2009. december 31., csütörtök
Játszóházban voltunk
Inkább a képek beszéljenek, Annáról nem tudtam fotót készíteni, mint a villám cikázott ide-oda :)))
2009. december 26., szombat
Ünnepek utánra...
Én is kaptam...
Egyszer egy jól kereső apa úgy döntött, elviszi vidékre 7 éves kisfiát azzal a céllal, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is vannak, és hogy a gyermek meglássa a dolgok értékét, és felfogja azt, hogy milyen szerencsés családban él.
Egy egyszerű falusi család házában szálltak meg, ahol egy napot és egy éjszakát töltöttek. Amikor a vidéki út végén tartottak, az apa megkérdezte fiát.
-Nos, mit gondolsz erről az útról?
-Nagyon jó volt apa!
-Láttad, hogy némelyek milyen szükségben és szegénységben élnek?
-Igen.
-És mit láttál meg mindebből?
-Azt, Apa, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy. Nekünk egy medencénk
van otthon, ők meg egy tó partján laknak. A mi kertünket lámpák árasztják el fénnyel, az övékére pedig csillagok világítanak. A mi udvarunk a kerítésig tart, az övéké addig amíg a szem ellát. És végül láttam, hogy nekik van idejük beszélgetni egymással, és hogy boldog családként élnek.
Te és Anyu viszont egész nap dolgoztok, és alig látlak titeket.
Az apa csak fogta a kormányt, vezetett csöndben, mire a kisfiú hozzátette.
-Köszönöm Apa, hogy megmutattad, milyen gazdagok is lehetnénk.
Kinek mi a fontos.. : )
Egyszer egy jól kereső apa úgy döntött, elviszi vidékre 7 éves kisfiát azzal a céllal, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is vannak, és hogy a gyermek meglássa a dolgok értékét, és felfogja azt, hogy milyen szerencsés családban él.
Egy egyszerű falusi család házában szálltak meg, ahol egy napot és egy éjszakát töltöttek. Amikor a vidéki út végén tartottak, az apa megkérdezte fiát.
-Nos, mit gondolsz erről az útról?
-Nagyon jó volt apa!
-Láttad, hogy némelyek milyen szükségben és szegénységben élnek?
-Igen.
-És mit láttál meg mindebből?
-Azt, Apa, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy. Nekünk egy medencénk
van otthon, ők meg egy tó partján laknak. A mi kertünket lámpák árasztják el fénnyel, az övékére pedig csillagok világítanak. A mi udvarunk a kerítésig tart, az övéké addig amíg a szem ellát. És végül láttam, hogy nekik van idejük beszélgetni egymással, és hogy boldog családként élnek.
Te és Anyu viszont egész nap dolgoztok, és alig látlak titeket.
Az apa csak fogta a kormányt, vezetett csöndben, mire a kisfiú hozzátette.
-Köszönöm Apa, hogy megmutattad, milyen gazdagok is lehetnénk.
Kinek mi a fontos.. : )
2009. december 25., péntek
Karácsonyi dupla az ügyeleten
Nosztalgia, vagy hagyomány? Vagy tényleg ez a mi specialitásunk???
Szóval a történet ott kezdődik, hogy Tomi lábán benőtt a köröm, így hétfőn jártam vele a Heim Pálban. Dunsztkötés, szerdán újra mentünk, újra kötés, mára (dec. 25) voltunk visszarendelve.
Drukk, hogy ne kelljen műteni...
Dec. 24. reggel: Nórika elkezd köhögni. Sebaj, kap hurutoldót, biztos tőlem kapta el... a készülődés hevében telik a nap, délután templomba is mentünk, az este nem zökkenőmentes, de ráfogjuk az időjárásra a feszültebb légkört. Ajándékoknak örültünk, vacsora szuperfinom lett, elégedetten dőltünk ágyba.
Dec. 25. hajnali 2 óra: Nórika kruppos köhögésére ébredünk. Rutinosan plédbe csavarom, nyugtatom, majd odaállok vele a nyitott erkélyajtóba. Szerencse, hogy esik az eső, a hűvös pára a legjobb gyógyszer! Nyitott ajtónál aludtunk, legalábbis a lányunk aludt, mi felriadtunk minden mozdulására, lestük a légzését...
Reggel első utam a gyógyszertárba vezet, hisz miért is lenne itthon a jól bevált hurutoldóból? Majd csapat összeszed, irány a sebészeti ügyelet. Persze ünnepi díszben, onnan egyenesen anyumhoz tartunk, szerencsére a kötést lecserélték ragtapaszra, műtétre nincs szükség!!! Hurrá! Megjegyzem, a doktor úr annyira barátságos volt a fiamhoz, hogy minden feszültséget feloldott ezzel...
Anyumnál a lakoma fejedelmi, bár mi férjemmel dőltünk jobbra-balra az álmosságtól, azért a hangulat jó volt, békés. Lassan indulhatunk haza, gondolom, erre hatalmas csörrenés: Tomi nekiszaladt az üvegajtónak, ami kitört, a fülénél ömlik a vér!
Ügyelet, majd tovább a Tűzoltó utcába, sebészeti ügyeletre... a doki első mondata: mikor evett-ivott utoljára? Mert onnan 6 óra elteltével tudja altatni a varráshoz... és csak ezután vizsgálta meg! Kicsit összezuhantunk erre... A tenyeréből kiszedett egy szilánkot, majd bőrragasztóval egyszerűen odaragasztotta a széleket egymáshoz :)
Hálásak vagyunk, mert nem történt nagyobb baj; a vágás alig volt messzebb, mint a nyaki ütőér, de összekaszabolhatta volna az arcát is, a szeme sérülhetett volna, de nem sorolom, elégszer végigpörgettük már ezeket a lehetőségeket magunkban.
Hálásak vagyunk, mert Valaki vigyázott ránk, és nem engedte, hogy elveszítsük a fejünket.
Emlékezetes karácsony lett ez a mostani is!
Szóval a történet ott kezdődik, hogy Tomi lábán benőtt a köröm, így hétfőn jártam vele a Heim Pálban. Dunsztkötés, szerdán újra mentünk, újra kötés, mára (dec. 25) voltunk visszarendelve.
Drukk, hogy ne kelljen műteni...
Dec. 24. reggel: Nórika elkezd köhögni. Sebaj, kap hurutoldót, biztos tőlem kapta el... a készülődés hevében telik a nap, délután templomba is mentünk, az este nem zökkenőmentes, de ráfogjuk az időjárásra a feszültebb légkört. Ajándékoknak örültünk, vacsora szuperfinom lett, elégedetten dőltünk ágyba.
Dec. 25. hajnali 2 óra: Nórika kruppos köhögésére ébredünk. Rutinosan plédbe csavarom, nyugtatom, majd odaállok vele a nyitott erkélyajtóba. Szerencse, hogy esik az eső, a hűvös pára a legjobb gyógyszer! Nyitott ajtónál aludtunk, legalábbis a lányunk aludt, mi felriadtunk minden mozdulására, lestük a légzését...
Reggel első utam a gyógyszertárba vezet, hisz miért is lenne itthon a jól bevált hurutoldóból? Majd csapat összeszed, irány a sebészeti ügyelet. Persze ünnepi díszben, onnan egyenesen anyumhoz tartunk, szerencsére a kötést lecserélték ragtapaszra, műtétre nincs szükség!!! Hurrá! Megjegyzem, a doktor úr annyira barátságos volt a fiamhoz, hogy minden feszültséget feloldott ezzel...
Anyumnál a lakoma fejedelmi, bár mi férjemmel dőltünk jobbra-balra az álmosságtól, azért a hangulat jó volt, békés. Lassan indulhatunk haza, gondolom, erre hatalmas csörrenés: Tomi nekiszaladt az üvegajtónak, ami kitört, a fülénél ömlik a vér!
Ügyelet, majd tovább a Tűzoltó utcába, sebészeti ügyeletre... a doki első mondata: mikor evett-ivott utoljára? Mert onnan 6 óra elteltével tudja altatni a varráshoz... és csak ezután vizsgálta meg! Kicsit összezuhantunk erre... A tenyeréből kiszedett egy szilánkot, majd bőrragasztóval egyszerűen odaragasztotta a széleket egymáshoz :)
Hálásak vagyunk, mert nem történt nagyobb baj; a vágás alig volt messzebb, mint a nyaki ütőér, de összekaszabolhatta volna az arcát is, a szeme sérülhetett volna, de nem sorolom, elégszer végigpörgettük már ezeket a lehetőségeket magunkban.
Hálásak vagyunk, mert Valaki vigyázott ránk, és nem engedte, hogy elveszítsük a fejünket.
Emlékezetes karácsony lett ez a mostani is!
2009. december 22., kedd
Karácsonyi betegségek
Ezt láttuk az ablakból, mikor havazott :)Mindig elhatározom, hogy rendszeresen írok azokról a dolgokról, amik foglalkoztatnak, történnek velünk. Aztán elsodornak az események, vállalások, elintézendők, legtöbbször arra sem jut idő, hogy párommal megbeszéljük a napi eseményeket :(
Pedig lenne miről, és sajnos a gondolatok, benyomások elszállnak hamar.
Milyen jó volt például lemenni vasárnap délután szánkózni! Mind az öten felszerelkeztünk, és hatalmas kacagások közepette húzták egymást is, meg mi is őket, Apával az élen :) Sajnálom, hogy fotómasinát nem vittem :(
Nagyon vártam a hétfőt, mint utolsó napot arra, hogy egyedül legyek itthon. Tervben volt az ajándékok szép becsomagolása, utolsó dolgok beszerzése, takarítás.
Ehelyett Tomival mentünk a Heim Pálba, mert begyulladt a lábán a köröm melletti terület. Bár volt stressz részemről -nem csupán azért, mit fognak művelni vele, az útviszonyok sem kedveztek egy ilyen kiránduláshoz-, mégis jó élmény volt vele kettesben lenni! Vittünk könyvet -állatosat, persze-, olvastunk, beszélgettünk várakozás közben. Annyira más volt rácsodálkozni az ő személyiségére, gesztusaira, mosolyára, hogy nem zavartak be egyéb testvér-tényezők! És megfogott az a bizalom, hogy minden félelemtől mentesen jött velem mindenhová... persze megkérdezte, rossz lesz-e, és őszntén csak annyit felelhettem: nem tudom, lehetséges... mégis teljes nyugalommal volt, mert velem volt. Elszorult a szívem a gondolatra, hogy pedig én nem tudom őt mindentől megvédeni, megóvni...
Amíg várakoztunk, felidéződött bennem az a karácsony is, amikor Szentestén, vacsora után még be kellett mennünk a Heim Pál ügyeletre... emlékezetes ünnep volt, a láz nem ment le, tüszős mandulagyulladás volt a ludas. Vagy amikor 24-én délelőtt a rendelésen Tomi antibiotikumot kapott, amitől aznap délután csalánkiütése lett... akkor a helyi ügyeleten jártunk, hogy írjanak fel más hatóanyagú gyógyszert.
Tavaly viszont azt jegyeztük fel a családi eseménynaptárba, hogy NEM volt beteg senki! :) Vajon most hogy lesz?
Két dolog körvonalazódik egyelőre: Tomi lábujja az egyik, hiszen ha ki kell vágni a benőtt körmöt, akkor ez bizony meghatározza majd az ünnepet; a másik, hogy jelenleg én vagyok beteg, köhögés, rekedtség, nátha tünetekkel... ennyit a tervezett gitáros-éneklős karácsonyunkról :)
Azért van jó is ebben. Megtanít arra, hogy az ünnep ne attól legyen ünnep, hogy minden a terv szerint halad, mindennel elkészülünk, tökéletes a csomagolás, az ajándékok, a rend, ragyog a lakás... az ünnep akkor is eljön, ha ezek közül semmi sem teljesül, a kérdés az, mi hogyan éljük ezt meg? Ha megtanuljuk elengedni a külsőségeket, akkor lehet igazán örülni egymás társaságának, az együttlétnek.
És lehet örülni annak, hogy Akiért az ünnep van, az maga sem pompában és gazdagságban született meg...
A karácsony Jézus születésnapja. Anna kicsi volt, amikor erre felkiáltott: akkor ugye sütünk tortát?
Hiszen Jézus családtag nálunk, akkor szülinapi torta és ünneplés jár :) Megadjuk?
2009. december 17., csütörtök
Marcipános szaloncukor recept
Ezúttal az imént kipróbált és jelentem, jól sikerült marcipános szaloncukor készítését osztom meg Veletek! Érdemes kicsit pepecselni vele, mert az eredmény össze sem hasonlítható a boltival!
Hozzávalók:
20 dkg mandulabél (tisztított)
20 dkg porcukor
10 dkg aszalt gyümölcs
20 dkg étcsokoládé
ízlés szerint mandula aroma, fűszerek
Először is, elkészítjük magát a marcipánt.
20 dkg tisztított mandulabelet ledarálunk, pl. diódarálón, vagy aprítógép segítségével, majd 10 dkg porcukorral összekeverjük egy rozsdamentes edényben.
Másik 10 dkg porcukorból 0,5 dl vízzel szirupot főzünk: forrás után hagyjuk addig forrni, amíg picit sűrűsödik, majd hagyjuk kicsit kihűlni.
Ha már langyos, hozzákeverjük a cukros mandulához, kézzel összedolgozzuk, mint egy tésztát. Akinek nem elég erős a mandula íz, tehet bele kevés mandula aromát is.
Amennyiben híg lenne, becsomagolva -különben kiszárad- tegyük hűtőbe egy éjszakára!
Szaloncukor készítéshez tegyünk a masszához 10 dkg aszalt gyümölcsöt -én vörösáfonyával csináltam-, illetve egy kevés mézeskalács fűszerkeveréket, vagy fahéjat, szegfűszeget, ánizst, stb. Kézzel szaggassunk ki a masszából darabokat, formázzuk szaloncukor formára őket.
Gőz felett olvasszunk meg 15 dkg étcsokoládét, majd levéve a gőzről, keverjünk hozzá még 5 dkg összetört étcsokit, míg beleolvad. Így a csoki lehűl kissé és fényes lesz.
Az olvasztott csokiba mártsuk bele egyenként a marcipános tölteléket -elég félig-, majd tegyük zsírpapírra, míg megszilárdul a csokimáz.
Lehet csomagolni! Zsírpapírból vágjunk ki akkora darabokat, hogy kb 3 cm-rel túlérjen a szaloncukor végénél kétoldalt, és bele tudjuk hengeríteni a finomságot. Színes csomagolópapírból pedig akkorákat, ami szélességben akkora mint a zsírpapír, hosszban pedig kb 1,5 cm-rel lóg túl a szaloncukor végénél.
Tegyük le a színes csomagolót, rá a zsírpapírt, közepébe egy szaloncukrot, tekerjük fel, majd csavarjuk meg a két végét.
Jó étvágyat!
Hozzávalók:
20 dkg mandulabél (tisztított)
20 dkg porcukor
10 dkg aszalt gyümölcs
20 dkg étcsokoládé
ízlés szerint mandula aroma, fűszerek
Először is, elkészítjük magát a marcipánt.
20 dkg tisztított mandulabelet ledarálunk, pl. diódarálón, vagy aprítógép segítségével, majd 10 dkg porcukorral összekeverjük egy rozsdamentes edényben.
Másik 10 dkg porcukorból 0,5 dl vízzel szirupot főzünk: forrás után hagyjuk addig forrni, amíg picit sűrűsödik, majd hagyjuk kicsit kihűlni.
Ha már langyos, hozzákeverjük a cukros mandulához, kézzel összedolgozzuk, mint egy tésztát. Akinek nem elég erős a mandula íz, tehet bele kevés mandula aromát is.
Amennyiben híg lenne, becsomagolva -különben kiszárad- tegyük hűtőbe egy éjszakára!
Szaloncukor készítéshez tegyünk a masszához 10 dkg aszalt gyümölcsöt -én vörösáfonyával csináltam-, illetve egy kevés mézeskalács fűszerkeveréket, vagy fahéjat, szegfűszeget, ánizst, stb. Kézzel szaggassunk ki a masszából darabokat, formázzuk szaloncukor formára őket.
Gőz felett olvasszunk meg 15 dkg étcsokoládét, majd levéve a gőzről, keverjünk hozzá még 5 dkg összetört étcsokit, míg beleolvad. Így a csoki lehűl kissé és fényes lesz.
Az olvasztott csokiba mártsuk bele egyenként a marcipános tölteléket -elég félig-, majd tegyük zsírpapírra, míg megszilárdul a csokimáz.
Lehet csomagolni! Zsírpapírból vágjunk ki akkora darabokat, hogy kb 3 cm-rel túlérjen a szaloncukor végénél kétoldalt, és bele tudjuk hengeríteni a finomságot. Színes csomagolópapírból pedig akkorákat, ami szélességben akkora mint a zsírpapír, hosszban pedig kb 1,5 cm-rel lóg túl a szaloncukor végénél.
Tegyük le a színes csomagolót, rá a zsírpapírt, közepébe egy szaloncukrot, tekerjük fel, majd csavarjuk meg a két végét.
Jó étvágyat!
2009. december 13., vasárnap
Első fellépés
Nagyon büszke voltam Annára, külön azért is, mert -ahogy egy osztálytársa fogalmazta: szolmista volt :)
2009. december 6., vasárnap
Lyukas a lábaaaam!
Minden gyereknek vannak esti rigolyái. Kinek az alvós maci, más a hüvelykujjunkat bizgerálja... ezek voltak legalábbis ismertek eddig számomra, saját kis családom köréből.
Nóri hozott egy merőben újat, de mielőtt megmagyaráznám, kicsit visszatekintek a nem is olyan régi múltra... tavaly a karácsonyi szünetig pici lányunk csak és kizárólag kézben, állva ringatva volt hajlandó elaludni. Természetesen beépített radarral ellátva, elég volt arra gondolnom, elindulok az ágya felé, máris kinyílt a szeme! Ekkora már 20 hónapos volt, és súlyban is épp elég, hogy azt mondjuk, nem mehet ez így tovább!
A szünetet felhasználva -gondolván, minek szenvedjen a két nagy-, átvariáltuk a dolgot, este új szokások lettek kialakítva, ágyába Nóri be, én ágya mellé egy szivacsra, aztán hadd szóljon!
Szólt is, vagy két hétig, egyre rövidülő sírások árán rájött végül, milyen jó móka anyának ledobálni a holmiját, majd visszakérni, és ezt újra meg újra előadni. Mindezt röpke másfél-két órában töretlenül és lelkesen. Legalábbis ami őt illette ez ügyben.
Bírtam egy darabig, majd jött a következő lépés, midőn nem feküdtem az ágya mellé, inkább átvonultam a nappaliba, olyan nagyosan, TV-t nézni. Mert hallani nem hallottuk, az újbóli bőgések miatt...
Aztán ezt is megszokta, újabb mókát eszelvén ki, és ez a "lyukas a lábaaam!" Eltartott egy darabig, mire megfejtettük a titkot: addig rugdossa picinyke lábacskáit, míg azok kibújnak a takaró alól, és ezt hívja ő a maga nyelvezetén úgy, hogy kilyukadt a lába :) Na igen, eleinte jót vigyorogtunk eme kifejezésen, mígnem általánossá vált, esténként kb 218-szor, hogy betakargassuk a kis gazfickót...
Mára azért ritkult ez a dolog, köszönhetően elvetemült önállósági törekvéseinek, ugyanis megtanult egyedül betakarózni. Amit persze büszke örömmel mutatott meg nekünk, későn jőve rá, hogy ezzel a szülői berohangálós takarózásoknak bizony befellegzett...
Azért mindig van új a nap alatt, mostanában Tomival versenyt vihognak lefekvés címén, miközben Anna visít, hogy nem tud aludni... hát, nem tudom, jobb volt-e, amikor csak a lába lukadt ki...
Nóri hozott egy merőben újat, de mielőtt megmagyaráznám, kicsit visszatekintek a nem is olyan régi múltra... tavaly a karácsonyi szünetig pici lányunk csak és kizárólag kézben, állva ringatva volt hajlandó elaludni. Természetesen beépített radarral ellátva, elég volt arra gondolnom, elindulok az ágya felé, máris kinyílt a szeme! Ekkora már 20 hónapos volt, és súlyban is épp elég, hogy azt mondjuk, nem mehet ez így tovább!
A szünetet felhasználva -gondolván, minek szenvedjen a két nagy-, átvariáltuk a dolgot, este új szokások lettek kialakítva, ágyába Nóri be, én ágya mellé egy szivacsra, aztán hadd szóljon!
Szólt is, vagy két hétig, egyre rövidülő sírások árán rájött végül, milyen jó móka anyának ledobálni a holmiját, majd visszakérni, és ezt újra meg újra előadni. Mindezt röpke másfél-két órában töretlenül és lelkesen. Legalábbis ami őt illette ez ügyben.
Bírtam egy darabig, majd jött a következő lépés, midőn nem feküdtem az ágya mellé, inkább átvonultam a nappaliba, olyan nagyosan, TV-t nézni. Mert hallani nem hallottuk, az újbóli bőgések miatt...
Aztán ezt is megszokta, újabb mókát eszelvén ki, és ez a "lyukas a lábaaam!" Eltartott egy darabig, mire megfejtettük a titkot: addig rugdossa picinyke lábacskáit, míg azok kibújnak a takaró alól, és ezt hívja ő a maga nyelvezetén úgy, hogy kilyukadt a lába :) Na igen, eleinte jót vigyorogtunk eme kifejezésen, mígnem általánossá vált, esténként kb 218-szor, hogy betakargassuk a kis gazfickót...
Mára azért ritkult ez a dolog, köszönhetően elvetemült önállósági törekvéseinek, ugyanis megtanult egyedül betakarózni. Amit persze büszke örömmel mutatott meg nekünk, későn jőve rá, hogy ezzel a szülői berohangálós takarózásoknak bizony befellegzett...
Azért mindig van új a nap alatt, mostanában Tomival versenyt vihognak lefekvés címén, miközben Anna visít, hogy nem tud aludni... hát, nem tudom, jobb volt-e, amikor csak a lába lukadt ki...
2009. december 2., szerda
Rohanás
Mindig elképzel valamit az ember lánya, aztán persze nem úgy valósul meg...
Így jártam én, is, augusztus végén már számlálva vissza a napokat, mikor kezdődik végre az iskola, óvoda, és végül a bölcsi is. Nem mintha szabadulni szerettem volna a gyerekektől, inkább vágytam már -7 év velük töltött idő után -, hogy kicsit magamban legyek, rendezzem a gondolataimat, elképzeléseimet, és persze a lakást is :)
Utóbbi volt a főfő vágyam, alaposan átpakolni, kiválogatni, kidobálni, elajándékozni, és nem utolsósorban, kitakarítani végre, egyszer, úgy igazán!
Gondoltam, reggelente 8-ra már itthon leszek, gyors reggeli, aztán délig tevékenykedek, utána fűzögetek (=munka), majd összeszedem őket, és este már csak velük kell foglalkozni.
Szép, igaz?
A valóság: néha reggelente muszáj boltba beugrani, mert elfogy a kenyér, a tej. A hétvége közeledtével majd egész délelőttös program egy nagyobb bevásárlás. A reggel 8 sokszor ugrik.
Postázni is szükséges néha, vagy épp elfogy a gyöngyöm, és el kell menni venni.
Mivel a zeneovira készülni is kell, az is időt vesz igénybe.
Naponta indítom a mosógépet, ezzel arányosan nő a vasalnivaló és eltennivaló ruha mennyisége.
Hazaérve muszáj összepakolni, beágyazni, mert különben nem bírok alkotni :) Általában a mosogatógép is várja, hogy ki- vagy bepakoljam.
Valamit enni kell ebédre.
Meg kell nézzem a leveleimet, fotózni kell az újabb ékszereket, szerkeszteni, feltölteni őket.
Valami kell ebédre is.
Nos, délelőttre ennyi elég is, ergo idő nem marad egy szekrényrendezésre, válogatásra, vagy épp alaposabb takarításra. Utána pedig muszáj gyöngyöt fűzni, és hipp-hopp, már mehetek is zeneovit tartani, majd a gyerekekért.
A leírás nem teljeskörű, azért arra elég, hogy rájöjjek: valamit változtatni kell!
Ha munka, akkor munka. Reggeli után kőkeményen le kell dolgoznom a munkaidőmet, hiába vagyok itthon. Különben nem fog menni.
Más hogy csinálja az otthoni munkát????
Így jártam én, is, augusztus végén már számlálva vissza a napokat, mikor kezdődik végre az iskola, óvoda, és végül a bölcsi is. Nem mintha szabadulni szerettem volna a gyerekektől, inkább vágytam már -7 év velük töltött idő után -, hogy kicsit magamban legyek, rendezzem a gondolataimat, elképzeléseimet, és persze a lakást is :)
Utóbbi volt a főfő vágyam, alaposan átpakolni, kiválogatni, kidobálni, elajándékozni, és nem utolsósorban, kitakarítani végre, egyszer, úgy igazán!
Gondoltam, reggelente 8-ra már itthon leszek, gyors reggeli, aztán délig tevékenykedek, utána fűzögetek (=munka), majd összeszedem őket, és este már csak velük kell foglalkozni.
Szép, igaz?
A valóság: néha reggelente muszáj boltba beugrani, mert elfogy a kenyér, a tej. A hétvége közeledtével majd egész délelőttös program egy nagyobb bevásárlás. A reggel 8 sokszor ugrik.
Postázni is szükséges néha, vagy épp elfogy a gyöngyöm, és el kell menni venni.
Mivel a zeneovira készülni is kell, az is időt vesz igénybe.
Naponta indítom a mosógépet, ezzel arányosan nő a vasalnivaló és eltennivaló ruha mennyisége.
Hazaérve muszáj összepakolni, beágyazni, mert különben nem bírok alkotni :) Általában a mosogatógép is várja, hogy ki- vagy bepakoljam.
Valamit enni kell ebédre.
Meg kell nézzem a leveleimet, fotózni kell az újabb ékszereket, szerkeszteni, feltölteni őket.
Valami kell ebédre is.
Nos, délelőttre ennyi elég is, ergo idő nem marad egy szekrényrendezésre, válogatásra, vagy épp alaposabb takarításra. Utána pedig muszáj gyöngyöt fűzni, és hipp-hopp, már mehetek is zeneovit tartani, majd a gyerekekért.
A leírás nem teljeskörű, azért arra elég, hogy rájöjjek: valamit változtatni kell!
Ha munka, akkor munka. Reggeli után kőkeményen le kell dolgoznom a munkaidőmet, hiába vagyok itthon. Különben nem fog menni.
Más hogy csinálja az otthoni munkát????
2009. november 30., hétfő
Advent első vasárnapja
Minden évben készítek koszorút, amit este közösen gyújtunk meg a gyerekekkel.
Énekünk is van minden vasárnapra:
Tegnap vásároztam, ezért majdnem elmaradt a gyertyagyújtás... már ágyban voltak így észbe kapva kivételesen bevittük hozzájuk, és ágyból énekeltük az első versszakot.
Énekünk is van minden vasárnapra:
Tegnap vásároztam, ezért majdnem elmaradt a gyertyagyújtás... már ágyban voltak így észbe kapva kivételesen bevittük hozzájuk, és ágyból énekeltük az első versszakot.
2009. november 23., hétfő
Egyenletes lüktetés
Talán ez lehetne az első zeneovi lecke, persze a fő szempont: a közös élmény, öröm átélése a közös éneken, játékon keresztül!
Mégis, mindeközben észervétlenül kialakul majd a gyermekben az egyenletes lüktetés észlelése, ami a későbbi ritmus alapja! Olyan nagyszerű ez, nem kell magyarázni, nem kell iskolásan megtanítani, elég, ha énekelsz és játszol!
Neked azért, szülőnek elárulom: az egyenletes lüktetés valójában a tempó, vagy negyed hangérték, vagy ha így ugrik be: a "tá".
A gyereknek elég, ha egy dal vagy mondóka tempójára egyenletesen sétáltok, több gyerekkel körben is lehet járni. Lehet tapsolni, mutogatós énekre/mondókára ütemesen mutogatni, elővehetőek a ritmushangszerek (csörgődob, ritmusfa, rumbatök, ujjcintányér, csörgő tojás stb.).
Ugyanis a mozgással kísért ének és mondóka lesz az, amin keresztül ráérezhet a gyerek az egyenletes lüktetésre!
Apropó, ritmushangszereket házilag is lehet ám készíteni! Kindertojás műanyag tokjába rizs, apró kavics stb. szórható (egyszerre egyféle), majd lehet fülelni, melyik töltelékkel hogyan szól?
Két nagyobbacska kavics -vagy több- is lehet jó játék, összeütögetve mindegyik más hangot ad.
Két vastagabb faág megteszi ritmusbotnak.
Indulásnak itt van néhány mondóka:
Gyerekek, gyerekek, szeretik a perecet. Sósat, sósat, jó ropogósat. Aki vesz, annak lesz, aki nem vesz, éhes lesz!
(ezt lehet tapsolni közben)
Hej, Gyula, Gyula, Gyula, szól a duda, duda, duda, Pest, Buda, Buda, Buda, pattogatott kukorica!
(combok, has, váll majd fej ritmikus ütögetése, akár egyre gyorsabban)
Poros úton kocsi zörög, a kereke gyorsan pörög. Sári néni vezeti, aki látja, neveti!
(piciket lehet térdünkön döcögtetni, nagyobbakkal ritmushangszerekkel kísérni, lépkedni rá, lehet egyre gyorsítani is a tempón)
És néhány dal:
Hamarosan újabb énekekkel, mondókákkal jövök! Örömmel várom a visszajelzéseket is, mit gondoltok a Zeneovi sorozatról?
Mégis, mindeközben észervétlenül kialakul majd a gyermekben az egyenletes lüktetés észlelése, ami a későbbi ritmus alapja! Olyan nagyszerű ez, nem kell magyarázni, nem kell iskolásan megtanítani, elég, ha énekelsz és játszol!
Neked azért, szülőnek elárulom: az egyenletes lüktetés valójában a tempó, vagy negyed hangérték, vagy ha így ugrik be: a "tá".
A gyereknek elég, ha egy dal vagy mondóka tempójára egyenletesen sétáltok, több gyerekkel körben is lehet járni. Lehet tapsolni, mutogatós énekre/mondókára ütemesen mutogatni, elővehetőek a ritmushangszerek (csörgődob, ritmusfa, rumbatök, ujjcintányér, csörgő tojás stb.).
Ugyanis a mozgással kísért ének és mondóka lesz az, amin keresztül ráérezhet a gyerek az egyenletes lüktetésre!
Apropó, ritmushangszereket házilag is lehet ám készíteni! Kindertojás műanyag tokjába rizs, apró kavics stb. szórható (egyszerre egyféle), majd lehet fülelni, melyik töltelékkel hogyan szól?
Két nagyobbacska kavics -vagy több- is lehet jó játék, összeütögetve mindegyik más hangot ad.
Két vastagabb faág megteszi ritmusbotnak.
Indulásnak itt van néhány mondóka:
Gyerekek, gyerekek, szeretik a perecet. Sósat, sósat, jó ropogósat. Aki vesz, annak lesz, aki nem vesz, éhes lesz!
(ezt lehet tapsolni közben)
Hej, Gyula, Gyula, Gyula, szól a duda, duda, duda, Pest, Buda, Buda, Buda, pattogatott kukorica!
(combok, has, váll majd fej ritmikus ütögetése, akár egyre gyorsabban)
Poros úton kocsi zörög, a kereke gyorsan pörög. Sári néni vezeti, aki látja, neveti!
(piciket lehet térdünkön döcögtetni, nagyobbakkal ritmushangszerekkel kísérni, lépkedni rá, lehet egyre gyorsítani is a tempón)
És néhány dal:
Hamarosan újabb énekekkel, mondókákkal jövök! Örömmel várom a visszajelzéseket is, mit gondoltok a Zeneovi sorozatról?
2009. november 21., szombat
Felhívás! Kodály Országa
Kétmilliárd, egymilliárd? Még nem tudjuk, hogy végül mekkora összeget vesznek el ismét a zeneiskolák támogatásából. Így megy ez már lassan tíz éve: elsőként mindig a zeneoktatás kerül elő, hogyha karcsúsítani akarnak a költségvetésen. A mostani tervezet azonban végképp ellehetetlenítené a zeneiskolai oktatást. Iskolák zárnának be, a tanári kar jelentős része munkanélkülivé válna, és ami a legfontosabb: még kevesebben tanulnának zenét Kodály országában.A teljes cikk és a támogatás módja elolvasható itt>>
2009. november 15., vasárnap
PeCsában jártunk!
A Kézműves Kiállítás és Vásár rendezvényen közel száz kézműves kínálja igényes portékáját, a több ezer ide látogató érdeklődőnek. Ezen a rendezvényen nem csak vásárolni lehet, hisz a kézművesek egész nap bemutatókat, foglalkozásokat tartanak, és segítségükkel, irányításukkal felnőttek, gyerekek, profik és amatőrök egyaránt kipróbálhatják esetleg elsajátíthatják a különböző technikákat.
Hívogató kis bevezető, ki is próbáltuk. Íme az én szerzeményem:
Nagyobbacskáim textilfestettek, az eredményért odavannak mindketten:
Agyagfigurát is festettek:
Írtak mézeskalácsot is, de az hihetetlen gyorsasággal tűnt el, még mielőtt megszemlélhettem volna a végeredményt :D
Nórika pedig a játszósarkot próbálhatta ki, és különféle kézműves finomságokat hozott haza, gondosan becsomagolva a pocakjába :)))
Ma 18 óráig még ellátogathatsz Te is ;) www.pecsa.hu
Hívogató kis bevezető, ki is próbáltuk. Íme az én szerzeményem:
Nagyobbacskáim textilfestettek, az eredményért odavannak mindketten:
Agyagfigurát is festettek:
Írtak mézeskalácsot is, de az hihetetlen gyorsasággal tűnt el, még mielőtt megszemlélhettem volna a végeredményt :DNórika pedig a játszósarkot próbálhatta ki, és különféle kézműves finomságokat hozott haza, gondosan becsomagolva a pocakjába :)))
Ma 18 óráig még ellátogathatsz Te is ;) www.pecsa.hu
2009. november 12., csütörtök
A zenéhez vezető út első lépései
Álmodtam.
Álmomban minden magzat hallgatja édesanyja éneklését, dúdolgatását, még mielőtt megszületne.
Álmomban minden megszületett baba részesül abban, hogy ölbeli játékokat ismer meg, együtt kacag édesanyjával/édesapjával, miközben lovacskáznak, vonatoznak, zsipp-zsuppolnak stb.
Álmomban még az is megtörténik, hogy séta közben, hintázás közben, netán főzés közben is énekelnek, idővel együtt.
Álmomban az se baj, ha mindez kissé hamiskásan történik.
Ugyanis ennyi kellene csupán ahhoz, hogy gyermekünk fogékonnyá váljon a zenére, annak élvezetére, és kialakuljon benne valami ritmusérzék. Nem a tisztán csengő énekhang a kulcs, hanem a spontaneitás, a közös öröm, a megélt együttes élmények adják az alapot a későbbi zeneszeretetre.
És arról még nem is beszéltem, hogy ezek a közös pillanatok milyen közel hozzák érzelmileg egymáshoz a szülőt és a gyermeket!
Persze, ha nem így tettünk, akkor sem késő. A zeneovi csoportjaimban tapasztalom, hogy azok az ovisok is élvezik, jól érzik magukat, akikkel valószínűleg eddig nem sokat énekelgettek otthon, bátortalanok talán, mégis, még így is megélnek egy olyan élményt együtt, a közös éneklésen, játékokon keresztül, ami hiszem, hogy jó magocskákat ültet el a lelkükben!
Én magam nagyon élvezem a velük töltött félórákat, fáradtan, de feltöltődve jövök el tőlük.
Bátorítalak, hogy próbáld ki Te is, akár egy egyszerű, régről megmaradt dalocskával kezdve!
Amit talán mindenki ismer, és a legkisebbeknek is megfelelő:
Zsipp-zsupp, kenderzsupp,
ha megázik, kidobjuk,
zsuppsz!
Kisbabákkal: karunkra fektetjük, úgy ringatjuk, a végén nagyobbat lendítünk
Nagyobbacskákkal: hóna alatt megfogjuk, úgy lóbázzuk a végén magasra emeljük vagy dobjuk
Ovisokkal: mintha fognánk egy nagy köteg kendert, lóbázzuk jobbra-balra, a végén eldobjuk képzeletben
Az ismétlés nagyon fontos, első alkalommal a baba még nem tudja, mi fog történni; másodjára megtanulja, harmadjára már várni is fogja talán a csattanót. Minden ismétléssel egyre jobban élvezi, lehet picit fokozni is, vagy újabb befejezéseket kitalálni.
Hamarosan újabb ötletekkel jövök!
Álmomban minden magzat hallgatja édesanyja éneklését, dúdolgatását, még mielőtt megszületne.
Álmomban minden megszületett baba részesül abban, hogy ölbeli játékokat ismer meg, együtt kacag édesanyjával/édesapjával, miközben lovacskáznak, vonatoznak, zsipp-zsuppolnak stb.
Álmomban még az is megtörténik, hogy séta közben, hintázás közben, netán főzés közben is énekelnek, idővel együtt.
Álmomban az se baj, ha mindez kissé hamiskásan történik.
Ugyanis ennyi kellene csupán ahhoz, hogy gyermekünk fogékonnyá váljon a zenére, annak élvezetére, és kialakuljon benne valami ritmusérzék. Nem a tisztán csengő énekhang a kulcs, hanem a spontaneitás, a közös öröm, a megélt együttes élmények adják az alapot a későbbi zeneszeretetre.
És arról még nem is beszéltem, hogy ezek a közös pillanatok milyen közel hozzák érzelmileg egymáshoz a szülőt és a gyermeket!
Persze, ha nem így tettünk, akkor sem késő. A zeneovi csoportjaimban tapasztalom, hogy azok az ovisok is élvezik, jól érzik magukat, akikkel valószínűleg eddig nem sokat énekelgettek otthon, bátortalanok talán, mégis, még így is megélnek egy olyan élményt együtt, a közös éneklésen, játékokon keresztül, ami hiszem, hogy jó magocskákat ültet el a lelkükben!
Én magam nagyon élvezem a velük töltött félórákat, fáradtan, de feltöltődve jövök el tőlük.
Bátorítalak, hogy próbáld ki Te is, akár egy egyszerű, régről megmaradt dalocskával kezdve!
Amit talán mindenki ismer, és a legkisebbeknek is megfelelő:
Zsipp-zsupp, kenderzsupp,
ha megázik, kidobjuk,
zsuppsz!
Kisbabákkal: karunkra fektetjük, úgy ringatjuk, a végén nagyobbat lendítünk
Nagyobbacskákkal: hóna alatt megfogjuk, úgy lóbázzuk a végén magasra emeljük vagy dobjuk
Ovisokkal: mintha fognánk egy nagy köteg kendert, lóbázzuk jobbra-balra, a végén eldobjuk képzeletben
Az ismétlés nagyon fontos, első alkalommal a baba még nem tudja, mi fog történni; másodjára megtanulja, harmadjára már várni is fogja talán a csattanót. Minden ismétléssel egyre jobban élvezi, lehet picit fokozni is, vagy újabb befejezéseket kitalálni.
Hamarosan újabb ötletekkel jövök!
2009. november 5., csütörtök
Milyen lenne a lakásom...
... alapvetően gyerekek nélkül :D
Ha Te is kipróbálnád, milyen lenne a hozzád illő otthon, katt ide!
Szerintem jópofa. És van benen valami igazság, a képen látható nappaliban tutira jól érezném magam!
2009. október 26., hétfő
Zeneovi, bevezető
A történet ott kezdődik, hogy találkoztam a Ringató-val.
Egy bemutató óra volt, ami engem teljesen elvarázsolt. Arra gondoltam, ha lesz újból tanfolyamuk, szeretnék jelentkezni; mint kántor és háromgyerekes anyuka, talán megfelelek :)
Valamikor ez év első felében indult is, előtte volt egy meghallgatás, amire elmentünk Nórimmal. Nem részletezem, nem a legsikerültebb bemutatkozásom volt, ám a fő érv az elutasítás miatt az volt, hogy országos hálózatot építenek, így egy területre csak egy embert alkalmaznak, és hát pont volt magasabb zenei képesítésű jelentkező errefelől.
Sebaj, nem szomorodtam el, viszont titkon arra gondoltam, milyen kár, hogy a Kodály-módszer aztán abbamarad az óvodában :(
Nyár végén jön egy telefon a zeneiskolából, hogy vállalnék-e zeneovit, mert nincs épp rá emberük!
Nem sokat gondolkodtam, Anna járt 2 évet is, nagyjából tudtam, mi fán terem a dolog, ám azért beszereztem egy módszertani könyvet, meg sok-sok dalanyagot!
Lassan egy hónapja mennek is az alkalmak, talán itt az ideje, hogy megosszak ezekből néhány ötletet, otthon is használható éneket, és főleg azokat a szempontokat, amiket érdemes szem előtt tartani, ha fejleszteni szeretnéd gyermeked hallását, zenei érzékét.
Mottó: "Az óvodával, annak zenéjével foglalkozni nem mellékes kis pedagógiai kérdés, hanem országépítés." (Kodály Zoltán)
Azt gondolom, aki egy kicsit is odafigyel majd erre a területre, olyan kincset ad gyermekének, ami pótolhatatlan!
A sorozat hamarosan indul!
2009. október 22., csütörtök
Közeledő szülinap!!!!
Annám lesz vasárnap 7 éves, ma megkapta az előajándékot, amiket én készítettem (látszik is rajta...) :DDD
Két rétegelt falemezt vettem, a kék táblafestékkel van lekenve 2 rétegben, a zöld akrilréteg alatt pedig 3 réteg mágnesfesték rejtőzik, így arra bármilyen mágneses holmit fel lehet majd tenni.
Jobboldalt pedig apróságoknak való tárolópoharak kerültek fellógatásra.
Lányom annyira örült, hogy ma hazaérve kb f5-6-ig csak az asztala tetején csücsült, és a táblára firkált :) Még Nórit is tanította...
Ötlet: Praktika szeptember
Két rétegelt falemezt vettem, a kék táblafestékkel van lekenve 2 rétegben, a zöld akrilréteg alatt pedig 3 réteg mágnesfesték rejtőzik, így arra bármilyen mágneses holmit fel lehet majd tenni.
Jobboldalt pedig apróságoknak való tárolópoharak kerültek fellógatásra.
Lányom annyira örült, hogy ma hazaérve kb f5-6-ig csak az asztala tetején csücsült, és a táblára firkált :) Még Nórit is tanította...
