2012. július 11., szerda

Játék felnőttként

"Anya, képzeld azt, hogy gyerek vagy, és így játssz velem!" -állt elém az 5 évesem a minap.
Megdöbbentett az, milyen jól rátapintott egy fontos dologra: tudunk-e időnként kilépni a felnőtt szerepeinkből, hogy felszabaduljunk, elfeledkezzünk térről és időről, és beleéljük magunkat valami egészen más világba?

Bevallom, én csak ritkán, akkor is szinte csak percekre. A férjem könnyebben "átlényegül", ilyenkor is én vagyok a "kerítés", amin túl nem engedem őket kóborolni. Mire gondolok?
Amikor picik voltak, és az apjuk feldobálta őket -amit rettentően élveztek-, én voltam, aki rettenve szólt közbe, hogy ne olyan magasra!
Amikor bunkert építünk, már előre leszögezem, hogy majd el is kell pakolni!
Amikor ma strandra mentünk, és besózva rohantak volna a vízbe, én tartottam vissza őket, mert még be kell kenni magunkat naptejjel.

Mindezek ésszerű és szükséges szabályok, nem is ez a baj. Hanem ha menet közben sem tudok ezektől elszakadni, felszabadulni!

Emlékszünk még egyáltalán, milyen volt gyerekként játszani? Amikor más dimenzióba kerültünk, nem létezett idő, éhség vagy korlát? Csak a világ, amit megteremtettünk magunk körül, akár egyedül, akár társaságban. nekem még előjön, a hozzá kapcsolódó érzésekkel együtt. Elismerem, jó érzések, szép emlékek ezek!

Gyártsunk hát újabb szép emlékeket, ezekre a gyerekeink is emlékezni fognak!

Nincsenek megjegyzések: