Mano és a gyerekek

Elvárásoktól mentes karácsony

2011-12-18T12:33:00.002+01:00

Utolsó bejegyzésemből kiindulva, valóban, az ősz pörgést, hajtást hozott. Mégis éreztem, hogy jót tett a nyári leállás a munkából, ami kitartott még szeptemberben is. Aztán lassan megjött a kedvem a fűzéshez.
De nem erről akartam írni, ami most, karácsony előtt egy héttel foglalkoztat, az az, hogyan lehet stresszmentessé tenni az Ünnepet?
Gyerekkorom emlékeiben karácsony napja, 24-e mindig a feszültségek, veszekedések napja volt. Édesanyám igyekezett mindennel időben elkészülni, és a körülötte lévőket is ezzel a belső feszültséggel hajtotta, hogy minden a legnagyobb rendben legyen - körülöttünk. De mi van a belsőnkkel?

Idáig nem volt gond, mert mindig mi mentünk vendégségbe. Szenteste napján magunk voltunk, így nem számított, ha nem volt minden makulátlanul tiszta vagy rendezett. A lehetőségekhez képest persze igyekeztem, de nem voltam hajlandó beáldozni a nap meghitt örömét a takarításért cserébe :)

Most azonban meghívtuk a két nagymamát és a dédit is. Főleg édesanyám miatt van bennem izgalom, pedig mióta házasok vagyunk és elköltöztünk, igyekszem nem az ő elvárásainak megfelelni. Ez azonban új szituáció.

Arra jutottam, az egész a döntéseinken múlik! Ha úgy döntök, továbbra sem a külsőségek a fontosak, hanem az együttlét öröme, akkor a belső harmónia ki fog hatni a környezetemre is. Mégpedig rohanás és stressz nélkül! Valahogy belülről fakad akkor az igény, hogy rend legyen körülöttem, és örömmel fogom végezni a dolgomat.

A másik az, amiről a karácsony szól. Mindenkinek saját szíve joga, hogy mit gondol erről az ünnepről, ki hozza az ajándékokat stb. Nálunk Jézus személye valóságos, nem csak karácsonyra érvényes, hogy köztünk van. Így az Ő születésnapja nagy ünnep! Amikor Anna 3 éves volt, örömmel hallgatta, hogy születésnapra készülünk december 24-én. "Akkoj lesz tojta?" -kérdezte.
Valóban, a szülinaposnak torta jár. Idén szeretnék sütni egyet :)

Az ajándékokat az angyalok hozzák a gyerekeknek, a felnőttek egymást lepik meg szeretetből. Így megmarad a misztikum, ami a gyerekkor elválaszthatatlan része. Mi is "besegítünk" az angyaloknak, ha egymásnak készítünk valamilyen meglepetést titokban. Ez is fontos, azt gondolom, az adni tudás képességét nekünk, felnőtteknek kell segítenünk.

Ami még sokat segít, az a tervezés. Utolsó hét teendőit ma fogom összeírni, elosztani, a feladatokat pedig együtt végzi a család. A gyerekek is kiveszik a részüket nem csupán a fa díszítésében, hanem a takarításban, sütésben is. Így haladósabb is a munka, és mindenki magáénak érzi a készülődést.

Kívánok mindenkinek BÉKÉS, áldott Ünnepet!

Nyárvég

2011-08-30T08:10:00.002+02:00

Itt a blogon látszik leginkább, mennyire rendszertelen vagyok... egész nyáron egy sort sem írtam!
Így most a visszatekintő következik, tömören.

A nyarat egyáltalán nem vártam. Hogy fogok fűzni, eladni a 3 gyerek mellett? Egy darabig küszködtem, főleg, mert készültem a július végi Ikerfesztiválra. Hol ide, hol oda próbáltam leszervezni őket egy-egy napra, pl nagymamához, barátokhoz. Volt tábor is, Anna egy hetet Tóalmáson töltött például, de volt a gyülekezet Kincskereső táborában is, Tomi pedig az ovi kézműves hetén. Nórit pedig a barátnője családja vitte magával egy hétre a Balatonhoz :) Kezdtem úgy érezni, annyira azért nem gáz a helyzet, bár az én napi rutinom is felborult a főzések és a nagyobb rumli miatt.

Mire eljött az Ikerfesztivál napja, rájöttem, hogy mégis sikerült elhanyagolnom a családot, férjemet is beleértve. Így azt mondtam, jó, augusztusban szabadságon leszek! Ráadásul az Ikerfesztiválról is haza kellett jönnöm, annyira esett az eső... jel volt ez.

Voltunk egy hetet a Balatonnál a családdal is, sikerült megérkeznünk július végén októberi időjárásban: 13 fok és ködös párás idő... egész héten csak egy nap volt, amikor lehetett kirándulni, a többi napra jutott eső és hűvös is bőven. Azért sikerült programokat szervezni, bár a tervtől jócskán el kellett térni...

Szolgálataink is voltak, a gyülekezet Mátraházán töltött egy hetet, egy napra elhívtak minket is, nagyon jó volt megélni a szeretetüket és hiányukat! Voltunk egy hétvégét a Haraszti fiatal felnőttek körével is a Balatonon, áhítatokat tartottunk, ismerkedtünk velük, no meg strandröpiztünk! Évek óta nem ütöttem röplabdát... fájt is utána mindenem :)
És persze a Refisz nagy nyári tábora, ahová most gyerekek nélkül mentünk. Énekvezetőként és műhelyvezetőként mentem, 100%-ban azért, hogy a fiatalokra összpontosítsak. nagyon áldott hét volt, lelkileg sokat gazdagodtam! Remélem, Isten is fel tudott használni az énekek és beszélgetések által.

Most itt a nyár vége, és rádöbbentem: nem várom az őszt! Jön a hajtás, a pörgés, a szigorúan beosztott napirend, amibe megint nem fog beleférni egy csomó fontos dolog. Megint méricskélni kell, mire mennyi energiát tudunk fordítani, a munka rovására fog menni a nyelvtanulás és zenetanulás, a házimunka rovására fog menni a gyerekekkel töltött idő, a gyerekek játszóidejét veszi majd el a tanulás, a zenetanulás is, meg a mindenféle program.
Ugyanakkor várom a kóruspróbákat, az Agapé körünk beszélgetéseit, a zeneovikat is. És persze, hogy talán megint fűzhetek egy kicsit, amikor marad időm :)

Oklevél Tominak az óvodából :)

2011-06-22T08:23:00.002+02:00

Annyira kedves gesztus, muszáj közzétennem :) Az alábbi Oklevelet kapta Tomi az óvodai búcsúzáskor:

Mi, alulírottak tanúsítjuk, hogy ... Tamás nevű óvodás megtanult mindent, amit tudni érdemes:

Ossz meg mindent társaiddal!
Ne csalj a játékban!
Ne bántsd a másikat!
Mindent oda tégy vissza, ahonnét elvetted!
Rakj rendet magad után!
Ne vedd el a másét!
Kérj bocsánatot, ha valakinek fájdalmat okoztál!
Evés előtt moss kezet!
Élj mértékkel!
Minden nap tanulj, gondolkodj, rajzolj, fess, énekelj, táncolj, játssz és dolgozz egy keveset!
Délutánonként szundíts egyet!
A nagyvilágban óvatosan közlekedj, fogd meg a társad kezét és ne szakadjatok el egymástól!
Ismerd fel a csodát!

Ezúttal engedélyezzük, hogy általános iskolába lépjen.

Új iskola - álmok és valóság

2011-06-21T07:08:00.003+02:00

Anna 1 éves volt, amikor már azzal a jó érzéssel költöztünk a város eme felére, hogy majd mellettünk felépül az új iskola, és ő már ide fog járni. Ennek lassan 8 éve.
Anna már a harmadik osztályt kezdi, Tomi elsőbe megy, midőn végre örülhetünk, hogy elkezdődtek a munkálatok. A jelenlegi hírek arról szólnak, hogy 2012. őszére már megnyit az intézmény, melyben lesz óvoda, iskola, zeneiskola és egy sportcsarnok. Hurrá, pezsgőbontás!

DE. Tegnap megérkezett a helyi újság, persze hatalmas csinnadratta ebben is, hogy véééégre, ám a figyelmes olvasó az oldalsávban felfedezhette, hogy két ütemben épül majd az Intézmény; első ütemben, melynek átadása valóban 2012. ősze lesz, az óvoda és a sportcsarnok épül.
Csak ezután, mégpedig dátum nélkül fognak hozzá az iskolához, zeneiskolához...

Azt mondjuk nem értem, hogy nemrég épült új óvoda a városban, aztán két konténer-óvodát is letettek, most miért megint az óvoda a fontos, meg a csarnok? Miközben az iskolások nem férnek el úgy, hogy a gyerekszületési hullám még csak most fog begyűrűzni az oktatásba...

Nem baj, a pezsgőt majd megisszuk máskor, és ha minden rendben, talán majd a harmadik gyermekünk kipróbálhatja az új iskolát, úgy a 8 év vége felé :/

Ma van a szülinapom-pom

2011-06-15T13:18:00.002+02:00

Igazából nem szerettem volna nagydobra verni - a facebook amúgy is eléggé népszerűsíti ezt -, de a gyerekek annyira szeretnivalóan készültek az eseményre, hogy muszáj írnom róla!

Anna napok óta lázban ég, titkos dolgokat készít, még a suliban is. Ma hozza haza, fogalmam sincs, mire készül!
Tegnap beküldtek a szobába, míg hárman elég zajosan ügyködtek a nappaliban. Ez már kiderült, reggel ideadták műveiket: Tomi kosárkát készített gyurmából, Nóri 'szépenszólósípot', Anna pedig picike kalapot.

Anna ezenkívül felékesített egy borítékot, melyben két kupon lapult. Az egyik szerint elmehetek egyedül a Mia Mammába (palacsintázó), a másik feljogosít egy közös bringázásra Annával :D

Férjem is meglepett, ma még van suli, így a két kisebbel leléptek anyósomhoz, hogy szabadnapot kapjak. Így elmehettem mindenféle dolgokat csinálni, pl masszíroztatni egy órát (!), kozmetikushoz, aztán ittam egy jegeskávét a kedvenc helyemen :) éééés vár még rám egy vacsora párommal :)

Azt hiszem, remek családom van! Köszönöm nektek!

Testvérféltékenység: Az összehasonlítás

2011-03-03T13:14:00.002+01:00

Egyelőre tartom a tervet, és folytatom a testvérféltékenységről szóló összefoglalómat.

Második témakör, az összehasonlítgatás!

Az előző téma a gyermekek belülről fakadó versengéséről szólt. Erre bizony mi, szülők is rátehetünk egy jó nagy lapáttal!
Két helyzet van, amikor ezt csináljuk:
1) amikor dühösek vagyunk valamelyikre (Miért kell folyton rád várni? A bátyád már 10 perce itt ül a kocsiban!)
2) amikor nagyon örülünk valamelyik sikerének (Nahát, a bátyád órákig gondolkodott ezen, te pedig azonnal rájöttél!)
Igen, a pozitív kritika is bajt okozhat: arra ösztönzi a gyermeket, hogy lenézze a testvérét!

Felmerül a kérdés, hogy az összehasonlítás nem motiválja-e a gyerekeinket? Lehet-e eszköz arra, hogy jobban összeszedjék magukat? Főleg, mert olyan világban élünk, ami a versengésről szól. Nem jó-e az, ha a gyerekeket otthon is felkészítjük rá, hogy kiálljanak magukért?

A könyv szerzője szerint a versengés lendületet ad ugyan, de árat is kell érte fizetni! A túlzott versengés stresszt okoz, melyre testi és lelki tünetekkel reagálnak már a gyerekek is. Jobb, ha legalább otthon nem kell ezzel megküzdeniük!
A másik dolog, hogy ki tudjon állni magáért; ezt meg lehet tenni az együttműködésre alapozva is, aminek hatására nagyobb tisztelettel vagyunk egymás iránt, és az önbizalmunk is megnő.

Min szükséges tehát változtatnunk?
Példa a negatív összehasonlításra: "Miért nem vagy képes felakasztani a kabátodat, mint a testvéred?"
- írjuk le szavakkal, amit látunk (egy kabátot látok a földön heverni)
VAGY
- írjuk le szavakkal, amit érzünk (nem örülök ennek)
VAGY
- írjuk le szavakkal, amit elvárunk (ennek a kabátnak a szekrényben a helye)

Példa a pozitív összehasonlításra: "Annyival rendesebb vagy, mint az öcséd!"
- írjuk le szavakkal, amit látunk (látom, felakasztottad a kabátodat)
VAGY
- írjuk le szavakkal, amit érzünk (hálás vagyok érte, szeretem, amikor az előszobában ilyen rend van)

Meg fog változni a testvérek közti viszony, ha sikerül megszüntetnünk ezt a kívülről jövő versenyhelyzetet.
Bővebben a már említett könyvben lehet erről olvasni, tessék kipróbálni ;)

folyt. köv.

Testvérek féltékenység nélkül?

2011-02-28T19:38:00.002+01:00

Újraolvasom ezt a remek könyvet, legutóbb sajnos annyira érdekelt, hogy csupán átrohantam rajta, nem álltam meg kipróbálni az egyes ötleteket.
Most szeretném össze is foglalni az egyes területek lényegét, amolyan gondolatébresztőnek, vagy könyvismertetőnek.
Ha kitartónak bizonyulok, akkor bizony sorozat lesz ez :)

Tehát, a téma: Testvérek féltékenység nélkül
(Írta: Adele Faber & Elaine Mazlish; Reneszánsz Könyvkiadó Kft)

Az első témakör az érzések elfogadásáról szól. Először is jó, ha megértjük, milyen indulatok lehetnek gyermekeinkben a testvérükkel szemben. Képzeljük el, hogy párunk hozzánk lép, megölel, majd ezt mondja: "Drágám, annyira szeretlek és olyan csodálatos vagy, hogy még egy nőt feleségül veszek! Aki pont olyan, mint te!"
Az Ön reakciója: ........
Amikor az új feleség megérkezik, látja, hogy nagyon fiatal és kedves. Amikor hármasban sétálni mennek, az emberek az új feleség láttán ujjongani kezdenek: "Jaj, de imádnivaló! Meg kell zabálni, olyan édes!" Aztán Önhöz fordulnak: "És te mit szólsz az új feleséghez?"
Az Ön reakciója: .......
Az új feleségnek ruhára van szüksége. Férje kinyitja az Ön szekrényét, kivesz néhány pulóvert, nadrágot. Amikor Ön tiltakozni próbál, férje elmondja, úgyis meghízott az utóbbi időben, az új feleségre viszont pont jók lesznek ezek a ruhák.
Az Ön reakciója: .....
Ön épp a számítógépén dolgozik, az új feleség használni szeretné. Amikor ezt nem engedi, az új feleség sírva szalad férjükhöz. Együtt jönnek vissza. "Ugyan, mi bajod lesz attól, ha emgengeded neki is, hogy használja? Miért vagy ilyen önző?" -kapja meg férjétől.
Az Ön reakciója: .....

Nem folytatom, szerintem világos, mire utalnak ezek a szituációk.
Ami ebben a helyzetben megnyugtató lenne számunkra, az az, ha elmondhatjuk negatív érzéseinket, és lenne, aki meghallgatja azokat, sőt, azok ellenére is elfogad, szeret.

Vagyis, gyermekeinknek meg kell engednünk, hogy kifejezzék érzéseiket, azonban azt nem szabad megengedni, hogy bántsák egymást!

Három gyakorlati dolgot javasol a szerző:
1) segítsük, hogy érzéseit szavakkal kifejezhesse
Például: "Mindig csak vele foglalkozol!" -mondja a gyerek a testvérére féltékenyen
Erre a rossz válaszlehetőség: "Nem is igaz! Az előbb is olvastam neked!"
A jó lehetőség: "Nem szereted, hogy túl sok időt töltök a picivel."

Kicsit nagyobb testvérek esetében:
"Anya, Tomi szerint úgy beszélek, mint egy idióta!"
"Rá se ránts!" -hangzik a rossz válasz
"Az ilyen megjegyzések feldühítik az embert"

2) mondjuk ki, amit a gyerek kíván
"Hallottam, ahogy rajtam nevet a barátaival"
"Na és? A fiúk már csak ilyenek" -a rossz
"Jól esne, ha melléd állna ilyen helyzetekben, igaz?" -a jó

3) segítsük, hogy dühét másképp vezesse le
-mutassa meg egy babán, hogy érez, közben meg lehet fogalmazni az 1) és 2) pont szerinti érzéseket
- rajzolja le vagy írja le, mit érez
- biztassuk, hogy szavakkal fejezze ki érzéseit, de csúnya szavak nélkül

Összegezve nagyon tetszik ez a mondat:
Ha mindenáron jó érzéseket várunk el a testvérektől egymás iránt, az rossz érzésekhez vezet.
Ha megengedjük, hogy rosszat is érezzenek egymás iránt, az jó érzésekhez vezet.

További részletekért, illetve a folytatáshoz is ajánlom ezt a könyvet, remélem, felkeltettem az érdeklődést iránta :)

Jutalmazás, ösztönzés

2011-02-01T18:59:00.002+01:00

Inkább annak vagyok a híve, hogy pozitívan ösztönözzük a gyerekeket a jóra és szépre, méghozzá saját jó példával hozzájárulva a dologhoz.
Ez aztán vagy megy, vagy nem :) A rendrakás terén például hiába próbálkozok bármivel is, valahogy nem akar összejönni a sikerélmény :)

Anna találta ki valamelyik nap, hogy rajzol egy táblázatot. 6x5 részre osztott egy A4-es lapot, majd közölte, hogy ha valamiben szót fogad, kaphat-e ezért egy X-et a lapra? Először meglepődtem, de arra gondoltam, miért is ne? Abban is megegyeztünk, ha betelik a lap (30 db X!), kap egy matricás füzetet.

Innentől kezdve X járt a reggeli öltözködésért, feltéve, hogy nem kellett noszogatni rá. X, ha este már előkészíti a táskáját. Újabb X, ha beágyaz, ha elpakol, ha bármi egyébben segít vagy megteszi amit kérek.

Elmondhatom, annyira bevált, hogy a másik két gyerek is kikövetelte magának a lapot, és ők is szorgosan gyűjtik az X-eket! Ráadásul remekül lehet az életkori különbségeket is kezelni: Nóri például apróbb dolgokért is kaphat X-et, míg Annánál komolyabbak a feltételek.
Lehet egyszerre több jelet is odaítélni, például egy porszívózásért... ám olyan is volt, hogy lehúztunk egy már megkapott X-et, mert hiányt hozott haza a házi feladatról...

Anna első lapja hamar betelt, a másodikért is megkapta már az előre megbeszélt matricákat. Most a harmadikat töltjük...
De a tesók sem maradtak le, Tomi és Nóri is büszkélkedhetnek már egy-egy betelt lappal.

Én pedig velük :)

Hogyan érkezik az ünnep?

2010-12-23T18:51:00.004+01:00

Évek óta egyre nehezebb megélnem az ünnepi ráhangolódást.
Volt, amikor már november közepén rámtört, és karácsony előtti hétre ki is fulladt az ünnepi hangulat. Mire eljött az ünnep, már elfáradtam...

Volt, amikor korán érkezett a hangulat, de -okulva az előzőekből- nem álltam neki rögtön díszíteni, készülődni. Mire itt volt az ideje, már elszállt a kedv.

Aztán jött a hajtásos karácsony. Idén is ez történt, bár gépiesen beszereztem a beszerzendőket, elvégeztem az elvégzendőket, felaggattam a felaggatandóakat -így kell írni?-, a lelkem nem öltözött díszbe.