Ötlet: Praktika szeptember
2009. október 15., csütörtök
Sulidolgok
Mostanában Nóriról írogattam, most pótolom az eseményeket, először Annával :)
Így kezdődött az iskola, szeptember 1., reggel, még itthon:
Évnyitó után már az osztályban:
Aztán átöltözve várják az első osztályfőnöki órát:
Ami máig jellemző, hogy irtóra elfárad! És nehezen viseli a hosszas ücsörgést :)
Ami nekem nehéz, hogy egyre többször kell még itthon tanulnunk, pedig napközis. Fél 5 körül, miközben Nóri csak rajtam csimpaszkodva bír létezni, Tomi mindenért nyafogva fejezi ki anyahiányát, nagyon nehéz megbirkóznom a fáradt Annával, aki ráadásul rettenetes unja, hogy csupa egyforma dolgot kell írogatni több soron keresztül. Sajnos ha nem állok fölötte, elbámészkodik, vagy ha csinálja is, több a radírozás, mint a munka. És észrevettem, még a tartása is rossz, felhúzza a jobb vállát, úgy ír, így folyton a vállára kell tennem a kezemet.
Persze az sem segít a koncentrálásban neki, hogy Nóri és Tomi hangoskodnak, és engem követelnek a maguk módján.
Tegnap már én is kibuktam, egyszerűen lehetetlen háromfelé szakadni! Arra már nem is gondolok, hogy közben pakolásszak, vagy mást csináljak azon kívül, hogy próbálom a lelkük egyensúlyát biztosítani...
Le a kalappal azok előtt, akik ezt 8 órás munkarend mellett csinálják!
Így kezdődött az iskola, szeptember 1., reggel, még itthon:
Évnyitó után már az osztályban:
Aztán átöltözve várják az első osztályfőnöki órát:
Ami máig jellemző, hogy irtóra elfárad! És nehezen viseli a hosszas ücsörgést :)
Ami nekem nehéz, hogy egyre többször kell még itthon tanulnunk, pedig napközis. Fél 5 körül, miközben Nóri csak rajtam csimpaszkodva bír létezni, Tomi mindenért nyafogva fejezi ki anyahiányát, nagyon nehéz megbirkóznom a fáradt Annával, aki ráadásul rettenetes unja, hogy csupa egyforma dolgot kell írogatni több soron keresztül. Sajnos ha nem állok fölötte, elbámészkodik, vagy ha csinálja is, több a radírozás, mint a munka. És észrevettem, még a tartása is rossz, felhúzza a jobb vállát, úgy ír, így folyton a vállára kell tennem a kezemet.
Persze az sem segít a koncentrálásban neki, hogy Nóri és Tomi hangoskodnak, és engem követelnek a maguk módján.
Tegnap már én is kibuktam, egyszerűen lehetetlen háromfelé szakadni! Arra már nem is gondolok, hogy közben pakolásszak, vagy mást csináljak azon kívül, hogy próbálom a lelkük egyensúlyát biztosítani...
Le a kalappal azok előtt, akik ezt 8 órás munkarend mellett csinálják!
2009. október 10., szombat
Folytatás
Nagyon besűrűsödtek a napok, Nóri minél többet van bölcsiben, annál kevesebb az időm :)
Na de sorjában...
5. nap: A leggázosabb nap! Már reggel azzal kezdte a pici lány, hogy ne is menjünk az intézmény közelébe se. Hiába ígértem bármit, Túró Rudit a boltból, gumicukrot, semmi sem használt. Végül úgy maradt ott, ahogyan pont nem akartam sohase otthagyni: lefejtették a nyakamból :((( Bőgött rendesen, én a kocsiban bőgtem egy sort, aztán teljes letörtségben átmentem egy barátnőmhöz inkább, minthogy otthon kóvályogjak és sajnáljam magunkat.
Ebéd után mentem érte megint, reggel sokáig sírt, és az udvaron is újrakezdte. Ám mikor meglátott, édes volt, mintha semmi sem történt volna!
Hétvége: végig azon vívódtam, én nem akarom többet így bölcsibe vinni, inkább kiveszem. Szombat este, kórust tartottam, őket is vinni kellett, hát még pisilni se engedett el a lány, félt, hogy otthagyom!
Hazaérve már teljesen kibuktam, Annám kérdezte, mi a baj, hát elsírtam neki az ő szintjén, mi bánt. Aztán Nóri is jön, mi baj, anya? Én szólni már nem tudtam, így Anna fogalmazta meg helyettem, amit megértett a dologból:
"Azért sír anya, mert te nem szeretsz bölcsibe járni!"
Nóci térül-fordul, majd odajön, közelről az arcomba néz, és kedvesen így szól: "Megyek bölcsibe!"
Na ezen még jobban elkezdtem bőgni...
Vasárnap, délelőtti Istentisztelet, közben a játszószobában szoktak lenni a picik. Nóri vígan, szó nélkül ment be, s hagyta, hogy részt vegyek az alkalmon! Csúcs, ezek szerint komolyan gondolta, amit mondott...
És tényleg: hétfőn, bár görbült a szája reggel, láthatólag visszaszorította a dolgot és bement, nem sírt egész nap! Sőt, már vetkőzött, hogy ott is alszik. Így kedden ott is aludt, és azóta is minden rendben!
Annyit kell azért hozzátegyek, hogy mióta bölcsizünk, minden este 11 körül felriad, és át kell menjek megnyugtatni. Volt, hogy végül velünk is aludt, illetve mióta ott is alszik, érezhetően kevés neki az az idő, amit velünk/velem tölt, mert nagyon felerősödött az akaratos énje, amit szinte alig lehet leszerelni, pedig annyira egy hullámhosszon voltunk... Tegnap este pedig elaludni is nehezen akart, simiznem kellett sokáig a hátát, gondolom, mert igényelte az együttlétet velem...
Na de sorjában...
5. nap: A leggázosabb nap! Már reggel azzal kezdte a pici lány, hogy ne is menjünk az intézmény közelébe se. Hiába ígértem bármit, Túró Rudit a boltból, gumicukrot, semmi sem használt. Végül úgy maradt ott, ahogyan pont nem akartam sohase otthagyni: lefejtették a nyakamból :((( Bőgött rendesen, én a kocsiban bőgtem egy sort, aztán teljes letörtségben átmentem egy barátnőmhöz inkább, minthogy otthon kóvályogjak és sajnáljam magunkat.
Ebéd után mentem érte megint, reggel sokáig sírt, és az udvaron is újrakezdte. Ám mikor meglátott, édes volt, mintha semmi sem történt volna!
Hétvége: végig azon vívódtam, én nem akarom többet így bölcsibe vinni, inkább kiveszem. Szombat este, kórust tartottam, őket is vinni kellett, hát még pisilni se engedett el a lány, félt, hogy otthagyom!
Hazaérve már teljesen kibuktam, Annám kérdezte, mi a baj, hát elsírtam neki az ő szintjén, mi bánt. Aztán Nóri is jön, mi baj, anya? Én szólni már nem tudtam, így Anna fogalmazta meg helyettem, amit megértett a dologból:
"Azért sír anya, mert te nem szeretsz bölcsibe járni!"
Nóci térül-fordul, majd odajön, közelről az arcomba néz, és kedvesen így szól: "Megyek bölcsibe!"
Na ezen még jobban elkezdtem bőgni...
Vasárnap, délelőtti Istentisztelet, közben a játszószobában szoktak lenni a picik. Nóri vígan, szó nélkül ment be, s hagyta, hogy részt vegyek az alkalmon! Csúcs, ezek szerint komolyan gondolta, amit mondott...
És tényleg: hétfőn, bár görbült a szája reggel, láthatólag visszaszorította a dolgot és bement, nem sírt egész nap! Sőt, már vetkőzött, hogy ott is alszik. Így kedden ott is aludt, és azóta is minden rendben!
Annyit kell azért hozzátegyek, hogy mióta bölcsizünk, minden este 11 körül felriad, és át kell menjek megnyugtatni. Volt, hogy végül velünk is aludt, illetve mióta ott is alszik, érezhetően kevés neki az az idő, amit velünk/velem tölt, mert nagyon felerősödött az akaratos énje, amit szinte alig lehet leszerelni, pedig annyira egy hullámhosszon voltunk... Tegnap este pedig elaludni is nehezen akart, simiznem kellett sokáig a hátát, gondolom, mert igényelte az együttlétet velem...
2009. október 1., csütörtök
Bölcsi, 4. nap
Nem tudok épelméjű címet kitalálni, megígérem, hogy kb a 238. naptól már nem fogom számozni :DDD
Ma reggelire mentünk, megint azt hallgattam Nóritól, hogy jó a bölcsi, de anya nem megy el...
Aztán jött,a mitől féltem: az ajtón mikor be kellett volna menni, visszafordult és a nyakamba csimpaszkodott, de olyan erővel, hogy levegőt alig kaptam! Kattogott az agyam, most mitévő legyek, erővel nem fogom betoloncolni, de bemenni sincs értelme vele, annál rosszabb lesz eljönni... közben M. néni annyit mondott, hogy "Gyere, Nóri, még egy kicsit lehet játszani!", mire neki eszébe villant, hogy hozott egy babát, sarkon fordult érte, és vígan becsörtetett!!!
Én hazaérve azért jól kibőgtem magam...
Ebéd után mentem érte, fel voltam készülve rá, hogy megint egy síró-rívó gyerek fogad, de ezúttal is meglepett ez a nőszemély: vígan csacsogva érkezett, tele bendővel, pereccel a kezében, tele életerővel! Rögvest megkérdezte, kb 3 centiről az arcomba bámulva: "Na de hol voltál?" "Túró Rudit vettem Neked!" Többet nem faggatózott :D
M. néni azért elárulta, az udvaron azért volt ám bőgés, meglátta a kaput, vagy csak hatott rá a sok bömbölő aprónép? Mindegy is, végül megvigasztalódott.
Azért még mindig nem tudom, jól tettem-e, hogy beírattam őt...
Ma reggelire mentünk, megint azt hallgattam Nóritól, hogy jó a bölcsi, de anya nem megy el...
Aztán jött,a mitől féltem: az ajtón mikor be kellett volna menni, visszafordult és a nyakamba csimpaszkodott, de olyan erővel, hogy levegőt alig kaptam! Kattogott az agyam, most mitévő legyek, erővel nem fogom betoloncolni, de bemenni sincs értelme vele, annál rosszabb lesz eljönni... közben M. néni annyit mondott, hogy "Gyere, Nóri, még egy kicsit lehet játszani!", mire neki eszébe villant, hogy hozott egy babát, sarkon fordult érte, és vígan becsörtetett!!!
Én hazaérve azért jól kibőgtem magam...
Ebéd után mentem érte, fel voltam készülve rá, hogy megint egy síró-rívó gyerek fogad, de ezúttal is meglepett ez a nőszemély: vígan csacsogva érkezett, tele bendővel, pereccel a kezében, tele életerővel! Rögvest megkérdezte, kb 3 centiről az arcomba bámulva: "Na de hol voltál?" "Túró Rudit vettem Neked!" Többet nem faggatózott :D
M. néni azért elárulta, az udvaron azért volt ám bőgés, meglátta a kaput, vagy csak hatott rá a sok bömbölő aprónép? Mindegy is, végül megvigasztalódott.
Azért még mindig nem tudom, jól tettem-e, hogy beírattam őt...
2009. szeptember 30., szerda
A vízválasztónak hitt 3. nap
Nórikám egész reggel azt mondogatta, megyünk bölcsibe, de anya nem elmegy! Néha azt is hozzátette, M. néni ne vigyázzon Nórira...
Ezek után meglehetősen szorongva vártam a 9 órai bevonulásunkat, szerencsére még benn voltak -valahogy ott jobban szeret lenni. Lányom bevetette magát a kiskonyhába, én megkérdeztem, elmehetek-e venni neki Túró Rudit. Széles vigyor, igen, "és nem síjok!" volt a válasz. Ennyi. Leléptem.
10 óra felé már kinn voltak, egy bokor mögül kukucskáltam őt, vígan motorozott! M. néni észrevett, intett, hogy minden OK, így hazajöttem...
Fél 12-re mentünk érte párommal, amint meglátott, sírva borult a nyakunkba, láttam rajta, hogy irtóra elfáradt megint :) Volt némi sírás, állt a kapuban is, hogy "anya gyeje", összességében azért jobban sikerült, mint vártam.
Holnapi terv: reggelire megyünk, és ebéd előtt viszem el. Hát, kíváncsi leszek megint, hiszen okos lány ő, most is megfogalmazta, hogy azért sírt, mert anyához akart menni a bölcsiben. És ez természetes, a kérdés, hogy elfogadja-e, hogy nem lehet...
Ezek után meglehetősen szorongva vártam a 9 órai bevonulásunkat, szerencsére még benn voltak -valahogy ott jobban szeret lenni. Lányom bevetette magát a kiskonyhába, én megkérdeztem, elmehetek-e venni neki Túró Rudit. Széles vigyor, igen, "és nem síjok!" volt a válasz. Ennyi. Leléptem.
10 óra felé már kinn voltak, egy bokor mögül kukucskáltam őt, vígan motorozott! M. néni észrevett, intett, hogy minden OK, így hazajöttem...
Fél 12-re mentünk érte párommal, amint meglátott, sírva borult a nyakunkba, láttam rajta, hogy irtóra elfáradt megint :) Volt némi sírás, állt a kapuban is, hogy "anya gyeje", összességében azért jobban sikerült, mint vártam.
Holnapi terv: reggelire megyünk, és ebéd előtt viszem el. Hát, kíváncsi leszek megint, hiszen okos lány ő, most is megfogalmazta, hogy azért sírt, mert anyához akart menni a bölcsiben. És ez természetes, a kérdés, hogy elfogadja-e, hogy nem lehet...
2009. szeptember 29., kedd
Bölcsi, 2. nap
Tegnap totál elbizonytalanodtam, ezzel indultam neki a mai napnak.
Reggel még beszélgettem egy anyukával, két lánya is bölcsis volt, érdeklődtem a tapasztalatokról. Szerinte kell 1-2 hónap, hogy lássam, mint alakul; én meg szívem szerint egy bőgős napnak se tenném ki Nórit!
Mindenki azt mondja, ez lehetetlen, de én nem akarok beletörődni :(
Ma korábban mentünk, egy idő után megkérdeztem őt, elmehetek-e egy picit. Igen volt a válasz, amíg elmentem, motorozott tovább, így kb 20 percet távol voltam.
Visszaérve látom, hogy ül a mászóka alatt, majd meglát, és bőgve rohan hozzám. M. néni szerint már haza akart menni, de ennyi bőgés kell.
Hamar megnyugodott, újra elment játszani, bár a feszültségét levezette: talált egy nála kisebb leányzót, azt háborgatta folyton :(((
Holnapi terv szerint 9-12-ig marad, közben tűnjek el, és meg is ebédeltetik... nem tudom, szerintem ez még gyors.
Viszont úgy elfáradt, hazaérve épp csak evett picit, majd eldőlt a kanapén és elaludt :)
Reggel még beszélgettem egy anyukával, két lánya is bölcsis volt, érdeklődtem a tapasztalatokról. Szerinte kell 1-2 hónap, hogy lássam, mint alakul; én meg szívem szerint egy bőgős napnak se tenném ki Nórit!
Mindenki azt mondja, ez lehetetlen, de én nem akarok beletörődni :(
Ma korábban mentünk, egy idő után megkérdeztem őt, elmehetek-e egy picit. Igen volt a válasz, amíg elmentem, motorozott tovább, így kb 20 percet távol voltam.
Visszaérve látom, hogy ül a mászóka alatt, majd meglát, és bőgve rohan hozzám. M. néni szerint már haza akart menni, de ennyi bőgés kell.
Hamar megnyugodott, újra elment játszani, bár a feszültségét levezette: talált egy nála kisebb leányzót, azt háborgatta folyton :(((
Holnapi terv szerint 9-12-ig marad, közben tűnjek el, és meg is ebédeltetik... nem tudom, szerintem ez még gyors.
Viszont úgy elfáradt, hazaérve épp csak evett picit, majd eldőlt a kanapén és elaludt :)
2009. szeptember 28., hétfő
Első nap a bölcsiben
Nem is tudom hol kezdjem...
Szeptember elején még rettenetesen vártam ezt a napot, azt gondoltam, végre jut időm a lakást rendbetenni, és mennyit fogok dolgozni: fűzöm és eladom az ékszereimet, vásárokra készülök, és tanfolyamokat tartok majd!
Szeptember közepén már kezdtem izgulni, Nórim hogy fogadja majd az új helyzetet, rádöbbentem, hogy bár 2,5 éves, azért reggel 8-tól délután 4-ig elég sok ez egy picuri gyereknek anya nélkül... Ő ellenben extázisban volt, ahányszor szóba került a dolog, már az oviban is vette le a cipőjét, hogy megy be, naponta többször elmondta, hogy "Apa dolgozik, Anna iskolában, Tomi óvodában, Nóri bölcsiben!", szóval jól indult a dolog.
Múlt héten itt járt a két gondozónő is, M. néni és I. néni, Nóri teljesen oldott volt, induláskor már fogta meg a kezüket, hogy megy velük a bölcsibe :)
Aztán eljött a mai nap. 10-11-ig voltunk benn, kint voltak az udvaron, és mivel lánykám rettentő jól elvolt, körbe tudtam nézni. Mit ne mondjak, elkeserítő :((
Játékuk nemigen van, a kismotoron kívül van 2 nem nekik való fém mászóka, homokozó játékok nélkül, és néhány kiégett fűcsomó a porban...
Sok az 1 év körüli pici, akik közül többen végigordították azt az időt, amit ott töltöttem; nem merek belegondolni, mikor kezdték és meddig tartott náluk ez, de némelyik gondozónő csak annyit tett, hogy odaszólt többször: "ne sírj, anya mindjárt jön!"
Több gyerek rátapadt a bejárati kapura, kórusban üvöltöttek az anyjuk után... őket időnként visszavitték a többiekhez.
Volt azért pozitív példa is, egyik fiatal gondozónő ölében egy gyerek, mellette jobbról-balról még vagy 4, de átölelte őket, beszélgetett hozzájuk, érdekes (?), ők nem is sírtak...
A mi M. nénink is lótott-futott, kinek pisilni kellett, kinek orrot törölni, itt jelenleg nem bőgtek a gyerekek, mégis nagyon összeszorult a szívem. Mennyi apróság sérül meg a lelkében amiatt, hogy hiába sír, nincs meg a biztonságérzete, nincs akihez feltétel nélkül odamehet és megöleli! És nem a szülőket hibáztatom, hiszen nyilván dolgozniuk kell, ezért adják be csemetéiket.
A gondozónők is nyilván belefásulhattak ebbe a munkába, mekkora szeretet-háttér kell ahhoz, hogy nap mint nap idegenként is a picik közelébe férkőzzenek, elnyerve bizalmukat!
Nóri eközben motorozott, szétnézett, összeveszett egy kisfiúval, aki el akarta venni a járgányát; voltunk pisilni is. Időnként ellenőrizte, ott vagyok-e még, így nem biztos, hogy könnyen elválunk majd... azt láttam, hogy idő és kapacitás nincs arra, hogy a gondozónők tudatosan megismerjék a gyerekeket, egyszerűbb egy általános módszert alkalmazni mindegyikre.
Kíváncsi leszek a következő napokra...
Szeptember elején még rettenetesen vártam ezt a napot, azt gondoltam, végre jut időm a lakást rendbetenni, és mennyit fogok dolgozni: fűzöm és eladom az ékszereimet, vásárokra készülök, és tanfolyamokat tartok majd!
Szeptember közepén már kezdtem izgulni, Nórim hogy fogadja majd az új helyzetet, rádöbbentem, hogy bár 2,5 éves, azért reggel 8-tól délután 4-ig elég sok ez egy picuri gyereknek anya nélkül... Ő ellenben extázisban volt, ahányszor szóba került a dolog, már az oviban is vette le a cipőjét, hogy megy be, naponta többször elmondta, hogy "Apa dolgozik, Anna iskolában, Tomi óvodában, Nóri bölcsiben!", szóval jól indult a dolog.
Múlt héten itt járt a két gondozónő is, M. néni és I. néni, Nóri teljesen oldott volt, induláskor már fogta meg a kezüket, hogy megy velük a bölcsibe :)
Aztán eljött a mai nap. 10-11-ig voltunk benn, kint voltak az udvaron, és mivel lánykám rettentő jól elvolt, körbe tudtam nézni. Mit ne mondjak, elkeserítő :((
Játékuk nemigen van, a kismotoron kívül van 2 nem nekik való fém mászóka, homokozó játékok nélkül, és néhány kiégett fűcsomó a porban...
Sok az 1 év körüli pici, akik közül többen végigordították azt az időt, amit ott töltöttem; nem merek belegondolni, mikor kezdték és meddig tartott náluk ez, de némelyik gondozónő csak annyit tett, hogy odaszólt többször: "ne sírj, anya mindjárt jön!"
Több gyerek rátapadt a bejárati kapura, kórusban üvöltöttek az anyjuk után... őket időnként visszavitték a többiekhez.
Volt azért pozitív példa is, egyik fiatal gondozónő ölében egy gyerek, mellette jobbról-balról még vagy 4, de átölelte őket, beszélgetett hozzájuk, érdekes (?), ők nem is sírtak...
A mi M. nénink is lótott-futott, kinek pisilni kellett, kinek orrot törölni, itt jelenleg nem bőgtek a gyerekek, mégis nagyon összeszorult a szívem. Mennyi apróság sérül meg a lelkében amiatt, hogy hiába sír, nincs meg a biztonságérzete, nincs akihez feltétel nélkül odamehet és megöleli! És nem a szülőket hibáztatom, hiszen nyilván dolgozniuk kell, ezért adják be csemetéiket.
A gondozónők is nyilván belefásulhattak ebbe a munkába, mekkora szeretet-háttér kell ahhoz, hogy nap mint nap idegenként is a picik közelébe férkőzzenek, elnyerve bizalmukat!
Nóri eközben motorozott, szétnézett, összeveszett egy kisfiúval, aki el akarta venni a járgányát; voltunk pisilni is. Időnként ellenőrizte, ott vagyok-e még, így nem biztos, hogy könnyen elválunk majd... azt láttam, hogy idő és kapacitás nincs arra, hogy a gondozónők tudatosan megismerjék a gyerekeket, egyszerűbb egy általános módszert alkalmazni mindegyikre.
Kíváncsi leszek a következő napokra...
2009. szeptember 21., hétfő
Világcsoda
A minap Nórikámat nem tudtam lefektetni ebéd után.
Szépen játszogatott a gyerekszobában, mikor indulni kellett, megyek be, és ez a látvány fogad:
Közelebbről:
:)))))))
Rengeteg dologgal vagyok adós, Anna első napja a suliban például, de a képek a másik gépen vannak :(
Azonban a visszaszámlálás elkezdődött... mához egy hétre megy Nórikám bölcsibe! Nagyon várom - önző módon-, mert szeretném az egész lakást átválogatni, kidobálni a kacatokat, a maradékot átrendezni, és mindeközben takarítani mindazt, amire az elmúlt 5 évben nem volt módom :D
Bizonyára kifulladok majd az első 2 nap után, de legalább a lehetőségem meglesz minderre.
Aztán pedig belevetem magam a melóba!
Szépen játszogatott a gyerekszobában, mikor indulni kellett, megyek be, és ez a látvány fogad:
Közelebbről:
:)))))))Rengeteg dologgal vagyok adós, Anna első napja a suliban például, de a képek a másik gépen vannak :(
Azonban a visszaszámlálás elkezdődött... mához egy hétre megy Nórikám bölcsibe! Nagyon várom - önző módon-, mert szeretném az egész lakást átválogatni, kidobálni a kacatokat, a maradékot átrendezni, és mindeközben takarítani mindazt, amire az elmúlt 5 évben nem volt módom :D
Bizonyára kifulladok majd az első 2 nap után, de legalább a lehetőségem meglesz minderre.
Aztán pedig belevetem magam a melóba!
2009. augusztus 29., szombat
Alkotunk
Ezek Annám robotjai :)
Egyedi elképzelés, design és kivitelezés.
Megállapítottam, benne is szunnyad valami kreativitás ;)
A napjaink egyébként rettentő mozgalmasak, mindig azt várom, mikor ülhetek le nyugodtan, hogy megírjam az eseményeket, de azok csak szaporodnak, idő pedig nem adódik.
Ma például a szomszéd utcában volt bringaverseny, Anna 1. lett a korcsoportjában :)))
Délután egy közeli játszón voltunk kézműveskedni, ugrálóvárazni, ingyen program volt a gyerekeknek.
Én küzdök azzal, hogy a gyerekekkel töltsem ezeket az utolsó napokat suli-ovikezdésig úgy, hogy a legtöbbet hozzuk ki, közben próbálok gyöngyöt fűzni, gondolkodni a következő hónap eseményein, intézni a háztartás dolgait, és nem utolsósorban a férjemmel is ápoljuk a kapcsolatunkat. Persz a suli-ovi-bölcsikezdés is elég feladatot ad, a könyvek még nincsenek bekötve például...
Egyedi elképzelés, design és kivitelezés.Megállapítottam, benne is szunnyad valami kreativitás ;)
A napjaink egyébként rettentő mozgalmasak, mindig azt várom, mikor ülhetek le nyugodtan, hogy megírjam az eseményeket, de azok csak szaporodnak, idő pedig nem adódik.
Ma például a szomszéd utcában volt bringaverseny, Anna 1. lett a korcsoportjában :)))
Délután egy közeli játszón voltunk kézműveskedni, ugrálóvárazni, ingyen program volt a gyerekeknek.
Én küzdök azzal, hogy a gyerekekkel töltsem ezeket az utolsó napokat suli-ovikezdésig úgy, hogy a legtöbbet hozzuk ki, közben próbálok gyöngyöt fűzni, gondolkodni a következő hónap eseményein, intézni a háztartás dolgait, és nem utolsósorban a férjemmel is ápoljuk a kapcsolatunkat. Persz a suli-ovi-bölcsikezdés is elég feladatot ad, a könyvek még nincsenek bekötve például...
2009. augusztus 20., csütörtök
Új majmocskák az Állatkertben ;)
Tegnap ellátogattunk a Budapesti Állatkertbe.Túl sokat erről nem írnék, a gyerkőcök várakozáson felül viselkedtek, szót fogadtak, nem hisztiztek.
Ennek oka talán egy új könyv, amit vasárnap szereztem be a WAMP-on. Még csak az első két témakörön rágtam át magam, és beszéltük át férjemmel, máris látjuk a változást!
Később írok részletesebben is erről :)
2009. július 27., hétfő
Nyaralás, gyógyulás, egyebek...
No, akkor az elején kezdem; Nórika szerencsésen meggyógyult, mire múlt hétfőn elindultunk Mátraházára!
Volt egy kis izgalom azért, mert Annán nem jelentkeztek a tünetek, így bepakoltam a mentolos hintőport, lázcsillapítót, meg minden kelléket arra az esetre, ha ott jönne ki rajta a kórság, de hála Istennek, nem volt rá szükség :)
Mátraházán nagyon jó volt, a jósolt hőség helyett 10 fokkal hűvösebben vészeltük át a hetet, egy nap lementünk Egerbe strandolni, ott a pici lány belázasodott, bár ezt csak hazaérve tudtuk lázmérővel kontrollálni. Fél napig tartott a láz, aztán hipp-hopp eltűnt!
Most egy hetet itthon leszünk, aztán megint el, még nem tudom pontosan, hány gyerekkel, és a többiek hol lesznek, de idővel minden kiderül :D
Ja, fotók is jönnek majd, párom sokat fényképezett, ám a saját gépével :)))
Volt egy kis izgalom azért, mert Annán nem jelentkeztek a tünetek, így bepakoltam a mentolos hintőport, lázcsillapítót, meg minden kelléket arra az esetre, ha ott jönne ki rajta a kórság, de hála Istennek, nem volt rá szükség :)
Mátraházán nagyon jó volt, a jósolt hőség helyett 10 fokkal hűvösebben vészeltük át a hetet, egy nap lementünk Egerbe strandolni, ott a pici lány belázasodott, bár ezt csak hazaérve tudtuk lázmérővel kontrollálni. Fél napig tartott a láz, aztán hipp-hopp eltűnt!
Most egy hetet itthon leszünk, aztán megint el, még nem tudom pontosan, hány gyerekkel, és a többiek hol lesznek, de idővel minden kiderül :D
Ja, fotók is jönnek majd, párom sokat fényképezett, ám a saját gépével :)))
2009. július 15., szerda
Horgoltam :)
Igaz, nem most, hanem amikor még lemehettünk a játszótérre; maradék fonalból, Annának, pocakmutogatós-kánikulás kis top lett belőle!
2009. július 10., péntek
Nóri és a bárányok
Röviden és tömören, Nórin is kijött a bárányhimlő, szerdán.
Rögtön lázzal indított, éjjel 39 fölé ment, tegnap napközben is nyűgös volt nagyon. Estére persze, láz ide vagy oda, viháncolt mint egy kismajom :)
Most éjjel viszont, éjféltájt felsírt, láz lement, de nem tudott nélkülem visszaaludni, így az ágyunkban kötött ki. Jól ment ez kb 2-ig, onnantól 4-ig kb 10 percenként ébredtem arra, hogy nyüszögve, forgolódva alaposan hátbarúg :(
Magyarán elég rosszul viseli a dolgot, elég sok folt jött ki rajta, főleg pelusvonalban...
Rögtön lázzal indított, éjjel 39 fölé ment, tegnap napközben is nyűgös volt nagyon. Estére persze, láz ide vagy oda, viháncolt mint egy kismajom :)
Most éjjel viszont, éjféltájt felsírt, láz lement, de nem tudott nélkülem visszaaludni, így az ágyunkban kötött ki. Jól ment ez kb 2-ig, onnantól 4-ig kb 10 percenként ébredtem arra, hogy nyüszögve, forgolódva alaposan hátbarúg :(
Magyarán elég rosszul viseli a dolgot, elég sok folt jött ki rajta, főleg pelusvonalban...
2009. július 7., kedd
Helyzetjelentés
Tomiról hullanak a pörkök, napra még mindig nem mehetünk, így marad az esti séta, ha épp nem esik...
Nórika kapott új fürdőrucit, bár túl sokat nem fogjuk használni :(((
Anna itt még vidám, valószínűleg nem mehet úszótáborba jövő héten :((
Én nagyon el vagyok kenődve, párom dolgozik már, így teljes a szobafogság. Anna és Nóri hiába vannak jól, mivel fertőzhetnek, őket se vihetem a játszóra. Máshova se, hiszen akkor ki marad itthon Tomival?
Reménykedtem, hogy a lányokon nem fog már kijönni, de a gyerekorvos megnyugtatott, hogy Tomi kiütéseitől számítva 2,5 hét is lehet, mire rajtuk kijön... vagyis még nem telt le a lappangási idő...
Az úszótábort hétfőtől nem mondanám le, mert mi van, ha nem jön ki rajta; de ha mégis? Elkezdi és 2 nap után lebetegszik? És megfertőzünk másokat is?
Júl 20-tól mennénk nyaralni, az is ugrik????
Nagyon zavar az is, hogy még Tominál se látom a végét, mikor szabad normálisan kimenni vele, esetleg strandra is, ha már nyár van...
A lányoknál még az elejét se látom, hiszen nem lehet előre számolni, amíg nem tudunk biztosat...
És persze a pesszimizmusom is előtör, mert biztos addigra lesz rossz idő, mire meggyógyulunk, stb.
úúúútálom ezt a nyarat :(
Nórika kapott új fürdőrucit, bár túl sokat nem fogjuk használni :(((
Anna itt még vidám, valószínűleg nem mehet úszótáborba jövő héten :((
Én nagyon el vagyok kenődve, párom dolgozik már, így teljes a szobafogság. Anna és Nóri hiába vannak jól, mivel fertőzhetnek, őket se vihetem a játszóra. Máshova se, hiszen akkor ki marad itthon Tomival?Reménykedtem, hogy a lányokon nem fog már kijönni, de a gyerekorvos megnyugtatott, hogy Tomi kiütéseitől számítva 2,5 hét is lehet, mire rajtuk kijön... vagyis még nem telt le a lappangási idő...
Az úszótábort hétfőtől nem mondanám le, mert mi van, ha nem jön ki rajta; de ha mégis? Elkezdi és 2 nap után lebetegszik? És megfertőzünk másokat is?
Júl 20-tól mennénk nyaralni, az is ugrik????
Nagyon zavar az is, hogy még Tominál se látom a végét, mikor szabad normálisan kimenni vele, esetleg strandra is, ha már nyár van...
A lányoknál még az elejét se látom, hiszen nem lehet előre számolni, amíg nem tudunk biztosat...
És persze a pesszimizmusom is előtör, mert biztos addigra lesz rossz idő, mire meggyógyulunk, stb.
úúúútálom ezt a nyarat :(
2009. július 4., szombat
Bárányhimlő még mindig
Hamarosan lesznek képek is, csak röviden állapotjelentek...
Tomin még 7 nap elteltével is lett új hólyag, a szobafogság kezd túlmenni minden határon. Pedig párom is itthon volt velünk, így legalább az egészséges lányokkal ki tudtam mozdulni...
Mivel napra nem lehet menni, maradna az esti séta, ha nem törne ki égzengés-földindulás minden estére :((
Tomi pedig már mindent un idehaza...
A lányokon semmi tünet, lehet, megússzák??? Még egy hét, és elvileg letelik a lappangási idő, bőven számolva...
Drukk!
Tomin még 7 nap elteltével is lett új hólyag, a szobafogság kezd túlmenni minden határon. Pedig párom is itthon volt velünk, így legalább az egészséges lányokkal ki tudtam mozdulni...
Mivel napra nem lehet menni, maradna az esti séta, ha nem törne ki égzengés-földindulás minden estére :((
Tomi pedig már mindent un idehaza...
A lányokon semmi tünet, lehet, megússzák??? Még egy hét, és elvileg letelik a lappangási idő, bőven számolva...
Drukk!
2009. június 29., hétfő
Bárányhimlő :(
Bár nagyon vártam, hogy átessenek rajta, mégis váratlanul ért, mikor péntek reggel Tomi rosszul érezte magát, majd átöltözés közben felfedeztem rajta az első hólyagot :(
Ma van a 4. nap, tegnap láza is volt, és nagyon sok kiütése van! A torkában, szájában is, az arca is nagyon tele van, a szemzugba is került egy...
A lányokon semmi, így valószínűleg ők Tomitól fogják elkapni, 2-4 héten belül fog kijönni... bele se gondolok, meddig tart majd a szobafogságunk!!!
Várok ötleteket mivel lehetne jól elütni az időt három gyerekkel, lakásban :(((
Ma van a 4. nap, tegnap láza is volt, és nagyon sok kiütése van! A torkában, szájában is, az arca is nagyon tele van, a szemzugba is került egy...
A lányokon semmi, így valószínűleg ők Tomitól fogják elkapni, 2-4 héten belül fog kijönni... bele se gondolok, meddig tart majd a szobafogságunk!!!
Várok ötleteket mivel lehetne jól elütni az időt három gyerekkel, lakásban :(((
2009. június 5., péntek
Elvárások
Azon töprengtem ma, hogy mikor reális a gyerekemmel szembeni egy-egy elvárás, mikor túlzott, mikor becsülöm esetleg alá a képességeit?
Példának okáért, amikor Tomi 3 éves volt, barátnőm figyelmeztetett, hogy már önállóan kéne öltöznie ennek a gyereknek; akkor úgy éreztem, kicsi még. Most Nóri két éves, és mindent levesz egyedül, sőt, pici segítséggel önállóan fel is öltözik!
Vagy amikor Annától elvárom, hogy 6,5 évesen tartson rendet az íróasztalán, az vajon túlzott elvárás? Láthatóan nem megy neki...
Persze, gyerektől is függ a dolog, ez bonyolítja a kérdést. Nem mondhatom, hogy ennyi évesen ezt meg ezt kell tudnia...
Inkább az foglalkoztat, hogy reálisan értékelem-e mind a hármat külön-külön? Van-e olyan ember, aki számunkra hiteles, és tükör tud lenni, ha kell? És tudom-e azt mondani esetenként, hogy én hibáztam, amikor olyan feltételeket támasztok, ami még korai.
De az is épp olyan fontos, hogy amire már képesek, azt megtegyék - szerintem. Különben a szülői szerep kiszolgálói szereppé torzul... na ezt elérni, hogy jó szívvel tegyék, ami a feladatuk... vagy csak tegyék, már ennek is örülnék :D Nem is nagy dolgok ezek, csak ne dobálja szét a levetett ruháit... tegye el maga után a már nem használt játékot... reggel fésülködjön meg rendesen... és... és... és ha mégsem így kéne?
Hát igen, hogy a dolgok menjenek, mégpedig békességben, jó hangulatban. Vagy ez is irreális????
Példának okáért, amikor Tomi 3 éves volt, barátnőm figyelmeztetett, hogy már önállóan kéne öltöznie ennek a gyereknek; akkor úgy éreztem, kicsi még. Most Nóri két éves, és mindent levesz egyedül, sőt, pici segítséggel önállóan fel is öltözik!
Vagy amikor Annától elvárom, hogy 6,5 évesen tartson rendet az íróasztalán, az vajon túlzott elvárás? Láthatóan nem megy neki...
Persze, gyerektől is függ a dolog, ez bonyolítja a kérdést. Nem mondhatom, hogy ennyi évesen ezt meg ezt kell tudnia...
Inkább az foglalkoztat, hogy reálisan értékelem-e mind a hármat külön-külön? Van-e olyan ember, aki számunkra hiteles, és tükör tud lenni, ha kell? És tudom-e azt mondani esetenként, hogy én hibáztam, amikor olyan feltételeket támasztok, ami még korai.
De az is épp olyan fontos, hogy amire már képesek, azt megtegyék - szerintem. Különben a szülői szerep kiszolgálói szereppé torzul... na ezt elérni, hogy jó szívvel tegyék, ami a feladatuk... vagy csak tegyék, már ennek is örülnék :D Nem is nagy dolgok ezek, csak ne dobálja szét a levetett ruháit... tegye el maga után a már nem használt játékot... reggel fésülködjön meg rendesen... és... és... és ha mégsem így kéne?
Hát igen, hogy a dolgok menjenek, mégpedig békességben, jó hangulatban. Vagy ez is irreális????
2009. május 22., péntek
Döbbenet
Tegnap Anna igazolta azon megállapításomat, hogy visszaél a tudásával.
Megkértem egy apróságra (tegye el a földre dobott pizsamáját), ám füle botját sem mozdította.
Amikor újra figyelmeztettem, eldalolta -szó szerint!-, hogy "igen, anya, te sokat megteszel értünk, én pedig csak nagyon keveset", majd felállt és átment a másik szobába. Ja, a a pizsama persze nem mozdult. Én sem tudtam.
Megkértem egy apróságra (tegye el a földre dobott pizsamáját), ám füle botját sem mozdította.
Amikor újra figyelmeztettem, eldalolta -szó szerint!-, hogy "igen, anya, te sokat megteszel értünk, én pedig csak nagyon keveset", majd felállt és átment a másik szobába. Ja, a a pizsama persze nem mozdult. Én sem tudtam.
2009. május 21., csütörtök
Miért szeretnénk gyereket?
Ritka pillanat, amikor hárman egyetértésben vannak, együtt....
Na jó, tudom, érdekes a kérdésfelvetés... pedig halál komolyan vetődött fel bennem a dolog.
Vegyük példának a mai reggelt.
Idilli kép lehet, hogy reggel a 3 lurkó besorjázik az ágyunkba, heverészünk, szundítunk még kicsit, vagy elmeséljük, ki emlékszik az álmára... nagyon hangulatos, nemde?
Akkor leírom, ez hogyan történt nálunk, ma reggel.
Először is, a reggeli besorakozás hozzánk, hajnali 6-kor történt, ami némileg illúzióromboló. Apjuk már nem tartózkodott itthon, így egyedül kellett megbirkóznom a ki-hová-feküdjön típusú kérdéskörrel, lévén csupán két oldalam, és Nóriból is csak egy van; ez a két sarkalatos pont ilyenkor. Még fel sem ocsúdtam legmélyebb álmomból, máris nyafogós-hisztizős-csapdosós produkcióvá változott a dolog, sehogyan sem bírtuk kilogisztikázni a helyzetet... közben Nóri olyan édesen mászott rajtam át és keresztül, hogy 8 napon túl gyógyuló sérüléseket szereztem valószínűleg...
Végül megadtam magam, és kimentünk kakaót készíteni.
Az elmúlt időszak egyébként hasonlóan zűrös volt nálunk érzelmi téren.
Anna vagy szándékosan bosszant minket, kevesellve a rá irányuló kizárólagos figyelmet és elismerést, vagy teper ezerrel, és próbál kedvünkre tenni olyannyira, hogy ezzel kerget az őrületbe minket. Kedvence, amikor Tomit oktatja ki helyettem, vagy "csak" provokálja az öccsét. Rettentő igazságérzettel rendelkezik, hajszálra kimérve benne minden, a kakaómennyiségtől kezdve a ki-miből-mennyit kap és hányszor típusú akciókig. Ugyanakkor nagyon fejlett empatikus képességekkel rendelkezik, és okos is. Amivel visszaél. Neki például nem szabad olyanokat elárulni, mit pl. azért cukkolod Tomit, mert rám haragszol, mert simán visszafordítja ránk ezt a felismerést! Kemény egyéniség, akit rengeteget kell dicsérni, mert csak ettől érzi, hogy szeretjük...
Tomi, a középső, és aki fiú is; rengetegszer kaptam meg ezt az általánosítást, és ami ebből fakad. Az tény, hogy szöges ellentéte nővérének, visszahúzódó, elmélyülő típus, aki nehezen fogadja a változásokat, nehezen épít új kapcsolatokat is. Mindig van aktuális érdeklődési köre, 1 évesen a kisautókért volt oda, azzal aludt, azzal sétált, azzal játszott órákat; aztán ez átcsapott az állatvilágra, azon belül is a rovarok, hüllők és dinók érdeklik leginkább. Más nem is. Ugyanakkor rettentően érzelmi típus, állandóan "szerelmet" vall nekem, ám ha kicsit is mellőzve érzi magát, nyafog! De akár órákon át hüppög, nyávog, nem is tudom hogy kifejezni, de rettentően idegesítő tud lenni. Extra adag öleléssel csillapítható csak le, ami felemészti az én legutolsó energiatartalékaimat is...
Nóri pedig megint teljesen más. Dackorszakolunk, persze, a minap annyira őrjöngött az autóban, hogy már nem is sírás, hanem hörgések törtek elő előle, valahogy mégsem borít ki annyira, mint amikor Anna csinálta ezt. Talán mert legtöbbször meggyőzhető, míg Anna csakazértsem volt hajlandó meghallgatni sem. Nóri ezenkívül rettentő önálló, és nagyon eredeti :) Élvezem a vele együtt töltött időt.
