Nem tudok épelméjű címet kitalálni, megígérem, hogy kb a 238. naptól már nem fogom számozni :DDD
Ma reggelire mentünk, megint azt hallgattam Nóritól, hogy jó a bölcsi, de anya nem megy el...
Aztán jött,a mitől féltem: az ajtón mikor be kellett volna menni, visszafordult és a nyakamba csimpaszkodott, de olyan erővel, hogy levegőt alig kaptam! Kattogott az agyam, most mitévő legyek, erővel nem fogom betoloncolni, de bemenni sincs értelme vele, annál rosszabb lesz eljönni... közben M. néni annyit mondott, hogy "Gyere, Nóri, még egy kicsit lehet játszani!", mire neki eszébe villant, hogy hozott egy babát, sarkon fordult érte, és vígan becsörtetett!!!
Én hazaérve azért jól kibőgtem magam...
Ebéd után mentem érte, fel voltam készülve rá, hogy megint egy síró-rívó gyerek fogad, de ezúttal is meglepett ez a nőszemély: vígan csacsogva érkezett, tele bendővel, pereccel a kezében, tele életerővel! Rögvest megkérdezte, kb 3 centiről az arcomba bámulva: "Na de hol voltál?" "Túró Rudit vettem Neked!" Többet nem faggatózott :D
M. néni azért elárulta, az udvaron azért volt ám bőgés, meglátta a kaput, vagy csak hatott rá a sok bömbölő aprónép? Mindegy is, végül megvigasztalódott.
Azért még mindig nem tudom, jól tettem-e, hogy beírattam őt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése