Zeneovi bemutatók

Megvolt hétfőn az első két alkalom, rettenetesen izgultam, hogy fog sikerülni? A gyerekek vajon hogy viselkednek majd, belesülök-e, vagy eszembe jut rendesen, amit előre elgondoltam?
Elégedetten, ám fáradtan zártam a délutánt!

Volt mindenféle ebben a fél órában:
helyes levegővétel gyakorlása (hordóhas, sziszegő kígyó)

mondóka mutogatva: "olyan vagyok, mint a nagyok, csak még mini zsiráf vagyok; ha nem eszem eleget, zsiráf mama fenyeget"

A kedvencünk: törpejárás közben énekeljük "ilyen kicsi a törpe, guggoljunk le a földre", majd felállva, nyújtózva "ilyen nagy az óriás, ágaskodjál kispajtás" és persze fordítva is kell, guggolva óriásnak lenni, ágaskodva törpének... mindez jó feszültségoldó az elején

Aztán egy körjáték: Ennek a kislánynak/fiúnak nem jutott párja...

Ennyi bevezető után leültek, és furulyán elfújtam egy éneket, amit már korábban tanultunk. Hamar kitalálták, el is énekeltük, először egyenletesen tapsolva, majd ritmustapssal (tá-titi). Vállalkozó szellemű gyerekek kirakták az első ütemet pálcikákkal a földre, több-kevesebb sikerrel. Nem baj, ezt csak nemrég tanultuk.

Majd felállva eltáncoltuk ezt az éneket (Csizmám kopogó), és még egy táncosat is (Járjunk táncot). A fiúk elég viccesre vették ezt a táncot, ők ugyanis a rendes foglalkozásokon fel se állnak ilyesmihez, mert ők fiúk ugyebár... itt a szülői jelenlét hatott, de az minden volt, csak nem tánc... :D

Elmutogattuk a 'szó' fecskét, 'mi' fecskét, sőt, felváltva el is énekeltük a zsipp-zsuppot szolmizálva: a lányok voltak a szó-fecskék, a fiúk a mi hangot játszották.

Jött egy kis CD hallgatás, ki kellett találni, milyen hangszer szól: volt citera, hárfa és gitár. Na ez nem nagyon ment, a szülők derültek, én égtem kicsit, de sebaj, majd gyakoroljuk még :)

A végére játék maradt, kedvelik a Bújj, bújj, itt megyek kezdetűt, jót lehet kergetőzni, engem is kiválasztottak kacagva, na kiderült, nem vagyok formában, de így legalább jó hangulattal zárult az alkalom.

Lesz még bemutató a héten, izgulhatok továbbra is, mégis jó látni, hogy a munkának van eredménye, kezdem megismerni a gyerekeket, és hát van még mit tanulni a második félévben is.

:)

Hóembernek se keze se lába...

Nem most készült ez a kép, a nagy havazáskor maradtunk lenn az udvaron hóembert építeni.
Nagyon várták már ezt a lehetőséget, mindig nagy élmény közösen hempergetni a pici hólabdacsot, látni, ahogy hízik, hízik... a végén alig bírtam feltenni a fejét :)

Hozzá egy téli ének, ezt tanultuk múlt héten a zeneovisokkal:

Nagy a hó igazán, fut a sí, meg a szán,
Hej-hó, lecsúszik a Jani meg a Ferkó!
(dallam meghallgatható itt!)

Ajánlom egyébként ezt az oldalt, sok ének, mondóka, dal található meg, sok kottával és midi hanggal együtt!