Na és visszakanyarodok az induló kérdéshez végre, szóval az elmúlt időszak másról sem szólt, mint a rivalizálásokról, hisztikről, nyafikról, dacokról. Eljutottam oda, hogy mi öröm van a gyerekekben?? Amikor pici, éjszakázni kell vele, folyamatosan készenlétben lenni. Mire ebből kinő, jön a dackorszak. Utána egyre bonyolódó lelkivilágával kell megküzdeni...
De, hogy jó vége legyen a dolognak, rájöttem, hogy a hozzáállásommal van a baj. A gyerek gyerek, és olyan, amilyen. Ha lázadozok ellene, és csak a rosszat veszem észre, persze, hogy elmérgesedik a helyzet. Ráadásul közben elmegyek a tényleg szép, jó, értékes mellett.
Ez a vége, nem tdom, volt-e értelme mindezeket leírni, talán majd hosszabb távlatból visszanézve derül majd ki :)
Na jó, tudom, érdekes a kérdésfelvetés... pedig halál komolyan vetődött fel bennem a dolog.
Vegyük példának a mai reggelt.
Idilli kép lehet, hogy reggel a 3 lurkó besorjázik az ágyunkba, heverészünk, szundítunk még kicsit, vagy elmeséljük, ki emlékszik az álmára... nagyon hangulatos, nemde?
Akkor leírom, ez hogyan történt nálunk, ma reggel.
Először is, a reggeli besorakozás hozzánk, hajnali 6-kor történt, ami némileg illúzióromboló. Apjuk már nem tartózkodott itthon, így egyedül kellett megbirkóznom a ki-hová-feküdjön típusú kérdéskörrel, lévén csupán két oldalam, és Nóriból is csak egy van; ez a két sarkalatos pont ilyenkor. Még fel sem ocsúdtam legmélyebb álmomból, máris nyafogós-hisztizős-csapdosós produkcióvá változott a dolog, sehogyan sem bírtuk kilogisztikázni a helyzetet... közben Nóri olyan édesen mászott rajtam át és keresztül, hogy 8 napon túl gyógyuló sérüléseket szereztem valószínűleg...
Végül megadtam magam, és kimentünk kakaót készíteni.
Az elmúlt időszak egyébként hasonlóan zűrös volt nálunk érzelmi téren.
Anna vagy szándékosan bosszant minket, kevesellve a rá irányuló kizárólagos figyelmet és elismerést, vagy teper ezerrel, és próbál kedvünkre tenni olyannyira, hogy ezzel kerget az őrületbe minket. Kedvence, amikor Tomit oktatja ki helyettem, vagy "csak" provokálja az öccsét. Rettentő igazságérzettel rendelkezik, hajszálra kimérve benne minden, a kakaómennyiségtől kezdve a ki-miből-mennyit kap és hányszor típusú akciókig. Ugyanakkor nagyon fejlett empatikus képességekkel rendelkezik, és okos is. Amivel visszaél. Neki például nem szabad olyanokat elárulni, mit pl. azért cukkolod Tomit, mert rám haragszol, mert simán visszafordítja ránk ezt a felismerést! Kemény egyéniség, akit rengeteget kell dicsérni, mert csak ettől érzi, hogy szeretjük...
Tomi, a középső, és aki fiú is; rengetegszer kaptam meg ezt az általánosítást, és ami ebből fakad. Az tény, hogy szöges ellentéte nővérének, visszahúzódó, elmélyülő típus, aki nehezen fogadja a változásokat, nehezen épít új kapcsolatokat is. Mindig van aktuális érdeklődési köre, 1 évesen a kisautókért volt oda, azzal aludt, azzal sétált, azzal játszott órákat; aztán ez átcsapott az állatvilágra, azon belül is a rovarok, hüllők és dinók érdeklik leginkább. Más nem is. Ugyanakkor rettentően érzelmi típus, állandóan "szerelmet" vall nekem, ám ha kicsit is mellőzve érzi magát, nyafog! De akár órákon át hüppög, nyávog, nem is tudom hogy kifejezni, de rettentően idegesítő tud lenni. Extra adag öleléssel csillapítható csak le, ami felemészti az én legutolsó energiatartalékaimat is...
Nóri pedig megint teljesen más. Dackorszakolunk, persze, a minap annyira őrjöngött az autóban, hogy már nem is sírás, hanem hörgések törtek elő előle, valahogy mégsem borít ki annyira, mint amikor Anna csinálta ezt. Talán mert legtöbbször meggyőzhető, míg Anna csakazértsem volt hajlandó meghallgatni sem. Nóri ezenkívül rettentő önálló, és nagyon eredeti :) Élvezem a vele együtt töltött időt.
Na és visszakanyarodok az induló kérdéshez végre, szóval az elmúlt időszak másról sem szólt, mint a rivalizálásokról, hisztikről, nyafikról, dacokról. Eljutottam oda, hogy mi öröm van a gyerekekben?? Amikor pici, éjszakázni kell vele, folyamatosan készenlétben lenni. Mire ebből kinő, jön a dackorszak. Utána egyre bonyolódó lelkivilágával kell megküzdeni...
De, hogy jó vége legyen a dolognak, rájöttem, hogy a hozzáállásommal van a baj. A gyerek gyerek, és olyan, amilyen. Ha lázadozok ellene, és csak a rosszat veszem észre, persze, hogy elmérgesedik a helyzet. Ráadásul közben elmegyek a tényleg szép, jó, értékes mellett.
Ez a vége, nem tdom, volt-e értelme mindezeket leírni, talán majd hosszabb távlatból visszanézve derül majd ki :)
2009. április 27., hétfő
A szülinapos :)
Ma lett 2 éves ez a csirkefogó:
Kis házi ünnepség keretében elfújhatta a "sok" gyertyáját:
Ritka pillanat, a két lány együtt, elmélyülten, békességben:
Tomika csak örült:
Egyébként Tominak, és páromnak is volt születésnapja ebben a hónapban, de erről máskor írok, mert nagyon sok minden történt még ezen kívül is!!!
Kis házi ünnepség keretében elfújhatta a "sok" gyertyáját:
Ritka pillanat, a két lány együtt, elmélyülten, békességben:
Tomika csak örült:
Egyébként Tominak, és páromnak is volt születésnapja ebben a hónapban, de erről máskor írok, mert nagyon sok minden történt még ezen kívül is!!!
Éjszakai barkácsolás
A gyülekezetünkben működő anyakörösök találták ki, hogy legyen egy olyan alkalom, amikor gyerekek nélkül lehet kreatívkodni, maradandót alkotni, közben beszélgetni stb.
Így időnként péntek este 21-23 óráig éjszakai barkácsolunk :)
Volt már gyöngyfűzés, nemezelés, adventi koszorú készítés... most épp cserepeket díszítettünk decoupage technikával.
Íme az én eredményeim:
Így időnként péntek este 21-23 óráig éjszakai barkácsolunk :)
Volt már gyöngyfűzés, nemezelés, adventi koszorú készítés... most épp cserepeket díszítettünk decoupage technikával.
Íme az én eredményeim:
2009. április 6., hétfő
Útkeresés, 2. felvonás
Rájöttem, hogy elfelejtettem beszámolni a hogyan tovább-ról :)
A szuper, helyben lévő félállás elindult, ugyanis rendkívül rugalmasan azt kell megoldanom, hogy meglegyen a heti 20 óra. Ha mégsem, akkor azt valamikor behozni. Anyum vállalta egy napra Nórit (8 óra), feláldoztuk a szombatot (8 óra), és egy ismerős vállalta még 4 órában. Így már 1 hónapja dolgozó nő lettem, egyelőre próbaidőn, ami kettős értelmű: egyrészt kijövünk-e a főnökkel, másrészt a családot mennyire viseli meg az új helyzet.
Utóbbi a szombatokat tűri rosszul, a gyerekek és férjem hiányolnak, én pedig őket, ráadásul alig érem utol magam utána... :(
Bejött továbbá betegség, elmaradt szombat, ezeknek a ledolgozása igencsak próbára teszi a szervezőképességünket, nem beszélve a rendszertelenségről :(((
Felmerült bennem, hogy mégse kéne ezt erőltetni, ám akkor megérkezett a bankszámla kivonatunk, mellé a kocsirészlet számlája... plusz gyes rövidülési idő, válság stb.
A helyzet akkor javulhat, ha ősztől Nóri bölcsibe mehet, akkor minden nap délelőttönként dolgoznék, sokkal kiszámíthatóbb lenne az élet!
Továbbra is foglalkoztat a gyöngyfűzésben rejlő lehetőség, most az erre fordítható időm is lecsökkent, pedig kereslet van rá!!!! Szerintem sokkal többet el tudnék adni, mint amennyit képes vagyok megfűzni egy héten :( Szeretném ezt legalizálni is, nem vállalkozóként; keresem a lehetőségeket. Felmerül az is, elég lenne-e csak ebből pótolni a havi hiányunkat, viszont ez azért rizikós jövedelem. Főleg, hogy most is mínuszba futunk hó végén, pedig a gyes csak köv hónapban kezdődik!!!!
Szóval itt tartunk, küzdünk a mindennapokért, egymásért, hogy ebben a zűrzavaran mi magunk el ne vesszünk.
Jaja, még ehhez jön az iskolaválasztás, ami itt nem lehetséges, mert csak körzetibe lehet vinni idén a gyerekeket. Így még ezt is valahogy el kell intézni, mert pont máshová szeretném :(
A szuper, helyben lévő félállás elindult, ugyanis rendkívül rugalmasan azt kell megoldanom, hogy meglegyen a heti 20 óra. Ha mégsem, akkor azt valamikor behozni. Anyum vállalta egy napra Nórit (8 óra), feláldoztuk a szombatot (8 óra), és egy ismerős vállalta még 4 órában. Így már 1 hónapja dolgozó nő lettem, egyelőre próbaidőn, ami kettős értelmű: egyrészt kijövünk-e a főnökkel, másrészt a családot mennyire viseli meg az új helyzet.
Utóbbi a szombatokat tűri rosszul, a gyerekek és férjem hiányolnak, én pedig őket, ráadásul alig érem utol magam utána... :(
Bejött továbbá betegség, elmaradt szombat, ezeknek a ledolgozása igencsak próbára teszi a szervezőképességünket, nem beszélve a rendszertelenségről :(((
Felmerült bennem, hogy mégse kéne ezt erőltetni, ám akkor megérkezett a bankszámla kivonatunk, mellé a kocsirészlet számlája... plusz gyes rövidülési idő, válság stb.
A helyzet akkor javulhat, ha ősztől Nóri bölcsibe mehet, akkor minden nap délelőttönként dolgoznék, sokkal kiszámíthatóbb lenne az élet!
Továbbra is foglalkoztat a gyöngyfűzésben rejlő lehetőség, most az erre fordítható időm is lecsökkent, pedig kereslet van rá!!!! Szerintem sokkal többet el tudnék adni, mint amennyit képes vagyok megfűzni egy héten :( Szeretném ezt legalizálni is, nem vállalkozóként; keresem a lehetőségeket. Felmerül az is, elég lenne-e csak ebből pótolni a havi hiányunkat, viszont ez azért rizikós jövedelem. Főleg, hogy most is mínuszba futunk hó végén, pedig a gyes csak köv hónapban kezdődik!!!!
Szóval itt tartunk, küzdünk a mindennapokért, egymásért, hogy ebben a zűrzavaran mi magunk el ne vesszünk.
Jaja, még ehhez jön az iskolaválasztás, ami itt nem lehetséges, mert csak körzetibe lehet vinni idén a gyerekeket. Így még ezt is valahogy el kell intézni, mert pont máshová szeretném :(
2009. április 2., csütörtök
Nem, nem és NEM!
Nóri ennyit tud mondani kb két hete. Mindenre: NEM! Számítottam rá, mégis meglepett a dolog intenzitása; ugyanis akkor is nemet mond, ha ő maga is szeretné, így komoly konfliktusba kerül önmagával :)
Példa, a reggeli kakaó. Mivel álmos, kissé vehemens stílusban "kéri" a kakaóját. És persze azonnal, de hát ezen már nem akadunk fenn... elkészíti párom, elétesszük az asztalra, pont, ahogy szereti, szívószállal... mire majdnem felborítja, úgy löki félre, hogy "NEM JÓ ÍGY!!!!!" Igen, a nagybetű nem véletlen, üvöltve tájékoztatott minket véleményéről. Fogom a bögrét, és arrébb teszem, nehogy kiborítsa. Erre a leányzó borul ki még jobban, hogy márpedig ő kéri. Visszateszem elé, erre újból ellöki, hogy nem... sakk és matt.
Azt hittük, a helyzetet nem lehet fokozni Anna után, ő volt ilyen hisztis kisasszony; de Nóri túltesz rajta, atán önmagán is túltesz, félek, még ezzel sincs vége a dolognak...
Példa, a reggeli kakaó. Mivel álmos, kissé vehemens stílusban "kéri" a kakaóját. És persze azonnal, de hát ezen már nem akadunk fenn... elkészíti párom, elétesszük az asztalra, pont, ahogy szereti, szívószállal... mire majdnem felborítja, úgy löki félre, hogy "NEM JÓ ÍGY!!!!!" Igen, a nagybetű nem véletlen, üvöltve tájékoztatott minket véleményéről. Fogom a bögrét, és arrébb teszem, nehogy kiborítsa. Erre a leányzó borul ki még jobban, hogy márpedig ő kéri. Visszateszem elé, erre újból ellöki, hogy nem... sakk és matt.
Azt hittük, a helyzetet nem lehet fokozni Anna után, ő volt ilyen hisztis kisasszony; de Nóri túltesz rajta, atán önmagán is túltesz, félek, még ezzel sincs vége a dolognak...
2009. március 23., hétfő
Gofri pudinggal...
Nórikám átlényegült néger gyerekké, ám rettenetesen élvezte a dolgot :)
Tomi az egyetlen, aki csak az evés élvezetével törődött:
Anna csak kicsit lett maszatos, azért őt sem hagyhattam ki!
Ilyen mosolygós gofrikat sütött párom nekünk vacsira:
Tomi az egyetlen, aki csak az evés élvezetével törődött:
Anna csak kicsit lett maszatos, azért őt sem hagyhattam ki!
