Utolsó bejegyzésemből kiindulva, valóban, az ősz pörgést, hajtást hozott. Mégis éreztem, hogy jót tett a nyári leállás a munkából, ami kitartott még szeptemberben is. Aztán lassan megjött a kedvem a fűzéshez.
De nem erről akartam írni, ami most, karácsony előtt egy héttel foglalkoztat, az az, hogyan lehet stresszmentessé tenni az Ünnepet?
Gyerekkorom emlékeiben karácsony napja, 24-e mindig a feszültségek, veszekedések napja volt. Édesanyám igyekezett mindennel időben elkészülni, és a körülötte lévőket is ezzel a belső feszültséggel hajtotta, hogy minden a legnagyobb rendben legyen - körülöttünk. De mi van a belsőnkkel?
Idáig nem volt gond, mert mindig mi mentünk vendégségbe. Szenteste napján magunk voltunk, így nem számított, ha nem volt minden makulátlanul tiszta vagy rendezett. A lehetőségekhez képest persze igyekeztem, de nem voltam hajlandó beáldozni a nap meghitt örömét a takarításért cserébe :)
Most azonban meghívtuk a két nagymamát és a dédit is. Főleg édesanyám miatt van bennem izgalom, pedig mióta házasok vagyunk és elköltöztünk, igyekszem nem az ő elvárásainak megfelelni. Ez azonban új szituáció.
Arra jutottam, az egész a döntéseinken múlik! Ha úgy döntök, továbbra sem a külsőségek a fontosak, hanem az együttlét öröme, akkor a belső harmónia ki fog hatni a környezetemre is. Mégpedig rohanás és stressz nélkül! Valahogy belülről fakad akkor az igény, hogy rend legyen körülöttem, és örömmel fogom végezni a dolgomat.
A másik az, amiről a karácsony szól. Mindenkinek saját szíve joga, hogy mit gondol erről az ünnepről, ki hozza az ajándékokat stb. Nálunk Jézus személye valóságos, nem csak karácsonyra érvényes, hogy köztünk van. Így az Ő születésnapja nagy ünnep! Amikor Anna 3 éves volt, örömmel hallgatta, hogy születésnapra készülünk december 24-én. "Akkoj lesz tojta?" -kérdezte.
Valóban, a szülinaposnak torta jár. Idén szeretnék sütni egyet :)
Az ajándékokat az angyalok hozzák a gyerekeknek, a felnőttek egymást lepik meg szeretetből. Így megmarad a misztikum, ami a gyerekkor elválaszthatatlan része. Mi is "besegítünk" az angyaloknak, ha egymásnak készítünk valamilyen meglepetést titokban. Ez is fontos, azt gondolom, az adni tudás képességét nekünk, felnőtteknek kell segítenünk.
Ami még sokat segít, az a tervezés. Utolsó hét teendőit ma fogom összeírni, elosztani, a feladatokat pedig együtt végzi a család. A gyerekek is kiveszik a részüket nem csupán a fa díszítésében, hanem a takarításban, sütésben is. Így haladósabb is a munka, és mindenki magáénak érzi a készülődést.
Kívánok mindenkinek BÉKÉS, áldott Ünnepet!
