért vagy ilyen önző?" -kapja meg férjétől.
Az Ön reakciója: .....

Nem folytatom, szerintem világos, mire utalnak ezek a szituációk.
Ami ebben a helyzetben megnyugtató lenne számunkra, az az, ha elmondhatjuk negatív érzéseinket, és lenne, aki meghallgatja azokat, sőt, azok ellenére is elfogad, szeret.

Vagyis, gyermekeinknek meg kell engednünk, hogy kifejezzék érzéseiket, azonban azt nem szabad megengedni, hogy bántsák egymást!

Három gyakorlati dolgot javasol a szerző:
1) segítsük, hogy érzéseit szavakkal kifejezhesse
Például: "Mindig csak vele foglalkozol!" -mondja a gyerek a testvérére féltékenyen
Erre a rossz válaszlehetőség: "Nem is igaz! Az előbb is olvastam neked!"
A jó lehetőség: "Nem szereted, hogy túl sok időt töltök a picivel."

Kicsit nagyobb testvérek esetében:
"Anya, Tomi szerint úgy beszélek, mint egy idióta!"
"Rá se ránts!" -hangzik a rossz válasz
"Az ilyen megjegyzések feldühítik az embert"

2) mondjuk ki, amit a gyerek kíván
"Hallottam, ahogy rajtam nevet a barátaival"
"Na és? A fiúk már csak ilyenek" -a rossz
"Jól esne, ha melléd állna ilyen helyzetekben, igaz?" -a jó

3) segítsük, hogy dühét másképp vezesse le
-mutassa meg egy babán, hogy érez, közben meg lehet fogalmazni az 1) és 2) pont szerinti érzéseket
- rajzolja le vagy írja le, mit érez
- biztassuk, hogy szavakkal fejezze ki érzéseit, de csúnya szavak nélkül

Összegezve nagyon tetszik ez a mondat:
Ha mindenáron jó érzéseket várunk el a testvérektől egymás iránt, az rossz érzésekhez vezet.
Ha megengedjük, hogy rosszat is érezzenek egymás iránt, az jó érzésekhez vezet.

További részletekért, illetve a folytatáshoz is ajánlom ezt a könyvet, remélem, felkeltettem az érdeklődést iránta :)