Ilyen mosolygós gofrikat sütött párom nekünk vacsira:
2009. március 18., szerda
Lányaim dicsérete :)
Kicsit büszkélkedek :)
Nórikámnál felfigyeltem arra, hogy ha azt mondom: "Elestél?" akkor így válaszol: "elestem". Vagyis helyesen ragoz! Nagyon megdöbbentem ezen, hiszen még nincs 2 éves...
Igaz, a tesóitól eleget hall. Az vicces mondjuk, amikor Tomi tanítja dolgokra, mert a fiam irtó pöszén beszél, nagyon sok hangot nem tud mondani, így a tőle tanult szavakat Nóri is pöszén mondja :))
Nóri amúgy mondatokban beszél, akár 4-5 szót is egymás mellé tesz, jól. A kedvenceim -sajnos utánozhatatlan a hangsúly- : "Anya, én is mehetek?" (ennél felviszi a hangot a végén valami szoprános magasságokba) és a "Anyuci, kéjek szépen kakajót!", na hát ettől pedig elolvadok :D
Énekel is sokat, nálunk még mindig karácsonyi angyalok nyitogatják az ablakokat, de néha a Télapó is befigyel még... kedvence még a Bóbita, az a versszak, ahol már álmos... de nyomja a mesékből a főcímdalokat is :D
Elalvás előtt pedig remixet készít, pl: Télapó itt van, hó a subája, nyuszi hopp! ...
Annámmal kapcsolatban pedig nagy kérdés még mindig az iskolaválasztás. A körzeti suli tesitagozatos, de mi a zenetagozatosba szeretnénk vinni. Elvileg nem lehet, pedig a zeneovis tanítónénije is a minap kapott el, hogy feltétlenül vigyük oda, sőt, zenesuliba is, mert kevés gyerek tud az ő korában ritmushelyesen, tisztán énekelni... Nagyon büszke voltam rá, pedig ezt tudtam már magamtól is, nekem is van zenei vénám (bár hogy kitől, az rejtély...), sajnos engem anyuék nem tudtak zenei suliba járatni, csak zongorázni tanított egy idős néni... aztán 14 évesen elkezdtem kántorképzőbe járni, nagyon vonzott a zenei világ, bár ez édeskevés ahhoz, hogy azt mondhassam, tanult zenész lennék :((( Kicsit gitározok, furuláyzok, harmóniumon játszok, kórust vezetek... de mindezek nem pótolnak mondjuk egy konzis múltat, ami nem volt...
Na de Annáról akartam írni, szóval mindenképp örülnénk, ha zenélne, és azt hiszem, Nórikámat se kell félteni e téren...
Legközelebb Tomiról írok, mert ő teljesen a másik véglet, mint a lányaim...
Nórikámnál felfigyeltem arra, hogy ha azt mondom: "Elestél?" akkor így válaszol: "elestem". Vagyis helyesen ragoz! Nagyon megdöbbentem ezen, hiszen még nincs 2 éves...
Igaz, a tesóitól eleget hall. Az vicces mondjuk, amikor Tomi tanítja dolgokra, mert a fiam irtó pöszén beszél, nagyon sok hangot nem tud mondani, így a tőle tanult szavakat Nóri is pöszén mondja :))
Nóri amúgy mondatokban beszél, akár 4-5 szót is egymás mellé tesz, jól. A kedvenceim -sajnos utánozhatatlan a hangsúly- : "Anya, én is mehetek?" (ennél felviszi a hangot a végén valami szoprános magasságokba) és a "Anyuci, kéjek szépen kakajót!", na hát ettől pedig elolvadok :D
Énekel is sokat, nálunk még mindig karácsonyi angyalok nyitogatják az ablakokat, de néha a Télapó is befigyel még... kedvence még a Bóbita, az a versszak, ahol már álmos... de nyomja a mesékből a főcímdalokat is :D
Elalvás előtt pedig remixet készít, pl: Télapó itt van, hó a subája, nyuszi hopp! ...
Annámmal kapcsolatban pedig nagy kérdés még mindig az iskolaválasztás. A körzeti suli tesitagozatos, de mi a zenetagozatosba szeretnénk vinni. Elvileg nem lehet, pedig a zeneovis tanítónénije is a minap kapott el, hogy feltétlenül vigyük oda, sőt, zenesuliba is, mert kevés gyerek tud az ő korában ritmushelyesen, tisztán énekelni... Nagyon büszke voltam rá, pedig ezt tudtam már magamtól is, nekem is van zenei vénám (bár hogy kitől, az rejtély...), sajnos engem anyuék nem tudtak zenei suliba járatni, csak zongorázni tanított egy idős néni... aztán 14 évesen elkezdtem kántorképzőbe járni, nagyon vonzott a zenei világ, bár ez édeskevés ahhoz, hogy azt mondhassam, tanult zenész lennék :((( Kicsit gitározok, furuláyzok, harmóniumon játszok, kórust vezetek... de mindezek nem pótolnak mondjuk egy konzis múltat, ami nem volt...
Na de Annáról akartam írni, szóval mindenképp örülnénk, ha zenélne, és azt hiszem, Nórikámat se kell félteni e téren...
Legközelebb Tomiról írok, mert ő teljesen a másik véglet, mint a lányaim...
2009. február 17., kedd
Útkeresésünk első állomása
A történet ott kezdődik, hogy idén Nórikám betölti a 2. életévét, méghozzá áprilisban; ez ugye jelentős bevételkiesést eredményez, amihez hozzáadódott időközben a válság számos kedvezőtlen hatása is. Így hamar felmerült bennünk, hogy bizony nem fogok tudni itthon maradni legkisebbem 3 éves koráig...
Sebaj, gondoltuk, elég sok szabim gyűlt össze, nyáron ebből elleszünk egy darabig, ősztől bölcsi, aztán hajrá! Hamar összedőlt a terv, hiszen januárban kitudódott, hogy munkahelyem megszűnik, csődbe jutott a hatalmas vállalat... egyelőre azt sem tudom, megkapom-e a nekem járó végkielégítést meg egyebeket, csak annyit közöltek levélben, hogy amint lejár a védelmem a gyed-gyes miatt, biza ki vagyok rúgva...
Ezen hamar túltettem magam, úgysem ragaszkodtam hozzájuk, lesz ami lesz; mindeközben befutott egy szuper lehetőség, helyben, részmunkaidőben, március közepétől...
Így ma bebattyogtam a bölőbe, hogy ugye áprilisban nyílik az új ovirész, szabadul fel hely a bölcsiben is... kiderült, nekünk nem, mert oda már megvan, kiket vesznek fel... adjak be kérelmet, májusban értesítenek, hogy ősztől mehet-e a kislány. Addig? Hát, keressek más megoldást...
Apropó, kérelem; olyan komoly szintű vagyonnyilatkozatot kell mellékelni, amit a képviselők is megirigyelhetnének; szerintem nekik sem kell több adatot megadni, mint nekünk... még a munkáltatói járulék összegét is fel kell tüntetni! Egyszerűbb, ha benyújtom az SZJA bevallásomat... kicsit kiakadtam, mi közük hozzá, hogy mekkora a lakásunk, mennyi a fizunk, hány kocsink van stb. Persze, szociális alapon is nézik, kiket vesznek fel...
Így hát törjük tovább a fejünket, hogyan tovább...
Sebaj, gondoltuk, elég sok szabim gyűlt össze, nyáron ebből elleszünk egy darabig, ősztől bölcsi, aztán hajrá! Hamar összedőlt a terv, hiszen januárban kitudódott, hogy munkahelyem megszűnik, csődbe jutott a hatalmas vállalat... egyelőre azt sem tudom, megkapom-e a nekem járó végkielégítést meg egyebeket, csak annyit közöltek levélben, hogy amint lejár a védelmem a gyed-gyes miatt, biza ki vagyok rúgva...
Ezen hamar túltettem magam, úgysem ragaszkodtam hozzájuk, lesz ami lesz; mindeközben befutott egy szuper lehetőség, helyben, részmunkaidőben, március közepétől...
Így ma bebattyogtam a bölőbe, hogy ugye áprilisban nyílik az új ovirész, szabadul fel hely a bölcsiben is... kiderült, nekünk nem, mert oda már megvan, kiket vesznek fel... adjak be kérelmet, májusban értesítenek, hogy ősztől mehet-e a kislány. Addig? Hát, keressek más megoldást...
Apropó, kérelem; olyan komoly szintű vagyonnyilatkozatot kell mellékelni, amit a képviselők is megirigyelhetnének; szerintem nekik sem kell több adatot megadni, mint nekünk... még a munkáltatói járulék összegét is fel kell tüntetni! Egyszerűbb, ha benyújtom az SZJA bevallásomat... kicsit kiakadtam, mi közük hozzá, hogy mekkora a lakásunk, mennyi a fizunk, hány kocsink van stb. Persze, szociális alapon is nézik, kiket vesznek fel...
Így hát törjük tovább a fejünket, hogyan tovább...
2009. február 14., szombat
2009. február 4., szerda
Méregzsák
Igen, Nórit valami gonosz boszorkány átváltoztatta... legtöbbet használt szava az "EDEDÜL!!!!!", és csúf elváltozások képződnek a hangján, arcán, ha nem hajlunk meg akarata előtt...
Az alvással kezdte, közelharcot vívunk, végül azért győznek az állommanók; de most már az oviba menés is problémássá kezd válni.
Az öltözés még OK, aztán a kocsihoz is mehet egyedül - kivéve, ha szakad az eső. Beülni is próbálkozhat, aztán odaérve is sétálhat. Idáig minden rendben van.
Mire letesszük a tesókat, és indulunk vissza, na itt kezdődnek a problémák, ugyanis nem akar hazamenni. Ma ráadásul esni is kezdett, így kénytelen voltam felkapni, hogy mielőbb odaérjünk az autóhoz. Ezt a részt nem részletezem, szerintem mindenki látott már üvöltő, vörös fejű, rúgkapáló majdnem-kétévest :)
Az érdekes az, hogy nagyon jól tolerálom ezeket a dolgait. Nyilván, mert harmadjára van benne részem, és tudom, hogy el fog múlni. Annára visszagondolva, hát, komoly lelkiismeretfurdalásom van, ha visszagondolok akkor önmagamra; nagyon kiborított, amikor így hisztizett, nem tudtam higgadt maradni szinte sosem. És ez állandósult is a vele való kapcsolatomban, máig is 10 másodperc alatt kihoz a sodromból. És erre az sem mentség, hogy nagyon nehéz szitu kezelni egy dackorszakos gyereket, miközben ott van egy újszülött kistesó is...
Tomira pedig nem nagyon emlékszem, vele is voltak küzdelemek, de kiesett ez a rész. Lehet, még akkor is Annával voltam elfoglalva?
Az alvással kezdte, közelharcot vívunk, végül azért győznek az állommanók; de most már az oviba menés is problémássá kezd válni.
Az öltözés még OK, aztán a kocsihoz is mehet egyedül - kivéve, ha szakad az eső. Beülni is próbálkozhat, aztán odaérve is sétálhat. Idáig minden rendben van.
Mire letesszük a tesókat, és indulunk vissza, na itt kezdődnek a problémák, ugyanis nem akar hazamenni. Ma ráadásul esni is kezdett, így kénytelen voltam felkapni, hogy mielőbb odaérjünk az autóhoz. Ezt a részt nem részletezem, szerintem mindenki látott már üvöltő, vörös fejű, rúgkapáló majdnem-kétévest :)
Az érdekes az, hogy nagyon jól tolerálom ezeket a dolgait. Nyilván, mert harmadjára van benne részem, és tudom, hogy el fog múlni. Annára visszagondolva, hát, komoly lelkiismeretfurdalásom van, ha visszagondolok akkor önmagamra; nagyon kiborított, amikor így hisztizett, nem tudtam higgadt maradni szinte sosem. És ez állandósult is a vele való kapcsolatomban, máig is 10 másodperc alatt kihoz a sodromból. És erre az sem mentség, hogy nagyon nehéz szitu kezelni egy dackorszakos gyereket, miközben ott van egy újszülött kistesó is...
Tomira pedig nem nagyon emlékszem, vele is voltak küzdelemek, de kiesett ez a rész. Lehet, még akkor is Annával voltam elfoglalva?
2009. január 29., csütörtök
Elvárások
Nagyon jó vasárnapi Igehirdetés volt erről a témáról!
Mit kezdünk velük? Gyerekkorunkból is visszacsengnek dolgok... "nem hiszem el, hogy nem bírsz rendet rakni", "csak egyszer lenne így vagy úgy...". Megváltoztattak ezek a dolgok? Szerintem nem.
Akkor mi változtat meg?
A feltétel nélküli elfogadás...
Annámmal vannak ilyen játszmáink, én is csak ontom rá az elvárásaimat, amitől semmi sem változik. De érzi-e, hogy elfogadom olyannak, amilyen? Ha igen, akkor valóban, magától is megteszi, amit veszekedéssel nem érek el...
Istennek vannak elvárásai felénk? Tízparancsolat, gondolati bűnök stb. elérhetetlen mérce!
Mitől változunk meg? Hogy szeret minket, úgy, ahogy vagyunk...
Persze ezzel vissza is lehet élni. Ja, így is szeretsz? Akkor minek változzak meg... de ha a másik is szeret, akkor szerintem ezt nem teszi meg...
Mit kezdünk velük? Gyerekkorunkból is visszacsengnek dolgok... "nem hiszem el, hogy nem bírsz rendet rakni", "csak egyszer lenne így vagy úgy...". Megváltoztattak ezek a dolgok? Szerintem nem.
Akkor mi változtat meg?
A feltétel nélküli elfogadás...
Annámmal vannak ilyen játszmáink, én is csak ontom rá az elvárásaimat, amitől semmi sem változik. De érzi-e, hogy elfogadom olyannak, amilyen? Ha igen, akkor valóban, magától is megteszi, amit veszekedéssel nem érek el...
Istennek vannak elvárásai felénk? Tízparancsolat, gondolati bűnök stb. elérhetetlen mérce!
Mitől változunk meg? Hogy szeret minket, úgy, ahogy vagyunk...
Persze ezzel vissza is lehet élni. Ja, így is szeretsz? Akkor minek változzak meg... de ha a másik is szeret, akkor szerintem ezt nem teszi meg...
2009. január 27., kedd
Nóri és a számítógép
Elmélyült munka folyik:
Apa, menjél innen!
Nem tetszik, hogy ide tettél...
Na jó, a fotó kedvéért :)
Apa, menjél innen!
Nem tetszik, hogy ide tettél...
Na jó, a fotó kedvéért :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)