Egészen ma délelőtt 11 óráig :)
Történt ugyanis, hogy kocsival a boltból tartottam hazafelé, előttem pedig szerencsétlenkedett egy autós. Bosszankodtam kicsit, de aztán arra gondoltam, mégiscsak karácsony lesz holnap, legalább nem rohanok.
Sokáig mentek előttem, kicsi kocsiban egy idős pár. És egyszerre olyan kedvesnek találtam őket, ahogy egymás felé dőltek önkéntelenül az autóban, döcögtek haza a boltból, kettesben...
Nekem idén ez kellett a karácsonyi hangulathoz, a várakozáshoz, az örömhöz, és ahhoz, hogy hálás tudjak lenni; miért is? Végre kitekintettem a saját magam által felhúzott falak mögül!

Kívánok békés, meghitt Ünnepet, Jézus Krisztus születésének örvendező szívet!

Szutyu

2010-12-11T09:36:00.002+01:00

Szutyu akkor költözött hozzánk, amikor Anna volt olyan két-három év körüli.
Pontos feljegyzés nincs arról a napról, ám egyszer csak ott volt mindenhol: jött velünk az autóban, a játszótérre, aludni... ő is hintázott, evett, játszott.
Szutyut soha senki nem látta, kivéve legjobb barátnőjét, Annát :) Szutyu volt a legjobb játszótárs, a képzeletbeli barátnő.
Aztán hirtelen eltűnt, olyan gyorsan, mint ahogy jött.

Nagyjából egy évvel ezelőtt emlékeztünk meg Szutyuról, nevetve, hogy micsoda barátnője volt Annának! A felidézés pedig újra behívta őt az életünkbe, ám ezúttal Nórihoz kötődött a képzeletbeli lény. A kedves barátnő pedig átlényegült, minden rosszaság és csíny elkövetője lett.
Ma is látom, hogy valaki összemaszatolta a csempére festett virágot -erről majd máskor írok-, kérdem Nórit, ki volt? Hát a Szutyu!
Szutyu borítja ki a kakaót, veszi el a tesók legféltettebb kincseit, rajzolja össze a falat-szekrényt és még sorolhatnám. Minden tiltott dologban benne van a keze!

Egyszer megkérdeztem Nórit, miért nem szól rá Szutyura, ha rosszalkodni készül? Felderült a képe, és nem sokkal később örömmel jelentette, hogy Szutyu rajzolni készült a szekrényre, de rászólt, így nem tette!

Persze nem mindig bírja megállítani. Szutyu ilyenkor bebújik a padlóba, elrohan, vagy akkor rosszalkodik, mikor Nóri épp nem figyel.

A minap kíváncsi lettem, hogyan is néz ki ez a lány?
Kiderült, kb 30 cm magas -ezt persze Nóri kezeivel mutatta-,, barna haja van és fekete szeme. A fején hatalmas, gombócforma sapkát visel, a nyakában pedig nagy masnira kötött szalagot.

Ha valaki látja, kérem, üdvözölje a nevünkben is.

Nagycsaládos főzőcske

2010-12-05T12:04:00.004+01:00

Hétköznapokon nálunk mindenki eszik meleget oviban, iskolában, munkahelyen; ez alól csak én vagyok kivétel, mivel magam számára nem szeretek főzőcskézni :) Ha mégis valaki itthon van szabadság vagy betegség miatt, akkor jól jön néhány egyszerű, gyorsan elkészíthető étel, mint például a főzelékek.

A hétvégék mások, ilyenkor együtt van a család, több idő is rendelkezésre áll. Mégis, nekem sokszor nehéz olyat készíteni, ami kiadós, laktató, nem unalomig ismert, ráadásul 5 főre még költségben is belefér.

Ha ilyen receptet találok vagy kitalálok, ezentúl ebben a rovatban közkinccsé teszem!

Csirkemájas lasagne

Hozzávalók:
1 csomag lasagne tészta
20 dkg csirkemáj
50 dkg darált marhahús
1 fej vöröshagyma
1 gerezd fokhagyma
1 sárgarépa
20 dkg paradicsom
1 marhahúsleves kocka
sajt
pirospaprika, só, bors, majoránna, bazsalikom

A besamel mártáshoz:
6 dkg vaj
5 dkg liszt (5 csapott evőkanál)
8 dl tej
bors, babérlevél, szerecsendió

Egy evőkanál olajon megpárolom a kockára vágott hagymát. Hozzáadom a lereszelt sárgarépát, és a zúzott fokhagymát. Kevergetve kb 2 percig párolom, majd belekeverem a darált húst és az apóra kockázott májat. Kevergetve barnára sütöm (kb 5-6 perc), majd 2 dl vizet öntök alá, hozzáadom a felkockázott paradicsomot, leveskockát, fűszereket. Lassú tűzön kb 25-30 percet főzöm.
Amíg fő, elkészítem a besamel mártást. Felolvasztom a vajat, belekeverem a lisztet, és kb fél percig kevergetem, de ne barnuljon meg! Apránként felöntöm a hideg tejjel, mindig jól ki kell keverni, mielőtt a következő kis adagnyi tejet hozzáadom. Ha minden tej belement, borsozom, babérlevelet beleteszem, és folyton keverve felforralom. Forrás után hirtelen besűrűsödik, és hamar le tud égni, ha kellően sűrű, leveszem a tűzről.

Előveszek egy mélyebb tűzálló tálat, kivajazom, majd lefektetek egy réteg lasagne tésztát. Meglocsolom a fehérmártással, erre jön egy réteg ragu. Ismét tészta, fehérmártás, ragu. Ezt ismétlem, amíg tart a hozzávalókból, de a tetejére tészta, erre fehérmártás kerüljön!
Reszelt sajt kell még rá, majd mehet a sütőbe: 200 fokon sütjük, amíg a sajt aranybarna nem lesz.
________________
Nálunk ez az adag 2 napra volt elegendő :)
Jó étvágyat!

Forrás: Egyél, kicsim! c. gyermek szakácskönyv

Egy, megérett a...

2010-12-04T10:06:00.004+01:00

... gyerekcsapat arra, hogy együtt társasozzon :)

Ma reggel szokás szerint nekifogtam a főzésnek, azonban nem kapcsoltam be a gyerekeknek mesét.
Lám, milyen jól tettem, elkezdtek Monopoly-zni, hárman! Anna már remekül képben van a szabályokat illetően, a junior változatban a pénzek is 10-es számkörben mozognak, ezt már Tomi is érti, számolja. Nóri pedig örült, hogy bevették a nagyok, örömmel követte az utasításaikat, mikor hová lépjen stb.

Nemrég még, talán az őszi szünet előtt kérdezte az egyik óvó néni, hogy várom-e a szünetet, hiszen olyan jó lehet, mikor mind együtt vannak. Nagyra kerekedett a szemem, mert épp ellenkezőleg gondoltam; amikor hárman hosszabb ideig vannak összezárva, mindig veszekedés, cívódás, netán verekedés az eredmény... Végül igazat adott nekem az óvó néni, neki nagyobbak a gyerekei, az mi korosztályunknál bizony még normális ez a fajta összeütközés.

Épp ezért volt kellemes meglepetés a mai társasozás! Ugyan végére nem értek, Nóri mégiscsak elunta, de a pozitív testvéri élmény azért megmarad :)

A testvéri élményhez az is hozzátartozik, hogy kb két hete eljutottunk egy szélső pontra; annyira összeveszett a két nagyobb, hogy egy lavór is eltörött. Nem is mi voltunk itthon velük, keresztfiunk vigyázott rájuk, így különösen kellemetlen volt az eset.
Ez után elővettük a témát, én is kiborultam, átbeszéltük.

Mindeközben Anna és Tomi egyre inkább érdeklődik a Biblia üzenete iránt, járnak hittanra, vasárnaponként ők gyerekórán vannak, amíg mi hallgatjuk az Istentiszteletet, plusz itthon is sokszor kerül elő egy-egy igevers vagy történet, amit mi a magunk napi Bibliaolvasásából merítünk. Ezekről mindig van véleményük, sok jó beszélgetés indult már el ezek kapcsán.

Gondolom, a két dolog egymást erősítette (a veszekedések eldurvulása és az Ige), egyik este Anna az imádságában elmondta, hogy eddig arra vágyott, bárcsak egyedüli gyerek lenne, de most rádöbbent, mennyire szereti a testvéreit és milyen jó, hogy vannak!

Azt hiszem, ehhez nem kell mást hozzáfűznöm.

Kereskedelem, alapok :)

2010-12-03T07:58:00.004+01:00

Tegnap volt a suliban Luca-napi (?) vásár.
Sajnos későn szólt Anna, így csak pár gyöngybogyót dobtam össze előző este, sütöttem muffint, meg bevitte a tavaly közösen készített papír angyalkákat-csillagokat. Keresett hozzá néhány nem használt játékot, ezzel készen is volt a bolt!

Megbeszéltük, mi mennyibe kerüljön, egyedül a süteményre nem mondtam árat, hogy előbb nézze meg, más sütiket mennyiért adnak.

Hazaérve mesélt néhány érdekes dolgot :D
Például, a muffint először 100 Ft-ért akarta adni, egyik osztálytársa vett is egyet ennyiért, majd levitte az árat 40 Ft-ra...

Vett valakitől egy kisautót 200 Ft-ért, majd arra gondolt, ez nem ér meg ennyit, és csak 100 Ft-ért adta el...

Itt derült ki számomra, mennyire nem érti még a pénz értékét, fogalmát! Azonban pont az ilyen tapasztalatok segítik arra, hogy megértsen néhány alapfogalmat, ami valójában a kereskedelem lényege. Legalább van egy alap, amin keresztül beszélgetni lehet ezekről a dolgokról is.

Most biciklire gyűjtünk, ha kap valahonnan pénzt -zsebpénz még nincs nálunk a fenti okokból kifolyólag-, és beteszi a bringa-kasszába, mi a 20-szorosát adjuk mellé. Vagyis 100 Ft-hoz teszünk 2000 Ft-ot.
Először eltúlzottnak találtam az arányt, hiszen mit csinálunk, ha hirtelen betesz mondjuk 2000 Ft-ot :) De nem. Mivel ő egész más léptékben gondolkodik még -a vásárba vitt 500 Ft-ot, eladott mindent, és hazahozott 125 Ft-ot, plusz egy csomó mindenfélét-, neki 100 Ft-ot betenni egész vagyonnak számít!

Na majd meglátjuk, hogy alakul a dolog.

Igen-nem

2010-12-02T08:19:00.003+01:00

Ismét régen írtam ide, pedig az események zajlanak minden napszakban.
Egy másik blogon szembesülök mindig egy idézettel: "A dolgok leírásával járó fegyelem az első lépés a célkitűzés megvalósítására"

Ezen a téren bizony komoly hiányosságaim vannak, legalábbis a tervezésig még eljutok, de hogy leírjam, végül valóra váltsam, az már ködbe vész...

Azonban, amiről most írni szeretnék, az egy tegnapi esemény kapcsán ötlött fel bennem.
Hívott egy kedves ismerős, hogy tudnám-e a lányát oviba vinni-hozni hétfőtől kezdve. Az én két gyerkőcöm is abba az oviba jár, igazából csak létszám-probléma léphet fel, hazafelé többször 6-an lennénk az autóban.
Eddig egy szomszédjuk vállalta ezt, mégpedig még nyár végén, egész tanévre. Most, hogy leesett az első hó, visszamondta a dolgot, mondván, hogy nem vállal felelősséget más gyermekéért.

Az ismerős anyukánál pár hónapos baba van, gyalog a két gyerekkel kb 40 perc az út az ovihoz, a busz pedig mindig csak egy irányba közlekedik, vissza nem, ráadásul babakocsival bajos felszállni -ezt tapasztaltam pár éve magam is.

Egy másik történet: valaki elvállalt egy szolgálatot, én kértem fel rá. Majd rájött, hogy mégsem jó neki az időpont, és visszamondta.

Harmadik esetet egy blogban olvastam, egy illető rendelt egy kézműves táskát, hosszas egyeztetés után elkészült a vágyott mű, de a megrendelő visszalépett, mégsem kéri.

A közös mindben az, hogy valaki IGEN-t mond, majd végül NEM-et. Azonban, minden ilyen esetnek következménye van!
Az első esetben az anyuka nyugodt lélekkel íratta be lányát zeneovira, néptáncra, hiszen a az oviba járás biztosítva van. Most vagy nem jár mégsem, és mindez kidobott pénz, a gyereknek kudarc, vagy másvalakinek kell vállalni a szállítást, ez esetben nekem.
A második esetben szintén valakinek be kell ugrani kényszerűségből.
A harmadiknál pedig a belefektetett munka, pénz ugrik, kárt okozva ezzel.

Apropó, kár. Amikor nincs anyagilag kimutatható kár, akkor nincs is károkozás? És mi van azzal, akit így kényszerhelyzetbe hoznak?

Ma ezt olvastam a Bibliában:
"Sok ember hirdeti, hogy hűséges, de ki találhat megbízható embert?" (Példabeszédek 20, 6)

Azt hiszem, emberi méltóságunk egyik ismérve lehet a megbízhatóság. Miért van ebből olyan kevés manapság?

Horgolós játék!

2010-10-10T06:44:00.000+02:00

Katt a képre!

Titkos ládikó

2010-09-29T12:57:00.001+02:00

Annám is kapott egy titkos dobozt, alkattal zárhatót. Az elkövető nem én voltam, hanem az apja - a kiválasztástól az utolsó lakkozásig!
Tominak is van, a másik blogomon vannak róla fotók >>

Nóri-beszéd

2010-09-20T09:59:00.002+02:00

Annyira vicces, hogy sokáig Ő helyett Ó-t, Ű helyett Ú-t mondott.
Én nagyon szerettem, mert olyan Nóris volt: nó a fú (=nő a fű), pottyos labda, felveszem a cipómet...

Aztán hirtelen -amióta ovis-, megtanulta az ő-t és ű-t. Csak néha összecseréli. Vagy a legjobb, amikor Ó helyett is Ő-t mond :D Például: autő (=autó)

De egyéb gyerekszáj-ba illő mondásai is vannak, most a kedvencem az, hogy a "megnyugodtam már" nála így szól:
"megnyugdoszkodtam már" :DDD

Zizzent állapotban

2010-09-19T09:51:00.004+02:00

Volt folytatása a szülőinek, a bejegyzés címe nem erre utal, de erről később.

Lett egy rendkívüli szülői, ahol lemondott az eddigi két SZMK_s anyuka, és újakat választottunk. A légkör elégé kiélezett volt, még az utócsengése is, a bizalmatlanságot sajos nem lehet meg nem történtté tenni, és azok is magukra vették, akiknek nem kellett volna, de idővel talán enyhülnek a dolgok a lelkekben...

A pénz elszámolásával kapcsolatban a helyére kerültek a dolgok, legalábbis lettek számlák, meglett a pénz is; az érintett nem gondolta, hogy ezt így kell csinálni, elismerte a hibát.

A diákigazolványok ügyét az igazgatóhelyettes próbálta menteni, sajnos én nem vagyok megnyugodva a választól, bár azt nekem kell elismernem, hogy ebben mindvégig az SZMK_s anyukát hibáztattam, miközben mindvégig az iskola volt a felelős, hogy mit kezdenek a pénzünkkel... náluk viszont kéz kezet mos, így a dolog ennyiben marad. Valószínűleg könnyebb volt egy embert hibáztatni, tanulság ez számomra a jövőre nézve.

Erről ennyit, a zizzentség pedig azért van, mert Nórim elkapott valami hányós-hasmenős izét, éjjel kb fél óránként kaptam a lavór után... előtte Anna műsort adott, hogy fél, így kikerültem a nappaliba, ahol olyan kényelmetlen a kanapé, hogy alig tudtam elaludni, mire sikerült, megkaptam Nórit magam mellé...

Botrányos szülői

2010-09-07T08:05:00.004+02:00

Tegnap megtörtént az év első szülői értekezlete.
Arra készültünk, hogy végre megtudjuk, miért most, másodikban kapjuk meg a diákigazolványokat, amiket másfél éve befizettünk, valamint hogy miért nem tudott elszámolni az osztály egyik SZMK-s anyukája a tavalyi osztálypénzzel -aki mellesleg az iskola titkárságán dolgozik, és meglehetősen érintett a diákigazolványos dologban is.

Az érintett személy hozott egy kézzel firkált papírlapot elszámolás gyanánt, és teljesen elégedett volt azzal, hogy most ezt 2 perc alatt elintézte, a diákok is kiosztásra kerültek -kivéve két gyermeket, akik még most sem kapták kézhez az okmányt!

Amikor egy anyuka próbálta elmondani -hát igen, nem épp emelkedett stílusban-, hogy mire jutott nyáron az oknyomozás során, az osztályfőnök határozottan leállította a dolgot, azt feltételezve, hogy csupán személyi sérelemről van szó, beszéljék meg egymás közt.

Miközben igenis az egész osztályt érinti, hogy olyan valakire bízzuk a pénzünket, aki még ezek után sem tudja azt mondani, hogy elnézést, hibáztam! Valamint számomra az elszámolás azt jelenti -én is voltam SZMK-s-, hogy ott vannak az elszámolás mögött a számlák, és a maradék pénz is!

A férjem itthon totálisan kiakadt, hogy lehetek ilyen nyuszi, olyan nincs, hogy nem lehet elmondani. Cserébe megtiltotta, hogy bármit is befizessek addig, míg nem történik meg a tételes elszámolás... igaza van.
Azt még megpróbálom kinyomozni, hogy mi történt a diákokkal, mert azt gondolom, jogunk van tudni; nem beszélve arról, hogy 6 első osztály, minimum 30 gyerek/osztály fizetett be 500 Ft-ot, az 90.000 Ft; hol volt ez a pénz az elmúlt több, mint egy évben???

Magyar stílusban, továbbra is SZMK-s maradt ez a szülő és iskolai dolgozó...

Lányok, agresszió, döntések

2010-09-06T08:58:00.004+02:00

Ma reggel megint volt sírás, és megint egymásra talált a két lány. Időrendben ez pont fordítva volt, mint ahogy írtam :)
Nórika kisbabásat játszott a nővérével, így Anna segített öltöztetni, sőt, hátán az iskolatáskával még cipelte is a kocsihoz! Nórit igyekeztem felkészíteni, hogy Anna bizony ma is iskolába fog menni, ugye nem fog sírni??? Nagy nehezen beleegyezett, hogy holnap korábban indulunk majd, így Anna el tudja kísérni a húgát az oviba...
Aztán megint nem akart bemenni a csoportba :((( Remélem, ez csupán átmeneti...

Tomika a hétvégén megint tikkelni kezdett, 3 nap ovi után. Nem értettük hiszen a tavalyi baj okozója már nincs a közelben, iskolába ment. 4-en maradtak a régi csoportból, együtt kerültek a mostaniba, és Tomi pont az egyik régi csoporttársával barátkozott, akiről eddig azt tudtuk, hogy nagyon kis rendes gyerek.
Végül kiderült, hogy sajnos épp ez a rendes gyerek folytatja azt, ami tavaly történt :(( Hátrafeszíti a fiam ujját, vagy sorban állás közben úgy megszorítja a kezét, hogy komoly fájdalmat okoz; ha erre Tomi segítséget kér, azt hazudja, hogy Tomi megütötte őt. Egy alkalommal pedig az állánál fogva hátrafeszítette a fiam fejét! Mindez 3 nap alatt!!!

Nem csoda, hogy azonnal tikkelni kezdett újra!
Ma reggel beszéltem az óvó nénivel, aki sajnos még azt se tudja, kiről van szó, nem ismeri az új gyerekeket, de ígérte, hogy odafigyel. Ha nem, kénytelen leszek magam elintézni ezt a gyerekkel...

