Nagyon jó vasárnapi Igehirdetés volt erről a témáról!
Mit kezdünk velük? Gyerekkorunkból is visszacsengnek dolgok... "nem hiszem el, hogy nem bírsz rendet rakni", "csak egyszer lenne így vagy úgy...". Megváltoztattak ezek a dolgok? Szerintem nem.
Akkor mi változtat meg?
A feltétel nélküli elfogadás...
Annámmal vannak ilyen játszmáink, én is csak ontom rá az elvárásaimat, amitől semmi sem változik. De érzi-e, hogy elfogadom olyannak, amilyen? Ha igen, akkor valóban, magától is megteszi, amit veszekedéssel nem érek el...
Istennek vannak elvárásai felénk? Tízparancsolat, gondolati bűnök stb. elérhetetlen mérce!
Mitől változunk meg? Hogy szeret minket, úgy, ahogy vagyunk...
Persze ezzel vissza is lehet élni. Ja, így is szeretsz? Akkor minek változzak meg... de ha a másik is szeret, akkor szerintem ezt nem teszi meg...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése