Egyetlen apróság, ami beárnyékolja a tegnapi boldogság-felhőt: ma reggel Nóri és Anna teljesen egymásra cuppantak, lett is egy fotó, ami visszaadja a meghittséget köztük -jön majd, csak lemerült az akksi a gépben. Ez végig kitartott, amíg Anna ki nem szállt a kocsiból a suli előtt. Onnantól a húga bőgött, aztán megnyugodott ugyan, de az oviban, miután vígan elbúcsúzott tőlem, hirtelen sarkon fordult, visszarohant hozzám, átnyalábolt úgy, hogy levegőt se kaptam, majd síri hangon közölte, hogy "veled akajok menni!"
Óvó néni közbelép, Nórikát próbáltuk meggyőzni, hogy majd integet, meg Tomcit is el kell kísérnem, végül lanyhult a szorítás és próbáltam minél gyorsabban eltűnni a helyszínről.
Ami nem sikerült, mert Tomi nem mozdult, úgy kellett kitaszigálni a folyosóról.
Tominál ugyanis még előző este kezdődött egy olvasási kényszer, rákapott ugyanis egy nagyon építő olvasmányra, a Garfield-ra. Már este balhézott, amiért este f9-kor nem engedtem tovább olvasni, reggel első dolga volt folytatni a félbehagyott művet. Szerencsére végzett vele, mire beértünk a csoportjába, ám szerintem kiesett neki az az idő, ami az ébredés és eközött történt :D
Azt például egyáltalán nem észlelte, hogy mi történt Nórival, még szerencse, hogy a ruházatát ellenőriztem indulás előtt; képes lenne alsónaci vagy zokni nélkül elindulni, esetleg pizsamában!
Még egy dolog borzolja a kedélyeket, tegnap kiderült, hogy Anna egyik osztálytársának anyukáját megbüntették, mert főállású anyaként képes volt igénybe venni napközit. Vissza kell fizetnie az anyasági összegét, amit eközben kapott.
Próbáltunk utánajárni, hogy jogos-e a dolog, meg hát többen érintve vannak hasonló felállásban.
Egyelőre ezt találtuk: törvénymódosítás
E szerint nem lehet korlátozni az intézményben tartózkodás idejét, de hogy most él-e ez a módosítás, azt ki kell deríteni.
folyt.köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése