- kiönti a tejet
- nem éri fel a mikrót
- nem tudja beindítani a mikrót
- kanállal fogja enni magában a kakaóport
- ha valahogy mégis végigcsinálja, bizonyára takaríthatok utána...
A legegyszerűbb, ha felkelek és elkészítem neki én, ahogy máskor is... vagy mégsem?
Hányszor kerülünk hasonló helyzetbe!
Amikor főzök, általában sietek, mert más dolgom is van. Így inkább egyedül csinálom, a gyerekek csak zavarnak. A takarítás ugyanez a helyzet. Bevásárlás a gyerekekkel? Jobb nem is rágondolni!
Én magam is úgy nőttem fel, hogy a konyha közelébe se mehettem, amikor édesanyám főzött. Nem hibáztatom, két ember helyett dolgozott, tényleg nem ért rá engem tanítgatni. Nagymamámnál is sokat voltam emiatt, ő viszont sok mindenbe beavatott: sütésbe, varrásba, hímzésbe...
Így adódott, hogy amikor férjhez mentem, nem tudtam főzni, se a háztartási teendőket átlátni, csupán sütni :D
Most szülőként azt látom, hogy nagyon fontos egész kicsi kortól bevonni a gyerekeket a napi teendőinkbe. Kamaszkorban
már késő elkezdeni! A teregetésben már a legkisebbek is tudnak
segíteni, és biztos láttunk már totyogókat kisseprűvel a kezükben :)
Ilyenkor nem a hatékony munkavégzés a lényeg, több időt vesz igénybe a
dolog, és igen, utána valószínűleg nekünk kell újból elvégezni a
feladatot...
Ne gondoljátok, hogy én élen járok ezen a területen! Míg nem voltak ovisok, addig jobban bevontam őket, most, hogy már nekem is több a teendőm, bizony sietek, éppúgy, mint édesanyám annak idején... A férjemnek több a türelme most, jó látni, amikor együtt sütnek palacsintát, vagy keverik a pörköltet :) Nagyon jól kihasználható az ilyen együtt töltött idő arra is, hogy a gyermek "szeretettankját" töltögessük -erről írok még később. Jó lehetőség a beszélgetésre, az érintésre; a közös tevékenység összekovácsol, a sikerélmény az önbizalmat erősíti.
Több időt igényel így a főzés? Igen. Több munkát az eltakarítás? Így van. Megéri? Nyilvánvalóan!
Különben is, ki mondta, hogy a gyereknevelés nem 24 órás feladat?
Mit gondolsz erről? Kíváncsi vagyok a véleményedre!
Ha a további cikkek is érdekelnek, iratkozz fel hírlevélre>>
Ne gondoljátok, hogy én élen járok ezen a területen! Míg nem voltak ovisok, addig jobban bevontam őket, most, hogy már nekem is több a teendőm, bizony sietek, éppúgy, mint édesanyám annak idején... A férjemnek több a türelme most, jó látni, amikor együtt sütnek palacsintát, vagy keverik a pörköltet :) Nagyon jól kihasználható az ilyen együtt töltött idő arra is, hogy a gyermek "szeretettankját" töltögessük -erről írok még később. Jó lehetőség a beszélgetésre, az érintésre; a közös tevékenység összekovácsol, a sikerélmény az önbizalmat erősíti.
Több időt igényel így a főzés? Igen. Több munkát az eltakarítás? Így van. Megéri? Nyilvánvalóan!
Különben is, ki mondta, hogy a gyereknevelés nem 24 órás feladat?
Mit gondolsz erről? Kíváncsi vagyok a véleményedre!
Ha a további cikkek is érdekelnek, iratkozz fel hírlevélre>>
2 megjegyzés:
Szia Kriszti!
Vasárnap reggel:
- Gyere Berci, nézzünk tv-t, biztosan van már mese!
Szülő érzékeli az elhangzottakat, majd alszik tovább.
- Éhes vagyok együnk valamit! - jön a válasz a nagyobbiktól.
Szülőben kezd gyökeret verni a gyanú, hogy hamarosan fel kell kelnie segíteni, mert nem talál a gyerek kaját. Majd a spájzajtó csapódása, a mikró csilingelése megnyugtatja: a gyerek nem hal éhen. Szülő kimegy felmérni a károkat: és semmi. A gyerekek a meleg kakaót a leszeletelt, megvajazott kaláccsal a tv előtt eszik. Szülő megnyugszik: kellően önállóak. Szülő visszafekszik. :)
Csak átmenetileg több és nehezebb a házimunka, ha gyerkőcöt is bevonom... A nagyfiam (12) már pizzát, rántottát és egyéb apróságokat is meg tud és szeret csinálni. Most hogy visszajöttem dolgozni, önállóan melegíti az ebédet, süti a krumplit... és ez olyan jó, megnyugtató. De igen, ehhez kellett a sok aggódás, extra munka, takarítás. Most a kicsi a nagytól szinte mindent meg akar tanulni, ő még előbb lesz ügyes a házban, konyhában... Mindenképp megéri bevonni őket a munkába, akkor is ha tudom, hogy egyedül hamarabb és 'tisztábban' menne a dolog...
Megjegyzés küldése