Hogyan érkezik az ünnep?

Évek óta egyre nehezebb megélnem az ünnepi ráhangolódást.
Volt, amikor már november közepén rámtört, és karácsony előtti hétre ki is fulladt az ünnepi hangulat. Mire eljött az ünnep, már elfáradtam...

Volt, amikor korán érkezett a hangulat, de -okulva az előzőekből- nem álltam neki rögtön díszíteni, készülődni. Mire itt volt az ideje, már elszállt a kedv.

Aztán jött a hajtásos karácsony. Idén is ez történt, bár gépiesen beszereztem a beszerzendőket, elvégeztem az elvégzendőket, felaggattam a felaggatandóakat -így kell írni?-, a lelkem nem öltözött díszbe.

Egészen ma délelőtt 11 óráig :)
Történt ugyanis, hogy kocsival a boltból tartottam hazafelé, előttem pedig szerencsétlenkedett egy autós. Bosszankodtam kicsit, de aztán arra gondoltam, mégiscsak karácsony lesz holnap, legalább nem rohanok.
Sokáig mentek előttem, kicsi kocsiban egy idős pár. És egyszerre olyan kedvesnek találtam őket, ahogy egymás felé dőltek önkéntelenül az autóban, döcögtek haza a boltból, kettesben...
Nekem idén ez kellett a karácsonyi hangulathoz, a várakozáshoz, az örömhöz, és ahhoz, hogy hálás tudjak lenni; miért is? Végre kitekintettem a saját magam által felhúzott falak mögül!

Kívánok békés, meghitt Ünnepet, Jézus Krisztus születésének örvendező szívet!

Szutyu

Szutyu akkor költözött hozzánk, amikor Anna volt olyan két-három év körüli.
Pontos feljegyzés nincs arról a napról, ám egyszer csak ott volt mindenhol: jött velünk az autóban, a játszótérre, aludni... ő is hintázott, evett, játszott.
Szutyut soha senki nem látta, kivéve legjobb barátnőjét, Annát :) Szutyu volt a legjobb játszótárs, a képzeletbeli barátnő.
Aztán hirtelen eltűnt, olyan gyorsan, mint ahogy jött.

Nagyjából egy évvel ezelőtt emlékeztünk meg Szutyuról, nevetve, hogy micsoda barátnője volt Annának! A felidézés pedig újra behívta őt az életünkbe, ám ezúttal Nórihoz kötődött a képzeletbeli lény. A kedves barátnő pedig átlényegült, minden rosszaság és csíny elkövetője lett.
Ma is látom, hogy valaki összemaszatolta a csempére festett virágot -erről majd máskor írok-, kérdem Nórit, ki volt? Hát a Szutyu!
Szutyu borítja ki a kakaót, veszi el a tesók legféltettebb kincseit, rajzolja össze a falat-szekrényt és még sorolhatnám. Minden tiltott dologban benne van a keze!

Egyszer megkérdeztem Nórit, miért nem szól rá Szutyura, ha rosszalkodni készül? Felderült a képe, és nem sokkal később örömmel jelentette, hogy Szutyu rajzolni készült a szekrényre, de rászólt, így nem tette!

Persze nem mindig bírja megállítani. Szutyu ilyenkor bebújik a padlóba, elrohan, vagy akkor rosszalkodik, mikor Nóri épp nem figyel.

A minap kíváncsi lettem, hogyan is néz ki ez a lány?
Kiderült, kb 30 cm magas -ezt persze Nóri kezeivel mutatta-,, barna haja van és fekete szeme. A fején hatalmas, gombócforma sapkát visel, a nyakában pedig nagy masnira kötött szalagot.

Ha valaki látja, kérem, üdvözölje a nevünkben is.

Nagycsaládos főzőcske

Hétköznapokon nálunk mindenki eszik meleget oviban, iskolában, munkahelyen; ez alól csak én vagyok kivétel, mivel magam számára nem szeretek főzőcskézni :) Ha mégis valaki itthon van szabadság vagy betegség miatt, akkor jól jön néhány egyszerű, gyorsan elkészíthető étel, mint például a főzelékek.

A hétvégék mások, ilyenkor együtt van a család, több idő is rendelkezésre áll. Mégis, nekem sokszor nehéz olyat készíteni, ami kiadós, laktató, nem unalomig ismert, ráadásul 5 főre még költségben is belefér.

Ha ilyen receptet találok vagy kitalálok, ezentúl ebben a rovatban közkinccsé teszem!

Csirkemájas lasagne

Hozzávalók:
1 csomag lasagne tészta
20 dkg csirkemáj
50 dkg darált marhahús
1 fej vöröshagyma
1 gerezd fokhagyma
1 sárgarépa
20 dkg paradicsom
1 marhahúsleves kocka
sajt
pirospaprika, só, bors, majoránna, bazsalikom

A besamel mártáshoz:
6 dkg vaj
5 dkg liszt (5 csapott evőkanál)
8 dl tej
bors, babérlevél, szerecsendió

Egy evőkanál olajon megpárolom a kockára vágott hagymát. Hozzáadom a lereszelt sárgarépát, és a zúzott fokhagymát. Kevergetve kb 2 percig párolom, majd belekeverem a darált húst és az apóra kockázott májat. Kevergetve barnára sütöm (kb 5-6 perc), majd 2 dl vizet öntök alá, hozzáadom a felkockázott paradicsomot, leveskockát, fűszereket. Lassú tűzön kb 25-30 percet főzöm.
Amíg fő, elkészítem a besamel mártást. Felolvasztom a vajat, belekeverem a lisztet, és kb fél percig kevergetem, de ne barnuljon meg! Apránként felöntöm a hideg tejjel, mindig jól ki kell keverni, mielőtt a következő kis adagnyi tejet hozzáadom. Ha minden tej belement, borsozom, babérlevelet beleteszem, és folyton keverve felforralom. Forrás után hirtelen besűrűsödik, és hamar le tud égni, ha kellően sűrű, leveszem a tűzről.

Előveszek egy mélyebb tűzálló tálat, kivajazom, majd lefektetek egy réteg lasagne tésztát. Meglocsolom a fehérmártással, erre jön egy réteg ragu. Ismét tészta, fehérmártás, ragu. Ezt ismétlem, amíg tart a hozzávalókból, de a tetejére tészta, erre fehérmártás kerüljön!
Reszelt sajt kell még rá, majd mehet a sütőbe: 200 fokon sütjük, amíg a sajt aranybarna nem lesz.
________________
Nálunk ez az adag 2 napra volt elegendő :)
Jó étvágyat!

Forrás: Egyél, kicsim! c. gyermek szakácskönyv

Egy, megérett a...

... gyerekcsapat arra, hogy együtt társasozzon :)

Ma reggel szokás szerint nekifogtam a főzésnek, azonban nem kapcsoltam be a gyerekeknek mesét.
Lám, milyen jól tettem, elkezdtek Monopoly-zni, hárman! Anna már remekül képben van a szabályokat illetően, a junior változatban a pénzek is 10-es számkörben mozognak, ezt már Tomi is érti, számolja. Nóri pedig örült, hogy bevették a nagyok, örömmel követte az utasításaikat, mikor hová lépjen stb.

Nemrég még, talán az őszi szünet előtt kérdezte az egyik óvó néni, hogy várom-e a szünetet, hiszen olyan jó lehet, mikor mind együtt vannak. Nagyra kerekedett a szemem, mert épp ellenkezőleg gondoltam; amikor hárman hosszabb ideig vannak összezárva, mindig veszekedés, cívódás, netán verekedés az eredmény... Végül igazat adott nekem az óvó néni, neki nagyobbak a gyerekei, az mi korosztályunknál bizony még normális ez a fajta összeütközés.

Épp ezért volt kellemes meglepetés a mai társasozás! Ugyan végére nem értek, Nóri mégiscsak elunta, de a pozitív testvéri élmény azért megmarad :)

A testvéri élményhez az is hozzátartozik, hogy kb két hete eljutottunk egy szélső pontra; annyira összeveszett a két nagyobb, hogy egy lavór is eltörött. Nem is mi voltunk itthon velük, keresztfiunk vigyázott rájuk, így különösen kellemetlen volt az eset.
Ez után elővettük a témát, én is kiborultam, átbeszéltük.

Mindeközben Anna és Tomi egyre inkább érdeklődik a Biblia üzenete iránt, járnak hittanra, vasárnaponként ők gyerekórán vannak, amíg mi hallgatjuk az Istentiszteletet, plusz itthon is sokszor kerül elő egy-egy igevers vagy történet, amit mi a magunk napi Bibliaolvasásából merítünk. Ezekről mindig van véleményük, sok jó beszélgetés indult már el ezek kapcsán.

Gondolom, a két dolog egymást erősítette (a veszekedések eldurvulása és az Ige), egyik este Anna az imádságában elmondta, hogy eddig arra vágyott, bárcsak egyedüli gyerek lenne, de most rádöbbent, mennyire szereti a testvéreit és milyen jó, hogy vannak!

Azt hiszem, ehhez nem kell mást hozzáfűznöm.

