2011. február 28., hétfő

Testvérek féltékenység nélkül?

Újraolvasom ezt a remek könyvet, legutóbb sajnos annyira érdekelt, hogy csupán átrohantam rajta, nem álltam meg kipróbálni az egyes ötleteket.
Most szeretném össze is foglalni az egyes területek lényegét, amolyan gondolatébresztőnek, vagy könyvismertetőnek.
Ha kitartónak bizonyulok, akkor bizony sorozat lesz ez :)

Tehát, a téma: Testvérek féltékenység nélkül
(Írta: Adele Faber & Elaine Mazlish; Reneszánsz Könyvkiadó Kft)

Az első témakör az érzések elfogadásáról szól. Először is jó, ha megértjük, milyen indulatok lehetnek gyermekeinkben a testvérükkel szemben. Képzeljük el, hogy párunk hozzánk lép, megölel, majd ezt mondja: "Drágám, annyira szeretlek és olyan csodálatos vagy, hogy még egy nőt feleségül veszek! Aki pont olyan, mint te!"
Az Ön reakciója: ........
Amikor az új feleség megérkezik, látja, hogy nagyon fiatal és kedves. Amikor hármasban sétálni mennek, az emberek az új feleség láttán ujjongani kezdenek: "Jaj, de imádnivaló! Meg kell zabálni, olyan édes!" Aztán Önhöz fordulnak: "És te mit szólsz az új feleséghez?"
Az Ön reakciója: .......
Az új feleségnek ruhára van szüksége. Férje kinyitja az Ön szekrényét, kivesz néhány pulóvert, nadrágot. Amikor Ön tiltakozni próbál, férje elmondja, úgyis meghízott az utóbbi időben, az új feleségre viszont pont jók lesznek ezek a ruhák.
Az Ön reakciója: .....
Ön épp a számítógépén dolgozik, az új feleség használni szeretné. Amikor ezt nem engedi, az új feleség sírva szalad férjükhöz. Együtt jönnek vissza. "Ugyan, mi bajod lesz attól, ha emgengeded neki is, hogy használja? Miért vagy ilyen önző?" -kapja meg férjétől.
Az Ön reakciója: .....

Nem folytatom, szerintem világos, mire utalnak ezek a szituációk.
Ami ebben a helyzetben megnyugtató lenne számunkra, az az, ha elmondhatjuk negatív érzéseinket, és lenne, aki meghallgatja azokat, sőt, azok ellenére is elfogad, szeret.

Vagyis, gyermekeinknek meg kell engednünk, hogy kifejezzék érzéseiket, azonban azt nem szabad megengedni, hogy bántsák egymást!

Három gyakorlati dolgot javasol a szerző:
1) segítsük, hogy érzéseit szavakkal kifejezhesse
Például: "Mindig csak vele foglalkozol!" -mondja a gyerek a testvérére féltékenyen
Erre a rossz válaszlehetőség: "Nem is igaz! Az előbb is olvastam neked!"
A jó lehetőség: "Nem szereted, hogy túl sok időt töltök a picivel."

Kicsit nagyobb testvérek esetében:
"Anya, Tomi szerint úgy beszélek, mint egy idióta!"
"Rá se ránts!" -hangzik a rossz válasz
"Az ilyen megjegyzések feldühítik az embert"

2) mondjuk ki, amit a gyerek kíván
"Hallottam, ahogy rajtam nevet a barátaival"
"Na és? A fiúk már csak ilyenek" -a rossz
"Jól esne, ha melléd állna ilyen helyzetekben, igaz?" -a jó

3) segítsük, hogy dühét másképp vezesse le
-mutassa meg egy babán, hogy érez, közben meg lehet fogalmazni az 1) és 2) pont szerinti érzéseket
- rajzolja le vagy írja le, mit érez
- biztassuk, hogy szavakkal fejezze ki érzéseit, de csúnya szavak nélkül

Összegezve nagyon tetszik ez a mondat:
Ha mindenáron jó érzéseket várunk el a testvérektől egymás iránt, az rossz érzésekhez vezet.
Ha megengedjük, hogy rosszat is érezzenek egymás iránt, az jó érzésekhez vezet.

További részletekért, illetve a folytatáshoz is ajánlom ezt a könyvet, remélem, felkeltettem az érdeklődést iránta :)

2011. február 1., kedd

Jutalmazás, ösztönzés

Inkább annak vagyok a híve, hogy pozitívan ösztönözzük a gyerekeket a jóra és szépre, méghozzá saját jó példával hozzájárulva a dologhoz.
Ez aztán vagy megy, vagy nem :) A rendrakás terén például hiába próbálkozok bármivel is, valahogy nem akar összejönni a sikerélmény :)

Anna találta ki valamelyik nap, hogy rajzol egy táblázatot. 6x5 részre osztott egy A4-es lapot, majd közölte, hogy ha valamiben szót fogad, kaphat-e ezért egy X-et a lapra? Először meglepődtem, de arra gondoltam, miért is ne? Abban is megegyeztünk, ha betelik a lap (30 db X!), kap egy matricás füzetet.

Innentől kezdve X járt a reggeli öltözködésért, feltéve, hogy nem kellett noszogatni rá. X, ha este már előkészíti a táskáját. Újabb X, ha beágyaz, ha elpakol, ha bármi egyébben segít vagy megteszi amit kérek.

Elmondhatom, annyira bevált, hogy a másik két gyerek is kikövetelte magának a lapot, és ők is szorgosan gyűjtik az X-eket! Ráadásul remekül lehet az életkori különbségeket is kezelni: Nóri például apróbb dolgokért is kaphat X-et, míg Annánál komolyabbak a feltételek.
Lehet egyszerre több jelet is odaítélni, például egy porszívózásért... ám olyan is volt, hogy lehúztunk egy már megkapott X-et, mert hiányt hozott haza a házi feladatról...

Anna első lapja hamar betelt, a másodikért is megkapta már az előre megbeszélt matricákat. Most a harmadikat töltjük...
De a tesók sem maradtak le, Tomi és Nóri is büszkélkedhetnek már egy-egy betelt lappal.

Én pedig velük :)