Zeneovi, bevezető

A történet ott kezdődik, hogy találkoztam a Ringató-val.

Egy bemutató óra volt, ami engem teljesen elvarázsolt. Arra gondoltam, ha lesz újból tanfolyamuk, szeretnék jelentkezni; mint kántor és háromgyerekes anyuka, talán megfelelek :)
Valamikor ez év első felében indult is, előtte volt egy meghallgatás, amire elmentünk Nórimmal. Nem részletezem, nem a legsikerültebb bemutatkozásom volt, ám a fő érv az elutasítás miatt az volt, hogy országos hálózatot építenek, így egy területre csak egy embert alkalmaznak, és hát pont volt magasabb zenei képesítésű jelentkező errefelől.
Sebaj, nem szomorodtam el, viszont titkon arra gondoltam, milyen kár, hogy a Kodály-módszer aztán abbamarad az óvodában :(

Nyár végén jön egy telefon a zeneiskolából, hogy vállalnék-e zeneovit, mert nincs épp rá emberük!
Nem sokat gondolkodtam, Anna járt 2 évet is, nagyjából tudtam, mi fán terem a dolog, ám azért beszereztem egy módszertani könyvet, meg sok-sok dalanyagot!

Lassan egy hónapja mennek is az alkalmak, talán itt az ideje, hogy megosszak ezekből néhány ötletet, otthon is használható éneket, és főleg azokat a szempontokat, amiket érdemes szem előtt tartani, ha fejleszteni szeretnéd gyermeked hallását, zenei érzékét.

Mottó: "Az óvodával, annak zenéjével foglalkozni nem mellékes kis pedagógiai kérdés, hanem országépítés." (Kodály Zoltán)

Azt gondolom, aki egy kicsit is odafigyel majd erre a területre, olyan kincset ad gyermekének, ami pótolhatatlan!

A sorozat hamarosan indul!

Közeledő szülinap!!!!

Annám lesz vasárnap 7 éves, ma megkapta az előajándékot, amiket én készítettem (látszik is rajta...) :DDD

Két rétegelt falemezt vettem, a kék táblafestékkel van lekenve 2 rétegben, a zöld akrilréteg alatt pedig 3 réteg mágnesfesték rejtőzik, így arra bármilyen mágneses holmit fel lehet majd tenni.

Jobboldalt pedig apróságoknak való tárolópoharak kerültek fellógatásra.


Lányom annyira örült, hogy ma hazaérve kb f5-6-ig csak az asztala tetején csücsült, és a táblára firkált :) Még Nórit is tanította...

Ötlet: Praktika szeptember

Sulidolgok

Mostanában Nóriról írogattam, most pótolom az eseményeket, először Annával :)
Így kezdődött az iskola, szeptember 1., reggel, még itthon:

Évnyitó után már az osztályban:

Aztán átöltözve várják az első osztályfőnöki órát:


Ami máig jellemző, hogy irtóra elfárad! És nehezen viseli a hosszas ücsörgést :)
Ami nekem nehéz, hogy egyre többször kell még itthon tanulnunk, pedig napközis. Fél 5 körül, miközben Nóri csak rajtam csimpaszkodva bír létezni, Tomi mindenért nyafogva fejezi ki anyahiányát, nagyon nehéz megbirkóznom a fáradt Annával, aki ráadásul rettenetes unja, hogy csupa egyforma dolgot kell írogatni több soron keresztül. Sajnos ha nem állok fölötte, elbámészkodik, vagy ha csinálja is, több a radírozás, mint a munka. És észrevettem, még a tartása is rossz, felhúzza a jobb vállát, úgy ír, így folyton a vállára kell tennem a kezemet.
Persze az sem segít a koncentrálásban neki, hogy Nóri és Tomi hangoskodnak, és engem követelnek a maguk módján.
Tegnap már én is kibuktam, egyszerűen lehetetlen háromfelé szakadni! Arra már nem is gondolok, hogy közben pakolásszak, vagy mást csináljak azon kívül, hogy próbálom a lelkük egyensúlyát biztosítani...
Le a kalappal azok előtt, akik ezt 8 órás munkarend mellett csinálják!

Folytatás

Nagyon besűrűsödtek a napok, Nóri minél többet van bölcsiben, annál kevesebb az időm :)
Na de sorjában...