A harmadik téma, hogy nagy döntés előtt állok, már megint. Így ősszel amúgy is sűrű a program: szülő értekezletek, kivágandó, beszerzendő és elintézendő dolgok tömkelege, illetve a különóra-beosztások (lsd később) mellé még függőben van a zeneovi is. Ráadásul azt is el kell dönteni, mit is kezdek a gyöngyfűzéssel, a kapott lehetőséggel élek-e vagy sem, ha nem, akkor hol fogom tudni eladni, amit készítek? És még bonyolítom: keresztényként a munka csak munka, vagy egyben szolgálat is? Ha igen, hogyan?

A különórákról: Anna heti 2x szolfézsórán vesz részt a sulin belül. Emellett 2x furulyaórája van. Most kezd Tomi hegedülni, neki is 2x lesz hegedűórája hetente, emellett csak zeneovira kell járnia, ovin belül.
Anna focizni szeretne, Tominak is jót tenne valami sport.
Mindezt úgy kell összehozni, hogy minél kevesebb legyen a holtidő, amikor várni kell egymásra, plusz egy autóval kivitelezhető legyen. És nyitva kell hagyni idősávokat a zeneovi részére, amit én tartanék...

Jó kis feladat, mi? Majd megkérem páromat, írjon rá valami külön számítógépes programot...

Főállású anyasági

2010-09-04T11:50:00.002+02:00

No, Beának köszönhetően kinyomozódott a dolog.
Van egy bizonyos törvény, a 1998. évi LXXXIV. ennek a 24. § (3) bekezdése tartalmazta, hogy napi 5 órát meghaladóan nem lehet intézményben a főállású anya gyermeke.

A meghurcolt édesanya esetében erre hivatkozott az önkormányzat, ám 2008. szeptember 1. óta ez hatályát vesztette! Ha most bárki rákeres erre a törvényre, láthatja, hogy az említett (3) paragrafus bizony üres...

Köszönjük a NOE segítségét is ez ügyben, szívesen álltak Bea rendelkezésére telefonon.

Azért nem minden rózsás

2010-09-03T08:23:00.002+02:00

Egyetlen apróság, ami beárnyékolja a tegnapi boldogság-felhőt: ma reggel Nóri és Anna teljesen egymásra cuppantak, lett is egy fotó, ami visszaadja a meghittséget köztük -jön majd, csak lemerült az akksi a gépben. Ez végig kitartott, amíg Anna ki nem szállt a kocsiból a suli előtt. Onnantól a húga bőgött, aztán megnyugodott ugyan, de az oviban, miután vígan elbúcsúzott tőlem, hirtelen sarkon fordult, visszarohant hozzám, átnyalábolt úgy, hogy levegőt se kaptam, majd síri hangon közölte, hogy "veled akajok menni!"

Óvó néni közbelép, Nórikát próbáltuk meggyőzni, hogy majd integet, meg Tomcit is el kell kísérnem, végül lanyhult a szorítás és próbáltam minél gyorsabban eltűnni a helyszínről.
Ami nem sikerült, mert Tomi nem mozdult, úgy kellett kitaszigálni a folyosóról.

Tominál ugyanis még előző este kezdődött egy olvasási kényszer, rákapott ugyanis egy nagyon építő olvasmányra, a Garfield-ra. Már este balhézott, amiért este f9-kor nem engedtem tovább olvasni, reggel első dolga volt folytatni a félbehagyott művet. Szerencsére végzett vele, mire beértünk a csoportjába, ám szerintem kiesett neki az az idő, ami az ébredés és eközött történt :D
Azt például egyáltalán nem észlelte, hogy mi történt Nórival, még szerencse, hogy a ruházatát ellenőriztem indulás előtt; képes lenne alsónaci vagy zokni nélkül elindulni, esetleg pizsamában!

Még egy dolog borzolja a kedélyeket, tegnap kiderült, hogy Anna egyik osztálytársának anyukáját megbüntették, mert főállású anyaként képes volt igénybe venni napközit. Vissza kell fizetnie az anyasági összegét, amit eközben kapott.
Próbáltunk utánajárni, hogy jogos-e a dolog, meg hát többen érintve vannak hasonló felállásban.
Egyelőre ezt találtuk: törvénymódosítás
E szerint nem lehet korlátozni az intézményben tartózkodás idejét, de hogy most él-e ez a módosítás, azt ki kell deríteni.

folyt.köv.

Vannak még csodák!

2010-09-02T17:08:00.002+02:00

Nos igen. Tegnap, miután sokat morfondíroztam a leírt dolgokon, plusz megosztottam ezt több szülővel meg hát itt a blogon is, végül ma reggel férjem kezdeményezésére Isten elé vittük az ügyet, hiszen mi úgyse tudunk kitalálni semmi okosat.
Lám, ma Anna röpdösve jött haza, mert kibékült két lánnyal, akik eddig kiközösítették, plusz összebarátkozott még néhány lánykával!

Ilyesmi megoldásra nem is számítottam! Várakozáson felüli, ami történt!

Tomit se csúfolták ma, Nóri pedig ismét remekül érezte magát az oviban!
Mit mondjak? Szuper ez a nap! :DD

Szeptember 1., a várva várt nap

2010-09-01T14:03:00.005+02:00

Nagyon vártuk mindannyian.
Én azért, hogy végre elkezdhessem megvalósítani a terveimet.
Anna azért, mert unatkozott már.
Tomi azért, mert igazából a sulit várja, és minden nappal közelebb kerül hozzá.
Nóri pedig már menni akart Csibe csoportba.

Ma végre eljött az idő, reggel Annát kitettük a sulinál, gondolván, úgyis a teremben lesznek, sok ember nem fér el, meg hát nagy is már, nem kellünk mi oda. Aztán Tomit párom kísérte oviba, én Nórit. Egyiknél se volt gond, Tomi másik csoportba került - ismét-, Nóri pedig egyből úgy átölelte a két óvó nénit, hogy egészen meghatódtak tőle, majd közölte, hogy majd ott aludni is akar... róla még nem tudok semmit, még ezután megyek érte, de szerintem remekül érzi magát!

Hanem a másik kettő.
Tominak lett két új barátja, lelkendezve mesélte első körben, milyen jó volt neki ma! Aztán az is kijött, hogy kicsúfolta a két új barát, mert másképp ejti a betűk egy részét...

Anna problémája ennél is nagyobb. Már suli előtt mesélte, hogy ő olyan az osztályban, mint egy puzzle darab, ami nem illik sehová. Ledöbbentem ezen a képen, találóan fogalmazta meg, amit érez: a lányok klubot alkotnak, ahová ő nem tartozik, mert nem szereti Hannah Montana-t. A fiúk is klikkesednek, a Bakugan megy náluk, ez megint nem jön be. Így ő kimarad mindenhonnan.
Van még, aki nem tartozik a klubba, de nem biztos, hogy attól ők még egy hullámhosszon vannak, nem mindig jön be ez a fajta közös játék.

Kérdeztem, hogy ha néznénk együtt a Hannah Montana-t (innentől csak HM), az segítene-e? Na itt buktam ki. Nem elég, mert az, hogy valaki képben van a sorozatot illetően, az alapfeltétel! Ezenkívül szükséges, hogy mindig újabb és újabb HM-s cucca legyen a klubtagoknak! Ha nincs, vagy mondjuk elszakad a HM-s pólója, akkor kiteszik a klubból!!! Így versengenek, hogy ki tud beszerezni minél különlegesebb kiegészítőt...

Ilyenkor mit tegyen a szülő?
1) Ha belemegyek a dologba, kvázi hazudni tanítom a gyerekemet; hiszen ő is látja, hogy mindez milyen felszínes, és csak azért menne bele, hogy ne lógjon ki a sorból. Ám ez hazugság, mert eljátssza, hogy ő is kedveli HM-t, miközben nem.
2) Ha így marad a helyzet, akkor Anna mindig is kívülálló marad, mert másképp gondolkodik, mint a többiek.
3) Ha ezt jelzem a szülők felé, akkor Annának még rosszabb lehet a helyzete, amiért árulkodott.

Az egész úgy förtelmes, ahogy van. Azt gondolom, hogy ha már a 8-9 éveseknél is csak az számít, milyen anyagi javakkal rendelkezik valaki, akkor ez a társadalom komoly betegsége! Milyen felnőttek lesznek ezekből a gyerekekből?

A ráadás: az egyik TV-től kinn voltak az osztályban, mert oda jár az egyik ismert színésznő gyermeke, és riportot készítettek vele... hogy erre mi szükség volt?

Fáradtság

2010-08-30T07:29:00.004+02:00

Megj.: a kép csak illusztráció, nem én vagyok!

Nyáron sokat küzdöttünk ezzel, magam részéről megint stresszelek valamin, ez úgy jön ki, hogy nem tudom magam kipihenni, hiába alszom jól.
Gyakran persze Nóri is besegít, rendszeresen 11 körül felébred és nálunk köt ki :(
Most éjjel is többször ébredtem arra, hogy megrugdos...

Nórinál maradva, őt hetek óta nem tudjuk nappal elaltatni, már nem is próbálkozunk. Estére viszont már irtó nyűgös, ő ilyenkor mindenen nyafog, és semmit nem lehet vele megértetni, amit máskor könnyűszerrel sikerül. Ráadásul átbillen a holtponton, és este f10-kor még zizeg!

Anna ha fáradt, dumál és maximum hangerővel ordít mindenért. Mindent kimagyaráz, ha mi ezt megunjuk és kellő szigorral rászólunk, jön a hisztizős ordítás.

Tominál a dac jelenik meg ha fáradt, konokul a fejébe vesz dolgokat, és nem lehet kirobbantani ebből, sehogysenem. Közben vinnyog, mint egy újszülött kiskutya.

Én ha fáradt vagyok, ingerült leszek, és hamar kiabálok, vagy teszek idétlen dolgokat; például egyszer magam löktem be a fiamat a pocsolyába szandálostul :) mert akkor se volt hajlandó mozdulni onnan. Azóta nem próbálkozik ezzel...

Páromról nem nyilatkozok, személyiségi jogait tiszteletben tartva :DD Majd magánban elmondom :)

Melyik gyerek kire ütött? Tök mindegy, előbb-utóbb szocializálódnak általunk...
ergo itt az ideje kezelni a saját frusztráltságomat, helyes utat mutatva a gyerekeknek is. Hajjaj...

Visszaszámlálás

2010-08-25T08:49:00.002+02:00

Nagyon várom már a szeptembert!
És nem azért, mert nem tudok mit kezdeni a gyerekekkel, mert az sem lesz könnyű, hogy megint időben kelni, elkészülni, aztán értük menni, szervezni vég nélkül, ellenőrizni...

Inkább azért, mert már megint ezer és ezer terv van a fejemben, ami a munkámmal kapcsolatos, és ezeket hátraszorítottam a nyár idejére, de már kevéssé tudom magamban tartani őket :)

Igyekszünk azért kihasználni a hátralévő utolsó hetet, jövünk-megyünk, beszerzünk, bekötünk, elpakolunk, rendszerezünk. És gondolkodunk. Sokat. Arról, hogy mit hogyan tudunk bevállalni szeptembertől májusig.

Felkérés, lehetőség van. De mi fér bele a munka mellett? Zeneovi, gyülekezeti munka, kórus, tágabb család, barátok, esetleg egy csöpp pihenés? Hajlamosak vagyunk túlvállalni magunkat, aztán meg már nem lehet visszalépni.

Nehéz döntéseket hozni, pedig arra már rájöttünk, hogy a rossz döntés is jobb, mint nem dönteni. Mégis, nem csupán egy emberről döntünk, hanem egy 5 fős családról. Ráadásul nem szeretnék tisztán anyagi szempontból értékelni, még akkor sem, ha minden épeszű ember eszerint mérlegel - és mi sem vagyunk milliomosok.

Mindeközben dübörögnek a hétköznapok, igyekszek behozni az egész nyári lemaradást: lábtorna, logopédia, beszédfejlesztés és közös játék terén. Azt hittem, egész évnyi muníciót begyűjtök majd, de mindez az utolsó hétre maradt. Megint.

Kukorica!

2010-08-19T08:45:00.002+02:00

Egy titkot osztok meg veletek, mivel tegnap vendégségben járva egy furcsa dolgot tapasztaltam.
A házigazda nekiállt, hogy kukoricát főzzön. Nagyon nem volt kedvére, mivel úgy számolgatta, hogy nagyon sokára lesz kész.
Én is számolgattam, és nem értettem, mire ez a probléma?
Végül bátorkodtam rákérdezni, hogy mégis miért lesz sokára készen az a kukorica?
Hát mert legalább 2 órát kell főzni -hangzott a válasz.

A TITOK: forrástól számítva 8-10 percig kell csak főzni, és vajpuha lesz!

Ugyanis ha tovább fő, bekeményszik, és valóban több óra kellhet neki, mire újra megpuhul.
Én világ életemben 10 percig főztem csak, majd elzártam a gázt és úgy hagytam. Ki lehet venni rögtön, egy tányéron is kihűl, de a vízben is lehet hagyni.

Tegnap ott helyben be is bizonyítottam a dolgot a vendéglátónak, aki rettenetesen örült a dolognak!

Remélem, másnak is segítettem ;)

Új közoktatási törvény, részlet

2010-08-18T12:19:00.000+02:00

2010. július 5-i, hétfői ülésén az Országgyűlés elfogadta a közoktatásról szóló törvény módosítását, amely szeptembertől visszaállítja a buktatás lehetőségét az általános iskola második osztályának végétől, valamint újra lehetővé teszi az osztályozással történő értékelést alsó tagozaton.

A módosítás szerint az első évfolyamon félévkor és év végén, a második évfolyamon félévkor szöveges minősítéssel kell kifejezni, hogy a tanuló kiválóan, jól vagy megfelelően teljesített, illetve felzárkóztatásra szorul. A második évfolyam év végén és a további évfolyamokon a tanulók értékelése osztályzással történik, de az iskola pedagógiai programja előírhatja a szöveges értékelést is. A módosítás indokolásában az áll, hogy a törvény, amely az 1-4. osztályos tanulók esetében a pedagógust kizárólagos szöveges értékelésre kötelezte, idegen az általános hazai pedagógiai gyakorlattól, és nem ad választ a tanulók és szülők kérdésére, amely szerint tudni szeretnék, hogy a gyermek eredményei hogyan viszonyulnak az elvárthoz, illetve a többiekéhez.

A módosult közoktatási törvény 2010. szeptember 1-jétől azt is lehetővé teszi, hogy a második év végén a nevelőtestület - ha szükségesnek ítéli - évfolyamismétlésre utasítsa a diákot. (Az új törvény tehát eltörli azt a jogszabályt, amelynek értelmében az alsó tagozatos diákokat csak szülői beleegyezéssel lehetett megbuktatni.) Az évismétlés lehetőségének visszaállításával kapcsolatban a törvénymódosítás úgy fogalmaz: az 1-4. osztályos tanulók értékelésekor az elégtelen minősítés, azaz az évfolyamismétlés megszüntetése kétségbe vonta a pedagógus szakmai hitelét, nehezítette az iskolai munkát, valamint a lemaradó tanuló valós integrációját a megfelelő iskolai szintre, továbbá következmények nélkül hagyta a kötelességmulasztást.

Forrás: Fővárosi Oktatási Portál

Nyári szünet

2010-08-03T11:16:00.003+02:00

Hű, nagyon elhanyagoltam ezt a blogot!
Mindig zavarban vagyok ugyanis, mennyit áruljak el magunkról a nagyvilágnak, ami még nem fogja sérteni a jövőben gyermekeim érzékenységét :)

Most is csak röviden foglalom össze, hogy is telik a nyári szünet.
Anna már 2 nap után unatkozott, így minden napra kell valami program. Ez lehet csupán gyurmázás, bringázás, máskor átmegyünk valakihez, nagymamánál töltenek egy-egy napot, volt továbbá egy hét Csillagtábor, egy hét úszótábor is.
Utóbbiban Tomi is részt vett, igazi vízitücsök lett belőle :D

Tomika megtanult két keréken bringázni, valamint végre hintázni is; ebben viszont a 3 éves Nóri máris lekörözi, mert ezt a tudományt immár ő is elsajátította!

Nóri már nem jár bölcsibe, a nyári szünet előtti héten már nem vittem, augusztusban pedig már nem látom értelmét... vele egy küzdelem van, a délutáni alvás...

Balatonhoz végül az időjárás miatt nem mentünk, helyette egy napos víziparkos látogatásunk volt, azt kell mondja, árban bizony vetekedett a 3 napos Balatoni kiruccanás végösszegével! Viszont maradandó élmény az egész családnak.

A nyaralás még hátravan, aztán máris készülhetünk az iskolára...

Fejlemények

2010-05-11T08:28:00.003+02:00

Az előző bejegyzés óta sok minden történt, leginkább, hogy fiam megtanult nemet mondani az őt sakkban tartó gyereknek, és nem engedi már bántani magát. Sőt! Az agresszor rászállt egy másik fiúra, aki Tomim jó barátja, erre ő kijelentette, hogy megvédi a barátját is!
Ehhez nem árt tudni, hogy fiam kb 16 kiló, és mint egy pálcikaember :)))

A szándék tehát megvan, sikereket is elért; a védelmi terv még nem valósult meg, mert itthon fekszik nagybetegen: 37,2-vel és enyhe hányingerrel küzd az életben maradásért :) Mert ő ilyen beteg még életében nem volt -állította tegnap.

Összegzésül tehát azt gondolom, hogy mindenképp jó adag önbizalom-erősítőt kapott e helyzet által, de mi van azokkal, akik úgy esnek áldozatul, hogy ez nem derül ki? Vagy a szülők nem foglalkoznak a gyerekkel? Belegondolni is rossz, ha ez hosszabb távon így megy, egész életre meghatározhatja egy kisember önértékelését :( És ez egy jó óvoda, jó csoport, kiváló óvó nénik mellett történt eset...

Egy kis aranyosság a végére: Nórim aranyköpése
"Halljátok? Csipejegnek a madajak!"

Rosszfiú-jelenség

2010-04-27T18:27:00.003+02:00

Nem tudok mit kezdeni a helyzettel.
Tominak nagyon imponál egy fiú az ovis csoportban, aki borzasztó idétlen, és csupa h*lyeségre tanítja a fiamat. Többször beszéltem erről Tomimmal, aki saját bevallása szerint nem akar vele barátkozni, de valahogy mégis a bűvkörébe került.

Egy ideje pedig arról számol be a fiam, hogy ez a gyerek addig marja a kezét, amíg meg nem tesz neki ezt-azt: odaadja a sapkáját neki, megígéri, hogy csak vele játszik, ilyesmik. Vagyis zsarol.
Erre nálam kiborult a bili, és beszéltem az óvó nénikkel erről. Itt jön az érem másik oldala, ők csak azt látják, hogy kimondottan Tomi keresi ennek a gyereknek a társaságát, ő kezdeményezi a játékot, az idétlenkedést.
Ennek magam is tanúja voltam, amikor a cukrászdában összefutottunk; a fiam azt mondja, azért barátkozik vele, mert fél, hogy különben megint marja a kezét.
Az óvó néni szerint azért mondja ezt nekünk, mert meg akar felelni a szülői elvárásnak.

Tehetetlen vagyok! Ugyanakkor ma egyértelmű nyomok voltak a fiam karján, egy helyen be is van lilulva, ezt is megmutattam az óvó néninek, aki elismerte, hogy ez a bizonyos gyerek szokott másokat is megcsípni, de a zsarolás tényét megkérdőjelezik.

Na ilyenkor mi van??????

Mindenféle

2010-03-29T09:34:00.003+02:00

Nagyon régen írtam, ez azért van, mert nem kettő, de számos lovat ülünk meg egyszerre...