Kereskedelem, alapok :)

Tegnap volt a suliban Luca-napi (?) vásár.
Sajnos későn szólt Anna, így csak pár gyöngybogyót dobtam össze előző este, sütöttem muffint, meg bevitte a tavaly közösen készített papír angyalkákat-csillagokat. Keresett hozzá néhány nem használt játékot, ezzel készen is volt a bolt!

Megbeszéltük, mi mennyibe kerüljön, egyedül a süteményre nem mondtam árat, hogy előbb nézze meg, más sütiket mennyiért adnak.

Hazaérve mesélt néhány érdekes dolgot :D
Például, a muffint először 100 Ft-ért akarta adni, egyik osztálytársa vett is egyet ennyiért, majd levitte az árat 40 Ft-ra...

Vett valakitől egy kisautót 200 Ft-ért, majd arra gondolt, ez nem ér meg ennyit, és csak 100 Ft-ért adta el...

Itt derült ki számomra, mennyire nem érti még a pénz értékét, fogalmát! Azonban pont az ilyen tapasztalatok segítik arra, hogy megértsen néhány alapfogalmat, ami valójában a kereskedelem lényege. Legalább van egy alap, amin keresztül beszélgetni lehet ezekről a dolgokról is.

Most biciklire gyűjtünk, ha kap valahonnan pénzt -zsebpénz még nincs nálunk a fenti okokból kifolyólag-, és beteszi a bringa-kasszába, mi a 20-szorosát adjuk mellé. Vagyis 100 Ft-hoz teszünk 2000 Ft-ot.
Először eltúlzottnak találtam az arányt, hiszen mit csinálunk, ha hirtelen betesz mondjuk 2000 Ft-ot :) De nem. Mivel ő egész más léptékben gondolkodik még -a vásárba vitt 500 Ft-ot, eladott mindent, és hazahozott 125 Ft-ot, plusz egy csomó mindenfélét-, neki 100 Ft-ot betenni egész vagyonnak számít!

Na majd meglátjuk, hogy alakul a dolog.

Igen-nem

Ismét régen írtam ide, pedig az események zajlanak minden napszakban.
Egy másik blogon szembesülök mindig egy idézettel: "A dolgok leírásával járó fegyelem az első lépés a célkitűzés megvalósítására"

Ezen a téren bizony komoly hiányosságaim vannak, legalábbis a tervezésig még eljutok, de hogy leírjam, végül valóra váltsam, az már ködbe vész...

Azonban, amiről most írni szeretnék, az egy tegnapi esemény kapcsán ötlött fel bennem.
Hívott egy kedves ismerős, hogy tudnám-e a lányát oviba vinni-hozni hétfőtől kezdve. Az én két gyerkőcöm is abba az oviba jár, igazából csak létszám-probléma léphet fel, hazafelé többször 6-an lennénk az autóban.
Eddig egy szomszédjuk vállalta ezt, mégpedig még nyár végén, egész tanévre. Most, hogy leesett az első hó, visszamondta a dolgot, mondván, hogy nem vállal felelősséget más gyermekéért.

Az ismerős anyukánál pár hónapos baba van, gyalog a két gyerekkel kb 40 perc az út az ovihoz, a busz pedig mindig csak egy irányba közlekedik, vissza nem, ráadásul babakocsival bajos felszállni -ezt tapasztaltam pár éve magam is.

Egy másik történet: valaki elvállalt egy szolgálatot, én kértem fel rá. Majd rájött, hogy mégsem jó neki az időpont, és visszamondta.

Harmadik esetet egy blogban olvastam, egy illető rendelt egy kézműves táskát, hosszas egyeztetés után elkészült a vágyott mű, de a megrendelő visszalépett, mégsem kéri.

A közös mindben az, hogy valaki IGEN-t mond, majd végül NEM-et. Azonban, minden ilyen esetnek következménye van!
Az első esetben az anyuka nyugodt lélekkel íratta be lányát zeneovira, néptáncra, hiszen a az oviba járás biztosítva van. Most vagy nem jár mégsem, és mindez kidobott pénz, a gyereknek kudarc, vagy másvalakinek kell vállalni a szállítást, ez esetben nekem.
A második esetben szintén valakinek be kell ugrani kényszerűségből.
A harmadiknál pedig a belefektetett munka, pénz ugrik, kárt okozva ezzel.

Apropó, kár. Amikor nincs anyagilag kimutatható kár, akkor nincs is károkozás? És mi van azzal, akit így kényszerhelyzetbe hoznak?

Ma ezt olvastam a Bibliában:
"Sok ember hirdeti, hogy hűséges, de ki találhat megbízható embert?" (Példabeszédek 20, 6)

Azt hiszem, emberi méltóságunk egyik ismérve lehet a megbízhatóság. Miért van ebből olyan kevés manapság?