5. nap: A leggázosabb nap! Már reggel azzal kezdte a pici lány, hogy ne is menjünk az intézmény közelébe se. Hiába ígértem bármit, Túró Rudit a boltból, gumicukrot, semmi sem használt. Végül úgy maradt ott, ahogyan pont nem akartam sohase otthagyni: lefejtették a nyakamból :((( Bőgött rendesen, én a kocsiban bőgtem egy sort, aztán teljes letörtségben átmentem egy barátnőmhöz inkább, minthogy otthon kóvályogjak és sajnáljam magunkat.
Ebéd után mentem érte megint, reggel sokáig sírt, és az udvaron is újrakezdte. Ám mikor meglátott, édes volt, mintha semmi sem történt volna!

Hétvége: végig azon vívódtam, én nem akarom többet így bölcsibe vinni, inkább kiveszem. Szombat este, kórust tartottam, őket is vinni kellett, hát még pisilni se engedett el a lány, félt, hogy otthagyom!
Hazaérve már teljesen kibuktam, Annám kérdezte, mi a baj, hát elsírtam neki az ő szintjén, mi bánt. Aztán Nóri is jön, mi baj, anya? Én szólni már nem tudtam, így Anna fogalmazta meg helyettem, amit megértett a dologból:
"Azért sír anya, mert te nem szeretsz bölcsibe járni!"
Nóci térül-fordul, majd odajön, közelről az arcomba néz, és kedvesen így szól: "Megyek bölcsibe!"

Na ezen még jobban elkezdtem bőgni...

Vasárnap, délelőtti Istentisztelet, közben a játszószobában szoktak lenni a picik. Nóri vígan, szó nélkül ment be, s hagyta, hogy részt vegyek az alkalmon! Csúcs, ezek szerint komolyan gondolta, amit mondott...

És tényleg: hétfőn, bár görbült a szája reggel, láthatólag visszaszorította a dolgot és bement, nem sírt egész nap! Sőt, már vetkőzött, hogy ott is alszik. Így kedden ott is aludt, és azóta is minden rendben!

Annyit kell azért hozzátegyek, hogy mióta bölcsizünk, minden este 11 körül felriad, és át kell menjek megnyugtatni. Volt, hogy végül velünk is aludt, illetve mióta ott is alszik, érezhetően kevés neki az az idő, amit velünk/velem tölt, mert nagyon felerősödött az akaratos énje, amit szinte alig lehet leszerelni, pedig annyira egy hullámhosszon voltunk... Tegnap este pedig elaludni is nehezen akart, simiznem kellett sokáig a hátát, gondolom, mert igényelte az együttlétet velem...

Bölcsi, 4. nap

Nem tudok épelméjű címet kitalálni, megígérem, hogy kb a 238. naptól már nem fogom számozni :DDD

Ma reggelire mentünk, megint azt hallgattam Nóritól, hogy jó a bölcsi, de anya nem megy el...
Aztán jött,a mitől féltem: az ajtón mikor be kellett volna menni, visszafordult és a nyakamba csimpaszkodott, de olyan erővel, hogy levegőt alig kaptam! Kattogott az agyam, most mitévő legyek, erővel nem fogom betoloncolni, de bemenni sincs értelme vele, annál rosszabb lesz eljönni... közben M. néni annyit mondott, hogy "Gyere, Nóri, még egy kicsit lehet játszani!", mire neki eszébe villant, hogy hozott egy babát, sarkon fordult érte, és vígan becsörtetett!!!

Én hazaérve azért jól kibőgtem magam...

Ebéd után mentem érte, fel voltam készülve rá, hogy megint egy síró-rívó gyerek fogad, de ezúttal is meglepett ez a nőszemély: vígan csacsogva érkezett, tele bendővel, pereccel a kezében, tele életerővel! Rögvest megkérdezte, kb 3 centiről az arcomba bámulva: "Na de hol voltál?" "Túró Rudit vettem Neked!" Többet nem faggatózott :D

M. néni azért elárulta, az udvaron azért volt ám bőgés, meglátta a kaput, vagy csak hatott rá a sok bömbölő aprónép? Mindegy is, végül megvigasztalódott.

Azért még mindig nem tudom, jól tettem-e, hogy beírattam őt...