Igen, Nórit valami gonosz boszorkány átváltoztatta... legtöbbet használt szava az "EDEDÜL!!!!!", és csúf elváltozások képződnek a hangján, arcán, ha nem hajlunk meg akarata előtt...
Az alvással kezdte, közelharcot vívunk, végül azért győznek az állommanók; de most már az oviba menés is problémássá kezd válni.
Az öltözés még OK, aztán a kocsihoz is mehet egyedül - kivéve, ha szakad az eső. Beülni is próbálkozhat, aztán odaérve is sétálhat. Idáig minden rendben van.
Mire letesszük a tesókat, és indulunk vissza, na itt kezdődnek a problémák, ugyanis nem akar hazamenni. Ma ráadásul esni is kezdett, így kénytelen voltam felkapni, hogy mielőbb odaérjünk az autóhoz. Ezt a részt nem részletezem, szerintem mindenki látott már üvöltő, vörös fejű, rúgkapáló majdnem-kétévest :)
Az érdekes az, hogy nagyon jól tolerálom ezeket a dolgait. Nyilván, mert harmadjára van benne részem, és tudom, hogy el fog múlni. Annára visszagondolva, hát, komoly lelkiismeretfurdalásom van, ha visszagondolok akkor önmagamra; nagyon kiborított, amikor így hisztizett, nem tudtam higgadt maradni szinte sosem. És ez állandósult is a vele való kapcsolatomban, máig is 10 másodperc alatt kihoz a sodromból. És erre az sem mentség, hogy nagyon nehéz szitu kezelni egy dackorszakos gyereket, miközben ott van egy újszülött kistesó is...
Tomira pedig nem nagyon emlékszem, vele is voltak küzdelemek, de kiesett ez a rész. Lehet, még akkor is Annával voltam elfoglalva?
1 megjegyzés:
Nagyon ritkán olvasom ezt a blogodat, de Annával kapcsolatban magamra ismerek. Én is nehezen tűröm Bogim gyengeségeit. Gondolván ő az első, ő a legokosabb. Nekem meg hozzá van a legkisebb türelmem. Pont mostanában jutottam arra, hogy minél több gyereke van egy embernek, annál magasabb a türelmi szintje. Szóval akár szétszedhetik a házat (egymást nem!), én csak fűzök, hogy megnyugtassam magam. A végén úgyis együtt pakolunk össze. :)
Megjegyzés küldése