Volt betegeskedés, Anna csaknem 2 hetet hiányzott a suliból; közben férjem és én is betegek lettünk, mára nagyjából rendeződtünk e téren.
Volt közben Kecskeméten kirándulásunk, voltunk cirkuszban, tegnap a bicikliket is elővettük.

Nagy felismerésünk is történt, avagy azon kezdtünk gondolkodni, miért érezzük úgy, hogy a gyerekeink körül forog az életünk, mindent ők határoznak meg, mégsem térül meg a belefektetett idő, energia? Ugyanúgy hisztiznek, követelőznek, és sokszor kibírhatatlanok.
Aztán párom találkozott egy szintén 3 gyermekes barátjával, itt jöttünk rá, hogy minőségileg másképp kell hozzáállnunk a dolgokhoz! Így került elő a bicikli is tegnap, Tomit tanítottuk felváltva kétkerekűzni :) Annával elmentünk tojást venni brongával -majdnem csorba esett a becsületemen, alig tudtam tartani vele a "lépést" :)
Időnként jó rádöbbenni, hogy számukra nagyon fontos a minőségi, "csak rád figyelek"-típusú idő... remélem, új élményekkel gazdagodunk mindannyian, ha így folytatjuk!

Mit olvasok?

2010-02-19T19:00:00.003+01:00

Tiszitől kaptam ezt a kérdőívet...

1. Mi volt életed legrosszabb könyvélménye?

Nem emlékszem ilyenre...

2. Mi volt az a könyv, ami eddig a legnagyobb hatással volt rád?

Egyértelműen a Biblia!

3. Olvastál már olyan könyvet, ami komolyan a frászt hozta rád, és félelmet keltett benned?

Igen, de annak is jó lett a vége :)

4. Mit használsz könyvjelzőnek?

Háááát, mindig valami fecnit, papírzsepit, de néha akár bevásárláskor kapott blokkot is...

5. Mikor szoktál olvasni? Otthon, munkahelyen, reggel, délben, este, alvás előtt … hm?

Evés közben, ha egyedül eszem, és fürdés közben... ha nagyon fáradt vagyok, és a család engedi, akkor "normálisan" is :)

6. Mi volt az első könyved amit olvastál?

Pfff, fogalmam sincs már...

7. Puha kötésű vagy kemény fedeles? (Úgy általában, nem az előző kérdéshez kapcsolódik.)

Teljesen lényegtelen!

8. Mit olvasol most?

Tóth-Máthé Miklós: Miként a csillagok - Négy történelmi regény (Méliusz Juhász Péter, Károlyi Gáspár, Szenci Molnár Péter és Ráday Pál életéről)

9. Hányadik oldalon jársz?

522.

10. Rajta hagyod a “kezed nyomát” a könyvön (belefirkálsz, véletlenül leeszed, leöntöd, egyéb barbárság)?

Igyekszek, de néha biza leeszem :(((

11. Befolyásol a könyv borítója és/vagy címe, hogy elolvasod-e az adott könyvet?

Hát igen, ha kiderül belőle, miről szól?

12. És az oldalszám?

Nem, bármennyit el bírok fogyasztani :D

13. Hátralapozol, hogy tudd, mi lesz a vége?

Nemnemnem!

14. Volt olyan könyv, amit többször elolvastál?

A legtöbbet, mert mindig elfelejtem, mi a vége :DDDD

15. Ért könyvekkel kapcsolatos baleset?

???

16. Eladod-ajándékozod a könyveidet, vagy mániákusan ragaszkodsz hozzájuk, akkor is, ha nem tetszik?

Ragaszkodok. Egyet eladtam, de azóta is eszembe jut néha!

17. Még a budiba is magaddal viszed az aktuális olvasmányt, vagy csak otthon olvasol, esetleg más meghatározott helyen?

Fürdés közben igen, magammal akkor viszem, ha várhatóan sokat kell várakoznom valahol.

18. Tényleg, olvasol a mosdóban?

Ott nem.

19. Vezetsz az olvasmányaidban valamilyen rendszert, felírod-e az elolvasott/megvett/megveendő könyveket (esetleg árukkal együtt), netán olvasónaplót (ha ideírod a blogodat, megverlek)?

Na ennyire nem vagyok precíz!

+1.: még valami hendikep?

Az evés közbeni olvasás sajnos kényszer, így szinte mindegy, mit veszek elő erre az időre :) Ha már többször olvastam, ha nem annyira érdekel, akkor is kell valami!

Akire kíváncsi vagyok: Csilla, Pankacs, KicsiKató

Spenótos pirog

2010-02-07T11:51:00.002+01:00

Ma ettük ebédre, és mivel sikert aratott, megosztom Veletek is!

Hozzávalók:

1 csomag fagyasztott leveles tészta -Lidl-ben szoktam venni
45 dkg fagyasztott natúr spenót
1 gerezd fokhagyma
1 kg darált pulykahús
1 fej vöröshagyma
só, bors
1 tojás

A vajas tésztát lisztezett nyújtódeszkára tesszük zacskó nélkül, hogy kiolvadjon.
A hagymát finomra vágom, kevés olajon megpárolom, majd hozzáadom a darált húst. Kevergetve fehéredésig pirítom, majd ha levet engedett, sózom, borsozom, és hagyom, hogy megpuhuljon fedő nélkül, így a lé is elpárolog közben.

Ha megfőtt a hús, hozzáadom a kiolvasztott spenótot, hozzáreszelem a fokhagymát, és pár percig főzöm.

A felengedett tésztát kb 3mm vastagra nyújtjuk, majd 12 négyzetre vágjuk (nekem kb 10x10 centisek lettek). A kissé kihűlt spenótos tölteléket rátesszük a négyzetek közepére, összehajtjuk, hogy csinos kis háromszögeket kapjunk. A széleket jól összenyomjuk. Ezeket sütőpapírral fedett tepsire tesszük, megkenjük egy felvert tojással, és 220 fokon kb 10-12 perc alatt aranybarnára sütjük.

Tipp: mással is megtölthetjük ezeket a háromszög-tésztákat, csak darált húsos töltelék ketchuppal-sűrített paradicsommal, de lehet spenótos-fetás, de édesen is jó: túróval, mákkal stb.

Iskolai dolgozatokból

2010-02-04T10:15:00.002+01:00

Ezt ma kaptam, majd leestem a székről a röhögéstől!!!!
____________________________________________________________________________

A hajó jéghegynek ütközött és elsüllyedt a Duna közepén. Innen gyalog
folytatták útjukat.

Amíg Madách a börtönben sínylődött, felesége romlásnak indult.

A janicsárok felmentek Budára, elszaporodtak és elfoglalták a várat.

IV. Béla a tatárjárás után a kihalt nép pótlásáról személyesen gondoskodott.

IV. Béla várromokat épített.

A hős várkatonák általában nem érték meg a haláluk napját, mert már
korábban elestek a csatában.

Dugovics Titusz hátsóját a falnak támasztotta, és azon felmászott.

A századfordulón Ady termékenyítette meg a tudósokat.

Radnóti Miklós fasiszta építőtáborban halt meg.

Móricz Zsigmond később megnősül, és elveszi a feleségét.

A néma Katrin hallgatag lett....

Arany János 1817-tól 1822-ig született.

A Hunyadi László olyan ballada, amelyben a főhőst feldolgozzák.

Rákóczi Ferenc úgy halt meg, hogy belefulladt a Rodostóba.

Arany János velszi bárdokkal sújtott le a Habsburg-házra.

Leonardo da Vinci két olasz földbirtokos volt a középkorban.

Zrínyi Miklóst a bécsi kamara által feltüzelt vadkan ölte meg.

Petőfi egy szegény cselédlány és a magyar nép fia.

Petőfi mindent megtenne a nemzet érdekében, csakhogy ő is hősi halott
legyen.

Petőfi úgy rohant a csatába, hogy jobb kezében a vers, bal kezében
pedig a kard volt.

Kölcsey 1815. januárjától 1816. tavaszáig nem írt verset. Ebből az
időszakból 3 verse maradt ránk.

Zrínyinek csak fél szeme volt, ám ez nagyon zavarta a csatákban.

A katonák életüket és halálukat kockáztatták.

A hős holtan esett össze. Ezt később nagyon sajnálta, de akkor már nem
volt mit tenni.

A víz oxigénből és folyadékból áll.

A mocsári vész 1526-ban volt.

A Szent Jobb István király bal keze.

Janus Pannonius 15 éves korában elterjedt Európában.

Szemünk közepén van egy nyílás, amely mindenkinek fekete, mivel a
fejünk belül sötét.

A föníciaiak kereskedtek és iparkodtak.

A gesztenyesütögető néni kiáll a sarokra, és odacsalogatja az
embereket a szagával.

Arábiában a vizet cisztercitákban gyűjtik.

Sok régi kőzetben megtalálhatóak az őskori halak lábnyomai.

Döbrögi a harmadik levonásban két púppal gyarapodik.

A középkorban a várakat katakombákkal lőtték.

Kanada területe egyenlő Európa lakosságával.

A kenguru kicsinye fészeklakó.

A ménes egy nagy lócsomó.

Toldi a csónak felé indult, mikor a cseh vitéz elővette a kardját
és majdnem lelőtte Toldi Miklóst, ő azonban észrevette a fondorlatos tervet.

Boldog Margit az erény útját követte. Ártatlan életét és
elsőszülött gyermekét az Úrnak ajánlotta.

Szulimánt a szigeti ostromnál megölték, ezért egyelőre felhagyott
azzal a szándékával, hogy Magyarországot meghódítsa.

Kolumbusz háromszor indult útnak, bár a második útján meghalt.

Az őserdő olyan terület, ahova emberi kéz még nem tette be a lábát.

Zrínyit a bécsi kamarilla által felbérelt ólmozott vadkan ölte meg.

Lincoln anyja már csecsemő korában meghalt.

És akkor a költő megírta a Szundi két apródja című verset.

Julius Ceasart a márciusi Idusok ölték meg.

Egyiptom őslakói a múmiák.

A Magna Charta Libertatum kimondta, hogy ugyanazért a bűnért
senkit nem lehet kétszer megölni.

A kutatók az őshazában megtaláltak az ősmagyarok hátrahagyott részeit.

A Bibliát Guttenberg találta fel.

Anonymus III. Béla névtelen jegyese volt.

A XVIII. századi főurak palotakertjei tele voltak szépen nyírt
szökőkutakkal.

A baktériumokról: Van mikroszkopikus, ami kicsit nagyobb, mint ami
mikroszkóppal látható.

A középkorú lovagok a lovagi tornákon mindig egy hölgyet tűztek maguk elé.

A nemzetiségi iskolákba több ajkú diákok járnak.

Nyáron nő a kalapos gomba, télen a kucsmagomba.

Villon fő műve az Ótestamentum.

A görög ábécé kezdete: alfa, béta, céda...

II. József, a vaskalapos király Mária és Terézia fia volt.

A fecske egy költöző madár olyan, mint a gólya, csak sokkal
kisebb és nem hasonlít rá.

Barbarossa seregében kitört a pestis, amely elől maga a császár is
csak álruhában tudott menekülni.

Ady Boncza Bertalant vette feleségül.

Bombay éghajlata olyan egészségtelen, hogy lakosai máshol laknak.

A kőolajat kövekből sajtolták.

Eötvös József többek között Budán született.

Csapadékfajta: lisztharmat.

A cápa jellemzése: Embert nem eszik, de nem lehet benne bízni

+1 a saját általános iskolai emlékeimből:
Az oroszok annyian voltak, mint a törökök.

Zeneovi bemutatók

2010-01-26T18:43:00.002+01:00

Megvolt hétfőn az első két alkalom, rettenetesen izgultam, hogy fog sikerülni? A gyerekek vajon hogy viselkednek majd, belesülök-e, vagy eszembe jut rendesen, amit előre elgondoltam?
Elégedetten, ám fáradtan zártam a délutánt!

Volt mindenféle ebben a fél órában:
helyes levegővétel gyakorlása (hordóhas, sziszegő kígyó)

mondóka mutogatva: "olyan vagyok, mint a nagyok, csak még mini zsiráf vagyok; ha nem eszem eleget, zsiráf mama fenyeget"

A kedvencünk: törpejárás közben énekeljük "ilyen kicsi a törpe, guggoljunk le a földre", majd felállva, nyújtózva "ilyen nagy az óriás, ágaskodjál kispajtás" és persze fordítva is kell, guggolva óriásnak lenni, ágaskodva törpének... mindez jó feszültségoldó az elején

Aztán egy körjáték: Ennek a kislánynak/fiúnak nem jutott párja...

Ennyi bevezető után leültek, és furulyán elfújtam egy éneket, amit már korábban tanultunk. Hamar kitalálták, el is énekeltük, először egyenletesen tapsolva, majd ritmustapssal (tá-titi). Vállalkozó szellemű gyerekek kirakták az első ütemet pálcikákkal a földre, több-kevesebb sikerrel. Nem baj, ezt csak nemrég tanultuk.

Majd felállva eltáncoltuk ezt az éneket (Csizmám kopogó), és még egy táncosat is (Járjunk táncot). A fiúk elég viccesre vették ezt a táncot, ők ugyanis a rendes foglalkozásokon fel se állnak ilyesmihez, mert ők fiúk ugyebár... itt a szülői jelenlét hatott, de az minden volt, csak nem tánc... :D

Elmutogattuk a 'szó' fecskét, 'mi' fecskét, sőt, felváltva el is énekeltük a zsipp-zsuppot szolmizálva: a lányok voltak a szó-fecskék, a fiúk a mi hangot játszották.

Jött egy kis CD hallgatás, ki kellett találni, milyen hangszer szól: volt citera, hárfa és gitár. Na ez nem nagyon ment, a szülők derültek, én égtem kicsit, de sebaj, majd gyakoroljuk még :)

A végére játék maradt, kedvelik a Bújj, bújj, itt megyek kezdetűt, jót lehet kergetőzni, engem is kiválasztottak kacagva, na kiderült, nem vagyok formában, de így legalább jó hangulattal zárult az alkalom.

Lesz még bemutató a héten, izgulhatok továbbra is, mégis jó látni, hogy a munkának van eredménye, kezdem megismerni a gyerekeket, és hát van még mit tanulni a második félévben is.

:)

Hóembernek se keze se lába...

2010-01-23T16:43:00.004+01:00

Nem most készült ez a kép, a nagy havazáskor maradtunk lenn az udvaron hóembert építeni.
Nagyon várták már ezt a lehetőséget, mindig nagy élmény közösen hempergetni a pici hólabdacsot, látni, ahogy hízik, hízik... a végén alig bírtam feltenni a fejét :)

Hozzá egy téli ének, ezt tanultuk múlt héten a zeneovisokkal:

Nagy a hó igazán, fut a sí, meg a szán,
Hej-hó, lecsúszik a Jani meg a Ferkó!
(dallam meghallgatható itt!)

Ajánlom egyébként ezt az oldalt, sok ének, mondóka, dal található meg, sok kottával és midi hanggal együtt!

Játszóházban voltunk

2009-12-31T15:19:00.001+01:00

Inkább a képek beszéljenek, Annáról nem tudtam fotót készíteni, mint a villám cikázott ide-oda :)))

Ünnepek utánra...

2009-12-26T13:53:00.001+01:00

Én is kaptam...

Egyszer egy jól kereső apa úgy döntött, elviszi vidékre 7 éves kisfiát azzal a céllal, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is vannak, és hogy a gyermek meglássa a dolgok értékét, és felfogja azt, hogy milyen szerencsés családban él.

Egy egyszerű falusi család házában szálltak meg, ahol egy napot és egy éjszakát töltöttek. Amikor a vidéki út végén tartottak, az apa megkérdezte fiát.

-Nos, mit gondolsz erről az útról?
-Nagyon jó volt apa!
-Láttad, hogy némelyek milyen szükségben és szegénységben élnek?
-Igen.
-És mit láttál meg mindebből?

-Azt, Apa, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy. Nekünk egy medencénk
van otthon, ők meg egy tó partján laknak. A mi kertünket lámpák árasztják el fénnyel, az övékére pedig csillagok világítanak. A mi udvarunk a kerítésig tart, az övéké addig amíg a szem ellát. És végül láttam, hogy nekik van idejük beszélgetni egymással, és hogy boldog családként élnek.
Te és Anyu viszont egész nap dolgoztok, és alig látlak titeket.

Az apa csak fogta a kormányt, vezetett csöndben, mire a kisfiú hozzátette.

-Köszönöm Apa, hogy megmutattad, milyen gazdagok is lehetnénk.

Kinek mi a fontos.. : )

Karácsonyi dupla az ügyeleten

2009-12-25T19:25:00.002+01:00

Nosztalgia, vagy hagyomány? Vagy tényleg ez a mi specialitásunk???

Szóval a történet ott kezdődik, hogy Tomi lábán benőtt a köröm, így hétfőn jártam vele a Heim Pálban. Dunsztkötés, szerdán újra mentünk, újra kötés, mára (dec. 25) voltunk visszarendelve.
Drukk, hogy ne kelljen műteni...

Dec. 24. reggel: Nórika elkezd köhögni. Sebaj, kap hurutoldót, biztos tőlem kapta el... a készülődés hevében telik a nap, délután templomba is mentünk, az este nem zökkenőmentes, de ráfogjuk az időjárásra a feszültebb légkört. Ajándékoknak örültünk, vacsora szuperfinom lett, elégedetten dőltünk ágyba.

Dec. 25. hajnali 2 óra: Nórika kruppos köhögésére ébredünk. Rutinosan plédbe csavarom, nyugtatom, majd odaállok vele a nyitott erkélyajtóba. Szerencse, hogy esik az eső, a hűvös pára a legjobb gyógyszer! Nyitott ajtónál aludtunk, legalábbis a lányunk aludt, mi felriadtunk minden mozdulására, lestük a légzését...

Reggel első utam a gyógyszertárba vezet, hisz miért is lenne itthon a jól bevált hurutoldóból? Majd csapat összeszed, irány a sebészeti ügyelet. Persze ünnepi díszben, onnan egyenesen anyumhoz tartunk, szerencsére a kötést lecserélték ragtapaszra, műtétre nincs szükség!!! Hurrá! Megjegyzem, a doktor úr annyira barátságos volt a fiamhoz, hogy minden feszültséget feloldott ezzel...

Anyumnál a lakoma fejedelmi, bár mi férjemmel dőltünk jobbra-balra az álmosságtól, azért a hangulat jó volt, békés. Lassan indulhatunk haza, gondolom, erre hatalmas csörrenés: Tomi nekiszaladt az üvegajtónak, ami kitört, a fülénél ömlik a vér!
Ügyelet, majd tovább a Tűzoltó utcába, sebészeti ügyeletre... a doki első mondata: mikor evett-ivott utoljára? Mert onnan 6 óra elteltével tudja altatni a varráshoz... és csak ezután vizsgálta meg! Kicsit összezuhantunk erre... A tenyeréből kiszedett egy szilánkot, majd bőrragasztóval egyszerűen odaragasztotta a széleket egymáshoz :)

Hálásak vagyunk, mert nem történt nagyobb baj; a vágás alig volt messzebb, mint a nyaki ütőér, de összekaszabolhatta volna az arcát is, a szeme sérülhetett volna, de nem sorolom, elégszer végigpörgettük már ezeket a lehetőségeket magunkban.
Hálásak vagyunk, mert Valaki vigyázott ránk, és nem engedte, hogy elveszítsük a fejünket.

Emlékezetes karácsony lett ez a mostani is!

Karácsonyi betegségek

2009-12-22T08:13:00.003+01:00

Ezt láttuk az ablakból, mikor havazott :)

Mindig elhatározom, hogy rendszeresen írok azokról a dolgokról, amik foglalkoztatnak, történnek velünk. Aztán elsodornak az események, vállalások, elintézendők, legtöbbször arra sem jut idő, hogy párommal megbeszéljük a napi eseményeket :(
Pedig lenne miről, és sajnos a gondolatok, benyomások elszállnak hamar.

Milyen jó volt például lemenni vasárnap délután szánkózni! Mind az öten felszerelkeztünk, és hatalmas kacagások közepette húzták egymást is, meg mi is őket, Apával az élen :) Sajnálom, hogy fotómasinát nem vittem :(

Nagyon vártam a hétfőt, mint utolsó napot arra, hogy egyedül legyek itthon. Tervben volt az ajándékok szép becsomagolása, utolsó dolgok beszerzése, takarítás.
Ehelyett Tomival mentünk a Heim Pálba, mert begyulladt a lábán a köröm melletti terület. Bár volt stressz részemről -nem csupán azért, mit fognak művelni vele, az útviszonyok sem kedveztek egy ilyen kiránduláshoz-, mégis jó élmény volt vele kettesben lenni! Vittünk könyvet -állatosat, persze-, olvastunk, beszélgettünk várakozás közben. Annyira más volt rácsodálkozni az ő személyiségére, gesztusaira, mosolyára, hogy nem zavartak be egyéb testvér-tényezők! És megfogott az a bizalom, hogy minden félelemtől mentesen jött velem mindenhová... persze megkérdezte, rossz lesz-e, és őszntén csak annyit felelhettem: nem tudom, lehetséges... mégis teljes nyugalommal volt, mert velem volt. Elszorult a szívem a gondolatra, hogy pedig én nem tudom őt mindentől megvédeni, megóvni...

Amíg várakoztunk, felidéződött bennem az a karácsony is, amikor Szentestén, vacsora után még be kellett mennünk a Heim Pál ügyeletre... emlékezetes ünnep volt, a láz nem ment le, tüszős mandulagyulladás volt a ludas. Vagy amikor 24-én délelőtt a rendelésen Tomi antibiotikumot kapott, amitől aznap délután csalánkiütése lett... akkor a helyi ügyeleten jártunk, hogy írjanak fel más hatóanyagú gyógyszert.

Tavaly viszont azt jegyeztük fel a családi eseménynaptárba, hogy NEM volt beteg senki! :) Vajon most hogy lesz?
Két dolog körvonalazódik egyelőre: Tomi lábujja az egyik, hiszen ha ki kell vágni a benőtt körmöt, akkor ez bizony meghatározza majd az ünnepet; a másik, hogy jelenleg én vagyok beteg, köhögés, rekedtség, nátha tünetekkel... ennyit a tervezett gitáros-éneklős karácsonyunkról :)

Azért van jó is ebben. Megtanít arra, hogy az ünnep ne attól legyen ünnep, hogy minden a terv szerint halad, mindennel elkészülünk, tökéletes a csomagolás, az ajándékok, a rend, ragyog a lakás... az ünnep akkor is eljön, ha ezek közül semmi sem teljesül, a kérdés az, mi hogyan éljük ezt meg? Ha megtanuljuk elengedni a külsőségeket, akkor lehet igazán örülni egymás társaságának, az együttlétnek.
És lehet örülni annak, hogy Akiért az ünnep van, az maga sem pompában és gazdagságban született meg...

A karácsony Jézus születésnapja. Anna kicsi volt, amikor erre felkiáltott: akkor ugye sütünk tortát?
Hiszen Jézus családtag nálunk, akkor szülinapi torta és ünneplés jár :) Megadjuk?

Marcipános szaloncukor recept

2009-12-17T18:20:00.005+01:00

Ezúttal az imént kipróbált és jelentem, jól sikerült marcipános szaloncukor készítését osztom meg Veletek! Érdemes kicsit pepecselni vele, mert az eredmény össze sem hasonlítható a boltival!

Hozzávalók:
20 dkg mandulabél (tisztított)
20 dkg porcukor
10 dkg aszalt gyümölcs
20 dkg étcsokoládé
ízlés szerint mandula aroma, fűszerek

Először is, elkészítjük magát a marcipánt.

20 dkg tisztított mandulabelet ledarálunk, pl. diódarálón, vagy aprítógép segítségével, majd 10 dkg porcukorral összekeverjük egy rozsdamentes edényben.
Másik 10 dkg porcukorból 0,5 dl vízzel szirupot főzünk: forrás után hagyjuk addig forrni, amíg picit sűrűsödik, majd hagyjuk kicsit kihűlni.
Ha már langyos, hozzákeverjük a cukros mandulához, kézzel összedolgozzuk, mint egy tésztát. Akinek nem elég erős a mandula íz, tehet bele kevés mandula aromát is.
Amennyiben híg lenne, becsomagolva -különben kiszárad- tegyük hűtőbe egy éjszakára!

Szaloncukor készítéshez tegyünk a masszához 10 dkg aszalt gyümölcsöt -én vörösáfonyával csináltam-, illetve egy kevés mézeskalács fűszerkeveréket, vagy fahéjat, szegfűszeget, ánizst, stb. Kézzel szaggassunk ki a masszából darabokat, formázzuk szaloncukor formára őket.

Gőz felett olvasszunk meg 15 dkg étcsokoládét, majd levéve a gőzről, keverjünk hozzá még 5 dkg összetört étcsokit, míg beleolvad. Így a csoki lehűl kissé és fényes lesz.
Az olvasztott csokiba mártsuk bele egyenként a marcipános tölteléket -elég félig-, majd tegyük zsírpapírra, míg megszilárdul a csokimáz.

Lehet csomagolni! Zsírpapírból vágjunk ki akkora darabokat, hogy kb 3 cm-rel túlérjen a szaloncukor végénél kétoldalt, és bele tudjuk hengeríteni a finomságot. Színes csomagolópapírból pedig akkorákat, ami szélességben akkora mint a zsírpapír, hosszban pedig kb 1,5 cm-rel lóg túl a szaloncukor végénél.
Tegyük le a színes csomagolót, rá a zsírpapírt, közepébe egy szaloncukrot, tekerjük fel, majd csavarjuk meg a két végét.

Jó étvágyat!

Első fellépés

2009-12-13T12:09:00.005+01:00

Nagyon büszke voltam Annára, külön azért is, mert -ahogy egy osztálytársa fogalmazta: szolmista volt :)

Lyukas a lábaaaam!

2009-12-06T20:41:00.003+01:00

Minden gyereknek vannak esti rigolyái. Kinek az alvós maci, más a hüvelykujjunkat bizgerálja... ezek voltak legalábbis ismertek eddig számomra, saját kis családom köréből.
Nóri hozott egy merőben újat, de mielőtt megmagyaráznám, kicsit visszatekintek a nem is olyan régi múltra... tavaly a karácsonyi szünetig pici lányunk csak és kizárólag kézben, állva ringatva volt hajlandó elaludni. Természetesen beépített radarral ellátva, elég volt arra gondolnom, elindulok az ágya felé, máris kinyílt a szeme! Ekkora már 20 hónapos volt, és súlyban is épp elég, hogy azt mondjuk, nem mehet ez így tovább!
A szünetet felhasználva -gondolván, minek szenvedjen a két nagy-, átvariáltuk a dolgot, este új szokások lettek kialakítva, ágyába Nóri be, én ágya mellé egy szivacsra, aztán hadd szóljon!
Szólt is, vagy két hétig, egyre rövidülő sírások árán rájött végül, milyen jó móka anyának ledobálni a holmiját, majd visszakérni, és ezt újra meg újra előadni. Mindezt röpke másfél-két órában töretlenül és lelkesen. Legalábbis ami őt illette ez ügyben.
Bírtam egy darabig, majd jött a következő lépés, midőn nem feküdtem az ágya mellé, inkább átvonultam a nappaliba, olyan nagyosan, TV-t nézni. Mert hallani nem hallottuk, az újbóli bőgések miatt...
Aztán ezt is megszokta, újabb mókát eszelvén ki, és ez a "lyukas a lábaaam!" Eltartott egy darabig, mire megfejtettük a titkot: addig rugdossa picinyke lábacskáit, míg azok kibújnak a takaró alól, és ezt hívja ő a maga nyelvezetén úgy, hogy kilyukadt a lába :) Na igen, eleinte jót vigyorogtunk eme kifejezésen, mígnem általánossá vált, esténként kb 218-szor, hogy betakargassuk a kis gazfickót...

Mára azért ritkult ez a dolog, köszönhetően elvetemült önállósági törekvéseinek, ugyanis megtanult egyedül betakarózni. Amit persze büszke örömmel mutatott meg nekünk, későn jőve rá, hogy ezzel a szülői berohangálós takarózásoknak bizony befellegzett...

Azért mindig van új a nap alatt, mostanában Tomival versenyt vihognak lefekvés címén, miközben Anna visít, hogy nem tud aludni... hát, nem tudom, jobb volt-e, amikor csak a lába lukadt ki...

Rohanás

2009-12-02T17:26:00.002+01:00

Mindig elképzel valamit az ember lánya, aztán persze nem úgy valósul meg...
Így jártam én, is, augusztus végén már számlálva vissza a napokat, mikor kezdődik végre az iskola, óvoda, és végül a bölcsi is. Nem mintha szabadulni szerettem volna a gyerekektől, inkább vágytam már -7 év velük töltött idő után -, hogy kicsit magamban legyek, rendezzem a gondolataimat, elképzeléseimet, és persze a lakást is :)
Utóbbi volt a főfő vágyam, alaposan átpakolni, kiválogatni, kidobálni, elajándékozni, és nem utolsósorban, kitakarítani végre, egyszer, úgy igazán!
Gondoltam, reggelente 8-ra már itthon leszek, gyors reggeli, aztán délig tevékenykedek, utána fűzögetek (=munka), majd összeszedem őket, és este már csak velük kell foglalkozni.
Szép, igaz?

A valóság: néha reggelente muszáj boltba beugrani, mert elfogy a kenyér, a tej. A hétvége közeledtével majd egész délelőttös program egy nagyobb bevásárlás. A reggel 8 sokszor ugrik.
Postázni is szükséges néha, vagy épp elfogy a gyöngyöm, és el kell menni venni.
Mivel a zeneovira készülni is kell, az is időt vesz igénybe.
Naponta indítom a mosógépet, ezzel arányosan nő a vasalnivaló és eltennivaló ruha mennyisége.
Hazaérve muszáj összepakolni, beágyazni, mert különben nem bírok alkotni :) Általában a mosogatógép is várja, hogy ki- vagy bepakoljam.
Valamit enni kell ebédre.
Meg kell nézzem a leveleimet, fotózni kell az újabb ékszereket, szerkeszteni, feltölteni őket.
Valami kell ebédre is.
Nos, délelőttre ennyi elég is, ergo idő nem marad egy szekrényrendezésre, válogatásra, vagy épp alaposabb takarításra. Utána pedig muszáj gyöngyöt fűzni, és hipp-hopp, már mehetek is zeneovit tartani, majd a gyerekekért.

A leírás nem teljeskörű, azért arra elég, hogy rájöjjek: valamit változtatni kell!
Ha munka, akkor munka. Reggeli után kőkeményen le kell dolgoznom a munkaidőmet, hiába vagyok itthon. Különben nem fog menni.

Más hogy csinálja az otthoni munkát????

Advent első vasárnapja

2009-11-30T10:58:00.003+01:00

Minden évben készítek koszorút, amit este közösen gyújtunk meg a gyerekekkel.

Énekünk is van minden vasárnapra:
Tegnap vásároztam, ezért majdnem elmaradt a gyertyagyújtás... már ágyban voltak így észbe kapva kivételesen bevittük hozzájuk, és ágyból énekeltük az első versszakot.

Egyenletes lüktetés

2009-11-23T10:04:00.003+01:00

Talán ez lehetne az első zeneovi lecke, persze a fő szempont: a közös élmény, öröm átélése a közös éneken, játékon keresztül!
Mégis, mindeközben észervétlenül kialakul majd a gyermekben az egyenletes lüktetés észlelése, ami a későbbi ritmus alapja! Olyan nagyszerű ez, nem kell magyarázni, nem kell iskolásan megtanítani, elég, ha énekelsz és játszol!

Neked azért, szülőnek elárulom: az egyenletes lüktetés valójában a tempó, vagy negyed hangérték, vagy ha így ugrik be: a "tá".
A gyereknek elég, ha egy dal vagy mondóka tempójára egyenletesen sétáltok, több gyerekkel körben is lehet járni. Lehet tapsolni, mutogatós énekre/mondókára ütemesen mutogatni, elővehetőek a ritmushangszerek (csörgődob, ritmusfa, rumbatök, ujjcintányér, csörgő tojás stb.).
Ugyanis a mozgással kísért ének és mondóka lesz az, amin keresztül ráérezhet a gyerek az egyenletes lüktetésre!

Apropó, ritmushangszereket házilag is lehet ám készíteni! Kindertojás műanyag tokjába rizs, apró kavics stb. szórható (egyszerre egyféle), majd lehet fülelni, melyik töltelékkel hogyan szól?
Két nagyobbacska kavics -vagy több- is lehet jó játék, összeütögetve mindegyik más hangot ad.
Két vastagabb faág megteszi ritmusbotnak.

Indulásnak itt van néhány mondóka:

Gyerekek, gyerekek, szeretik a perecet. Sósat, sósat, jó ropogósat. Aki vesz, annak lesz, aki nem vesz, éhes lesz!
(ezt lehet tapsolni közben)

Hej, Gyula, Gyula, Gyula, szól a duda, duda, duda, Pest, Buda, Buda, Buda, pattogatott kukorica!
(combok, has, váll majd fej ritmikus ütögetése, akár egyre gyorsabban)

Poros úton kocsi zörög, a kereke gyorsan pörög. Sári néni vezeti, aki látja, neveti!
(piciket lehet térdünkön döcögtetni, nagyobbakkal ritmushangszerekkel kísérni, lépkedni rá, lehet egyre gyorsítani is a tempón)

És néhány dal:

Hamarosan újabb énekekkel, mondókákkal jövök! Örömmel várom a visszajelzéseket is, mit gondoltok a Zeneovi sorozatról?

Felhívás! Kodály Országa

2009-11-21T07:49:00.004+01:00

Elkeseredtem ezen a híren, szerencsére már vannak, akik összefogtak!

Kétmilliárd, egymilliárd? Még nem tudjuk, hogy végül mekkora összeget vesznek el ismét a zeneiskolák támogatásából. Így megy ez már lassan tíz éve: elsőként mindig a zeneoktatás kerül elő, hogyha karcsúsítani akarnak a költségvetésen. A mostani tervezet azonban végképp ellehetetlenítené a zeneiskolai oktatást. Iskolák zárnának be, a tanári kar jelentős része munkanélkülivé válna, és ami a legfontosabb: még kevesebben tanulnának zenét Kodály országában.

A teljes cikk és a támogatás módja elolvasható itt>>

PeCsában jártunk!

2009-11-15T14:16:00.002+01:00

A Kézműves Kiállítás és Vásár rendezvényen közel száz kézműves kínálja igényes portékáját, a több ezer ide látogató érdeklődőnek. Ezen a rendezvényen nem csak vásárolni lehet, hisz a kézművesek egész nap bemutatókat, foglalkozásokat tartanak, és segítségükkel, irányításukkal felnőttek, gyerekek, profik és amatőrök egyaránt kipróbálhatják esetleg elsajátíthatják a különböző technikákat.

Hívogató kis bevezető, ki is próbáltuk. Íme az én szerzeményem:

Nagyobbacskáim textilfestettek, az eredményért odavannak mindketten:

Agyagfigurát is festettek:

Írtak mézeskalácsot is, de az hihetetlen gyorsasággal tűnt el, még mielőtt megszemlélhettem volna a végeredményt :D
Nórika pedig a játszósarkot próbálhatta ki, és különféle kézműves finomságokat hozott haza, gondosan becsomagolva a pocakjába :)))

Ma 18 óráig még ellátogathatsz Te is ;) www.pecsa.hu

A zenéhez vezető út első lépései

2009-11-12T13:38:00.003+01:00

Álmodtam.
Álmomban minden magzat hallgatja édesanyja éneklését, dúdolgatását, még mielőtt megszületne.
Álmomban minden megszületett baba részesül abban, hogy ölbeli játékokat ismer meg, együtt kacag édesanyjával/édesapjával, miközben lovacskáznak, vonatoznak, zsipp-zsuppolnak stb.
Álmomban még az is megtörténik, hogy séta közben, hintázás közben, netán főzés közben is énekelnek, idővel együtt.
Álmomban az se baj, ha mindez kissé hamiskásan történik.

Ugyanis ennyi kellene csupán ahhoz, hogy gyermekünk fogékonnyá váljon a zenére, annak élvezetére, és kialakuljon benne valami ritmusérzék. Nem a tisztán csengő énekhang a kulcs, hanem a spontaneitás, a közös öröm, a megélt együttes élmények adják az alapot a későbbi zeneszeretetre.
És arról még nem is beszéltem, hogy ezek a közös pillanatok milyen közel hozzák érzelmileg egymáshoz a szülőt és a gyermeket!

Persze, ha nem így tettünk, akkor sem késő. A zeneovi csoportjaimban tapasztalom, hogy azok az ovisok is élvezik, jól érzik magukat, akikkel valószínűleg eddig nem sokat énekelgettek otthon, bátortalanok talán, mégis, még így is megélnek egy olyan élményt együtt, a közös éneklésen, játékokon keresztül, ami hiszem, hogy jó magocskákat ültet el a lelkükben!

Én magam nagyon élvezem a velük töltött félórákat, fáradtan, de feltöltődve jövök el tőlük.
Bátorítalak, hogy próbáld ki Te is, akár egy egyszerű, régről megmaradt dalocskával kezdve!
Amit talán mindenki ismer, és a legkisebbeknek is megfelelő:

Zsipp-zsupp, kenderzsupp,
ha megázik, kidobjuk,
zsuppsz!

Kisbabákkal: karunkra fektetjük, úgy ringatjuk, a végén nagyobbat lendítünk
Nagyobbacskákkal: hóna alatt megfogjuk, úgy lóbázzuk a végén magasra emeljük vagy dobjuk
Ovisokkal: mintha fognánk egy nagy köteg kendert, lóbázzuk jobbra-balra, a végén eldobjuk képzeletben

Az ismétlés nagyon fontos, első alkalommal a baba még nem tudja, mi fog történni; másodjára megtanulja, harmadjára már várni is fogja talán a csattanót. Minden ismétléssel egyre jobban élvezi, lehet picit fokozni is, vagy újabb befejezéseket kitalálni.

Hamarosan újabb ötletekkel jövök!

Milyen lenne a lakásom...

2009-11-05T10:18:00.002+01:00

... alapvetően gyerekek nélkül :D
Ha Te is kipróbálnád, milyen lenne a hozzád illő otthon, katt ide!
Szerintem jópofa. És van benen valami igazság, a képen látható nappaliban tutira jól érezném magam!

Zeneovi, bevezető

2009-10-26T15:11:00.004+01:00

A történet ott kezdődik, hogy találkoztam a Ringató-val.

Egy bemutató óra volt, ami engem teljesen elvarázsolt. Arra gondoltam, ha lesz újból tanfolyamuk, szeretnék jelentkezni; mint kántor és háromgyerekes anyuka, talán megfelelek :)
Valamikor ez év első felében indult is, előtte volt egy meghallgatás, amire elmentünk Nórimmal. Nem részletezem, nem a legsikerültebb bemutatkozásom volt, ám a fő érv az elutasítás miatt az volt, hogy országos hálózatot építenek, így egy területre csak egy embert alkalmaznak, és hát pont volt magasabb zenei képesítésű jelentkező errefelől.
Sebaj, nem szomorodtam el, viszont titkon arra gondoltam, milyen kár, hogy a Kodály-módszer aztán abbamarad az óvodában :(

Nyár végén jön egy telefon a zeneiskolából, hogy vállalnék-e zeneovit, mert nincs épp rá emberük!
Nem sokat gondolkodtam, Anna járt 2 évet is, nagyjából tudtam, mi fán terem a dolog, ám azért beszereztem egy módszertani könyvet, meg sok-sok dalanyagot!

Lassan egy hónapja mennek is az alkalmak, talán itt az ideje, hogy megosszak ezekből néhány ötletet, otthon is használható éneket, és főleg azokat a szempontokat, amiket érdemes szem előtt tartani, ha fejleszteni szeretnéd gyermeked hallását, zenei érzékét.

Mottó: "Az óvodával, annak zenéjével foglalkozni nem mellékes kis pedagógiai kérdés, hanem országépítés." (Kodály Zoltán)

Azt gondolom, aki egy kicsit is odafigyel majd erre a területre, olyan kincset ad gyermekének, ami pótolhatatlan!

A sorozat hamarosan indul!

Közeledő szülinap!!!!

2009-10-22T18:53:00.002+02:00

Annám lesz vasárnap 7 éves, ma megkapta az előajándékot, amiket én készítettem (látszik is rajta...) :DDD

Két rétegelt falemezt vettem, a kék táblafestékkel van lekenve 2 rétegben, a zöld akrilréteg alatt pedig 3 réteg mágnesfesték rejtőzik, így arra bármilyen mágneses holmit fel lehet majd tenni.

Jobboldalt pedig apróságoknak való tárolópoharak kerültek fellógatásra.

Lányom annyira örült, hogy ma hazaérve kb f5-6-ig csak az asztala tetején csücsült, és a táblára firkált :) Még Nórit is tanította...

Ötlet: Praktika szeptember

Sulidolgok

2009-10-15T09:25:00.003+02:00

Mostanában Nóriról írogattam, most pótolom az eseményeket, először Annával :)
Így kezdődött az iskola, szeptember 1., reggel, még itthon:

Évnyitó után már az osztályban:

Aztán átöltözve várják az első osztályfőnöki órát:

Ami máig jellemző, hogy irtóra elfárad! És nehezen viseli a hosszas ücsörgést :)
Ami nekem nehéz, hogy egyre többször kell még itthon tanulnunk, pedig napközis. Fél 5 körül, miközben Nóri csak rajtam csimpaszkodva bír létezni, Tomi mindenért nyafogva fejezi ki anyahiányát, nagyon nehéz megbirkóznom a fáradt Annával, aki ráadásul rettenetes unja, hogy csupa egyforma dolgot kell írogatni több soron keresztül. Sajnos ha nem állok fölötte, elbámészkodik, vagy ha csinálja is, több a radírozás, mint a munka. És észrevettem, még a tartása is rossz, felhúzza a jobb vállát, úgy ír, így folyton a vállára kell tennem a kezemet.
Persze az sem segít a koncentrálásban neki, hogy Nóri és Tomi hangoskodnak, és engem követelnek a maguk módján.
Tegnap már én is kibuktam, egyszerűen lehetetlen háromfelé szakadni! Arra már nem is gondolok, hogy közben pakolásszak, vagy mást csináljak azon kívül, hogy próbálom a lelkük egyensúlyát biztosítani...
Le a kalappal azok előtt, akik ezt 8 órás munkarend mellett csinálják!

Folytatás

2009-10-10T07:26:00.002+02:00

Nagyon besűrűsödtek a napok, Nóri minél többet van bölcsiben, annál kevesebb az időm :)
Na de sorjában...

5. nap: A leggázosabb nap! Már reggel azzal kezdte a pici lány, hogy ne is menjünk az intézmény közelébe se. Hiába ígértem bármit, Túró Rudit a boltból, gumicukrot, semmi sem használt. Végül úgy maradt ott, ahogyan pont nem akartam sohase otthagyni: lefejtették a nyakamból :((( Bőgött rendesen, én a kocsiban bőgtem egy sort, aztán teljes letörtségben átmentem egy barátnőmhöz inkább, minthogy otthon kóvályogjak és sajnáljam magunkat.
Ebéd után mentem érte megint, reggel sokáig sírt, és az udvaron is újrakezdte. Ám mikor meglátott, édes volt, mintha semmi sem történt volna!

Hétvége: végig azon vívódtam, én nem akarom többet így bölcsibe vinni, inkább kiveszem. Szombat este, kórust tartottam, őket is vinni kellett, hát még pisilni se engedett el a lány, félt, hogy otthagyom!
Hazaérve már teljesen kibuktam, Annám kérdezte, mi a baj, hát elsírtam neki az ő szintjén, mi bánt. Aztán Nóri is jön, mi baj, anya? Én szólni már nem tudtam, így Anna fogalmazta meg helyettem, amit megértett a dologból:
"Azért sír anya, mert te nem szeretsz bölcsibe járni!"
Nóci térül-fordul, majd odajön, közelről az arcomba néz, és kedvesen így szól: "Megyek bölcsibe!"

Na ezen még jobban elkezdtem bőgni...

Vasárnap, délelőtti Istentisztelet, közben a játszószobában szoktak lenni a picik. Nóri vígan, szó nélkül ment be, s hagyta, hogy részt vegyek az alkalmon! Csúcs, ezek szerint komolyan gondolta, amit mondott...

És tényleg: hétfőn, bár görbült a szája reggel, láthatólag visszaszorította a dolgot és bement, nem sírt egész nap! Sőt, már vetkőzött, hogy ott is alszik. Így kedden ott is aludt, és azóta is minden rendben!

Annyit kell azért hozzátegyek, hogy mióta bölcsizünk, minden este 11 körül felriad, és át kell menjek megnyugtatni. Volt, hogy végül velünk is aludt, illetve mióta ott is alszik, érezhetően kevés neki az az idő, amit velünk/velem tölt, mert nagyon felerősödött az akaratos énje, amit szinte alig lehet leszerelni, pedig annyira egy hullámhosszon voltunk... Tegnap este pedig elaludni is nehezen akart, simiznem kellett sokáig a hátát, gondolom, mert igényelte az együttlétet velem...

Bölcsi, 4. nap

2009-10-01T20:08:00.004+02:00

Nem tudok épelméjű címet kitalálni, megígérem, hogy kb a 238. naptól már nem fogom számozni :DDD

Ma reggelire mentünk, megint azt hallgattam Nóritól, hogy jó a bölcsi, de anya nem megy el...
Aztán jött,a mitől féltem: az ajtón mikor be kellett volna menni, visszafordult és a nyakamba csimpaszkodott, de olyan erővel, hogy levegőt alig kaptam! Kattogott az agyam, most mitévő legyek, erővel nem fogom betoloncolni, de bemenni sincs értelme vele, annál rosszabb lesz eljönni... közben M. néni annyit mondott, hogy "Gyere, Nóri, még egy kicsit lehet játszani!", mire neki eszébe villant, hogy hozott egy babát, sarkon fordult érte, és vígan becsörtetett!!!

Én hazaérve azért jól kibőgtem magam...

Ebéd után mentem érte, fel voltam készülve rá, hogy megint egy síró-rívó gyerek fogad, de ezúttal is meglepett ez a nőszemély: vígan csacsogva érkezett, tele bendővel, pereccel a kezében, tele életerővel! Rögvest megkérdezte, kb 3 centiről az arcomba bámulva: "Na de hol voltál?" "Túró Rudit vettem Neked!" Többet nem faggatózott :D

M. néni azért elárulta, az udvaron azért volt ám bőgés, meglátta a kaput, vagy csak hatott rá a sok bömbölő aprónép? Mindegy is, végül megvigasztalódott.

Azért még mindig nem tudom, jól tettem-e, hogy beírattam őt...

A vízválasztónak hitt 3. nap

2009-09-30T20:06:00.003+02:00

Nórikám egész reggel azt mondogatta, megyünk bölcsibe, de anya nem elmegy! Néha azt is hozzátette, M. néni ne vigyázzon Nórira...

Ezek után meglehetősen szorongva vártam a 9 órai bevonulásunkat, szerencsére még benn voltak -valahogy ott jobban szeret lenni. Lányom bevetette magát a kiskonyhába, én megkérdeztem, elmehetek-e venni neki Túró Rudit. Széles vigyor, igen, "és nem síjok!" volt a válasz. Ennyi. Leléptem.

10 óra felé már kinn voltak, egy bokor mögül kukucskáltam őt, vígan motorozott! M. néni észrevett, intett, hogy minden OK, így hazajöttem...

Fél 12-re mentünk érte párommal, amint meglátott, sírva borult a nyakunkba, láttam rajta, hogy irtóra elfáradt megint :) Volt némi sírás, állt a kapuban is, hogy "anya gyeje", összességében azért jobban sikerült, mint vártam.

Holnapi terv: reggelire megyünk, és ebéd előtt viszem el. Hát, kíváncsi leszek megint, hiszen okos lány ő, most is megfogalmazta, hogy azért sírt, mert anyához akart menni a bölcsiben. És ez természetes, a kérdés, hogy elfogadja-e, hogy nem lehet...

Bölcsi, 2. nap

2009-09-29T12:20:00.002+02:00

Tegnap totál elbizonytalanodtam, ezzel indultam neki a mai napnak.
Reggel még beszélgettem egy anyukával, két lánya is bölcsis volt, érdeklődtem a tapasztalatokról. Szerinte kell 1-2 hónap, hogy lássam, mint alakul; én meg szívem szerint egy bőgős napnak se tenném ki Nórit!
Mindenki azt mondja, ez lehetetlen, de én nem akarok beletörődni :(

Ma korábban mentünk, egy idő után megkérdeztem őt, elmehetek-e egy picit. Igen volt a válasz, amíg elmentem, motorozott tovább, így kb 20 percet távol voltam.
Visszaérve látom, hogy ül a mászóka alatt, majd meglát, és bőgve rohan hozzám. M. néni szerint már haza akart menni, de ennyi bőgés kell.
Hamar megnyugodott, újra elment játszani, bár a feszültségét levezette: talált egy nála kisebb leányzót, azt háborgatta folyton :(((

Holnapi terv szerint 9-12-ig marad, közben tűnjek el, és meg is ebédeltetik... nem tudom, szerintem ez még gyors.

Viszont úgy elfáradt, hazaérve épp csak evett picit, majd eldőlt a kanapén és elaludt :)

Első nap a bölcsiben

2009-09-28T13:38:00.002+02:00

Nem is tudom hol kezdjem...
Szeptember elején még rettenetesen vártam ezt a napot, azt gondoltam, végre jut időm a lakást rendbetenni, és mennyit fogok dolgozni: fűzöm és eladom az ékszereimet, vásárokra készülök, és tanfolyamokat tartok majd!

Szeptember közepén már kezdtem izgulni, Nórim hogy fogadja majd az új helyzetet, rádöbbentem, hogy bár 2,5 éves, azért reggel 8-tól délután 4-ig elég sok ez egy picuri gyereknek anya nélkül... Ő ellenben extázisban volt, ahányszor szóba került a dolog, már az oviban is vette le a cipőjét, hogy megy be, naponta többször elmondta, hogy "Apa dolgozik, Anna iskolában, Tomi óvodában, Nóri bölcsiben!", szóval jól indult a dolog.

Múlt héten itt járt a két gondozónő is, M. néni és I. néni, Nóri teljesen oldott volt, induláskor már fogta meg a kezüket, hogy megy velük a bölcsibe :)

Aztán eljött a mai nap. 10-11-ig voltunk benn, kint voltak az udvaron, és mivel lánykám rettentő jól elvolt, körbe tudtam nézni. Mit ne mondjak, elkeserítő :((

Játékuk nemigen van, a kismotoron kívül van 2 nem nekik való fém mászóka, homokozó játékok nélkül, és néhány kiégett fűcsomó a porban...
Sok az 1 év körüli pici, akik közül többen végigordították azt az időt, amit ott töltöttem; nem merek belegondolni, mikor kezdték és meddig tartott náluk ez, de némelyik gondozónő csak annyit tett, hogy odaszólt többször: "ne sírj, anya mindjárt jön!"
Több gyerek rátapadt a bejárati kapura, kórusban üvöltöttek az anyjuk után... őket időnként visszavitték a többiekhez.

Volt azért pozitív példa is, egyik fiatal gondozónő ölében egy gyerek, mellette jobbról-balról még vagy 4, de átölelte őket, beszélgetett hozzájuk, érdekes (?), ők nem is sírtak...

A mi M. nénink is lótott-futott, kinek pisilni kellett, kinek orrot törölni, itt jelenleg nem bőgtek a gyerekek, mégis nagyon összeszorult a szívem. Mennyi apróság sérül meg a lelkében amiatt, hogy hiába sír, nincs meg a biztonságérzete, nincs akihez feltétel nélkül odamehet és megöleli! És nem a szülőket hibáztatom, hiszen nyilván dolgozniuk kell, ezért adják be csemetéiket.
A gondozónők is nyilván belefásulhattak ebbe a munkába, mekkora szeretet-háttér kell ahhoz, hogy nap mint nap idegenként is a picik közelébe férkőzzenek, elnyerve bizalmukat!

Nóri eközben motorozott, szétnézett, összeveszett egy kisfiúval, aki el akarta venni a járgányát; voltunk pisilni is. Időnként ellenőrizte, ott vagyok-e még, így nem biztos, hogy könnyen elválunk majd... azt láttam, hogy idő és kapacitás nincs arra, hogy a gondozónők tudatosan megismerjék a gyerekeket, egyszerűbb egy általános módszert alkalmazni mindegyikre.

Kíváncsi leszek a következő napokra...

Világcsoda

2009-09-21T13:01:00.002+02:00

A minap Nórikámat nem tudtam lefektetni ebéd után.
Szépen játszogatott a gyerekszobában, mikor indulni kellett, megyek be, és ez a látvány fogad:

Közelebbről:
:)))))))

Rengeteg dologgal vagyok adós, Anna első napja a suliban például, de a képek a másik gépen vannak :(
Azonban a visszaszámlálás elkezdődött... mához egy hétre megy Nórikám bölcsibe! Nagyon várom - önző módon-, mert szeretném az egész lakást átválogatni, kidobálni a kacatokat, a maradékot átrendezni, és mindeközben takarítani mindazt, amire az elmúlt 5 évben nem volt módom :D
Bizonyára kifulladok majd az első 2 nap után, de legalább a lehetőségem meglesz minderre.

Aztán pedig belevetem magam a melóba!

Alkotunk

2009-08-29T19:56:00.002+02:00

Ezek Annám robotjai :)

Egyedi elképzelés, design és kivitelezés.
Megállapítottam, benne is szunnyad valami kreativitás ;)

A napjaink egyébként rettentő mozgalmasak, mindig azt várom, mikor ülhetek le nyugodtan, hogy megírjam az eseményeket, de azok csak szaporodnak, idő pedig nem adódik.
Ma például a szomszéd utcában volt bringaverseny, Anna 1. lett a korcsoportjában :)))
Délután egy közeli játszón voltunk kézműveskedni, ugrálóvárazni, ingyen program volt a gyerekeknek.

Én küzdök azzal, hogy a gyerekekkel töltsem ezeket az utolsó napokat suli-ovikezdésig úgy, hogy a legtöbbet hozzuk ki, közben próbálok gyöngyöt fűzni, gondolkodni a következő hónap eseményein, intézni a háztartás dolgait, és nem utolsósorban a férjemmel is ápoljuk a kapcsolatunkat. Persz a suli-ovi-bölcsikezdés is elég feladatot ad, a könyvek még nincsenek bekötve például...

Új majmocskák az Állatkertben ;)

2009-08-20T14:55:00.002+02:00

Tegnap ellátogattunk a Budapesti Állatkertbe.
Túl sokat erről nem írnék, a gyerkőcök várakozáson felül viselkedtek, szót fogadtak, nem hisztiztek.

Ennek oka talán egy új könyv, amit vasárnap szereztem be a WAMP-on. Még csak az első két témakörön rágtam át magam, és beszéltük át férjemmel, máris látjuk a változást!

Később írok részletesebben is erről :)

Nyaralás, gyógyulás, egyebek...

2009-07-27T07:34:00.002+02:00

No, akkor az elején kezdem; Nórika szerencsésen meggyógyult, mire múlt hétfőn elindultunk Mátraházára!
Volt egy kis izgalom azért, mert Annán nem jelentkeztek a tünetek, így bepakoltam a mentolos hintőport, lázcsillapítót, meg minden kelléket arra az esetre, ha ott jönne ki rajta a kórság, de hála Istennek, nem volt rá szükség :)

Mátraházán nagyon jó volt, a jósolt hőség helyett 10 fokkal hűvösebben vészeltük át a hetet, egy nap lementünk Egerbe strandolni, ott a pici lány belázasodott, bár ezt csak hazaérve tudtuk lázmérővel kontrollálni. Fél napig tartott a láz, aztán hipp-hopp eltűnt!

Most egy hetet itthon leszünk, aztán megint el, még nem tudom pontosan, hány gyerekkel, és a többiek hol lesznek, de idővel minden kiderül :D

Ja, fotók is jönnek majd, párom sokat fényképezett, ám a saját gépével :)))

Horgoltam :)

2009-07-15T12:47:00.001+02:00

Igaz, nem most, hanem amikor még lemehettünk a játszótérre; maradék fonalból, Annának, pocakmutogatós-kánikulás kis top lett belőle!

Nóri és a bárányok

2009-07-10T07:29:00.002+02:00

Röviden és tömören, Nórin is kijött a bárányhimlő, szerdán.

Rögtön lázzal indított, éjjel 39 fölé ment, tegnap napközben is nyűgös volt nagyon. Estére persze, láz ide vagy oda, viháncolt mint egy kismajom :)
Most éjjel viszont, éjféltájt felsírt, láz lement, de nem tudott nélkülem visszaaludni, így az ágyunkban kötött ki. Jól ment ez kb 2-ig, onnantól 4-ig kb 10 percenként ébredtem arra, hogy nyüszögve, forgolódva alaposan hátbarúg :(
Magyarán elég rosszul viseli a dolgot, elég sok folt jött ki rajta, főleg pelusvonalban...

Helyzetjelentés

2009-07-07T08:01:00.003+02:00

Tomiról hullanak a pörkök, napra még mindig nem mehetünk, így marad az esti séta, ha épp nem esik...

Nórika kapott új fürdőrucit, bár túl sokat nem fogjuk használni :(((
Anna itt még vidám, valószínűleg nem mehet úszótáborba jövő héten :((
Én nagyon el vagyok kenődve, párom dolgozik már, így teljes a szobafogság. Anna és Nóri hiába vannak jól, mivel fertőzhetnek, őket se vihetem a játszóra. Máshova se, hiszen akkor ki marad itthon Tomival?
Reménykedtem, hogy a lányokon nem fog már kijönni, de a gyerekorvos megnyugtatott, hogy Tomi kiütéseitől számítva 2,5 hét is lehet, mire rajtuk kijön... vagyis még nem telt le a lappangási idő...
Az úszótábort hétfőtől nem mondanám le, mert mi van, ha nem jön ki rajta; de ha mégis? Elkezdi és 2 nap után lebetegszik? És megfertőzünk másokat is?
Júl 20-tól mennénk nyaralni, az is ugrik????

Nagyon zavar az is, hogy még Tominál se látom a végét, mikor szabad normálisan kimenni vele, esetleg strandra is, ha már nyár van...

A lányoknál még az elejét se látom, hiszen nem lehet előre számolni, amíg nem tudunk biztosat...

És persze a pesszimizmusom is előtör, mert biztos addigra lesz rossz idő, mire meggyógyulunk, stb.

úúúútálom ezt a nyarat :(

Bárányhimlő még mindig

2009-07-04T16:22:00.003+02:00

Hamarosan lesznek képek is, csak röviden állapotjelentek...

Tomin még 7 nap elteltével is lett új hólyag, a szobafogság kezd túlmenni minden határon. Pedig párom is itthon volt velünk, így legalább az egészséges lányokkal ki tudtam mozdulni...

Mivel napra nem lehet menni, maradna az esti séta, ha nem törne ki égzengés-földindulás minden estére :((
Tomi pedig már mindent un idehaza...

A lányokon semmi tünet, lehet, megússzák??? Még egy hét, és elvileg letelik a lappangási idő, bőven számolva...

Drukk!

Bárányhimlő :(

2009-06-29T13:05:00.002+02:00

Bár nagyon vártam, hogy átessenek rajta, mégis váratlanul ért, mikor péntek reggel Tomi rosszul érezte magát, majd átöltözés közben felfedeztem rajta az első hólyagot :(

Ma van a 4. nap, tegnap láza is volt, és nagyon sok kiütése van! A torkában, szájában is, az arca is nagyon tele van, a szemzugba is került egy...

A lányokon semmi, így valószínűleg ők Tomitól fogják elkapni, 2-4 héten belül fog kijönni... bele se gondolok, meddig tart majd a szobafogságunk!!!

Várok ötleteket mivel lehetne jól elütni az időt három gyerekkel, lakásban :(((

Elvárások

2009-06-05T12:29:00.002+02:00

Azon töprengtem ma, hogy mikor reális a gyerekemmel szembeni egy-egy elvárás, mikor túlzott, mikor becsülöm esetleg alá a képességeit?
Példának okáért, amikor Tomi 3 éves volt, barátnőm figyelmeztetett, hogy már önállóan kéne öltöznie ennek a gyereknek; akkor úgy éreztem, kicsi még. Most Nóri két éves, és mindent levesz egyedül, sőt, pici segítséggel önállóan fel is öltözik!
Vagy amikor Annától elvárom, hogy 6,5 évesen tartson rendet az íróasztalán, az vajon túlzott elvárás? Láthatóan nem megy neki...
Persze, gyerektől is függ a dolog, ez bonyolítja a kérdést. Nem mondhatom, hogy ennyi évesen ezt meg ezt kell tudnia...
Inkább az foglalkoztat, hogy reálisan értékelem-e mind a hármat külön-külön? Van-e olyan ember, aki számunkra hiteles, és tükör tud lenni, ha kell? És tudom-e azt mondani esetenként, hogy én hibáztam, amikor olyan feltételeket támasztok, ami még korai.
De az is épp olyan fontos, hogy amire már képesek, azt megtegyék - szerintem. Különben a szülői szerep kiszolgálói szereppé torzul... na ezt elérni, hogy jó szívvel tegyék, ami a feladatuk... vagy csak tegyék, már ennek is örülnék :D Nem is nagy dolgok ezek, csak ne dobálja szét a levetett ruháit... tegye el maga után a már nem használt játékot... reggel fésülködjön meg rendesen... és... és... és ha mégsem így kéne?
Hát igen, hogy a dolgok menjenek, mégpedig békességben, jó hangulatban. Vagy ez is irreális????

Döbbenet

2009-05-22T06:38:00.003+02:00

Tegnap Anna igazolta azon megállapításomat, hogy visszaél a tudásával.
Megkértem egy apróságra (tegye el a földre dobott pizsamáját), ám füle botját sem mozdította.
Amikor újra figyelmeztettem, eldalolta -szó szerint!-, hogy "igen, anya, te sokat megteszel értünk, én pedig csak nagyon keveset", majd felállt és átment a másik szobába. Ja, a a pizsama persze nem mozdult. Én sem tudtam.

Miért szeretnénk gyereket?

2009-05-21T12:59:00.003+02:00

Ritka pillanat, amikor hárman egyetértésben vannak, együtt....

Na jó, tudom, érdekes a kérdésfelvetés... pedig halál komolyan vetődött fel bennem a dolog.
Vegyük példának a mai reggelt.
Idilli kép lehet, hogy reggel a 3 lurkó besorjázik az ágyunkba, heverészünk, szundítunk még kicsit, vagy elmeséljük, ki emlékszik az álmára... nagyon hangulatos, nemde?
Akkor leírom, ez hogyan történt nálunk, ma reggel.

Először is, a reggeli besorakozás hozzánk, hajnali 6-kor történt, ami némileg illúzióromboló. Apjuk már nem tartózkodott itthon, így egyedül kellett megbirkóznom a ki-hová-feküdjön típusú kérdéskörrel, lévén csupán két oldalam, és Nóriból is csak egy van; ez a két sarkalatos pont ilyenkor. Még fel sem ocsúdtam legmélyebb álmomból, máris nyafogós-hisztizős-csapdosós produkcióvá változott a dolog, sehogyan sem bírtuk kilogisztikázni a helyzetet... közben Nóri olyan édesen mászott rajtam át és keresztül, hogy 8 napon túl gyógyuló sérüléseket szereztem valószínűleg...
Végül megadtam magam, és kimentünk kakaót készíteni.

Az elmúlt időszak egyébként hasonlóan zűrös volt nálunk érzelmi téren.
Anna vagy szándékosan bosszant minket, kevesellve a rá irányuló kizárólagos figyelmet és elismerést, vagy teper ezerrel, és próbál kedvünkre tenni olyannyira, hogy ezzel kerget az őrületbe minket. Kedvence, amikor Tomit oktatja ki helyettem, vagy "csak" provokálja az öccsét. Rettentő igazságérzettel rendelkezik, hajszálra kimérve benne minden, a kakaómennyiségtől kezdve a ki-miből-mennyit kap és hányszor típusú akciókig. Ugyanakkor nagyon fejlett empatikus képességekkel rendelkezik, és okos is. Amivel visszaél. Neki például nem szabad olyanokat elárulni, mit pl. azért cukkolod Tomit, mert rám haragszol, mert simán visszafordítja ránk ezt a felismerést! Kemény egyéniség, akit rengeteget kell dicsérni, mert csak ettől érzi, hogy szeretjük...
Tomi, a középső, és aki fiú is; rengetegszer kaptam meg ezt az általánosítást, és ami ebből fakad. Az tény, hogy szöges ellentéte nővérének, visszahúzódó, elmélyülő típus, aki nehezen fogadja a változásokat, nehezen épít új kapcsolatokat is. Mindig van aktuális érdeklődési köre, 1 évesen a kisautókért volt oda, azzal aludt, azzal sétált, azzal játszott órákat; aztán ez átcsapott az állatvilágra, azon belül is a rovarok, hüllők és dinók érdeklik leginkább. Más nem is. Ugyanakkor rettentően érzelmi típus, állandóan "szerelmet" vall nekem, ám ha kicsit is mellőzve érzi magát, nyafog! De akár órákon át hüppög, nyávog, nem is tudom hogy kifejezni, de rettentően idegesítő tud lenni. Extra adag öleléssel csillapítható csak le, ami felemészti az én legutolsó energiatartalékaimat is...
Nóri pedig megint teljesen más. Dackorszakolunk, persze, a minap annyira őrjöngött az autóban, hogy már nem is sírás, hanem hörgések törtek elő előle, valahogy mégsem borít ki annyira, mint amikor Anna csinálta ezt. Talán mert legtöbbször meggyőzhető, míg Anna csakazértsem volt hajlandó meghallgatni sem. Nóri ezenkívül rettentő önálló, és nagyon eredeti :) Élvezem a vele együtt töltött időt.

Na és visszakanyarodok az induló kérdéshez végre, szóval az elmúlt időszak másról sem szólt, mint a rivalizálásokról, hisztikről, nyafikról, dacokról. Eljutottam oda, hogy mi öröm van a gyerekekben?? Amikor pici, éjszakázni kell vele, folyamatosan készenlétben lenni. Mire ebből kinő, jön a dackorszak. Utána egyre bonyolódó lelkivilágával kell megküzdeni...

De, hogy jó vége legyen a dolognak, rájöttem, hogy a hozzáállásommal van a baj. A gyerek gyerek, és olyan, amilyen. Ha lázadozok ellene, és csak a rosszat veszem észre, persze, hogy elmérgesedik a helyzet. Ráadásul közben elmegyek a tényleg szép, jó, értékes mellett.
Ez a vége, nem tdom, volt-e értelme mindezeket leírni, talán majd hosszabb távlatból visszanézve derül majd ki :)

A szülinapos :)

2009-04-27T18:31:00.002+02:00

Ma lett 2 éves ez a csirkefogó:

Kis házi ünnepség keretében elfújhatta a "sok" gyertyáját:
Ritka pillanat, a két lány együtt, elmélyülten, békességben:
Tomika csak örült:

Egyébként Tominak, és páromnak is volt születésnapja ebben a hónapban, de erről máskor írok, mert nagyon sok minden történt még ezen kívül is!!!

Éjszakai barkácsolás

2009-04-27T11:36:00.002+02:00

A gyülekezetünkben működő anyakörösök találták ki, hogy legyen egy olyan alkalom, amikor gyerekek nélkül lehet kreatívkodni, maradandót alkotni, közben beszélgetni stb.
Így időnként péntek este 21-23 óráig éjszakai barkácsolunk :)
Volt már gyöngyfűzés, nemezelés, adventi koszorú készítés... most épp cserepeket díszítettünk decoupage technikával.

Íme az én eredményeim:

Útkeresés, 2. felvonás

2009-04-06T08:45:00.002+02:00

Rájöttem, hogy elfelejtettem beszámolni a hogyan tovább-ról :)
A szuper, helyben lévő félállás elindult, ugyanis rendkívül rugalmasan azt kell megoldanom, hogy meglegyen a heti 20 óra. Ha mégsem, akkor azt valamikor behozni. Anyum vállalta egy napra Nórit (8 óra), feláldoztuk a szombatot (8 óra), és egy ismerős vállalta még 4 órában. Így már 1 hónapja dolgozó nő lettem, egyelőre próbaidőn, ami kettős értelmű: egyrészt kijövünk-e a főnökkel, másrészt a családot mennyire viseli meg az új helyzet.
Utóbbi a szombatokat tűri rosszul, a gyerekek és férjem hiányolnak, én pedig őket, ráadásul alig érem utol magam utána... :(
Bejött továbbá betegség, elmaradt szombat, ezeknek a ledolgozása igencsak próbára teszi a szervezőképességünket, nem beszélve a rendszertelenségről :(((
Felmerült bennem, hogy mégse kéne ezt erőltetni, ám akkor megérkezett a bankszámla kivonatunk, mellé a kocsirészlet számlája... plusz gyes rövidülési idő, válság stb.
A helyzet akkor javulhat, ha ősztől Nóri bölcsibe mehet, akkor minden nap délelőttönként dolgoznék, sokkal kiszámíthatóbb lenne az élet!

Továbbra is foglalkoztat a gyöngyfűzésben rejlő lehetőség, most az erre fordítható időm is lecsökkent, pedig kereslet van rá!!!! Szerintem sokkal többet el tudnék adni, mint amennyit képes vagyok megfűzni egy héten :( Szeretném ezt legalizálni is, nem vállalkozóként; keresem a lehetőségeket. Felmerül az is, elég lenne-e csak ebből pótolni a havi hiányunkat, viszont ez azért rizikós jövedelem. Főleg, hogy most is mínuszba futunk hó végén, pedig a gyes csak köv hónapban kezdődik!!!!

Szóval itt tartunk, küzdünk a mindennapokért, egymásért, hogy ebben a zűrzavaran mi magunk el ne vesszünk.

Jaja, még ehhez jön az iskolaválasztás, ami itt nem lehetséges, mert csak körzetibe lehet vinni idén a gyerekeket. Így még ezt is valahogy el kell intézni, mert pont máshová szeretném :(

Nem, nem és NEM!

2009-04-02T08:56:00.002+02:00

Nóri ennyit tud mondani kb két hete. Mindenre: NEM! Számítottam rá, mégis meglepett a dolog intenzitása; ugyanis akkor is nemet mond, ha ő maga is szeretné, így komoly konfliktusba kerül önmagával :)
Példa, a reggeli kakaó. Mivel álmos, kissé vehemens stílusban "kéri" a kakaóját. És persze azonnal, de hát ezen már nem akadunk fenn... elkészíti párom, elétesszük az asztalra, pont, ahogy szereti, szívószállal... mire majdnem felborítja, úgy löki félre, hogy "NEM JÓ ÍGY!!!!!" Igen, a nagybetű nem véletlen, üvöltve tájékoztatott minket véleményéről. Fogom a bögrét, és arrébb teszem, nehogy kiborítsa. Erre a leányzó borul ki még jobban, hogy márpedig ő kéri. Visszateszem elé, erre újból ellöki, hogy nem... sakk és matt.
Azt hittük, a helyzetet nem lehet fokozni Anna után, ő volt ilyen hisztis kisasszony; de Nóri túltesz rajta, atán önmagán is túltesz, félek, még ezzel sincs vége a dolognak...

Gofri pudinggal...

2009-03-23T12:00:00.002+01:00

Nórikám átlényegült néger gyerekké, ám rettenetesen élvezte a dolgot :)

Tomi az egyetlen, aki csak az evés élvezetével törődött:Anna csak kicsit lett maszatos, azért őt sem hagyhattam ki!
Ilyen mosolygós gofrikat sütött párom nekünk vacsira:

Lányaim dicsérete :)

2009-03-18T08:18:00.003+01:00

Kicsit büszkélkedek :)
Nórikámnál felfigyeltem arra, hogy ha azt mondom: "Elestél?" akkor így válaszol: "elestem". Vagyis helyesen ragoz! Nagyon megdöbbentem ezen, hiszen még nincs 2 éves...
Igaz, a tesóitól eleget hall. Az vicces mondjuk, amikor Tomi tanítja dolgokra, mert a fiam irtó pöszén beszél, nagyon sok hangot nem tud mondani, így a tőle tanult szavakat Nóri is pöszén mondja :))
Nóri amúgy mondatokban beszél, akár 4-5 szót is egymás mellé tesz, jól. A kedvenceim -sajnos utánozhatatlan a hangsúly- : "Anya, én is mehetek?" (ennél felviszi a hangot a végén valami szoprános magasságokba) és a "Anyuci, kéjek szépen kakajót!", na hát ettől pedig elolvadok :D
Énekel is sokat, nálunk még mindig karácsonyi angyalok nyitogatják az ablakokat, de néha a Télapó is befigyel még... kedvence még a Bóbita, az a versszak, ahol már álmos... de nyomja a mesékből a főcímdalokat is :D
Elalvás előtt pedig remixet készít, pl: Télapó itt van, hó a subája, nyuszi hopp! ...

Annámmal kapcsolatban pedig nagy kérdés még mindig az iskolaválasztás. A körzeti suli tesitagozatos, de mi a zenetagozatosba szeretnénk vinni. Elvileg nem lehet, pedig a zeneovis tanítónénije is a minap kapott el, hogy feltétlenül vigyük oda, sőt, zenesuliba is, mert kevés gyerek tud az ő korában ritmushelyesen, tisztán énekelni... Nagyon büszke voltam rá, pedig ezt tudtam már magamtól is, nekem is van zenei vénám (bár hogy kitől, az rejtély...), sajnos engem anyuék nem tudtak zenei suliba járatni, csak zongorázni tanított egy idős néni... aztán 14 évesen elkezdtem kántorképzőbe járni, nagyon vonzott a zenei világ, bár ez édeskevés ahhoz, hogy azt mondhassam, tanult zenész lennék :((( Kicsit gitározok, furuláyzok, harmóniumon játszok, kórust vezetek... de mindezek nem pótolnak mondjuk egy konzis múltat, ami nem volt...
Na de Annáról akartam írni, szóval mindenképp örülnénk, ha zenélne, és azt hiszem, Nórikámat se kell félteni e téren...

Legközelebb Tomiról írok, mert ő teljesen a másik véglet, mint a lányaim...

Útkeresésünk első állomása

2009-02-17T13:37:00.002+01:00

A történet ott kezdődik, hogy idén Nórikám betölti a 2. életévét, méghozzá áprilisban; ez ugye jelentős bevételkiesést eredményez, amihez hozzáadódott időközben a válság számos kedvezőtlen hatása is. Így hamar felmerült bennünk, hogy bizony nem fogok tudni itthon maradni legkisebbem 3 éves koráig...
Sebaj, gondoltuk, elég sok szabim gyűlt össze, nyáron ebből elleszünk egy darabig, ősztől bölcsi, aztán hajrá! Hamar összedőlt a terv, hiszen januárban kitudódott, hogy munkahelyem megszűnik, csődbe jutott a hatalmas vállalat... egyelőre azt sem tudom, megkapom-e a nekem járó végkielégítést meg egyebeket, csak annyit közöltek levélben, hogy amint lejár a védelmem a gyed-gyes miatt, biza ki vagyok rúgva...
Ezen hamar túltettem magam, úgysem ragaszkodtam hozzájuk, lesz ami lesz; mindeközben befutott egy szuper lehetőség, helyben, részmunkaidőben, március közepétől...

Így ma bebattyogtam a bölőbe, hogy ugye áprilisban nyílik az új ovirész, szabadul fel hely a bölcsiben is... kiderült, nekünk nem, mert oda már megvan, kiket vesznek fel... adjak be kérelmet, májusban értesítenek, hogy ősztől mehet-e a kislány. Addig? Hát, keressek más megoldást...
Apropó, kérelem; olyan komoly szintű vagyonnyilatkozatot kell mellékelni, amit a képviselők is megirigyelhetnének; szerintem nekik sem kell több adatot megadni, mint nekünk... még a munkáltatói járulék összegét is fel kell tüntetni! Egyszerűbb, ha benyújtom az SZJA bevallásomat... kicsit kiakadtam, mi közük hozzá, hogy mekkora a lakásunk, mennyi a fizunk, hány kocsink van stb. Persze, szociális alapon is nézik, kiket vesznek fel...

Így hát törjük tovább a fejünket, hogyan tovább...

Denevér!

2009-02-14T12:57:00.001+01:00

Tegnap megvarrtam Annám jelmezét; egész délután röpködött :D

Méregzsák

2009-02-04T09:21:00.002+01:00

Igen, Nórit valami gonosz boszorkány átváltoztatta... legtöbbet használt szava az "EDEDÜL!!!!!", és csúf elváltozások képződnek a hangján, arcán, ha nem hajlunk meg akarata előtt...
Az alvással kezdte, közelharcot vívunk, végül azért győznek az állommanók; de most már az oviba menés is problémássá kezd válni.
Az öltözés még OK, aztán a kocsihoz is mehet egyedül - kivéve, ha szakad az eső. Beülni is próbálkozhat, aztán odaérve is sétálhat. Idáig minden rendben van.
Mire letesszük a tesókat, és indulunk vissza, na itt kezdődnek a problémák, ugyanis nem akar hazamenni. Ma ráadásul esni is kezdett, így kénytelen voltam felkapni, hogy mielőbb odaérjünk az autóhoz. Ezt a részt nem részletezem, szerintem mindenki látott már üvöltő, vörös fejű, rúgkapáló majdnem-kétévest :)

Az érdekes az, hogy nagyon jól tolerálom ezeket a dolgait. Nyilván, mert harmadjára van benne részem, és tudom, hogy el fog múlni. Annára visszagondolva, hát, komoly lelkiismeretfurdalásom van, ha visszagondolok akkor önmagamra; nagyon kiborított, amikor így hisztizett, nem tudtam higgadt maradni szinte sosem. És ez állandósult is a vele való kapcsolatomban, máig is 10 másodperc alatt kihoz a sodromból. És erre az sem mentség, hogy nagyon nehéz szitu kezelni egy dackorszakos gyereket, miközben ott van egy újszülött kistesó is...

Tomira pedig nem nagyon emlékszem, vele is voltak küzdelemek, de kiesett ez a rész. Lehet, még akkor is Annával voltam elfoglalva?

Nóri cipőt húz :)

2009-01-29T11:06:00.002+01:00

Elvárások

2009-01-29T07:32:00.000+01:00

Nagyon jó vasárnapi Igehirdetés volt erről a témáról!
Mit kezdünk velük? Gyerekkorunkból is visszacsengnek dolgok... "nem hiszem el, hogy nem bírsz rendet rakni", "csak egyszer lenne így vagy úgy...". Megváltoztattak ezek a dolgok? Szerintem nem.
Akkor mi változtat meg?
A feltétel nélküli elfogadás...
Annámmal vannak ilyen játszmáink, én is csak ontom rá az elvárásaimat, amitől semmi sem változik. De érzi-e, hogy elfogadom olyannak, amilyen? Ha igen, akkor valóban, magától is megteszi, amit veszekedéssel nem érek el...

Istennek vannak elvárásai felénk? Tízparancsolat, gondolati bűnök stb. elérhetetlen mérce!
Mitől változunk meg? Hogy szeret minket, úgy, ahogy vagyunk...

Persze ezzel vissza is lehet élni. Ja, így is szeretsz? Akkor minek változzak meg... de ha a másik is szeret, akkor szerintem ezt nem teszi meg...

Nóri és a számítógép

2009-01-27T06:24:00.002+01:00

Elmélyült munka folyik:
Apa, menjél innen!
Nem tetszik, hogy ide tettél...
Na jó, a fotó kedvéért :)

Fronthatás, vagy csak zizi család?

2009-01-27T06:14:00.002+01:00

Hajnali f5 óta fenn vagyunk.
Nyilván nem önszántunkból.
Tomi ébresztett, hogy történt egy kis baleset. Jó-jó, sokat ivott este, átöltözés, bevackolhatja magát apja még nem hűlt helyére, neki úgyis kelni kell már...
10 perc múlva Nóri sír, párom hozza is, megnyugszik, odabújik, majdnem elalszik már...
Csörtetés, trappogás, Anna beviharzik, ordítva suttogom, hogy kifelé, menjen vissza aludni a saját ágyába, persze Nóri felriad, hogy mi van, menni akar ki ő is, megnyugtatom, elcsendesednek az indulatok.
Tomi zizeg, mozog, csetteg, én rászól, mire pityog, erre kiküld. Aludjon Nóri ágyában. Nóri sír, megint ki akar menni, hallom, Tomi fűzi az apját, adjon neki kakaót, a végkifejletre már nem akarok odafigyelni, elég ideges vagyok már így is.
Odakinn elcsöndesülnek a dolgok, Nóri is elaludt, igaz, én az ágykereten fekszem, nyakamon lányom karjával, de sebaj, azért kapok levegőt.
De nem bírok elaludni, végül f6-kor inkább felkelek, olvasok Bibliát, esetleg gyöngyöt fűzök egy kicsit... na ebből az első pont sikeredett, az is szakaszosan, mivel Anna kb 10 percenként kiviharzott, hogy reggel van-e már... vagyis ő sem bírt visszaaludni...
Szép napunk lesz!

Szombat reggel

2009-01-26T11:15:00.003+01:00

A szombat mindig punnyadós nálunk. Arra ébredünk, hogy valamelyik gyerek bemászik közénk. Aztán még egy. A harmadikért eddig menni kellett, de most szombaton, miközben félálomban hallgattuk Anna és Tomi sutyorgását, egyszer csak villanyfény gyúl odakinn... hirtelen nem is kapcsoltam, ám mikor leoltódott a fény, és Nórikám hangját hallottuk: "Féjek!", na akkor jöttem rá, hogy bizony a picurnak volt annyi esze, hogy önállósítsa magát :)

Korszakváltók

2009-01-23T08:24:00.002+01:00

Nórikám belépett a reggeli kakaóivók táborába :)
Idáig vártunk, mert egyrészt szopizott, másrészt féltünk a tejallergiától (van rá hajlam a családban sajnos).
Most a szopi (nála csak bubuc) heti 1-2 alkalomra redukálódott, csak úgy ötletszerűen, így megpróbáltuk a kakaót, mint a nagyok!

Annának elkezdett mozogni az egyik foga
Ez az első, annyira várta már, most meg persze hisztizik, hogy mégsem akarja, mert csúfolni fogják... Aztán előnyt is kovácsolt a dologból, mert nem kell megennie a kenyérhéjat! Rafinált kiscsaj ;)

Tomi hajlandó részt venni az ovis alkotásokban
Tegnap kígyót festett a többiekkel, ráadásul reklamált, hogy csak egyet készíthetett ;)

Gyerekszáj

2009-01-22T10:42:00.003+01:00

Ma reggeli után Nórikám lemászik a székből, majd közli:
"Töszönöm a jeddelit, szijesen!"

Tomi szerint a jó és a rossz
"Anya, tudod ki a legrosszabb óvónéni? A Zsuzsi néni és a Gyöngyi néni, mert mindig észreveszik, ha ébren vagyok."

Munkakedv
"Nóri, mit is kéne még csinálni?" -kérdem tőle hangosan gondolkodva.
"Szemmit!" -jön a válasz...

Tomi-ötletbörze
"Apa, létezik pizsamaszoba?"
???
"Valójában a pizsamaszoba a pizsamánk belseje..."

Bölcsesség Anna módra
"Mikor Nóri kisbaba volt, és belefért volna a mosógépbe, még nem tudott állni. Most tud állni, de nem fér be. Úgyhogy teljesen jó az élet."

Időutazás
"Anya, amikor még nem volt játszótér, akkor is éltek emberek?" -Tomi

Kívánósság
Tomi nézi a hűtőben a májkrémet: "Én szeretném, hogy ezt elhasználjuk"

Reggeli kávé
Én: "Megiszom a kávémat, mert álmos vagyok."
Tomi: "Anya, a kávé belemegy a szemedbe?"
Én: "Nem, miért menne bele?"
Tomi: "Hát akkor hogyan segít rajtad?"

Narnia

2009-01-21T20:43:00.001+01:00

Legalábbis a lelkemben...
Visszanyertem szokott optimizmusomat, békességemet; köszönhetően annak is, hogy tegnap megnéztük a Narnia krónikáinak 2. részét!
Olyan jó hinni, sőt, tudni azt, hogy ez nem csupán mese, hanem a valóságban is igaz: Jézus fákat, vizeket mozdíthat meg az övéiért!
A csata lezajlott, voltak veszteségek is, de a végső győzelem az Övé!

Elkeseredés...

2009-01-19T06:54:00.003+01:00

Rettenetesen el vagyok keseredve!
Idei évünk a nagy döntések éve; egyrész Anna iskolaválasztása lesz emghatározó, a másik, hogy áprilistól már csak gyes jár majd, így anyagilag fontos, hogy visszamenjek-e dolgozni, vagy kihúzzuk még valahogy? Ám ezt a részét bonyolítja, hogy a bölcsikbe iszonyatos túljelentkezés van, így kb alig van esélyünk, hogy a picurt felvegyék.
A kihúzás ellen szól, hogy páromtól elvették a 13. havit, ami már be volt építve a fizetésébe, mivel ez volt tavaly a "fizetésemelés". És tegnap kezdték pedzegetni, hogy elveszik a családi pótlékot is, ami 3 gyerek esetén 48000 Ft!

Számoltunk. Gyedről gyesre, plusz 13. havi eltörlése, plusz gyaládi pótlék eltörlése= havonta kb 100.000 Ft nettóval kevesebb!!!!

Ezt úgy sem tudjuk kispórolni, ha megválunk az egyetlen, alsókategóriás autónktól. Az óvoda, iskola egy felnőtt számára 30-40 perc sétára van tőlünk, helyi busz egyik irányba van, visszafelé csak 10 órakor jön... bicikli? Lehetne, ha nem három gyerekről lenne szó, egyébként életveszélyes a forgalom miatt errefelé... és persze nem is tudjuk hol hagyni a gyerekekét napközbenre...

Tehát, megélni nem tudunk, de dolgozni sem tudok elmenni. Sakk-matt.

Manócskáim

2009-01-15T11:41:00.002+01:00

Még nyáron készült ez a fotó, azóta sem sikerült mindhármukat egy képre szuszakolni :)
Balról Anna, 6 éves, mozgékony, cserfes, akaratos, mindent szeret, ami fiús;
középen Nóri, most 20 hónapos, tündéri, zabálnivaló kiscsaj, aki már most önállóbb, mint a másik kettő együttvéve;
végül Tomi, aki 4,5 éves jelenleg, dinókutató vagy állatorvos lesz belőle, még nem döntötte el!

Rend kontra rendetlenség

2009-01-15T11:14:00.000+01:00

Szerintem mindenki küzd vele odahaza, több kevesebb sikerrel. Az alábbi írást én is kaptam, fogadd szeretettel!

A fokozatok a következők:

A) Amikor még hiszed, hogy rendet tudsz tartani, és mindent meg is teszel érte. (A 2. gyerek születése után ezt a szintet garantáltan elhagyod.)
B) Amikor reméled, hogy rendet tudsz tartani, és igyekszel mindent megtenni érte.
C) Amikor ráébredsz, hogy képtelen vagy rendet tartani, de még próbálkozol.
D) Amikor tudatosult benned, hogy képtelen vagy rendet tartani, és már csak hébe-hóba próbálkozol, de rettenetes lelkifurdalást érzel. – Főképp, ha kezedbe kerül egy lakberendezési magazin. (Ha jól olvasom, te most ezen a szinten vagy.)
E) Amikor elfogadod a helyzetet, hogy nálatok akkor lesz legközelebb rend, amikor a legkisebb gyermeked sűrű könnyhullatások közepedte külön lakásba költözik. Ha eljutsz erre a szintre, hirtelen a határtalan szabadság érzése jár át. És roppant kreatív leszel a megoldások terén.

De félre az elmélettel! Gyakorlati tanácsokat kértél.

Megállapítások:

• A gyerekek, akár a kismacskák, akkor érzik jól magukat, ha teljes a felfordulás. (És mosolygós a mamájuk. – A macskamama mindig vidám.)

• A férfiakat sokkal kevésbé izgatja a rend hiánya, mint téged. (Ha úgy érzed, ez a te párodra nem igaz, utazz el egy hétre és hagyd otthon a mobilod! Mire hazaérsz kigyógyul a rendmániájából.)

• Ha anyósod a rendetlenséget kifogásolja, tudd, ha rend lenne, találna más kifogásolni valót. (Ha jó fej a nagymami, akkor segít rendet tenni.)

• Aki nem jön többet hozzátok, mert a kanapén beleült egy kisvasútba, attól lehet, jobb, hogy megszabadultál.

Mit tehetsz?

Tisztázd magadban, hogy neked mi fontos! (Nekem, hogy ne legyen kosz, legyen étel és tiszta ruha, és ne legyek türelmetlen. Ja, és hogy a lábam azért ne törjem el. :-))

Ragaszkodj az elképzeléseidhez! (Mármint az elérendő rendszintet illetően. A gyerekek néhány szabályt szívesen betartanak, ha úgy érzik, azok számodra tényleg fontosak. Az egész kicsi gyerekek is. A felnőttek pedig, ha elég határozott vagy, beadják a derekukat, sőt előbb utóbb nem is gondolják, hogy a dolgokat másként is lehetne csinálni.)

Mi hogy csináljuk?

• A lakásnak mindig azt a részét takarítom, amelyik állapota épp átlépte a koszküszöböm. (Igaz, hogy azt a jóleső érzést nem érzem, amit régen, ha szombaton kitakarítottam a lakást, de azzal vígasztalom magam, hogy a gyerekeim mellett az állapot kb. 2 percig tartana.)

• Vacsora előtt együtt rendet teszünk. Jó nagy dobozokat vettem, azokba pakoljuk a játékokat minimális rendszer szerint. (Építőkocka, szerelős játék, babák, könyvek külön.) Jobbára én szedem össze a nagyját, de mióta versenyt hirdettem, észvesztő tempóban dobozolnak. (Hogy mit tettem azért, hogy a kicsi ne borítsa ki? Kizártuk a versenyből. Csak egyszer kellett megcsinálni. Ez persze egyévessel nem működik, de valaki arra is tud, biztos, megoldást.)

• Kijelöltünk területeket, ahol nem lehet játék. (Nagyjából betartják.) Egy ösvény a konyha és az étkezőasztal között. Semmi kedvem nyakukba borítani a forró levest. A szülői háló. Oda csak alvóállatok tehetik be a mancsukat. A belső lépcső. Mert játékkal borítva balesetveszélyes.

• Aki először jön hozzánk, annak elmondom, ha nem viseli el a többgyerekes élet következtében kialakult állapotot nálunk, akkor a kertben fogadjuk, illetve akár kulcsot is adok neki, bármikor jöhet rendet tenni és takarítani.

• Akiről tudom, hogy nagyon rosszul érezné magát nálunk és segíteni sem fog, ugyanakkor valami miatt csak fontos vele találkozni, azzal házon kívüli programot szervezek és a lakásom közelébe sem engedem. (Hosszú, nyugodt életet szeretnék! Stresszmenteset.)

Üdvözlettel:

Ila_mama

(3 gyerek, 1 nagyi – 150 km-re – vagyis, mintha nem is lenne, sajnos – és egy megértő társ hozzátartozója)

Szituációs gyakorlat kezdőtől haladóig

2009-01-15T10:59:00.001+01:00

Egy kis helyzetkép az életünkből...

Az alap szituáció a következő:
Otthon vagy két gyerekkel, egy 3,5 éves és egy 6 hónapos van a gondjaidra bízva. A délelőtt nagyon nyűgösen telt, csak arra volt időd, hogy elindítsd a mosógépet. Végül elmentek sétálni, hogy levezesd a feszültséget. Útközben a pici elalszik, így mikor hazaérsz, van kb fél órád, amíg várhatóan aludni fog még a babakocsiban. 11.15 van, nincs még ebéd (rizses húst készítesz), ki kell teregetni, ehhez előbb le kell szedni a megszáradt ruhákat, tele a mosogató, a mosogatógépet ki kell pakolni, hogy betehesd a koszosakat.
1. verzió, a lightos :) Gyorsan levetkőzteted a nagyot, és amíg ő elmegy játszani, odateszed a husit meg a rizst, aztán leszeded a ruhát, el is teszed, közben megkavargatod a pörköltet, utána kiteregetsz, talán még jut idő kipakolni a mosogatógépet, a koszos edény meg ráér később is. Sima ügy.
2. verzió, nehezített: Gyorsan levetkőzteted a nagyot, aztán nekiállsz a húsnak, amikor gyermeked teát kér. "Várj kicsit", mondod neki, összevágod a húst, kezet mosol, öntesz teát, felteszed a rizsnek a vizet, amikor meg kell keresned a méhecskét, mert fiad megtalálta hozzá az egyik csápot, ami letörött. Gyorsan leszeded a ruhát, nem teszed el, csak beviszed a szobába, megkeresed a méhecskét, elmagyarázod, miért nem tudod most visszaragasztani, közben megkavargatod a kaját, és épp kiteregetnél amikor felébred a pici... mosogatógép majd később, megeteted a bébit, utána kiteregetsz.
3. verzió, a nagyon gáz: épp elkezded összevágni a husit, amikor hallod, hogy 30 perc helyett csak 10-et aludt a pici, hát villámgyorsan aprítasz, közben a nagy teát kér, ráadásul frissen, forrón készített teát, így közben forralsz vizet is, odadobod a husit, kirohansz a bébihez, levetkőzteted, vele kézben folytatod az ebédet, aztán megkeresed a méhecskét a fenti ok miatt, leszeded a ruhát, hajtogatni nincs mód, mert kezedben a baba, bedobod a szobába, aztán rájössz, nem lehet így teregetni, így leteszed a picit a szőnyegére, aki erre bőgni kezd. Sebaj, kibírja azt a pár percet, gyorsan kiteregetsz, ja, elfelejtetted a forró teát, ha már ott vagy, kavard meg a pörköltet, aztán vedd fel a picit, mert éhes, szopi jön, a fele ruha még nincs kiteregetve, mosogatógép, mosatlan edények? Majd 2 nap múlva talán...

Nem árulom el, melyikhez áll közelebb a mai napunk igazsága :)

Írtam: 2007.11.13-án

Anyák :)

2009-01-15T10:28:00.001+01:00

Engedjétek meg, hogy ezt közzétegyem, mert annyira találó!

Anya és Apa TV-t néznek mikor Anyu mondja: - Későre jár fáradt vagyok megyek, lefekszem…
Bement a konyhába megcsinálta a szendvicseket másnapra, elöblítette a popcornos tálat, húst vett ki a fagyasztóból a másnapi ebédhez, leellenőrizte a müzlis dobozokat, feltöltötte a cukortartót, tányért, kanalat tett az asztalra, bekészítette a kávéskannát másnap reggelre.

Néhány nedves ruhát betett a szárítóba egy adag ruhát tett a mosógépbe, kivasalt egy pólót. Felvarrta a lelógó gombot. Felvett néhány ottfelejtett játékdarabot az asztalról, visszatette a telefont a töltőre, a telefonkönyvet pedig a fiókba. Megöntözte a növényeket, kiürítette a szemetest és felakasztotta a törülközőt száradni. Ásítozva és nyújtózva egyenesen bement a hálóba. Megállt az asztalnál írt néhány sort a tanárnak, kiszámolt egy kis pénzt a túrára előhúzta a szék alá rejtett munkafüzetet... Aláírta, megcímezte és felbélyegezte barátainak a születésnapi képeslapot és írt egy rövid listát a fűszeresnek. Mindkettőt a táskája mellé tette. Aztán Anyu megmosta az arcát 3:1 lemosóval majd éjszakai krémet tett rá, megmosta a fogát, lereszelte a körmeit.

Apa kikiált: - Azt hittem, hogy lefekszel! - Már megyek - feleli. Vizet öntött a kutya táljába kiengedte a macskát, majd meggyőződött róla hogy az ajtók zárva vannak és az udvari lámpa ég. Mindegyik gyerekénél lekapcsolta az ágy melletti éjjeli lámpát és a TV-t , felakasztott egy inget, bedobott néhány koszos zoknit a szennyes tartóba majd volt egy rövid beszélgetése a még fönt lévővel, aki még mindig a háziját csinálta. A szobájában beállította az ébresztőt, kitette a másnapi ruháit, sámfát tett a cipőjébe. Még 3 dolgot adott a 6 legfontosabb megteendő dolog listájához.

Elmondta az imáját és elképzelte a befejezését a jövőbéli terveinek. Ezalatt az idő alatt Apa lekapcsolta a TV-t kihirdette, hogy nincs semmi különös tennivaló. Megyek aludni. És ment... minden egyéb gondolat nélkül. Van itt bármi különleges? Tudod már a nők miért élnek tovább...?

MERT MI HOSSZABB HASZNÁLATRA LETTÜNK CSINÁLVA..... és az egyetlen ok, amiért nem halunk meg hamarabb az az, hogy túl sok tennivalónk van!!!

Személyesen...

2009-01-15T09:25:00.000+01:00

Nos igen, már korábban is írogattam, ám egyik forma sem volt megfelelő. Mivel a gyöngyös blogommal meg vagyok elégedve, így átimportálom a korábbiakat ide;
Családos dolgokról lesz szó, három gyerkőc mellett mindig történik valami :)
Aztán lesznek gondolkodók is az élet nagy dolgairól, meg ötletek, néha receptek... a többi meg majd alakul :)))